JEVGENYIJ POPOV
HOGYAN MENTETTE MEG A VODKA AZ OROSZOKAT?
...Egyszóval, bármennyire
is földühítem ezzel az olvasók egy részét,
egyszer s mindenkorra leszögezem: a vodka mégsem olyan káros,
mint ahogyan a peresztrojka-atya, Gorbacsov égisze alatt gründolt
Józanság és kultúra
című
és más kétes emlékű sajtótermékek
állították, elkeseredett kísérletet
téve arra, hogy a - bolsevikok fogalmai szerinti - egyetlen, "önmagában
vett" országban elhintsék az "értelem, erény
és erkölcs" magvát. Persze szózatot sem akarnék
zengeni a vodkáról, mert hát elég csak kinyitni
az újságot, az orvosi hirdetések felét olyasmik
teszik ki, mint hogy "Iszákosságot, idült alkoholizmust,
delírium tremens-t sikerrel kezel szakember. Beutalót adok,
szükség esetén házhoz megyek." Egyszerűen
csak szeretném kifejteni, mi a véleményem a problémáról,
nevezetesen szeretném kijelenteni ország-világ előtt:
bármennyi kárt is tett ez az "átkos méreg"
az esendő orosz lélekben (a diliháztól a sírhantig),
mégiscsak ez a jó kis toroköblögető segített
bennünket a túlélésben. Igen, igen, kérem,
a vodka mentette meg az orosz embert. Ne, ne kövezzenek meg mindjárt
az első szóra, hadd magyarázzam meg, mire gondolok.
"Még hogy egy ilyen országban
- vodka nélkül?" - kommentálta felháborodott
kérdéssel az egyik AKKORI tévéadást
a kiváló költőnő, Bella Ahmadulina, miközben
a képernyőn egy jólfésült stréber
magyarázta, mennyivel jobban élük, mióta korlátozzák
a vodkafogyasztást, mennyivel nőtt, elvtársak, a születések
száma, mennyivel bujábban, elvtársak, teremnek a földek,
mennyivel vígabban dalolnak a madarak s vág bele a munkába
a dolgozó emberek hada.
A dolgozók hada, emlékszem,
éppenséggel szaftos viccekkel fejezte ki olthatatlan háláját
a vodkamegvonásért. "Megy a moszkvai utcán a trolibusz.
A trolivezető bemondja a megálló nevét: "Italbo-o-olt!
Vigyáztu-unk, záródnak az ajtók! A következő
megálló: "a sor vége".
A sor persze most is megvan, sőt
az "italbolt" is a "Cvetnoj" körút sarkán, csak hogy
a sort most markos fiúk igazgatják; rendőregyenruhájukhoz
egyelőre kalasnyikov még nem jár, s annyira se vitte
még fel az isten a dolgukat, hogy a "valutaváltót"
őrizzenek.
"Ilyen országban - vodka
nélkül?" - Igen, azt hiszem, ha nem lett volna kéznél
az üveg vagy a pohár, tényleg teljesen lehetetlen lett
volna élni ABBAN a mindennapos hazugságtengerben. Ha nem
lett volna a vodka, még többen nyúltak volna a kötélért,
hogy itt hagyják ezt a "gyönyörű, dühödt"
világot (Platonov).
Vodka vagy kommunizmus? Válassz!
- És az oroszok többsége a két rossz közül
a vodkát választotta, s csak kihúzta valahogy az új
korszak beköszöntéig.
Persze, óriási veszteségek
árán. Igen, tudom, az alkoholizmus, meg a kijózanító
állomások költsége, arról nem beszélve,
mennyien kaptak rá a szeszellenes harc utolsó rohamában,
vodka híján, a keményebb szerekre, mennyien nyúltak
a fűhöz, a tűhöz, hogy azóta se tudtak leszokni
róla, különösen a fiatalok, na, de mégis...
Most bezzeg?! Nézzenek csak
körül... Na, nézzenek körül egy pillanatra,
emberek... És lássák be, sok mindenért lehet
szemrehányást tenni a "demokratáknak", de a vodkáért
aztán nem. Megvalósult a dolgozó nép évszázados
álma, anélkül hogy elfoglalta volna trónját
az a bizonyos ZS. úr, aki azt ígérte alattvalóinak,
megint olcsó lesz a vodka, ha ő hatalomra kerül.
Mert a vodka MÁR most is,
MÁR megint a legolcsóbb áru: "Egy ötöst
egy negyedesért!"* - ahogy a réges-régi, forradalom
előtti időkben szerették mondogatni az őszülő
bajszú szakik, miközben felhajtották a maguk egydecijét,
kísérőnek egy korsó sörrel ott a gyár
melletti réges-régi söntésekben, melyeket aztán
a progresszív kommunista társadalmiság egyetlen pillanat
alatt eltakarított az egész országban, úgyhogy
a késői iszákos utódok kiszorultak a korsójukkal
az utcára, a kerítés tövébe.
Igen, iszákosok, nem alkoholisták.
Mert Oroszföldön mindig is ITTAK, ISZNAK ÉS INNI FOGNAK.
Mindegy, hogy mit. Csak az a fontos: kivel, mikor és mennyit.
De nézzenek csak körül,
most valami igazán megváltozott, most köszöntött
be a pluralizmus igazi korszaka. Az ember csak kapkodja a fejét:
Sztolicsnaja, Moszkovszkaja, Russzkaja, Poszolszkaja, Anyiszovaja, Szamarszkaja,
Sztaraja szloboda, Jelcin és Gorbacsov, Romanov és Raszputyin;
nem beszélve a kisembernek elérhetetlen, bezzeg a nagynak
mindennapi eledelül szolgáló "Absolut" vodkáról,
Finn vodkáról, Szmirnovról.
Szóval: "Mit tegyünk?"
- ez persze nem az én jajszóm, még ez sem a jó
öreg Csernisevszkij kétségbeesett felkiáltása,
hanem úgyszintén egy új vodkafajta, melyet a nagy
forradalmi demokrata városa, Szaratov gyárt jeles szülötte
emlékére nevezvén el imígyen.
Mit tegyünk hát, ha
az egyszerű vodka ára 5-7 ezer rubel, miközben egy doboz
tojás 3-3,5 ezer, egy kis fehér kenyér 1,7-2 ezer,
egy zacskó tej 3,5-4,2 ezer. Emlékeznek, hogy volt ez a régi
szép időkben? Egy doboz tojás stabilan beállt
az 1 rubel 30 kopejkára, egy kenyér évtizedekig 20
kopejka volt. Ezek szerint a vodka csupán 2 rubel lett volna, ha
a tojás árával mérjük? Netán 50
kopejka, ha a kenyérhez viszonyítjuk?
Na MOST mit tegyünk? Igyuk
le magunkat végképp? Legyünk alkoholisták?
De ha körülnéz
egy egyszerű nem ivó, sőt kifejezetten antialkoholista
polgártárs, azt kell látnia, hogy az metróból
eltűntek a részegek, végképp feledésbe
merült a "Jössz harmadiknak?" fogalma, amikor az italboltok előtt
társakat gyűjtöttek a félliteres vodka harmadolására,
s ha ma egy farmeröltönyös férfi hever a járdán,
az holtbiztos, hogy egy hajléktalan, nem pedig egy becsületes
dolgozó, aki aznap csak úgy véletlenül ellógott
a termelésből, hogy aztán a kijózanítóban
végezze, majd pedig néhány nap múltával
a "kollektíva" szigorú, ám ugyanolyan másnapos
tekintete előtt adjon számot e lazaságról...
Hol vannak már a régi összehúgyozott kerítések
is? Ma kulturált asztalkákat raknak ki az italboltok elé,
s a moszkvai polgártársak, akár párizsi kollégáik,
ott sütkérezhetnek a deci vodkájukkal az őszi
napsütésben, anélkül a rendőrség és
a feleség tekintetétől tartaniuk kellene.
Szóval: visszakapjuk végre
emberi arcunkat? Még lerészegedni is szegényen, de
méltóságteljesen lehet?
Az "Innék, de nem lehet"
jelszó most "Ihatnék, de nem akarok" lett, s ha mégis
"akarnék, ihatok is"...
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu