Szövetség

Hogy van az, hogy az ember akár hivő, akár reménykedő, minden valamennyire is fontos fogalomról bibliai idézetek jutnak az eszébe? Itt van például a szövetség. Vagyishogy a magány, a szétesettség, az ellehetetlenülés van itt, és akkor beugrik az, hogy emberek esznek együtt, és az egyik egyszer csak azt mondja, amikor koccintanak, hogy olyan ez, mint a vér, legyünk szövetségesek, testvérek, egy test, egy vér, mert akkor majd jobban mennek a dolgok. Tényleg, egy darabig, mintha. Aztán marad a tört vér, fekete folt. A szövetségről ilyesmik jutnak az ember eszébe: együttműködés, szövetkezés, egyesület, életközösség, ökoszisztéma, szerelem, barátság, család, ünnep. És az antant, a NATO és a tszcs meg a gyáriparosok miért nem? Talán mert az ember lényének legmélyén a lét egységének, teljességének a tudatát, de legalábbis a vágyát őrzi. És az előbb felsoroltak sokszorta alkalmasabbak ennek megvalósítására, mint az utóbbiak. A szövetség: az egység létrehozását célzó tudatos, szerződéses összefogás valamilyen cél érdekében. Ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés, hogy azok a szövetségek, amelyek valami vagy valakik ellen jönnek létre, mennyiben alkalmasak a létegység megvalósítására? Átmeneti, látszólagos sikeren túl mire valók? Nem a megosztás, a szembenállás, az önérdek érvényesítésének eszközei csupán? A kérdést most nem akarjuk eldönteni; figyelmünket az elsőként felsoroltakra irányítjuk. Az ember nemcsak emberrel köthet szövetséget. Az ősi vallások tanúsága szerint szövetség létrejöhet Isten és ember között is. És ma már biztosan tudjuk, hogy ha nem születik meg valami hasonló az ember és a természet között is, a világnak -- pontosabban az emberi világnak -- nincs jövője. Az egység helyreállításának megfelelő eszközei vannak. Ilyen az osztozás, a szolidaritás, a tolerancia, az adás, a szeretet. Van, ami alkalmatlan; ha mondjuk erőszakkal akarjuk rávenni a másikat valamire; ha hazudunk neki; ha pótlékot kínálunk az igazi megoldás helyett. A politika, a tömegkommunikáció, az ezoterika és a többi kábítószer kétes értékű eszközök.

Az egység helyreállításához az eredeti állapot egyben látása szükséges. De hol vannak ma a sámánok, guruk, papok, próféták, karizmatikus egyéniségek, akik látnak és ellenállhatatlanul indítanak a cselekvésre? Akiktől nemcsak tanulni lehet, hanem velük együtt cselekedni is? Itt-ott fellelhető még belőlük egy-egy. Talán olyan közösségek is vannak, amelyek a létegység megvalósításában messzire jutottak. És itt van a temérdek kulturális üzenet a régmúlttól egészen a máig. Csak meg kell látni, meg kell találni, meg kell hallani. És csinálni. A létegység helyreállítását magunkon kell kezdenünk. Nem gondolkodhatunk kozmikus távlatokban addig, míg magunkról sem tudjuk igazán, kik vagyunk és milyen célok mozgatnak bennünket. Az egyén és a mindenség között van az élet számtalan kisebb-nagyobb tere, melyeket lakályosabbá téve talán nemcsak kibírhatóvá, hanem egyenesen csábítóvá válik az a kaland, amit életnek nevezünk.