NILS-ASLAK VALKEAPÄÄ
(1943- Enontekiö, Finnország) *
7. eee
eeeee ee eeeee
eeeeeegyeeeeetleeeeen eeeeeeggyy
ffeeeeeeennnséégeees naaap
naaaaaappoooom
eeeegyeeedüüüüüliii
eeeeggyy
eeegyeeetleeen
eeeeeeeeeeggyy
naaaapoooocskáááám
eeee eeee eeegyedüüüliiii
eeegyeetleeen eeee eeeee ee
eeeee ee eeeee e eeee
eeegyeeem
eee
Nap
világ atyja
Föld
tavasznak lyánya
égperemi aranyvirágok
illatszénák
hívom a földet
és hallom a forrásokat válaszolni
hangezüstű ezüsthangon
hívom a földet
az időn kívülit
Nap
világ atyja
Föld
élet anyja
égperemi pirkadat
csillaghavasi
hívom a földet
naaap naaapooocskááám
eeeeegyeeeeeetleeeeennn eeeeegyeeeemmm
eee e eeeee eeee
eeee eeee eeeee
eeee e eeee
eeeee
558. mintha
énmagam
rajzolnék
oly sokszor mégis
átrepülök a másoldalra
nem tudom
már
élet pördít
késztet
cselekedni
bár
magam
cselekednék
lám rajzolok
olykor hiszem
e képek
én vagyok
és
akárhogyan alakítom
e képek, e képek bennem
vajh én-e
bennem e temérdek forma, féleség,
talán létezhetek
bárhogyan, majdnem hogy bárhogyan
más-más helyzetben
találok
magamban kész dolgokat
tenni mindazt, amit az emberek, sőt
többet is
mint pihét elfújni, nyitott
embert nyitni, meztelenül
míg rajzolom magam, nem másokat
rajzolok épp
és én-e csupán, bennem-e
a világ emberei, figyelmetlenség
és figyelem
elhagyom megint magam
repülök
megnézni
milyen vagyok
ismerem a tüzet
lassú hullámot
kedv éjét
mocskot
tettek szégyenét
nincs idegen
minden az enyém, s titkok mesélésekor
bennem már megvannak, bennem is
szükség
hús
kívánság
vágyakozás
akarás
bár én
elidegenedett élő,
világ, tágasság, végtelenség
az én bensőmben is
széi
idő türelmetlen időtlen
céltalan szele
fölöttem
eltűnök
a fújással
idő nyílt vizeire
holnap más nap van
mások élnek
és nem lesz több látvány
idő
időtől lebegek
idővel
időben
idő medrében
és szél, idő türelmetlen
időtlen szele
természet
vaskezű úr
tűzzel társalgok
holnap
már tűznek is más a
nyelve
rénekben új vándorút,
kövekben új szokások jelennek meg
idegen idő időben
idegen
csodás látványok alakulnak,
töredeznek
idegen hangok pengnek a gondolatban
a telített
képes rajzolat, díszes
telített
egyéb rajzolatok
holnapra többet válogatni
idő nincs
van köd
gondolatoké
idő nincs
sem áramlat ugyanazon üzenettel
betöltöttem a dobot, telítődtem
kép hátán kép,
ajtót nyitni, kedvet szabadítani
megint aj megint
nincs tegnap
nincs holnap
most, most van
ha ez is épp nem álom
rajzolatom telítődik, én,
téli álom, álomban álom
kinyiton az ajtót amint belépek
mi leszek mikor megébredek, milyen
ki látja ezeket az álmokat
szél szele
időtlen idő
időtlen szél
volna-e fény
ha árnyék nincsen
Rohpi Gahperus Stuora Njeaidán
Galbasuolu Cinkárássá
Biellocohkka
Dierpmesvárri Jollánoaivi
Njamátvuopmi Goddoguoika
Luossacahca Dápmotoaivi Návdebuolza
Bierdnamaras
Suohpat Sádgi Urttasváiggi
dobolok, követem a látványokat
réncipőt hártyára
teszem, piros lappkabátom magamra veszem
örömök gyönyörök
hosszú vágyakozás évszakok, tengertelen
bánatok
őrizgetem
el kell vesznie hogy lehessen
meghalnia hogy élhessen
alszom-e míg álmodom
álmodom-e hogy virrasztok
megcsókolom a köveket
görbe nyíreket ölelgetek
szél, szeretett kedves, nyughatatlan
és Silbajávri az égi
csillag
tisztul
sötétül
az együttlét örvénye
ösvény
mikor válok teljessé
mikor leszek tökéletessé
befogni az igaállatot
indulni bárcsak jöhetni
rénkaraván, kolompbika baktat
vezetőt nem látni, nyom sem
marad
eső
halfarkasok
oly fekete
vágynak tengere
e földek, kőbölcsők
tarhegyek fölött lebegek
kolomp
ügetés, hattyúk jojkálnak
jojkálók jojkálnak
hosszú ősz
víz
tisztára simogatja a jeget
estsötétben
jég kondul
repedezik
hasítja a tájat
előbb történt-e, még
kezeim ölelni éreztem, meleg
ölet, engem is
a nap, szemeimben
nem, fejemben, kedvemben
nap
a te hajad, sugaraid aranyvirágaid,
hattyúid
kékcsalogányaid
jojkálnak fülemben
és mellkasomban, jojkáló
sebes tenger, sátorfal
emelkedik, felszakad
partokon a vihar
köd
a havasokon
felmászhatna
az égbe
ezek az álmok, létezhetnek
ezek a képek, képek jojkui,
jojkuk képei
s ha megmaradnak
senki soha semmiképp
ily balga valaki
rajzolok kőre, dobra, időre,
másokra
jojkuknak, erős szavaknak, szavas
erőnek
képe, a rajzolat
képei
hó
vakító hó
fehérség
tenger
feketül
erősül
feszül
élesül
tombol
hideg
bújik bőr alá
vöröslik
érkezem
Nap, édesapám
érkezem én, jövök
és emlékezem
feláldoztam fehér rénem
fehér fonál jobb fülén
vándorútért
napsütésért
kuvik
az élet
mifölöttünk
kérdezetlenül
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu