BOGLÁR LAJOS
MÁTRAI
KÉPEK
KUNT ERNŐ
SZELEMÉBEN
1. A tornácokon, mint óriási
fekete denevérek himbálódznak a gyászruhák
a májusi szélben. Ismét egy temetés. - Egy
esztendő alatt már a hetedik halottunk... - De volt hét
lagzi is! Gyerek is született! - Ez lenne a természet rendje.
- Persze, ha valaki meghal, annak a helyébe csak csak születnek
gyerekek... - Hát M. lenne a nyolcadik, ha biztosan tudnánk,
hogy meghalt... 2. "Kedves L.! Ne haragudjatok, hogy csak most írok,
mert üzentetek, hogy nem jöttök, pedig sajnos szombaton
le kellett vágni a másik disznót is, mert nem evett,
és sokat fogyott. Csak annyi időm volt, hogy a nászasszonynak
telefonáltam, hogy szombaton vágunk, mert még hörgött
is, és féltünk, hogy valami baja van, a böllér
készenlétben volt, de mire megjöttek a rokonok, már
pörzsölték. Egy kis kóstolót küldök.
Gomba nem lett, pedig a falu várta, de későn jött
az eső. Most írok a
tragédiáról
,
amiről nem is álmodtunk volna. A boltos Zs. édesanyja
Erzsébet napján,
hétfőn
, elment a közeli
erdőrészbe, ahol a férje fát készített.
Zs. és férje meg éppen Pestre készültek
a fiukhoz, mert beteg volt az unokájuk. Elutaztak, és este
értek vissza, mert telefonáltak nekik. Az édesanyjának
a fiatal férje, G. vágott egy 4 méteres rudat és
küldte haza az erdőből, azért írom, hogy
fiatal, mert Zs. anyja 20 évvel fiatalabb emberhez ment férjhez.
Állítólag még élt a férje, már
volt ez a kapcsolat. Tehát M. néni, aki 69 éves, azóta
sem tért haza a közeli erdőből. Már a környék
falvaiból is voltak többször is keresni, meg egy autóbusszal
rendőrök is, minden nap keressük, de eredménytelenül.
Holnap jön a katonaság és újra átpásztázunk
mindent. Ha csak darabokat találunk utána, csak el lehessen
temetni! A falu lakóinak nincs addig nyugta. ő agy-érelmeszesedéses
volt, az utóbbi 2 évben már súlyos volt az
állapota, nem tudta, hogy mit csinál. Remélem ti jól
vagytok, írjatok. Csókol E." 3. A kanyargós hegyi
út egyik oldalán, ahol utoljára látták,
rozsdás kereszt áll: rajta művirágcsokrok, szomorú
koszorúk, és esőáztatta elmosódott címzésű
borítékok - üzenetek az eltűntnek... 4. - ő
is balul lépett, hogy az unokatestvérét vette el.
Eddig ez általában mind így volt. - Az egész
família... - Az összes, a hat asszony! - Még A. is hozzáment
volna a nagybátyjához, ha a pap ki nem csúfolja...
- Hogy az istenbe létezhet ilyesmi? - Mennyi mindenen kell keresztül
mennie az embernek. - Ebben a faluban még soha nem tűnt el
senki. Az már megtörtént, hogy valaki eltévedt,
és másnap tért haza. Főleg, amikor Gyöngyösre
jártak borért a front alatt, mert eltévesztették
az utat. Éjszaka jártak, mert nappal nem mertek az oroszok
miatt. S persze az erdőn keresztül, le-letértek a jó
útról. Elágazó utak voltak, amelyen a vadászok
szoktak járni. No de ilyen nem történt, hogy eltűnt
volna véglegesen valaki. - A dolog úgy történt,
hogy a férje az erdőn dolgozott, és M. odament az urához.
Most nem biztos, hogy ebédet vitt-e neki vagy én már
csak hallomásból tudom, hogy vitte az ebédet, de azután
még hazafelé is elkísérte. Az egyik azt mondja,
hogy elkísérte, a másik pedig azt, hogy nem. S így
elment... - Hogy valaki elütötte-e kocsival? Mert arra gyanakszik
a veje. ő bandukolt az úton magában azzal a doronggal,
amit húzott maga után. Figyelmetlen lehetett, mert egy kicsit
már el volt bambulva. Hogy elütötte volna az autó,
bedobták a kocsiba, és eltűntették, hogy nyoma
se maradjon. - Mondják, hogy találtak egy darabot a ruhájából.
- De azt is mondják, hogy az nem az ő holmijáról
való. - Erzsébet-nap előtti héten történt.
Rengetegen voltak, végig mentek a hegyeken, olyan zúgás
volt, azután abbahagyták és átmentek a másik
oldalra. Innentől, ahol megtörtént, a gyöngyösi
úttól felfelé, azután onnan lementek megint,
arra, ahol csak az öregek szoktak járni. A Fekete-tónak
csak a neve van meg, a tavat már letúrta a dózer,
és kinyomta belőle a vizet, mert arra csinált út
volt. Vagyis országutat csináltak. Nem-e vitték arra
valamerre. Most hegymászók is jöttek. - S azt mondja
R., hogy ő látta a műszert, olyan mint egy kis szita,
mintha olló lenne benne, és mutogatja az irányt, az
iránydolgokat. Hogy merre kell menni. A műszert a hegymászók
hozták. Az olló mozog, azt mondja R., ahogyan irányít,
hogy arrafelé kell menni. - Elmentek már minden rokonhoz?
- Mindenfelé, aki csak létezik ezen a környéken.
- Úgy-hogy, amikor mi elmentünk reggel M.-re orvoshoz, akkor
Zs. és férje már készülődtek Pestre.
M. néni mondta, ő is szeretne elmenni. - Hát most kell
mondani, hogy Pestre akarsz jönni? - Hát mert nem jutott előbb
eszembe. Mindjárt felkapok valamit, lemosakszom, felöltözöm,
azt mennénk. - Azután Zs. férje, csak sürgette:
gyerünk, gyerünk, dél lesz, mire felindulunk, akkor csak
elindultak, M. néni meg itthon maradt. - Hát akkor majd máskor
megyek. - Hazament, és onnan azután fel az urához
az erdőbe. Hogy hol kötött ki? - G. 20 évvel fiatalabb!
- Ezt nagyon rosszul tette. Én úgy láttam, M. már
fiatal korában is nagyon könnyelmű volt. Könnyelműen
gondolkozott. Egy ilyen dolgot, egy életre szóló dolgot,
meg kellett volna gondolnia. - M. apja az én anyámmal unokatestvérek
voltak, apáról, mert J. bácsi az én nagyapámmal
édestestvérek. Az apját G. M.-nek keresztelték.
- Hát az egész falu rokona neki. A férje apja és
M. apja unokatestvérek, két testvér gyerekei. - Katonák
is keresték, vagy ötvenen voltak, Egymás közelében
mentek, ahol bozótok voltak, ott sűrűbben, ahol ritkább
volt az erdő, a gaz, ott már távolabbra léptek
egymástól. A rendőrség kutyákkal is kereste,
semmi nyom. Az volt a baj, hogy esett az eső, nem tudták kinyomozni.
A száraz földön kinyomozta volna a kutya, hogy merre ment.
- Ha másképp nem, akkor valóban belenyugodhattak volna
abba, hogy valaki elütötte, és kocsival elvitték.
Nem nyugodtak bele. A kutya csak odáig szagolta ki, ameddig odaért
az úthoz. Tovább nem tudott menni... - Halottlátó
is kereste. S azt mondta, ahol M. találkozott egy családdal,
vagyis egy férfival és egy nővel, ő onnan nem
mehetett messzire, és hogy onnan az útról tűnt
el! - Csak elvihette valami kocsi! Ha már eltűnt. Amikor P.-ék
találkoztak vele, ő már jött hazafelé.
ők meg arrafelé mentek, hogy legalább egy-két
nyaláb fát hozzanak a kocsi tetején. - Várjál
meg itt, mindjárt jövünk és elviszünk. - De
itt van nálam ez a pózna, nem tudok beülni a kocsiba.
- Eldobod, majd máskor eljössz érte. Most esik az eső,
elviszünk. - Hát ők elmentek, vissza is jöttek,
de M. már nem volt ott. A póznát sem látták,
hát azt hitték, hogy már hazament. De otthon sem találták.
- Érelmeszesedése volt, orvoshoz is járt. S ezt a
Cavington nevű gyógyszert sem használta. Hát
elég rosszul tette. S többször olyan zavarodott volt.
Hogy eltévedt-e, zavarba volt-e akkor vagy valóban elütötték?
Hogy ilyen nyomtalanul eltűnjön egy asszony? Ezen mindenki fel
van háborodva! - A halottlátó asszony Lőrinciről
jött. Régen Tarjánban is volt, Somoskőújfalun
is, de ők meghaltak. A putnoki asszony jött volna, ha még
él. - A lőrinci asszony is jött, személyesen.
Elmentek érte. Azt mondta, ahol M. találkozott a házaspárral,
onnan nem messze tűnt el. Ott van valahol a bozótban... -
A putnoki asszonyhoz úgy jártak, mint a búcsúba.
Sokan. De akkoriban ellenezte a rendőrség, nagyon. - Hát
el is volt zárva több hónapig. Amikor hazaszabadult,
valami rokona volt Amerikában, az fizette neki az útját.
S ki is ment. De mire hazajött, már nem sokáig élt.
- A putnoki asszony beszélt arról, hogy a Dunántúl
is eltűnt valaki. Egy férfi elveszett az erdőn, de azt
ott agyonütötték, és elvitték messzebbre
kocsin. - Azt is megmondta, milyen tájon van a biciklije, amit otthagyott.
No aztán, ez a putnoki asszony utasította ezeket, hogy itt
és ott van a biciklije. S megtalálták. Az ember is
el volt rejtve. Haraszttal, s az is gallyal volt letakarva. Hogy a harasztot
le ne vigye a szél. De a vadak megtalálták, kihuzigálták.
De felfedezték ennek az asszonynak a szavaira. Tiszalöknél
egy kisfiú veszett el. Valaki bosszúból megfojtotta,
azután levitte kocsival a régi legelőre, ott volt egy
száraz kút, abba dobta bele. Még kereket is dobott
rá, egy rossz kocsikereket. - A rendőrök elmentek és
megkérdezték a putnoki asszonyt, hogy hol van, tud-e róla
valamit? - Ide figyeljenek. Menjenek ki a legelőre, tudják
maguk hol a legelő, s azt is tudják, hol van az a száraz
kút, olyan nagy kút van ott, kiszáradva. - Ki is mentek
a száraz kúthoz, a rokonságot összetoborozták,
és lámpával világították meg,
jó mély kút volt. Hát belevilágítottak,
és azt ott volt a gyerek. Akkor azután össze kellett
kötözgetni létrákat, s úgy mentek le érte.
- A rendőrség is kiszállott. S kérdezte a rendőrség,
hogy honnan tudják azt, hogy a gyerek halott volt? Azt mondta a
tudósné is, hogy meg kell mondani a rendőrségnek,
nyugodtan megmondhatja, engem azért nem akasztanak fel. Úgy
is volt. Ki is hallgatták, és az volt az érdekes,
hogy a rendőrök elmentek annak az asszonynak a gyönyörűszép
lakására, hát nem is csodálom, annyi pénzt
összeszedhetett. Még ha 20 Ft-jával is adták
neki. Ahogy bementek az első ajtón, a második csukva
volt, mert mosakodott, és készült valahova. Amikor nyitni
akarták az ajtót, ő már kikulcsolta, és
ellépett az ajtótól, az pedig kinyílt magától.
- Csak jöjjenek, csak nyugodtan jöjjenek be! - Be is mentek.
- Tessenek befáradni... - Honnan tudja azt maga, hogy azt a kisfiút
hova dobták? - Nem csak a kisfiút találtam meg! Én
nagyon soknak adtam tanácsot, hogy melyik hol van és hol
halt meg?! - Akkor azután mindent szóról szóra
elmondott, és így a rendőrség valóban
elhitte. Attól kezdve nem volt itt tiltva. Az embert kihallgatták,
és a gyereket így aztán eltemették, akkor azután
belenyugodott az anyja. Ugyanúgy, mint a Zs., amíg M. elő
nem kerül. Mert addig nem tudunk belenyugodni. - Ha legalább
egy darabját megtalálnák, már el tudnák
temetni. - Igen, az nyugtalanítja, hogy semmit, egy rongyot sem
találnak utána, egy körömnyi nagyságú
rongyot sem. Ez bántja őtet. - Az egész környékről,
innen a faluból, még Lászlóból is jöttek
keresni. Mindenki, aki ismerte a családot. Mindenki gyütt.
Mert már hírül lett adva, hogy gyün a rendőrség,
gyün a katonaság, és nyomozó kutyák, hogy
aki csak tud, jöjjön, hogy nagyobb nyomással keressék.
- Az eltűnése után másfél hétre
történt. Hétvégén valahogy. Mikor a rendőrök
kiszálltak itten többször is, kihallgattak embereket,
itt-ott nyomoztak, érdeklődtek, hogy hogy volt? Mikor ment
el? De azt nem tudta senki. Valóban csak a férje tudná,
ha őszintén beszélne. Vitt-e ebédet valóban,
vagy nem vitt? - S beszéltek itt egy hosszú hajú,
szakállas fiatalemberről, aki ólálkodott, érdeklődött
ott volt I. kapujánál, ott állt meg a kocsival, ő
meg is rendült, nem engedte be a kapun. Mert senki sem volt otthon,
csak a kutyák. Azokat elűzte, hogy ne csaholjanak rá,
beszélni akart vele. - Előkerült-e az asszony, aki eltűnt?
- Dehogy, keresik a mai napig is. - S ezekben a víkendházakban
lakik-e valaki? - Persze, hogy lakik, itt lakik két rendőr
egymás mellett. - Már csak azért mondta, mert valóban
ott lakik egy rendőr. De azért mondta azt, mert rá
gyanakszanak, arra a szakállasra. Hogy az a piroskocsis szakállas,
akkor vagy négyszer futkározott erre. Hol erre, hol amarra!
- Mindenfélére gondolnak: nem-e a férje tervezett
ki valami kutyaságot? Hülyeséget vagy mit tudom én?
Hogy ilyen nyomtalanul eltűnjön valaki? Összevesztek-e
vagy nem vesztek össze? Akkor este, amikor a felesége eltűnt,
G. hazajött a munkából, nem hogy etette volna a jószágot,
nagy izével ment a bisztróba, és ott maradt. S csak
azután ment haza, aztán adott a jószágnak.
Ezért aztán Zs. oda vágta neki, hogy "na majd még
felhányjuk a trágyát is, nem te tetted-e el valahova?"
Olyan könnyedén vette, hogy nem is volt valami komoly, semmi
rendületet nem láttak rajta. Ki tudja akkor, mire jön
ki ez a dolog: - Valami 12 évig éltek együtt. De 20
év volt a korkülönbség. Zs.-t nagyon megviselte,
éjjel-nappal sírt. De az anyjára is bosszankodott,
hogy neki ez nem hiányzott! Miért kellett neki ilyet tenni?
ő már észre vette, hogy az apja még élt,
az anyjának már itt volt a G., aki kocsmáros volt.
S legtöbbször záróráig ott voltak, és
az este is ott érte egyszer-másszor. Zs. is leskelődött.
Aztán amikor meghalt az ura, M. tovább maradt a kocsmában,
úgy hogy aztán otthonról el is hurcolkodott. A kocsmában
valahol egy raktárban ott volt neki egy ágy, ott is aludt.
Akinek egy csepp esze van, nem tehet ilyet, hiszen őneki fia lehetne
az a fiú: 20 év nagy korkülönbség... 5.
A legkülönfélébb társadalmaknál megfigyelhetjük
a túlélés öntudatlan vagy tudatos stratégiáit
- mechanizmusait: az egyes közösségek adaptív értékrendje
igen változatos módon nyilvánulhat meg. Amit a természet
könyörtelenül elvesz, azt fizikai valóságában
vagy szimbolikusan kiigazíthatja a társadalom... Minden emberi
közösség igyekszik a "hézagokat" kitölteni,
pótolni, hol az ökológiai egyensúly megsértését
kell nyilvános rítusokkal kiegyenlíteni, hol a közösségek
gondjait kell ápolni látványos szertartásokkal.
A lagzik tarka ünnepe feledteti a temetések nyomasztó
szürkeségét. S ebben a közösség pszichikai
védekezése is megnyilvánul: temetések ellenében
lakodalmak rendeződnek, előrejelezve a potenciális szaporodást.
A mátrai faluban mély megrázkódtatást
okozott a váratlan esemény, az eltűnés kibillentette
a falut nyugalmából. Az emberekre "ráborul az erdő":
hiszen az erdő adja nemcsak a tűzifát, hanem az ehető-eladható
gombát, nem utolsó sorban pedig a gyógynövényeket.
Az erdőben korábban énekelve gyűjtögető
asszonyokat a félelem elnémította és otthonukban
tartotta. A rejtélyes esemény - legalábbis ideig-óráig
- kohéziós erőként működött:
feszesebbé váltak laza rokoni kapcsolatok, az emberek együtt
keresték az eltűntet, aki "közös" álmaikban
is megjelent ("itt mindenki anyámról álmodott, és
reggelente el is mondták...") Nem tudták, valóban
meghalt-e? S éppen a bizonytalan helyzet kiváltotta
revival
helyzetben olyan szimbolikus cselekvések és képzetek
kerültek felszínre, amelyek évtizedek óta szunnyadtak
a hétköznapok szürke rutinja alatt. "Ha csak egyetlen
darab kerülne elő a ruhájából" fogalmazták
meg a
pars pro toto
mágikus elvét, de az eltűnés
feltételezett helyén felállított kereszt mellé
helyezett "üzenetek", a Közért pénztárgépe
mellé tett, és a jóslást szolgáló
szita az ollóval, a halottlátók megjelenése,
és sok más jelenség arra utalt, hogy a maroknyi közösséget
nem nyugtatták meg racionális értelmezések...
6. Másfél évvel az eltűnés után,
egy véletlen folytán, a falutól nem messze, egy gödör
mélyéről előkerült több emberi csont
és néhány ruhafoszlány: nem lehetett másé:
csak az övé!
Mindenki ott volt a temetésen,
hogy lássa: miként száll végleges sírjába
a félig üres koporsó...
Észrevételeit, megjegyzéseit érjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu