MICHAEL LONGLEY
(Ha ott lennél) a sötét,
Kötényét viselnéd,
és
Forgatnád a kezed közt,
Mint jós-üvegbe zárva
A huzatos időjárást,
A nap-túlját, meg - épp
csak
Egy középpont, tovaindulva
Engem, talán az egyetlen
Lovat kézzel lovagolva,
Heti zöldségért mennék,
Vagy mert Örökre tűnnék,
El, el innen, szememre
Mind a fényt, függönye
lenne,
S a hó, históriám,
kinn
Lebegne, megdermedne
Teás kendők közt, egyre.
Kísértetkisváros
Pár őshonos, remete köztük,
Makacs kecskés, kés üsttel
Saspáfrány közt, postás
vén-
Kisasszony, ideges-bogaras;
Zöldséges világítótoronyőr.
Elhanyagolták, felújítom
hát
A lepergett MOZI táblát,
Vissza, vissza a láthatatlanból!
Széthullt betűk, egy hajdami
siker
Reklámja - s helység bohóca:
én.
Már ott élek, bizony, s pótolom
Tudásom hézagait - levelibéka
Leszek időjárástanból,
pentaton
Melódiáim dúdolgatom,
s vannak
Tájszavaim már a testrészekre.
Hogy ennyi a dolgom, az biztos,
Család, barátok; csak nyűgök
-
Befogad ez a közösség
(Becsülnek fél hold s félnóta
okán).
Kezdek levelezni, haza.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap
| stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |