A Dauncey-könyv számba veszi azokat az újfajta, egyelőre különösnek tetsző gazdasági kezdeményezés-típusokat, amelyek megoldást jelenthetnek Földünk összeomlással fenyegető környezeti, gazdasági és társadalmi válságaira. A szivárvány színei azokat az értékeket jelképezik, amelyeket e kezdeményezések felvállalnak: szellemi, globális, gazdasági, ökológiai értékeket, az önmegvalósítást, a helyi közösségeket és a társadalmi értékeket.

Megpróbáltuk felkutatni a hasonló szellemben működő hazai próbálkozásokat. Mintegy kétszázötven csoportosulás került ily módon a látókörünkbe szerte az országból, közülük negyvenen jelentek meg a tanácskozáson. E vállalkozások a legkülönbözőbb területeken tevékenykednek, vannak, amelyek földműveléssel, mások erdőgazdálkodással, vályogépítéssel, szelíd energiafelhasználással, kézműves kisiparral, szociális gondozással, foglalkoztatási programokkal, közösségfejlesztéssel, tájrehabilitációval, helyi cserekereskedelmi rendszerek kialakításával foglalkoznak. E különböző csoportok világlátása, szemlélete azonban sok közös vonást is mutat, hasonló értékrendet vallanak a maguk területén. Így lehetséges, hogy a találkozón nagyon könnyen megtaláltuk a hangot, "mintha ezer éve ismernénk egymást", ugyanakkor sokat tanultunk is egymástól.

A bőség zavarával küszködünk, hogy mit is emeljünk ki a sok elhangzott gondolatból, s ami még fontosabb, a megélt tapasztalatokból. Az alábbi rövid ismertető az elhangzott vitaindítók köré szervezve mutatja be, mit is végeztünk.

Első este Pataki György, a gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének munkatársa adta meg az alaphangot, amikor az elméleti közgazdász szemével vizsgálta a szivárványgazdaságot. Ennek során fölvázolta az ún. civil vagy közösségi gazdaság és a piacgazdaság közötti különbséget. Amellett érvelt, hogy a civil kezdeményezések a civil ethosz létrehozása, fenntartása mellett elsődleges forrásai a szélesebb körű társadalmi bizalom (közösségérzés és -vállalás, illetve együttműködési hajlam) megteremtésének, amely viszont elengedhetetlen feltétele egy jól működő, a társadalom jól-létét szolgáló piacgazdaságnak is. Ugyanis az utóbbi inkább fogyasztója a társadalmi bizalomnak (az csiszolja a piaci kapcsolatokat súrlódásmentessé), s nem termelője. A civil gazdaság fölemelése, illetve megerősítése az állami (bürokratikus) és a piaci intézmények mellé, illetve azokkal szemben alapvető jelentőségű lépés lenne egy gazdaságilag, társadalmilag és ökológiailag is fenntartható fejlődés irányába. 

Másnap reggel a biogazdálkodó gödöllői Nyitott Kert Alapítvány mutatkozott be, amely a közösség által támogatott mezőgazdaság angolszász mintája alapján közvetlenebb kapcsolatot igyekszik kiépíteni termelő és fogyasztó között. Vásárlóik egységcsomagokat rendelnek tőlük, melyek tartalma idény szerint változik, értéke azonban állandó. A csomagokat hetente szállítják az elosztási pontokra, ahol ki-ki átveheti. A termelőknek biztonságot ad, hogy állandó piacot tudhatnak maguk mögött, a fogyasztók pedig biztosak lehetnek abban, hogy az asztalukra kerülő zöldségeket vegyszermentes körülmények közt termesztették. Nem elhanyagolható az érzelmi többlet sem, amely abból származik, hogy földműves és vásárlója személyesen ismeri egymást. Ősszel a vásárlói közösség betakarítási ünnepre gyűlik össze az alapítvány földjén.

Láng László, a kecskeméti SZOFTEAM elnöke a tartós munkanélküliség fölszámolásában szerzett tapasztalatait mutatta be és kapcsolta össze a gazdaságilag, társadalmilag és ökológiailag egyaránt fenntartható fejlődés problémájával. Rámutatott, hogy a tartós munkanélküliség fölszámolása alapvető feltétele minden fenntartható társadalmi-gazdasági víziónak. Az EU 1992-es foglalkoztatási kézikönyvének alapelvei iránymutatóak lehetnek: az ember ezer szállal kapcsolódik minden életszférájához, az azokat reprezentáló közösségekhez, ami elengedhetetlenné teszi a komplex megközelítést; partneri kapcsolat létrehozása a szakmai és egyéb érdekkörök között, a visszacsatolások intézményesítése, amelybe a természeti környezethez fűződő kapcsolat is beleértendő; minden alternatív megoldás alapja a jövőről alkotott vízió közös megfogalmazása; mindenfajta tevékenység beágyazása az adott természeti és társadalmi közösségbe, valamennyi érintett bevonásának folyamatos lehetőségével. Az előadásból számos példát ismerhettünk meg a magyarországi közösségi kezdeményezésekről a tartós munkanélküliség fölszámolására, melyben alapítványi és állami támogatások is partneri szerepet játszanak (pl. Autonómia Alapítvány, Országos Foglalkoztatási Alap). Ugyanakkor további kérdések várnak vitára és válaszokra, többek között a civil (nonprofit) kezdeményezések és a piac kapcsolatáról (a nonprofit alapon létrehozott szolgáltatások, termékek piaci megjelenése fölvetette dilemmákról).

Győri Nagy Sándor, a Szent István Egyetem kultúrökológia oktatója a "tájtudás" fogalmáról beszélt, arról a mély, tapasztalati tudásról, amely nélkül elképzelhetetlen ember és táj fenntartható, szelíd együttélése. A hagyományos paraszti életformában a rend, a szépség és a hasznosság fogalma kart karba öltve járt. A szokások csiszolta életmód gyakorlatiasan észszerű volt minden részletében, takarékos, előre tervező és bölcs. Az ember tudatában volt környezetalakító képességének és azzal járó felelősségének. A tanár úr érdekes nyelvészeti-etimológiai érvekkel támasztotta alá mondanivalóját. Mint megtudtuk tőle, határ szavunk például a hatni igéből ered, ama területig terjed az ember hatása, hatóköre.

Thiesz Angéla a pécs-istenkúti közösség munkahelyteremtő, textilhulladékot újrahasznosító műhelyének munkáját mutatta be. Istenkút évek óta harcban áll a pécsi önkormányzattal, mert az be akarta záratni a lakosok erőfeszítéseivel létrehozott, kitűnően működő általános iskolát. A bezárás meg is történt, ám a küzdelem valódi közösséggé formálta a helyi lakosságot. A textilhulladék-újrahasznosító vállalkozás még gyerekcipőben jár, de nagy reményeket fűznek hozzá. Az esztéta végzettségű Angéla ihletetten fedezi fel a szövés-fonás ősi asszonyi munkájában maga és nőtársai számára a világmagyarázatokat, világmodelleket.

Molnár Géza, a Bodrogközi Tájrehabilitációs Program vezetője a helyi lakosság bevonásának lehetőségeit és nehézségeit fejtegette. Részletesen kidolgozott javaslattal rendelkeznek a vízhiányos területek vízhez juttatására, valamint az árvízvédelem megoldására. A kettő gyakorlatilag egy és ugyanaz: a hagyományos fokgazdálkodás visszaállítását tartanák legüdvösebbnek. A hátrányos helyzetű térségben ez azonban nem látszik megvalósíthatónak, több okból is. A lakosság bizalmatlan, főleg azért, mert megszakadt a kapcsolata a valaha volt eltartó tájjal, s most már csak annyit érzékel, hogy az ország magára hagyta ezt a környéket. Féltik kis vagyonukat, tartanak tőle, hogy például Szolnokért odadobják őket. Legalább ekkora akadály, hogy a felsőbb hatóságok támogatása is hiányzik. A program vezetői attól tartanak, hogy csak a katasztrófák ébresztik majd rá az illetékeseket, hogy mi lett volna a helyes megoldás. Nem egyértelmű a helyi önkormányzatok álláspontja sem; alapvetően kivárásra rendezkedtek be, de ezt legalább támogató szimpátiával teszik. Jelenleg a terület lakosságának megélhetése nagyon korlátozott, a fiatalok elvándoroltak, a térség elnéptelenedik. Molnár Gézáék szerint terveik megvalósítása ökológiai biztonságot és megélhetést nyújtana.

Barótfi István professzor a Szent István Egyetemről a megújuló energiaforrásokról szólt. A magyar lakosság a fűtésre fordítja a legtöbb energiát, ezért ennek az alternatív energiahordozókkal történő kiváltása jelenthetné a legnagyobb megtakarítást. Sorba vette, milyen reményeket fűzhetünk az egyes alternatív energiaforrások felhasználásához. Hazánkban a napenergia-hasznosítás (meleg víz) és a biomassza (fűtés) alkalmazása tűnik ígéretesnek. A jelenlegi fogyasztás mellett azonban pillanatnyilag nem látszik megoldhatónak a fosszilis energiahordozók leváltása. Az alternatívák keresése mellett hangsúlyt kell fektetnünk az energiatakarékosságra is.

Halász Ferenc "erdőgyógyász", a Palocsa Egyesület vezetőségi tagja. Az egyesület mottója szerint "a természet nem forrás, hanem társ". Halász Ferenc maga is ebben a szellemben kezeli kutatási területnek minősített alcsútdobozi erdőtulajdonát. Az erdők felhasználás szerinti csoportosításáról szólt. Energiaerdő, őserdő, stb... Mennyi erdő szükséges egy családnak a háza fűtésének biztosítására? A tarvágási technológia felváltására tett javaslatot, helyette a szálalóvágást tartja követendőnek, amely összességében és bizonyítottan ugyanolyan nyereséges lehet. Az átállás az erdőgazdaságok számára átmeneti veszteséggel jár, de ezt az államnak meg kellene finanszírozni. 

A tanácskozás során megfogalmazódott, hogy a munkanélküliség helyi megoldásainak keresése egyben ökologikus megoldások keresését kell, hogy jelentse. Ennek a témának szenteljük majd következő tanácskozásukat, melyet a Jóléti Szolgálat Alapítvánnyal együttműködve tervezünk tető alá hozni.

A tanácskozás végén megegyeztünk egy levelezőlista létrehozásáról is. A "szivárványlista" azóta elindult, két változata is létezik:
Elektronikus: szivarvany_lista@yahoogroups.com
Feliratkozás: szivarvany_lista-subscribe@yahoogroups.com
A jelentkezési szándékot az alto@freemail.hu címre is kérjük elküldeni. (E jelzés hiányában rossz esetben 1-2 hónapig is eltarthat, amíg a levél eljut hozzánk.)

A feliratkozás feltételhez kötött, nem elegendő a feliratkozási szándék, a lista kezelőjének a jóváhagyása is szükséges. Ezzel egyetlen célunk van, szeretnénk mindenkit megismerni, aki csatlakozik a listához. Éppen ezért a lista kezelője (Almássy Tamás) minden jelentkezőtől egy rövid bemutatkozást kér, amelyből az is kiderül, miért szeretne a lista tagja lenni. Ahogy ez megérkezik, a jelentkező a lista tagjává válik, bemutatkozását pedig valamennyien olvashatjuk a listán. 

Postai: Gondoltunk azokra is, akik nem rendelkeznek e-mail címmel, vagy elegük van már az óriási drótlevél-forgalomból. Számukra havonta egy kivonatot küldünk a levelezőlistán olvasható információkból. A kivonat természetesen szubjektív, az összeállítója véleményét is tükrözi. Első szerkesztője Otten Éva, a tanácskozás egyik résztvevője. A postázást a Jóléti Szolgálat Alapítvány vállalta magára. Éva és az alapítvány segítségét ezúton is köszönjük.

Természetesen a postai változat csak egyoldalú csatlakozást tesz lehetővé, arra ugyanis nem vállalkoztunk, hogy levélben elküldött információkat begépelünk és kiküldünk mindenkinek a listára. Ha azonban lemezen érkezik valamilyen szöveg, akkor az felkerül majd a listára is.

A postai változatra az alábbi címen lehet feliratkozni, illetve ide lehet közérdekűnek szánt információkat levélben postázni: Almássy Tamás, 2220 Vecsés, Nándor u. 26.

A tanácskozásról hangfelvételek is készültek, amelyek leírása folyamatban van. A "teljes" anyaga hamarosan hozzáférhető lesz. Kétféle változatban lehet megrendelni. Kinyomtatva 1500 Ft, lemezen (Word for Windows 2.0 változatban) pedig 4 papírváltozat áráért, azaz 6000 Ft-ért. Annak, hogy nem ingyenes az összefoglaló, több okból is jelentősége van. Az összefoglaló megvásárlója egyrészről átvállalja az előállítás, sokszorosítás és postázás költségeit. Másrészről fizet azért, amit mások sem ingyen élvezhettek, hiszen a tanácskozáson való részvétel sem volt ingyenes. Harmadrészről hozzájárul az elkövetkező tanácskozások megrendezéséhez, amire a bevételt fordítani fogjuk.

A tanácskozás megrendezését az Ökotárs Alapítvány és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Főosztályának a támogatása tette lehetővé. Segítségüket ezúton is köszönjük!

Minden válságban ott a lehetőség. Kínaiul a válság wei-chi, ahol a wei veszélyt, a chi lehetőséget, vagy azt jelenti, "amiből minden változás ered". Van-e megragadható chi, vagyis lehetőség a természeti és társadalmi környezet világméretű romlásában, a világgazdaság válságában, vagy a munkanélküliség és szegénység máris sok közösség által ismert problémáiban? -- teszi fel a kérdést Dauncey, és az egész könyvből kisugárzó, nagyon optimista válasza: IGEN, VAN! Rengeteg példát mutat be, amelyek már egy eljövendő, közösségi alapú világ és gazdaság csírái lehetnek.

Helyi pénzek, amelyek működésben tarthatják a helyi gazdaságot a világgazdaság válsága alatt is, és használóikat a közösség beléjük fektetett bizalmának élményével is megajándékozzák. Megosztott munka, amelynek elterjedése révén egyszerre csökkenhet a munkanélküliség és az állásban lévők leterheltsége, miközben a kevesebb kifizetendő munkanélküli járuléknak köszönhetően a bérek alig esnének. Részvételen alapuló, a természetes tanulási folyamatot alkalmazó oktatás mind a felnőttképzésben, mind az iskolai tanításban, amely sikerélményt nyújt és folyamatos tanulásra, önképzésre serkenti az iskolából eddig kimaradozókat is, akiket eddig a leszakadás veszélye fenyegetett. Hitelegyletek, helyi és közösségi bankok, amelyek helyben tartják és fektetik be a közösségek megtakarításait, a kamaton kívül számos előnyt (pl. új munkahelyek, fejlődő szolgáltatások, a gazdasági pezsgésnek köszönhetően fellendülő kulturális és társadalmi élet) biztosítva betéteseiknek. Társadalmi fedezet (képzéssel és társadalmi kontrollal), amely megnyitja végre a vállalkozói hitelek világát az attól elzárt, legszegényebb rétegek előtt. És ez csak néhány a közösségi gazdaság (és ezzel a közösség) erősödését szolgáló eszközök közül. Természetesen egyik sem csodaszer, amely hipp-hopp megold minden gondot, de alkalmazásuk és a közösség kitartó munkája együtt nagyon sok eredményt hozhat, lássunk erre egy konkrét példát a könyvből:

Mondragon

Mondragon Északkelet-Spanyolország baszk tartományának egyik városa a Nyugati-Pireneusokban. Az 50-es évek közepétől kezdve a helyiek először egy fémipari szövetkezetet, majd egy szövetkezeti bankot, azután további szövetkezetek hálózatát hozták létre. 1965-ben alakult meg az Ularco, egy másodlagos szövetkezet, amely egymás támogatásában segíti a szövetkezeteket. 1988-ban (a könyv megírásakor) közel húszezer ember dolgozott több mint száz különálló, de egymáshoz kapcsolódó szövetkezetben, amelyek hűtőszekrények és tűzhelyek gyártásától kezdve a bank, egy technikai kutatóintézet, egy főiskola és egy szociális biztonsági rendszer irányításáig mindennel foglalkoznak. A 80-as években Spanyolország Európában a legmagasabb, 25 százalékos munkanélküliségével és a Baszkföldön tapasztalható hasonlóan nyomasztó körülményekkel (30 ezer munkanélküli) együtt, Mondragonban nem voltak üzleti kudarcok, és csak harminc munkanélküli volt ráutalva a szövetkezetek saját szociális és segélyprogramjára.

Ezeket az eredményeket a kölcsönös támogatás stratégiájának kialakításával érték el a szövetkezetek. Az új vállalkozásokat két éven keresztül gondosan ápolva segítik világra jönni. A képzést, a termékfejlesztést, a pénzügyi támogatást és a piackutató hátteret másodlagos szövetkezeteken keresztül látják el. Minden egyes szövetkezetre hárul valami felelősség az egész közösségnek és gazdaságának jólétéért.

A tagszövetkezetek tőkéjük 20 százalékát egymásba fektetik, egymástól veszik a termékeket és a felszerelést, segítik a technológia áramlását, különleges vásárlásokhoz csoportba tömörülnek, és munkaerejük legalább 25 százalékát szükség esetén szabadon mozgatják egymás között.

Hogy a vállalkozások helyi tulajdonát biztosítsák, és elejét vegyék a külső részvényesek nyomásának, akiket nem érdekel a szélesebb közösség érdekeinek filozófiája, minden dolgozónak, aki valamely mondragoni szövetkezetbe belép, részvényessé kell válnia az adott szövetkezetben. Több mint 800 ezer forintba kerül a belépés egy szövetkezetbe, ezt kölcsönnel oldják meg, amit aztán folyamatosan levonnak a fizetésből. Nyugdíjba vonuláskor a mondragoni dolgozóknak részvényeiket el kell adniuk, amelyek addigra 8-12 millió forintot érnek.

Mondragonban a tőkeigényt a helyi hitelszövetkezeten keresztül elégítik ki -- ez a Caja Laboral Popular, amelynek 400 ezer tagja, 133 helyi fiókja és 28 milliárd forintnak megfelelő vagyona van. A helyi életben meghatározó szerepet játszik a bank, a helyiek megtakarításait saját közösségük és gazdaságuk fejlődésébe fektetve be, és tevékenyen részt vállalva az általa támogatott szövetkezetek munkájában. A bank, ha már egyszer pénzt fektetett be egy szövetkezetbe, nem sajnálja a fáradságot arra, hogy biztossá tegye a szövetkezet sikerét, és segít intelligens és tájékozott döntéseket hozni a világpiacon.

Az Ularco és a bank Központi Döntéshozó Osztálya között a mondragoni szövetkezetek egy "megaagyat" hoztak létre, mely bonyolult gazdasági elemzések segítségével képes előre gondolkodni, és megoldásokat keres a felmerült problémákra, mielőtt azok túl súlyossá válnának, pont úgy, ahogy az akupunkturát végző érzékeli és kijavítja az egyensúlyzavarokat a kényes emberi energiamezőben, mielőtt még betegségek vagy panaszok formájában jelentkeznének. A kölcsönös támogatásnak ez a bonyolult folyamata áll a mondragoni szövetkezetek bámulatos eredményeinek hátterében: nem létezik üzleti kudarc és szinte nem létezik munkanélküliség sem, még a viharos gazdasági időszakokban sem.

Mondragon sikere mögött egy spirituális alapokon nyugvó látomás fekszik. "Inkább gazdagabb közösségeket teremtsünk, mint gazdag egyéneket", így hirdeti magát a Caja. Don Hose, aki az egész hálózat kezdeti támogatója volt, ezt írta: "Az üdvösséget közösségi cselekvéssel lehet elérni, ami magába foglalja a gondolkodás, az újítás és a szolgálat képességének fejlesztését". Hose aktívan hisz benne, hogy a világ átalakítható. "Cselekedjük reálisan a lehetséges határokon belül -- én ezt vallom."