Az európai könyvtárak egyre inkább közösségi és alkotó terekké alakulnak, amelyek a könyvkölcsönzésen túl a találkozásoknak, az együttműködésnek és a helyi innovációnak is helyet adnak. Két uniós projekt, a LibraIN és a make-a-thek különböző megközelítéssel támogatja ezt az átalakulást.

LibraIN: tudásmegosztás és jó gyakorlatok
- A projekt célja, hogy a könyvtárak könnyebben tanulhassanak egymástól, és átvehessék a már bevált innovatív megoldásokat.
- Ennek érdekében online eszköztár link készült, amely valós példákat, módszereket és inspiráló kezdeményezéseket gyűjt össze.
- A nemzetközi tapasztalatcsere különösen fontos olyan közös kihívások idején, mint a forráshiány, a munkaerőhiány vagy az új készségek elsajátításának igénye.

Make-a-thek: a könyvtár mint "harmadik tér"
- A 2025-2028 között futó projekt azt vizsgálja, hogyan válhatnak a könyvtárak az otthon és a munkahely mellett közösségi, alkotó és tanuló térré.
- A kutatók szerint egyre nagyobb az igény az olyan nyitott, befogadó helyekre, amelyek közösségi "nappaliként" működnek.
- A projekt részeként egy speciálisan felszerelt busz járja majd Európát, hogy vidéki és hátrányos helyzetű térségekben mutassa be az új típusú könyvtári szolgáltatásokat.
- Emellett 2026 nyarán digitális eszköztár is készül, amely segíti a könyvtárakat saját make-a-thek programjaik kialakításában.

A cikk szerint a könyvtárak alapvető küldetése - a tudás megosztása és az emberek összekapcsolása - változatlan marad. Az új projektek azonban azt mutatják, hogy ezt a szerepet egyre gyakrabban közösségi műhelyekkel, digitális szolgáltatásokkal, partnerségekkel és aktív társadalmi szerepvállalással valósítják meg. (ref.: ChatGPT, HL)

Amit leginkább változtatnék a hazai könyvtárügyben... - sorozat megy a KIT Hírlevélben. Szerkesztőkként azt szeretnénk tudni, hogy az eddig önkényesen felkérteken túl kiket kérdezzünk meg még? Itt link írhatod meg. Eddig
- Farkas Ferenc link
- Horváth Sándor Domonkos link
- Istók Anna link
- Koreny Ágnes link
- Mikulás Gábor link
- Monok István link és link
- Szücs Etele link
nyilatkozott.

A lundi Stenröse Iskolában a súlyos testi és értelmi fogyatékossággal élő diákok élményszerű történeteken keresztül élik meg az olvasás örömét - olyan könyveken, amelyek több érzékszervet is megmozgatnak például illatokon, tárgyakon, zenén és mozgáson keresztül. A diákok kognitív fejlődési szintje néhány hónap és két év között van, ami azt jelenti, hogy prelingvisztikai szinten vannak. Főként természetes reakciókkal és jelekkel kommunikálnak, például arckifejezésekkel és testbeszéddel, és jobban függnek attól, hogy képesek legyenek több érzékszerv segítségével befogadni az információkat. Sok diáknak nehézséget okoz a látottak látása vagy értelmezése is. A kiterjedt interferenciában szenvedőknek gyakran egész életükben dolgozniuk kell a tárgyak, képek és beszélt szavak értelmezésén, és ritkán érik el az írott nyelvi képességet.

Élménytörténet-könyveknek azokat a könyveket nevezzük, amelyek nemcsak szavakkal és képekkel olvashatók, hanem más érzékszervi benyomásokat is kínálnak, például tapintható és megnyomható kísérőanyagokat, illatokat, játékokat vagy gombokat. Az anyagnak érthetőbbé kell tennie a könyvben történteket, de az is szerepet játszik, hogy segítsen a tanulóknak jobban fenntartani a koncentrációt a történet alatt. A könyveket nagy gonddal kell kiválasztani, és ügyelni kell arra, hogy a diákok azonosulni tudjanak velük.
A Harry Potter és a bölcsek köve feldolgozásánál a családok arról számoltak be, hogy jó beszélgetések alakultak ki otthon, amikor a testvérek ugyanazt a könyvet olvasták, bár különböző módon, és ebben közösségi érzést érezhettek. A munka eredményeként három teljesen különböző és fantasztikus kalandtörténet született. A diákok ezeket a történeteket bemutathatták az iskola többi diákjának.

Tippek a több érzékszervvel való olvasáshoz:
- Válassz egy korlátozott számú oldalas, és oldalonként korlátozott számú mondatos könyvet!
- Keress egy anyagot, egy tevékenységet vagy egy dalt a könyv minden oldalpárjához!
- Próbálj meg olyan kellékeket beépíteni, amelyek különböző érzékszervekre hatnak (illat, mozgás, valami tapintható, valami nézhető, valami hallgatható), hogy mindenki találjon magának megfelelőt!
A kalandtörténetek közös megalkotása egy szórakoztató projekt lehet, amely beszélgetéseket indít el a könyvek tartalmáról és hangulatáról. (Ref: Aux Eliza)

A könyvtári szolgáltatások előrejelzései szerint az állandósuló pénzügyi nyomás miatt az önkéntesek a jövőben még inkább elválaszthatatlan részévé válnak az intézmények működésének. Bár felbecsülhetetlen hozzáadott értéket képviselnek az olyan területeken, mint a digitális segítségnyújtás, a közösségbevonás vagy az otthoni kölcsönzés (Home Library Service), a jelentés komoly aggályokat is megfogalmaz a túlzott ráutaltság és a munkahely-kiváltás (job substitution) kockázataival kapcsolatban.

- A legfontosabb: az önkéntesek feladata a szolgáltatások kiegészítése és gazdagítása (pl. rendezvények támogatása vagy csoportos foglalkozások segítése), nem pedig a fizetett szakemberek helyettesítése. Világos határokat kell húzniuk a szakmai színvonal csökkenésének (de-skilling) elkerülése érdekében, garantálva azt, hogy a komplex és professzionális funkciók továbbra is a képzett munkatársak kezében maradjanak.
- A toborzás és a megtartás jövőbeli sikerének egyik kulcsa a "mikro-önkéntesség" (ezt a válaszadók intézmények 43%-a már valamilyen formában alkalmaz), azaz: rugalmas, alacsony elköteleződéssel járó, egyszeri vagy rövid távú feladatokat takar, mint például a kézműves foglalkozások alapanyagainak előkészítése, a polcok rendezése, részvétel egy közösségi kertészkedésben (vagy LEGO-eseményen), esetleg képeslapok írása a házhozszállítási szolgáltatás ügyfeleinek. Ezek a kötetlenebb formák, kiegészítve a nagy nemzeti kampányokhoz való csatlakozással. Így vonzhatnak be hatékonyan olyan embereket, akik a sűrű időbeosztásuk miatt nem tudnak rendszeres, hosszú távú feladatokat vállalni.
- Érdemes tovább diverzifikálni a szerepköröket: a fiatalokat például a nyári olvasási kihívásokon (Summer Reading Challenge) keresztül lehet a legkönnyebben megszólítani. Ugyanakkor érdemes új, formabontó utakat is kipróbálni és tesztelni, mint a távoli, a technológia által támogatott önkéntességet, a digitális mentorálást, valamint a helytörténeti és a generációk közötti projekteket.
- Kölcsönösség: a programokat úgy kell megtervezni és a szerepeket úgy kell kialakítani, hogy azok tudatosan építsék a résztvevők önbizalmát, szociális kapcsolatait és személyes fejlődését, ami különösen fontos a társadalmilag elszigetelt, gyászoló vagy épp munkakereső emberek esetében. (ref.: GeminiPro, MG)

A könyvtári önkéntesek elégedettségi szintje kifejezetten magas: 86%-uk jónak vagy kiválónak értékelte az élményt, és 85% érzi úgy, hogy megbecsülik a munkáját. Az önkéntesek leginkább a munkatársak támogató hozzáállását, a hasznosság érzését és a közösséghez tartozást emelték ki pozitívumként. A könyvtári vezetés szemszögéből nézve azonban a rendszer működtetése komoly erőforrásokat igényel. A megkérdezett könyvtárak 79%-a rendelkezik ugyan hivatalos önkéntes-menedzsment stratégiával, a gyakorlatban azonban sokszor nehézségekbe ütköznek. A legnagyobb kihívások:
- személyzeti kapacitás és idő hiánya (71%)
- adminisztrációs terhek (60%)
- felügyelet (59%).

Meglepő módon nincs érdemi összefüggés a hivatalos önkéntes-menedzsment stratégia megléte és az önkéntesek elégedettségi szintje között. A programok sikerét és a pozitív önkéntesi élményt sokkal inkább a helyi mindennapi gyakorlatok, a megfelelő kommunikáció, és a ténylegesen rendelkezésre álló személyzeti kapacitás határozza meg. A munkaerő- és időhiány ráadásul komolyan gátolja az innovatívabb, inkluzívabb toborzási technikák bevezetését. A felmérés szerint ezért még a hivatalos stratégiával rendelkező könyvtárak is kevésbé képesek kísérletezni új módszerekkel. Így a leginkább alkalmazott toborzási eszközök továbbra is a helyi plakátok és szórólapok (66%), és a szájhagyomány (66%).

A hagyományos módszerek viszont fenntartják az önkéntes bázis sokszínűségének hiányát. Ezek a csatornák ugyanis jellemzően azokat az embereket érik el, akik már eleve aktív könyvtárhasználók, vagy a meglévő önkéntesek és munkatársak ismeretségi körébe tartoznak. Az alulreprezentált, kisebbségi vagy hátrányos helyzetű társadalmi csoportok bevonásához sokkal időigényesebb, célzott és személyes kapcsolatépítésre (relációs elérésre) alapozó munkára lenne szükség. A könyvtárak kb. egyharmadának van önkéntes-koordinátora. Úgy tűnik, hogy a hatékony és sokszínű önkéntes-menedzsment kulcsa nem a szabályzatok létén túl idő és személyzet biztosítása. (ref.: GeminiPro, MG)

Mint a németországi Itzehoe városi könyvtárának szóróanyán olvasható: "Társadalmunk öregszik, és a közkönyvtárak ezt figyelembe vevő irodalommal és szolgáltatásokkal reagálnak.
Az "Idősgondozás" gyűjtőfogalom alatt az érdeklődők átfogó és változatos választékot találnak speciális ismeretterjesztő és referenciakönyvekből, CD-kből, filmekből, játékokból és egyéb médiaanyagokból. Ez nemcsak maguknak az időseknek szól, hanem elsősorban a családtagoknak és az idősgondozó intézmények személyzetének is. Különös figyelmet fordítunk a demenciában szenvedők ellátására: biztosítjuk a "Kis piknik a labirintusban" című médiakészleteket. Minden készlet 8-10 címet tartalmaz, amelyek nemcsak általános információkat nyújtanak a demenciáról, hanem fontos tippeket és tanácsokat is kínálnak a gondozóknak.
Ezenkívül a városi könyvtár hozzáférést biztosít a Schleswig-Holstein Könyvtári Központ forrásaihoz, beleértve a speciális témájú médiadobozokat, olvasókészleteket és interaktív játékokat.

A Városi Könyvtár által kínált szolgáltatások:
- Könyvek, CD-k és DVD-k a polcokon, források időseknek.
- Alkalmas az idősekkel való gyakorlati munkához. Aki hivatásszerűen, önkéntesként vagy családtagként idősekkel dolgozik, itt széles médiaválasztékot talál.
- Tematikus csomag a demenciáról
- A Schleswig-Holstein Könyvtári Központ által kínált szolgáltatások: Médiadobozok a demenciáról, tematikus csomagok, csoportos munka idősekkel, interaktív játékok, olvasócsomagok
- Rendezvények"

A NER ideológiájához nem kellene már asszisztálnia az országnak, ahogy azt az OSZK tavaszi Wass Albert kiállítása tette. Wass antiszemita és nem túl értékes szerző. Tudományosan megalapozott bemutatása szükséges, de hazug ünneplése káros. Az sem tartható, hogy hagyatéka kezeléséért az alaptantervet kínosan átdolgozó Takaró Mihály legyen továbbra is a felelős.

Ungváry Krisztián történész: - A választási események zajában elsikkadt a hír, hogy Wass Albert teljes írói hagyatéka Magyarországra érkezett. A dokumentumokból Takaró Mihály és Deák-Sárosi László kurátor kiállítást rendezett, a tárlatot az Országos Széchenyi Könyvtárban 2026. március 26-án Hankó Balázs volt kulturális miniszter nyitotta meg, és egészen május végéig volt látható. Rózsa Dávid főigazgató szerint a magyar kultúra szempontjából is "rendkívüli" esemény ennek a hagyatéknak a hazatérése. Hankó Balázs az anyag legnagyobb értékét abban látta, hogy az összesen négy mázsányi iratanyag a magyar nemzeti összetartozás eszméjét hordozza, és felidézte Wass Albert gondolatait a magyarságtudatról, amely "szellemi mentőövként" őrzi meg a közösség identitását. Takaró Mihály pedig Wass "folyamatos perspektívaváltásait" emelte ki, "írói munkássága az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő XX. századi teljesítményeként értelmezhető".

Az elmúlt rezsimben minden államilag fenntartott intézmény rendkívül kiszolgáltatott volt a politikai elvárásoknak. Így azon sem lepődöm meg, hogy az OSZK is helyet adott ennek a prezentációnak. Az viszont meglep, hogy azt követően is felvállalja ezt a kínos tárlatot, hogy vége lett a NER uralmának. Egy ilyen kiállítás azonban nem azért lenne fontos, hogy megismételje az apologetikus Wass-rajongók érveit, hanem azért, hogy szembesítse a magyar nagyközönséget azzal, hogy a magyar állam 16 éven át szisztematikus kútmérgezést követett el a magyar kultúra ellen.

Az elmúlt hetekben számos neves szakember és kolléga osztotta meg gondolatait a témában. Sok megállapításukkal egyetértek, és magam is fontosnak tartom az ezekről szóló szakmai párbeszédet. Bár a magyar könyvtárügy előtt álló kihívások és feladatok jóval összetettebbek annál, hogy 3 pontban összefoglalhatók legyenek, mégis vannak olyan területek, amelyek véleményem szerint meghatározóak lesznek a következő évek fejlődése szempontjából. Íme 3 pont, a felkérés formai szempontjait elfogadva...

1. Modern, folyamatosan megújuló könyvtári stratégia
A magyar könyvtárügynek szüksége lenne egy olyan hosszú távú, ugyanakkor rendszeresen felülvizsgált stratégiára, amely egyszerre kezeli a technológiai fejlődés, a HR-fejlesztés, a szolgáltatásinnováció és a kulturális örökségünk digitális megőrzésének kérdéseit. Fontosnak tartom, hogy a stratégia ne kizárólag az ország határain belül gondolkodjon, hanem kiemelt figyelmet fordítson a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság könyvtári és információs ellátására is.
Ugyancsak elengedhetetlennek tartom a kulturális minisztériumok közötti együttműködések erősítését és intézményesítését Kárpát-medencei szinten, különös tekintettel a névterek építésére, a kulturális örökség digitalizálására, a digitális tartalmak összehangolt fejlesztésére és a közös kulturális emlékezet megőrzésére. Mindezek mellett fontosnak tartom az aktívabb bekapcsolódást az aktuális EU-s programokba.

2. A könyvtáros-utánpótlás megerősítése
A szakmánk jövője nagymértékben azon múlik, hogy képesek vagyunk-e megszólítani és megtartani a tehetséges fiatalokat. A könyvtáros hallgatókat már tanulmányaik alatt ösztöndíjakkal, gyakornoki programokkal, mentorálással és valós szakmai karrierutakkal kellene a könyvtárakhoz kötni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a legfelkészültebb fiatalokat már pályakezdőként elveszítsük a versenyszféra javára. Kiemelt figyelmet fordítanék a tudóskönyvtárosok támogatására, a kutatási tevékenység ösztönzésére és a tudományos életpálya megerősítésére is. A könyvtáraknak nem csupán a tudás közvetítőinek, hanem a tudományos és innovációs folyamatok aktív szereplőinek is kell lenniük. Mindez azonban csak megfelelő bérezéssel, kiszámítható életpályamodellel és vonzó munkakörülményekkel valósítható meg.

3. A digitalizálás és a digitális transzformáció felgyorsítása
A magyar kulturális örökség digitális hozzáférhetővé tétele és hosszú távú megőrzése nemzeti ügy. Szükség van a kulturálisörökség-védelmi intézmények összehangolt, hosszútávú digitalizálási programjaira, a digitális megőrzési infrastruktúra fejlesztésére, ill. arra, hogy a könyvtárak az AI és más új technológiák alkalmazásában is kezdeményező szerepet vállaljanak.
Alapvető cél, hogy a könyvtárak digitális szolgáltatásai váljanak a magyar kulturális tartalmak elsődleges hozzáférési pontjaivá, és hogy a kulturális örökségünk minél nagyobb arányban jelenjen meg a nemzetközi platformokon és közös európai adatterekben is.
Fontos cél, hogy a digitalizálás ne önmagáért történjen, hanem a kutathatóságot, az oktatást, a kulturális emlékezet megőrzését és a széles körű társadalmi hozzáférést szolgálja. Ne a dokumentumok online elérése, hanem a tudás újrafelhasználásának, megőrzésének és átadásának támogatása a következő generációk számára való átadás támogatása legyen a cél.

Bár a VUCA állapotról szóltunk már, - a nyugalom megzavarása érdekében ;) - nem árt az ismétlés... A viszony persze dinamikus. Törekednünk kell arra, hogy a külső kiszámíthatatlansággal szemben a használóink kiszámítható módon, biztosan elérhető, ha tetszik: szabványos szolgáltatáshoz, kiszolgáláshoz is hozzájussanak - vö.: szolgáltatási szint szerződése, közkönyvtári charta stb. (MG) (Előző rész: link )
A könyvtáraknak nem arra kell készülniük, hogy egyszer véget ér a bizonytalanság, hanem arra, hogyan működjenek jól benne. Nem stabilitást kell építeni mindenáron, hanem olyan szervezetet, amely képes tanulni, alkalmazkodni, kísérletezni és megőrizni a munkatársak bizalmát, mert a jövőt valószínűleg nem azok a szervezetek alakítják majd, amelyek mindent előre tudnak, hanem azok, amelyek bizonytalanság közepette is képesek cselekedni.

A VUCA-világ, amelyet eredetileg a hadsereg használt, majd a stratégiai menedzsment vett át a gyorsan változó környezet leírására. A VUCA mozaikszó négy olyan jelenséget foglal össze, amelyek ma egyszerre vannak jelen a szervezetek életében:
- Volatility (változékonyság): a környezet gyorsan és gyakran kiszámíthatatlanul változik. Nem feltétlenül azért nehéz eligazodni benne, mert nem értjük, hanem mert a helyzetek rendkívül gyorsan átalakulnak. Egy technológiai áttörés, egy gazdasági válság vagy egy geopolitikai esemény hetek alatt képes teljesen új helyzetet teremteni.
- Uncertainty (bizonytalanság): egyre nehezebb megjósolni, mi fog történni. Sok információ áll rendelkezésünkre, mégsem tudjuk biztosan, milyen irányba fejlődnek a folyamatok. A vezetőknek ezért gyakran hiányos információk alapján kell döntéseket hozniuk.
- Complexity (összetettség): a problémák egyre több tényezőből állnak, és ezek kölcsönösen hatnak egymásra. Egy döntés következményei ritkán maradnak egyetlen területen belül. A technológia, a gazdaság, a politika, a társadalom és a környezet kérdései ma szorosan összefonódnak.
- Ambiguity (kétértelműség): sok helyzetnek nincs egyetlen egyértelmű értelmezése. Ugyanazokat a tényeket különböző emberek vagy szervezetek eltérően értelmezhetik, és gyakran nem létezik egyetlen "helyes" megoldás sem.

A KIT-ben többször esett szó tárgyak kölcsönzéséről könyvtárból a fenntarthatóság és hatékonyság érdekében, létezik könyvtári tárgykölcsönzés keresőcímke is: link .
Sőt ezt a témát választotta 2022-ben a MKE vándorgyűlése is, ahol megfogalmazták a fenntarthatósági fejlődési célokat, az ún. SDG-ket (Sustainable Development Goals) - melyeket már 2015-ben elfogadott az ENSZ. link
A cselekvési program 17 fő célt határozott meg, melyek közül néhányat emelünk ki az alábbi cikkhez való kapcsolódása miatt:

1. A szegénység felszámolása,
8. Tisztességes munka és gazdasági növekedés,
10. Egyenlőtlenségek csökkentése,
11. Fenntartható városok és közösségek,
12. Felelős fogyasztás és termelés,
13. Fellépés az éghajlatváltozás ellen,
17. Partnerség a célok eléréséért. Részleteiben is hoztunk példát, pl. itt: link . (MG)

Vannak olyan méregdrága háztartási eszközök, amelyeket évente egyszer vennénk elő, mégis százezres kiadást jelentenének, ezért különösen érdekes, hogy Terézváros ezeket ingyen kölcsönadja a lakóknak. A kerület szolgáltatásához hasonlót mi nem találtunk más önkormányzatnál, miközben külföldön már kiforrott "tool library" rendszerek működnek Berlinben, Londonban vagy Bécsben. A terézvárosi modell így egyszerre illeszkedik egy nemzetközi trendbe, és továbbra is ritkaságnak számít a hazai gyakorlatban.

Külföldön emiatt egyre több önkormányzat kezd olyan szolgáltatásokba, amelyeknél a helyiek ingyen vagy minimális díjért kölcsönözhetnek olyan háztartási eszközöket, amelyeket nem érdemes saját tulajdonban tartani. A modell lényege, hogy a közösség megveszi, a lakók pedig használják, amikor szükségük van rá, így nem kell minden háztartásnak külön beruháznia ugyanarra a gépre.

A szolgáltatás az önkormányzatnál működik, VI. kerületi lakcímmel rendelkezők számára ingyenesen elérhető. Rövid távú használatra adják ki azokat a gépeket, amelyekre a legtöbb lakásban csak alkalomszerűen lenne szükség. A kölcsönzés egyszerű: a Terézvárosi Polgármesteri Hivatal recepcióján lehet átvenni az eszközöket előre meghatározott időpontokban, a visszahozás határideje pedig a kikölcsönzés napjától függ. A kölcsönző kínálata éppen most bővült: a nagy igény miatt beszereztek egy második szőnyeg- és kárpittisztítót, valamint egy multifunkciós teleszkópos létrát, amelyet kifejezetten a belvárosi, magas belmagasságú lakásokhoz választottak.

Egyes könyvtárak - főként a patinás régiek, de akár a legmodernebbek is - turisztikai attrakciókként is figyelemre méltóak, de a különböző funkciókat a célcsoportok számára eltérő módokon kell kezelni. A Francia Nemzeti Könyvtár (BNF) az utóbbi néhány évben újragondolta a tereinek és szolgáltatásainak hozzáférését, és azóta bárki betérhet a központi részleg híres ovális termébe, mely korábban újságolvasó teremként funkcionált. A többi részleg látogatása továbbra is olvasójegyhez kötött, illetve jegy vásárolható, ha valaki a könyvtár múzeumi részlegére kíváncsi.

A kupolás nagyolvasóban tehát egyaránt megtalálható "hagyományos" olvasó / kutató és turista is. Felnőtteknek érdekes ugyan a látvány, azonban a rövid időre betérő fiatalabbakat - már csak az előbbiek érdekében is - le kell kötni. Erre a célra is használhatók a terem oldalában álló interaktív, tapintással vezérelhető gépeken lévő tartalmak, melyek témái:
- a könyvek mivoltáról szóló kvíz (a "Mit nevezünk könyvnek?" alkalmazás régi idők írott dokumentumait mutatja be kis képeken, pl. tekercs, koránlapok, pálmalevélre írt történet, papirusz, kőbe vésett vagy kiégetett jelsorozat, és igennel / nemmel lehet válaszolni a kérdésekre)
- az állatok megtalálására buzdító alkalmazás,
- mozogj jelmezekben tudományos ismeretterjesztő eszköz.
A csatolt magyarázat azt is kifejti, hogy a kódexek lapozgatása azért jobb kézzel, mert kesztyűben az ujjak mozgáskoordinációja kevésbé gyakorlott, agy nagyobb kár eshet a könyvlapon. (Fotókat ld.: link )

Olvasgatni lehet továbbá a lépcső alatti térben is. A könyvtárnak van kertje is, ahol egy kávé mellett lehet lazulni, beszélgetni a könyvtárazás szüneteiben. (MG)

A múlt heti kérdésünkre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
9 - Az idősebbek nem tanulták meg velük az együttműködést
34 - Belefáradtak a kedvezőtlen szakmakultúrába
3 - Megírom: kit@gmconsulting.hu
4 - Nem tanulták meg az alkalmazkodást, a szakma alapjait
6 - Nem tűntek el, szinte mind itt van közöttünk
2 - Szakmakultúránknak az idősebbek képességei az erőssége
E-mailben számos megjegyzés érkezett, lényegében mindegyik az alacsony fizetések választ hiányolta.

- Szakmári Klára megjegyzése: - Véleményem szerint nem egy ok van: a fiatalokon IS múlik, az idősebbeken IS múlik, a munkahelyi kultúrán és a vezetőn IS sok múlik, de leginkább azon, hogy annyira alacsonyak a bérek, hogy nem tudnak megélni belőle... Egyedül az a pont érvénytelen, hogy itt vannak köztük... legalábbis nem tapasztalom... A szakmában szerintem egyaránt számít a tapasztalat, a tudás, a képességek, akár fiatal az ember, akár idősebb. Talán a fiatalabbak innovatívabbak és frissebb a tudásuk és talán lelkesebbek is még.
- Csabay Károly: - Mert évtizedek óta nem volt fizetésrendezés.
- Tóth Emese: - Szerintem a nevetségesen felháborító alacsony fizetés miatt, amiért akár késő estig, hétvégén is műszakban kell lenni. Az RTL tévében is volt az elégedetlen közgyűjteményi dolgozók fizetéséről többször is híradás. Meg én, mint iskolai könyvtári tapasztaltam, hogy azért nem ment könyvtárszakra a diák, mert előrelátón megnézte a bértáblát is, és azt mondta -sírva-, hogy őt nem tudják majd segíteni a szülei, őneki tisztességesen fizető szakmát kell választania. Informatikusnak ment. :( Sőt! A legtöbb hiátus okának a közelmúltból azt látom, hogy: a tanári bérek emelésével, mindenki, akinek tanár szakja is volt, már húzott is át az oktatásba iskolai könyvtárosnak, vagy könyvtárostanárnak. Csak én 3 ilyen kollégát ismerek.)
- Hasonlóan érvelt Hegedűs Andrea és további válaszolók is.

A vonatkozó diagramot ld.: link . Eszerint - a fizetések sürgető kérdését itt most nem tekintve legnagyobb gondnak továbbra is a nem megfelelő szakmakultúra tűnik. Érdemes látni, hogy az 5 évvel ezelőtti válaszokhoz képest többen érzékelik a fiatalok pályaelhagyását. Figyelemre méltó, hogy a válaszok döntő többsége belső körülményre, azaz saját felelősségre utal, ami biztató jel. (MG)

A könyvtári vezetés nem különálló vezetői kategória. A jó könyvtárvezető elsősorban jó vezető, aki történetesen könyvtári környezetben dolgozik. A vezetés alapelvei más szervezetekben is ugyanúgy érvényesek. A vezető és a menedzser szerepe ugyan összefügg, de nem azonos. A menedzsment elsősorban a működés, a folyamatok, az erőforrások és a napi feladatok irányítására összpontosít, míg a vezetés a jövőkép kialakításáról, a prioritások kijelöléséről és a változások előmozdításáról szól. Vezetői kihívások: döntéseket kell hozniuk arról, mire összpontosítsanak, milyen szolgáltatásokat fejlesszenek tovább, illetve miről mondjanak le a nagyobb hatékonyság érdekében. A könyvtári vezetés sajátossága nem a különleges vezetési módszerekben rejlik, hanem abban, hogy az általános vezetési elveket a könyvtári környezetre kell alkalmazni. Ezért fontos, hogy a vezetéselméleti modellek mellett könyvtári példák is segítsék a szakemberek fejlődését.

Több mint 50 könyvtári alkalmazott és könyvtári dolgozó profilját vizsgálták meg a Library Journal (LJ) Movers & Shakers mellékletében (2002. márc. 15.) Ami megkülönbözteti őket, és ami megkülönbözteti a vezetőket tőlünk, az a következő:
- nemcsak erős meggyőződésük van, hanem a munkájuk során is azt követik;
- szenvedélyesen erősen hisznek a könyvtárakban és a könyvtári szolgáltatásokban;
- az a szakmai aggodalom hajtja őket, hogy senkitől se tagadják meg az információt a nézőpontja, kora vagy az információ jellege miatt. Munkájukat szakmai alapértékeik és ideológiájuk határozza meg.

A könyvtárvezető tehát elsősorban vezető, nem pedig csupán menedzser. A hatékony vezetés a stratégiai gondolkodás, a fókuszálás és a változások irányításának képességében mutatkozik meg. A jó könyvtárvezető tehát nem azért sikeres, mert könyvtárban dolgozik, hanem mert képes vezetőként működni. (Ref.: ChatGPT, Szabó Eszter)

(Előző rész: link )
Kulturális viselkedésmintáink
A University Connecticut Könyvtár 28 alapvető viselkedésmintája számos területet ölel fel. Egyesek az egyéni cselekvésekre és a reflexióra összpontosítanak (pl. "Gyakorold az önismeretet" és "Ülj le és dolgozd fel a kellemetlenségeket"); mások a másokkal való interakciókra (pl. "Bánj magaddal és kollégáiddal úgy, mint a mecénásokkal" és "Fogadd a visszajelzést udvariasan"); megint mások a szervezeti viselkedésmintákkal foglalkoznak (pl. "Dolgozz a könyvtár szervezeti struktúráján belül", "Felelősségek megfogalmazása, kiosztása és elszámoltathatóság", valamint "Értsd meg és oszd meg, hogy a pozíciód hogyan járul hozzá az egészhez").
Összességében a 28 alapelv arra kér minket, hogy foglalkozzunk munkánk alapvető aspektusaival, és gondoljuk át, hogyan működünk együtt.

A program rendszeresen indít strukturált beszélgetéseket, amelyek ellensúlyozzák a csendet, a pletykákat és a mítoszteremtést, amelyek sajnos megszokottak lehetnek a szervezetekben. A program segített abban, hogy csapatunk több campuson és helyszínen is kapcsolatba léphessen. Megerősíti és épít más szervezeti struktúrákra.

Következtetések:
- Az alapvető viselkedési minták írásakor kapcsolódj a meglévő struktúrákhoz (küldetés, stratégiai keretrendszer), legyen konkrét a cselekvésre ösztönző viselkedés, és tekintsd a viselkedési mintákat lehetőségnek a kívánt kultúra íratlan normáinak, gyakorlatainak és mintáinak leírására.
- E tevékenység felsővezetői szinten zajlik, és alapvetően nem egy együttműködő könyvtári tevékenység. Ne feledd, hogy a program a harmadik iterációtól kezdve lesz a legsikeresebb, amely szélesebb körben vonja be a szervezetet, és hogy az első két iteráció építi meg az alapot. Programunk korai sikerei közé tartozott a súrlódások csökkenése, a jobb kommunikáció, a jobb alkalmazotti elkötelezettség és morál, a kevesebb pletyka és frusztráció, valamint a kevesebb eszkaláció.
- Induláskor néhány kolléga szkeptikus volt. Később a korábbi szkeptikusoktól is hallottuk, hogy a program működik. Mind a cselekvésnek, mind a nem cselekvésnek költségei vannak. A kulturális fejlődés elmulasztása sokkal többe kerül, és sokkal rosszabb eredményt hoz. (ref.: MG)

A jövőbeni versenyképesség szintjét is jelzi a nemdolgozó, nemtanuló fiatalok aránya a társadalomban. Felmérés ugyan nem utal rá, de sejthető, hogy az érintettek kevéssé könyvtárba járók. Ezért érdemes a nemhasználó csoportok kutatása közben rájuk is fókuszálni. Ami persze fárasztó, ráadásul nem is készít fel rá a könyvtári szakképzésünk. Sokkal-sokkal könnyebb jóltanuló, jólolvasó gyerekekkel büszkélkedni, őket elismerni könyvtári versenyeken. Ha azonban tényleg akarunk könyvtárként használni... (MG)

2025-ben az Európai Unióban a 15 és 29 év közötti fiatalok 11 százaléka nem dolgozott és nem is vett részt sem oktatásban, sem képzésben. A mutató ugyan csak minimálisan javult az előző évhez képest, hosszabb távon azonban jelentős előrelépés látható: tíz év alatt több mint négy százalékponttal csökkent az érintettek száma. Magyarországon is hasonló az arány, de van olyan ország, ahol több mint 12 százalékkal csökkent a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok száma, derült ki az Eurostat legfrissebb adataiból. A 15-19 évesek körében mindössze 5,3 százalék volt arányuk. A 20-24 éves korosztályban ez az már 12,8 százalék volt, míg a 25-29 évesek között elérte a 14,7 százalékot.

Országos bontásban Hollandia rendelkezett a legalacsonyabb NEET-rátával, 5,3 százalékkal. A kedvező mutatójú országok közé tartozott még Svédország 5,9 százalékos, valamint Szlovénia 7,6 százalékos eredménye is. A lista másik végén Románia állt 19,2 százalékkal, míg Bulgáriában 13,8, Görögországban pedig 13,6 százalékot mértek.

(Előző rész: link ) A könyvtárak és a Substack kapcsolata egy egyre aktuálisabb - és sok szempontból komoly kihívásokat tartogató - téma a modern könyvtárügyben. Mivel a platform a független újságírás és a szakmai tartalomgyártás egyik legfőbb színterévé vált, a könyvtáraknak tartalom-előállítóként, gyűjteményépítőként és archiválóként is reagálniuk kell rá.

1. Publikálás és menedzselés: könyvtár mint szerző
- Számos könyvtár felismerte, hogy a Substack kiváló és sokszor költséghatékonyabb alternatívája a hagyományos hírlevélküldő szoftvereknek (mint például a Mailchimp). Közkönyvtárak és levéltárak gyakran használják hosszabb lélegzetvételű közlésekre. Egyetemi könyvtárak és szakkönyvtárak a kutatóknak szóló legújabb szakirodalmi trendeket, adatbázis-változásokat vagy nyílt hozzáférésű híreket publikálnak szakmai hírlevelekben. Ugyanígy alkalmas pl. könyvajánlók közlésére.
2. Gyűjtés és Szolgáltatás (gyűjteményépítés dilemmája)
- Egyetemi és szakkönyvtárak számára komoly fejtörést okoz, hogy a kutatóik és hallgatóik egyre gyakrabban hivatkoznak fontos, fizetős Substack-hírlevelekre, de a platform nem rendelkezik hagyományos intézményi előfizetési modellel. Gond, hogy a Substackot egyéni e-mail fiókokra (B2C) optimalizált. Nem lehet rákötni a könyvtárak által használt IP-alapú rendszerekre vagy proxy szerverekre (pl. EZproxy). Erre lehetőség az egyedi megállapodás; ha egy intézményi könyvtár hozzáférést akar biztosítani egy fizetős Substackhez az olvasóinak, a könyvtárosoknak jelenleg egyénileg kell felvenniük a kapcsolatot a szerzővel, hogy "csoportos licencről" (Group Subscription) tárgyaljanak, amelyet manuálisan kell adminisztrálni.
3. Archiválás és digitális megőrzés
- A nemzeti és egyetemi könyvtárak alapvető feladata a kulturális és tudományos emlékezet megőrzése. Mivel egyre több társadalmi, politikai és tudományos diskurzus költözik a Substackre, a megőrzésük kritikus fontosságú.

Mivel a Substack-hírlevelek weblapként is funkcionálnak, a nemzeti könyvtárak webarchívumai a nyílt internetes tartalmak mentése során a Substack-alapú blogokat is képesek archiválni.
A legnagyobb kihívást a fizetős cikkek jelentik. A könyvtári aratóprogramok nem tudnak bejelentkezni és lementeni a paywall mögötti tartalmakat.
Ha egy szerző évek múlva úgy dönt, hogy törli a Substack-fiókját, a fizetős esszéi végleg elveszhetnek a kulturális emlékezet számára, hacsak nem gondoskodik a digitális kötelespéldányok leadásáról az adott ország nemzeti könyvtárának. Ezt a problémát a nemzetközi könyvtárszakma jelenleg is próbálja áthidalni. (GeminiPro, MG)

- akár ezt a meglepő mondatot is kommunikálhatjuk, ugyanis igaz: - Óriási mintán igazolták, hogy a rendszeres séta életmentő. A lépésszám növelése jelentősen csökkentheti az ülőmunkához, ülő életmódhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokat - derül ki egy éveken átívelő kutatásból, amelynek eredményeit nemrég publikálták.

Egyre több vizsgálat igazolja, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit mindenki megtehet az egészségéért, ha minél több helyre megy gyalog. A naponta megtett lépésszám növelése bizonyíthatóan csökkenti számos betegség kialakulásának esélyét, és növeli a várható élettartamot.

"Bármekkora napi lépésszám, amely meghaladta a referenciaértéknek tekintett napi 2200 lépést, alacsonyabb halálozási, valamint szív- és érrendszeri kockázattal járt együtt mind az alacsony, mind a magas ülőidővel rendelkező csoportokban. A napi 9-10 ezer lépés biztosította a legnagyobb kockázatcsökkenést az erősen ülő életmódot folytató résztvevőknél" - összegezték a kutatók.

Ugyanakkor azt is kiemelték, hogy a gyaloglás nem megoldás mindenre. A kutatás egyik vezető szerzője, Matthew Ahmadi hangsúlyozta, hogy még napi 9-10 ezer lépés sem ellensúlyozza teljesen a rengeteg ülve töltött idő okozta valamennyi egészségi problémát. "Ez nem mentőkártya azoknak, akik túl sok időt töltenek ülve, de fontos közegészségügyi üzenetet hordoz: minden mozgás számít, és az emberek megpróbálhatják ellensúlyozni az elkerülhetetlen ülőidő egészségügyi következményeit azzal, hogy növelik a napi lépésszámukat" - nyilatkozta.

Álláshirdetés, 1921.: "Hágai Nyilvános Előadóterem és Könyvtár - Április 15-ig betöltjük a Gyermekkönyvtárosi pozíciót az újonnan létrehozott Gyermekolvasóteremben (10-13 évesek) és Ifjúsági Olvasóteremben (14-18 évesek), valamint az általános iskolák, továbbképző tanfolyamok és napközis iskolák számára cserekönyvtárak szolgáltatásával. Azok, akik jelentkezni szeretnének, írásban jelentkezhetnek a Közkönyvtár igazgatójánál, a Toussaintkade 21. szám alatt, megadva információs címüket és a kívánt fizetési igényüket. Különös figyelmet fordítanak a gyermekekkel való foglalkozásban szerzett tapasztalatra, a gyermekkönyvek ismeretére és az adminisztratív-szervezési kompetenciára."

1921-et írunk. Ez a hirdetés a Bibliotheekleven magazinban jelent meg. Gyermekkönyvtárost kerestek, aki az iskolák forgó könyvtárait is karbantartaná. A 23 éves Saskia Lobót a hirdetésre válaszul vették fel. Lobo mellett Louise de Gaay Fortman már Hágában dolgozott, 1920 óta a fiatalokért tevékenykedett. Tájékoztatásul: sok könyvtár használati szabályzata előírta, hogy az olvasóterembe csak 18 éven felüliek léphetnek be. A fiatalok és a gyermekek csak az igazgatótanács (és szüleik) írásos engedélyével férhettek hozzá. Hágában ezért már 1920 körül bevezették az "iskolai könyvtár" egy formáját. Fortman és Lob egyénileg és olvasóklubokban beszélgettek "olvasó gyermekeikkel" a könyvekről; múzeumi kirándulásokat tettek, és előadóesteket és könyvbeszélgetéseket szerveztek a szülőkkel és a tanárokkal.

Lobo létrehozta a Központi Iskolai Könyvtári Szolgálatot, amely váltakozó gyűjteményeket küldött számos iskolába. Már akkoriban is jelentős missziós munkát igényelt ez. A csatlakozott iskolák elvesztették saját könyvvásárlási költségvetésüket, és cserébe segítséget kaptak a Városi Könyvtártól. Lobo volt a "De kleine vuurtoren" ifjúsági könyvmagazin kezdeményezője is. Lobo 1930-ban elhunyt műtéti szövődmények miatt. Utódja Hannie Wolff lett, aki az 1970-es évek elejéig ösztönözte olvasásra a fiatalokat. Nem véletlenül nevezik az ifjúsági könyvtári munka "nagyasszonyának". Wolff így nagyon méltó utódjának bizonyult Lobónak, aki túl fiatalon halt meg. Posztumusz Lobót nyugodtan nevezhetjük az első olvasási tanácsadónak. És az az "iskolai könyvtár" talán sokkal régebbi, mint gondolnánk. (ford.: MG)

Csaknem 491 millió forintos támogatásból korszerűsíthetik a hódmezővásárhelyi városi könyvtár link épületét. Az önkormányzat tájékoztatása szerint a TOP Plusz program keretében megvalósuló beruházás előkészítése 2025 novemberében kezdődött meg, a fejlesztés várhatóan 2028 végére készül el.

A "Könyvtár felújítása" elnevezésű projekt összköltsége 490,62 millió forint, amelyet európai uniós és hazai forrásból finanszíroznak. A fejlesztés a városi könyvtár Andrássy úti épületét érinti.

Az önkormányzat szerint az intézmény energetikai állapota már nem felel meg a mai követelményeknek. Az elkészült energetikai felmérés több problémát is feltárt: magas az épület energiafogyasztása, a szigetelés nem megfelelő, a fűtési rendszer pedig elavult.

A beruházás célja az energiahatékonyság javítása és a fenntarthatóbb működés kialakítása. Ennek érdekében korszerűsítik az épület hőszigetelését, megújítják a fűtési rendszert, valamint napelemek telepítését is tervezik.

A fejlesztéstől azt várják, hogy csökkennek az intézmény működési költségei, miközben komfortosabb környezet jön létre a könyvtár látogatói és dolgozói számára. Az önkormányzat szerint a projekt hozzájárulhat a város klímavédelmi és fenntarthatósági céljainak eléréséhez is.

A beruházás tervezett fizikai befejezése 2028. november 30.

Ma az Országgyűlési Könyvtár egyszerre működik jogi, történelem- és politikatudományi szakkönyvtárként és építészeti látványosságként. Különösen híres a műemléki értékű olvasóterméről. A könyvtár követi az Országház hosszú tengelyekre, reprezentatív folyosókra és szimmetrikus elrendezésre épülő rendszerét. Az olvasóterem arányai, tengelyei és ritmusa hasonló monumentalitást hordoznak, mint az épület más fontos termei, csak csendesebb formában.

A könyvtár ugyanazt a neogótikus formavilágot használja, mint az Országház többi része: csúcsívek, bordázott szerkezetek, faragott faelemek és középkori ihletésű ornamentika jelenik meg benne. A tér egyik leglátványosabb eleme a gerendás, neogótikus famennyezet, amelyet gazdagon faragott fa szerkezeti elemek és áttört támívek egészítenek ki. Az Országház belsőépítészetében gyakran alkalmazott anyagok - faragott tölgyfa, díszkő, kovácsoltvas és színes üveg - a könyvtárban is meghatározók.

Az építészeti kialakításában fontos szerepet kapott a természetes fény. Az olvasótermek magas ablakai és a világos térszervezés azt a célt szolgálták, hogy a kutatók számára megfelelő olvasási környezet jöjjön létre.

(Előző rész: link .) A kétezres évek internetének feltörekvő óriásai a közösségi hálók voltak. Magyarországon például a Facebooknál két évvel korábban, 2002-ben elindult iWiW vált meghatározó szereplővé. Az akkori közösségi hálók működése viszonylag statikus volt. Az emberek ismerősöket jelöltek be, profilokat nézegettek és üzeneteket küldtek egymásnak: így működött az összes nagyobb közösségi háló, mint például a MySpace, a Friendster és a Facebook is.

Az utóbbi platform fejlesztői azonban hamar felismerték, hogy az aktivitás növeléséhez valami másra van szükség. A megoldás egy olyan funkció volt, amit nem lehet csak úgy kimeríteni az oldal végigtanulmányozásával. Ami nem csak egyszer nézhető meg, hanem többször, vagy akár végtelenszer is. Amihez a Facebooknak csak az infrastruktúrát és a működtetést kell biztosítania, de aminek a folyamatos feltöltéséről más gondoskodik, ráadásul teljesen ingyen. Így született meg 2006-ban a News Feed (később csak simán Feed), magyarul Hírfolyam.

Miközben az internetet sokáig egyfajta végtelen archívumként képzeltük el, ahol minden visszakereshető és örökre megmarad, a platformok jelentős része ma inkább a folyamatos jelenidejűség logikájára épül. A Facebook hiába az egyik legnagyobb videós platform, a YouTube-hoz hasonló archívum-funkciónak a nyoma sincs meg rajta: a régi tartalmak sok esetben szinte láthatatlanná válnak a feed mélyén, vagy egyszerűen elvesznek az állandóan frissülő tartalomáramlásban. Bár az "az internet nem felejt" mondás eleve nem igaz, hiszen felejt (de még mennyire), ebben a kontextusban a felejtésnek az különleges vonása domborodik ki, hogy maga a platform felépítése és dinamikája biztatja a felhasználót azoknak a tartalmaknak az elfelejtésére, amelyek éppen nem virálisak, de valahol ott keringenek a Meta felhőinek áramköreiben.

A politikai tartalom, a hírek, a szórakoztató videók, a mémek vagy a személyes posztok ugyanabban a vizuális környezetben és fogyasztási logikában jelennek meg, ezért a felhasználók gyakran már nem is érzékelik pontosan, milyen típusú tartalmat fogyasztanak, vagy hogy honnan származik egy adott információ. A feed egységes felülete részben eltünteti a különbségeket a források között. Ez a befogadás módját is átalakítja. Ahogy a zenei ajánlórendszereknél is látható, a feedek is inkább a meglévő preferenciák és viselkedési minták megerősítésére optimalizálnak, nem pedig a szélesebb körű tájékozódás elősegítésére. Ennek a következménye, hogy a tájékoztatás és a szórakoztatás funkciói egyre könnyebben összecsúsznak. Több kutatás is kimutatta, hogy a feedeken keresztül fogyasztott tartalmak esetében a felhasználók jóval nehezebben azonosítják az eredeti médiamárkát vagy forrást.

És miközben a korai internet egyik nagy ígérete a felhasználói kontroll kiteljesítése volt, a feedlogika ezt éppen az ellenkező irányba mozdította el. A tartalomfogyasztás egyre kevésbé tudatos navigáció, és egyre inkább algoritmikusan irányított sodródás. (...) Az egyes platformok egyre inkább monetizálják immár valódi személyiségünk online életét azáltal, hogy gondosan gyűjtik és felhasználják digitális lábnyomaink milliárdjait. (...) A feed működési logikájának végső célja ezért az, hogy fenntartsa a megszakítás nélküli fogyasztást, a folyamatos aktivitást. (...) A platformok nem ösztönzik a kilépést vagy az elnavigálást: a linkek vagy hiányoznak, vagy úgy működnek, hogy a felhasználó az alkalmazáson belül maradjon. Az ideális felhasználó ebből a szempontból nem az, aki gyorsan megtalál valamit és kilép, hanem az, aki marad, és folyamatosan görget tovább. (...) Nincs két egyforma feed. Az immár személyes adataink alapján működő platformok algoritmusai minden felhasználó elé más tartalomfolyamot rendeznek, más sorrendben, más hangsúlyokkal, más ritmusban.

- Nem reális, hogy a könyvtárak a fentiekben kövessék a feed-logikát. Persze élniük kell vele és kihasználni lehetőségeit. Ám erősség lehet az is, hogy "gyorsan megtalál valamit és kilép". És legközelebb megint belép, mert a könyvtár garantálja, hogy nála megtalálható. És nem csak most, hanem később is. Megéri tehát visszatérni. (MG)

Lannert Judit interjújában elmondta:
- A magyar diákok Európa-szerte kiemelkedően sok időt töltenek tanulással - beleértve a házi feladatokat és a különórákat is -, miközben az eredmények nem kiemelkedők. A miniszter szerint a jelenlegi rendszer túl sok ismeret átadására koncentrál, és túl kevés figyelmet fordít a valódi megértésre, a gondolkodás fejlesztésére és a tanulási folyamatra. A 21. századi iskola szerinte nem az adatok és tények bemagolására épülne, hanem arra, hogy a diákok megtanuljanak kérdezni, problémákat megoldani, együttműködni és kritikusan gondolkodni.
- A fiatalabb korosztályok esetében inkább korlátozni kellene a digitális eszközök és a közösségi média használatát. Kutatásokra hivatkozva azt mondta, hogy a túl korai digitális jelenlét nem feltétlenül javítja, sőt akár ronthatja is a szövegértési készségeket. Szerinte az AI használatát nem külön tantárgyként kellene tanítani, hanem minden tantárgyba beépítve. "Fiatalkorban a mozgás, a levegő és a társas kapcsolatok nagyon fontosak. Minél inkább bebújunk a gépbe, annál kevésbé tudjuk detektálni az érzelmeket mások arcán, és ez olyan konfliktusokhoz vezet, amit meg lehetne előzni, ha mondjuk az érzelmi intelligenciát fejlesztenénk, és ezt megint nem az AI-al kell."
- Magyarországon továbbra is rendkívül erős az iskolai szegregáció. Emiatt rengeteg tehetség veszik el.
- Valódi eredményeket csak akkor lehet elérni, ha a változás alulról indul, és abba bevonják a helyi közösségeket, az érintett családokat és az intézményeket is. Mint fogalmazott, ez "nagyon hosszú, apró munka" lesz, amely nem működhet a helyiek aktív részvétele nélkül.
- Túl sok feladat hárul a pedagógusokra, miközben nem áll rendelkezésükre elegendő segítség. Fontos lenne, hogy a tanárok munkáját különböző szakemberek támogassák.

Megható és felemelő emléksétát tartottak május 24-én Cserépfaluban, Bogácson és Mezőkövesden. A tizenharmadik alkalommal megrendezett Groszmann Lili emlékséta az elmúlt évek során a térség egyik legfontosabb civil holokauszt-emlékező eseményévé vált - közölte az emléksétát szervező Groszmann Lili kutatás.

Mint írják, az idei program különleges jelentőséget kapott, hiszen hat Groszmann-leszármazott érkezett Izraelből, hogy együtt emlékezzenek az egykori Mezőkövesd környéki zsidó közösség elpusztított tagjaira.

A közlemény kiemeli, hogy az esemény egyik fontos pillanata volt, amikor Groszmann György holokauszt-túlélő unokái, Jaara és Gilad beszédeik után két könyvet adományoztak a helyi könyvtárnak. A gesztus egyszerre szólt az emlékezésről és a jövőről: arról, hogy a család története tovább élhet a következő generációk számára is.

Az első a "Magnificent Homeland" (Csodálatos Haza) című album, amely Asaf Salomon fotóművész lenyűgöző képeit tartalmazza Izraelről. A második könyv Dr. Shlomo Lotan munkája, a "The Teutonic Order in the Latin Kingdom of Jerusalem" (A Teuton Lovagrend a Jeruzsálemi Latin Királyságban)-