1.) A templom az isteni világának visszatükröződése. Szerkezete az emberek által az isteniről alkotott kép megjelenítése: a forrongás a hindu templomban, a mérték az Akropolisz templomaiban, a Bölcsesség és a Szeretet a keresztényeknél. Egyszerre az égi archetípusok földi ismétlődései és kozmikus képek. Kozmológia és teológia ily módon egységet alkotnak az emberek elképzeléseiben és az isteneknek szánt alkotásaikban. Magát a világegyetemet is templomnak tekintik, és a misztikusok az emberi lelket a szentlélek templomává avatják. (Ezeknek az elképzeléseknek gyönyörű ábrázolásait láthatjuk.)
Maga a templom szó az égitestek mozgásának megfigyeléséhez kapcsolódik. Eredetileg az égnek azt a területét jelentette, amelyet a római augur botjával elkerített, és amelyben megfigyelte a természeti jelenségeket vagy a madarak röptét; innen eredt aztán az a szokás, hogy kijelölték a helyet vagy a szent épületet, ahonnan megfigyelték az égi világot. Hasonlóképpen a görög temenos, ami ugyanabból az indoeurópai tem tőből ered (= vágni, lekerekíteni, szétosztani) az isteneknek fenntartott helyet jelentette, azt a szent övezetet, amely a szentélyt körülveszi és amely érinthetetlen.

2.) A templom az isten földi lakóhelye, a Valóságos Jelenlét helyszíne. Így minden templom az Égi Palota magasságában helyezkedik el és a Föld középpontja felé mutat. A jeruzsálemi, delphoi, angkori, borobuduri, dél-amerikai stb. templomok a világ középpontjai. A tér innen ered és ide tart. Ezért olyan fontos a templomok elhelyezése, iránya; ez minden vidéken az egyik legfontosabb eleme a templomépítésnek.
A templom az isteni példamutatás szerint készül: a jeruzsálemi templom tervét Dávid megvilágosodásban ismerte meg. A kambodzsaiak még nemrégiben is magának Indrának és Vishvakarmának , az égi építésznek tulajdonították az Angkor-Vat építését. A titkos kínai társaságok Chao-lin monostorát égi szellemiség, Ta Tsuen-chen építette, mint ahogy az égi Jeruzsálemet az aranynádas angyal. A templom az égi tevékenység kikristályosodása, ahogyan azt a hindu építkezési rítusok és módszerek mutatják. A négyszögletű alaprajz, a templom kvadratúrája a gnomón körül kijelölt körből jön létre, a gnomón árnyéka határozza meg egymás után a főtengelyeket: így határozzák meg a teret és rögzítik az időt. Ez a templom, olvashatjuk egy ősi egyiptomi feliraton, olyan, mint az ég, minden egyes részletével egyetemben.
Minden hindu vagy buddhista templomban jelen van a mandala horizontális szerkezete, ami egyben a kozmosz struktúrája. A keresztény és muzulmán dómokban pedig a három világ hierarchikus szerkezetét látjuk. Indiától Angkorig vagy Jáváig emelkednek a Meru hegy csúcsai: a hegy a világ tengelye és középpontja. Távol-Keleten a buddhista templom az égi üdvösségnek vagy az Amida paradicsomának formába öntése. Az égi hatás befogadása olykor különleges építészeti megoldásokat követel. A kínai Ming-t'ang az éghez hasonlóan kerek tetején keresztül fogad be mindent, ami égi; a győzedelmes T-ang szárazságot idézett elő, mikor tetővel fedte be a föld oltárát: hiszen így az égi hatások nem juthattak be.

3.) Nemcsak a makrokozmosz egybefoglalása, hanem a mikrokozmosz képe is a templom: egyszerre a világ és az ember. A test a szentlélek temploma; és fordítva, a templom az isteni személy teste: Krisztus kiterített teste a templom kereszt formájú alaprajzán, melynek szívében találjuk az oltárt. Testének templomáról beszélt (János 2,21)... Az embernek a templom felé közeledése mindig a spirituális beteljesülés szimbóluma; a keresztény oltár megközelítése a Megváltásban való részesülés; a hinduk körkörös sétája pedig visszatérés a létező középpontjába és átjárási lehetőség a felsőbb rétegek hierarchikus világába. Mint az istenség leérkezésének és tevékenységének helye, a templom egyben az út, melyen keresztül az ember felemelkedhet az istenséghez.

4.) A Salamon király által Jahvénak építtetett templom a geometrikus szimbolika mintapéldája. 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas. A templom előtti oszlopcsarnok 20 könyök hosszú volt a templom szélességének irányában és 10 könyök széles előre. A Szentélyt arra a célra jelölték ki, hogy oda helyezzék a frigyládát. A Szentély kocka alakú belseje 20 könyök magas. Benn a szentélyben két kerub vadolajfából, 10 könyök magasak. A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a másik szárnya is, így szárnyai egyik végétől a másikig 10 könyöknyit tett ki. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is, szárnyaik összeértek. (Királyok első könyve, 6,23) A Szentek Szentje tehát tökéletes kockalakot mutat; az akácfa oltár feltehetőleg 5 könyök hosszú, 5 könyök széles négyzet. ( A Kivonulás könyve 27,1) A négyszögletes vagy dupla négyszögű dimenziók, melyeket annyira kedvel a Biblia, számos román templomban megtalálhatók, mint például Saint-Benoit-sur-Loire-ban. A középkori céhekről szóló kéziratokban Salamon templomát modellként említik. A Templom kozmikus szimbolikája egyértelmű. Josephus és Philon egyetértenek abban, hogy a Templom a kozmoszt ábrázolja, és a benne található minden egyes tárgynak megvan a maga pontos helye. Philon még azt is hozzáteszi, hogy az illatok oltára jelképezi a kegyelem gesztusát, dicsőítendő az egek Istenének tökéletes jóságát. A gyertyatartó hét ága a hét bolygót jelzi; az Asztal a bűnbocsánatot, amely a földi életben beteljesül. Az Asztalon tizenkét ostya szimbolizálja a hónapokat, ezek a felajánlás ostyái (az isteni arcok ostyái). A frigyláda a kerubok szárnya alatt található; a szellemit szimbolizálja. A templom alapkövének kozmikus ereje van; Béthel kövével azonosítják, ahonnan Jákob a nyitott eget láthatta. (Genezis, 35,9) Ez a kő világközpont, olyan pont, ahol a földi és égi találkozik. Ezékiel víziójában (40, 42) beszámol az új templom méreteiről.

Nem Salamon temploma az egyetlen, amelyiknek kozmikus szimbolikája van. Minden valódi templom ilyen, és ezt nemrégiben Schwaller de Lubicz munkái is bizonyították. A Templom az egyiptomi hagyománytól eljutott egészen a román korig, s közben létrejött a Salamon által épített Jahve-templom. Pierre Damien szerint a templom a világot ábrázolja. A kőből épült templom Isten hatalmas országának (civitas Dei) képét nyújtja, erről beszél Szent Ágoston: ezt az országot minden keresztény együtt alkotja, pontosan úgy, ahogyan az épület egységgé lesz az egyes kövekből.

5.) A kelta világ őstörténetét kutató régészet időnként feltárja fából készült kultikus kelta épületek nyomait vagy maradványait, mint például Libenicében (Csehország), de általános szabályként inkább azt állíthatjuk: a római kort kell ahhoz megvárnunk, hogy Galliában megjelenjenek a voltaképpeni templomok. A kelta civilizáció legfőbb alapanyaga valójában a fa volt, és csak klasszikus hatásra építkezett kőből. Ezek közül a templomok közül néhány igen nagy méretű, és különböző formájú alapra épült: leggyakrabban derékszögű vagy négyzet alakú, néha kerek (ez jóval ritkább). Szimbolikájuk mindig az a geometrikus alakzat, amelyet formáznak (a négyzet a föld, a kör az ég). De igen nagy számban léteznek Galliában elhagyott vagy elszigetelt vidékeken található kis templomok (Jana) is. Természetes módon viszik tovább a nemeton (szentély) vagy az erdei tisztás hagyományát és szimbolikáját; ezek voltak a kereszténység előtti kelta vallás voltaképpeni templomai.

6.) A szabadkőművesség Hiramra és Salamon templomára hivatkozva ennek a témának teljes szimbolikáját dolgozta ki. A templomot tekinthetjük úgy, mint az Ember és a világ szimbolikus képét: ahhoz, hogy eljussunk az égi Templom megismeréséhez, saját magunkban kell megvalósítanunk, lélekben megélnünk újraépítését és védelmét... A Templom elhelyezése a nyugatra néző bejárattal és a Főmester helyével, ami Kelet felé irányul, a katedrálisok mintájára maga is szimbólum. A Templom jelképezi a nyugatról keletre, vagyis a fény felé vezető utat. Szent, szimbolikus hely. A Templom méreteire vonatkozó kérdésekre a Kőművesnek mindig a következőket kell felelnie: hossza nyugatról megy keletnek, szélessége északról délnek, magassága a Nadirtól a Zenithez.

Mivel a templom a kozmosz képe, dimenziói nem definiálhatók. A Templom mennyezete a csillagos égbolt mintájára készült: az éjszakai eget ábrázolja annak számtalan, szabad szemmel is látható csillagával. Keleten, a Főmester helye mögött feltűnik a fénylő Delta: háromszög, középpontjában egy szemmel, az isteni szemmel.
Forrás: Jean Chevalier - Alain Gheerbrant: Dictionnaire Des Sybmoles
(Paris: Seghers, 1973 -1974.)