Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


SEAMUS HEANEY

Királyút a marhacsapás volt.
Az anyakirálynő a fejőszéken
kuporgott, tejhárfa dalát
csorgatta sajtárba.
Nemes urak fényesre kopott fütykös
botokkal dorgálták barmok farát.
A dolgok mértéke a szekérderék,
a mérő és a taliga volt: egységük.
Az idő: nevek és balsorsok, besült
aratások, tüzek, hamis alkuk, vízár
fulladások, gyilkolás, halvaszülés - a múlt.

S ha jogaim ehhez mind csak az ő
közfelkiáltásukkal vannak, mit érhet?
Játék: fújom hideg, fújom meleg.
Kétarcúak voltak, laza erkölcsök.
És mag, vetés, nemzedék: mégis ők a
mind, egyre, kitartón s apróra, mint
jámborság, pontosság, mocskoltatás.

Egy jóbarát emlékének

1
Ömlött éjjel, beáradt a veranda
Deszkáira. Nekiláttam, mocsok volt
Széjjel, annyi baj, eljutottam a
Csorgó ereszig, a világításig,
Motyogtam bevált gyász-szavak sorát,
Mihaszna: Hiányzik majd, s ki kell bírnunk.

2
Lehetett volna a kert a lucsokká
Ázott gazos peredlkinói: álom
Látvány késő-téli borúból,
Mandarinfény és vodka tisztasága
Hozzá, s Paszternák, zord, bár megbocsátó,
Felelgető, bár nem bizonygató.

"Roppant adósság érzete fogott el",
Mondta (felvették). "Annyi éven át csak
Líra és műfordítás művelése.
Van még valami...Muszáj...Az idő múlt,
Hiba hibára hullt, és mégis, ebből
Érték lett...több, emberibb, mint a régi."

Vagy lehetett volna olvadt-pocsétás
Athens Street, ahol William Alfred ott állt
A vizes küszöbön, s a hetedik iksz
Küszöbén holt barátra emlékezett:
"Nyári ár, jó, de az elmélyülés jött
Volna, a szüret... Mindegy. Jóccakát."

3
Az eresz: szita; és a nyári záport
Alig szűri: Jószerencséd ma bőrig
Áztat, így a cseppek, szerencse, és nem
Csip-csup. Csepp, csepp. És hallom, látom is,
Mintha a mélyből áradna: remekmű,
Neves név, mely túlcsordul önmagán. Kél.

(VIII)

A krónika így szól: hogy Clonmacnoise-ban
Kápolna-imán voltak a barátok,
Hajó jelent meg fölöttük a légben.

Horgonyát oly mélyen húzta, hogy az
Beleakadt az oltár korlátjába,
S erre a nagy böhöm jármű leállt.

Egy hajós nyomban lemászott a kötélen,
Veszködött a horgonnyal - de hiába.
"Ez nem bírja ki itt, ez itt csak megfúl",

Mondta az apát, "ha nem segítjük meg." Hát
Úgy tettek, moccant a hajó, ment, az ember
Visszamászott, hite szerint, a Csodából.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu

     

Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret