Pest régi zsidó-kereskedő negyede
Értékőrző város-rehabilitáció.* Javaslatok, azaz mi segítheti elő egy egyedülálló, de leépült történelmi városrész értékőrző megújulását
________________
PERCZEL ANNA

 

Bevezető gondolatok

Pest régi zsidó-kereskedő negyedének értékőrző, emberekre, környezetre, épületekre, vallásra, kultúrára, történelmi hagyományokra egyaránt figyelő rehabilitációja különleges lehetőségeket, gazdaságilag is előnyös megoldásokat rejt. A városrész közvetlenül és szorosan kapcsolódik a Belvároshoz, utca és térszerkezete, beépítése sok emberöltő alatt folyamatosan és természetesen alakult. Keleties jellegű zsinagógáinak, a klasszicista Pest hangulatát őrző utcáinak, a 19. század jelentős építőmesterei és a 20. század kezdetének legnagyobb építészei által tervezett épületeinek együttese, melyet kisebb és nagyobb átjáróházak hálója sző át, Európában is egyedülálló. Az európai városok egytől-egyig rendbe hozott, újjáéledő zsidó negyedeinek nagy részétől eltérően a régi pesti zsidó negyed ma is itt lakó - bár megfogyatkozott - zsidó közösséggel és ma is működő vallási, kulturális, és kereskedelmi élettel rendelkezik, még leromlott állapotában is fontos, vonzó és élő hely maradt. Szerepe és jelentősége adott. Csupán segíteni kellene a megújulását, kibontakozását.

Ha sorba vesszük a hasonló vagy akár sokkal előnytelenebb helyzetű külföldi városok történeti városrészeinek (Amszterdam, Koppenhága), köztük egy-egy zsidónegyednek (Párizs, Berlin, Krakkó) a megújuláshoz vezető lépéseit és összehasonlítjuk a negyedben rejlő adottságokkal, lehetőségekkel, akkor világossá válik, hogy mindaz, ami máshol sikerült, nálunk sem lehetetlen.

Egy dolog azonban valóban hiányzik, ami mindenütt megvolt és feltétlenül szükséges, de ez nem a valódi cselekvés helyett annyit emlegetett pénz és annak hiánya, hanem az, hogy egyértelmű és számon kérhető döntés szülessen arról, hogy a nemzetközi (UNESCO, 2002) és országos (MJT, 2004) védelem alatt álló régi pesti zsidónegyed nemcsak papíron és szavakban, de a valóságban is fontos. Megóvása és hiteles rehabilitációja nemcsak fővárosi, de országos ügy is, nemzetközi kötelezettség, közérdek. A 2000-ben Bécsben, a világörökségi területekkel kapcsolatos UNESCO ülésen kibocsátott memorandum szerint "A történeti város hitelessége nem lehet kompromisszum tárgya".

Ezért Pest régi zsidó-kereskedő negyedét:

• nem lehet értékeinek folyamatos rombolása árán az átláthatatlan és mértéktelen jövedelemszerzés szabad prédájának és az ingatlanbefektetés zöldmezős beruházásként felfogott, kötöttség nélküli terepének tekinteni;

• nem lehet értékes épületeit, hangulatos utcáit, valamint itt élő, hagyományokkal és közösségi kapcsolatokkal rendelkező lakóit a negyed életét értelmetlenül és súlyosan terhelő, a jelenlegi beépítés mértékét sokszorosan meghaladó, építészetileg értéktelen, olykor lakók nélküli fantomépületekkel, üresen álló fantomgarázsokkal helyettesíteni, 7-9 m-es keskeny utcáit további komoly forgalommal terhelni;

• nem lehet minden talpalatnyi zöldterületét, nagyobb kertjét vagy erre a jövőben alkalmas területét, közösségi használatú szociális intézményeit, például kerttel is rendelkező, idősek számára fenntartott épületeit felszámolni, lebontani, eladni, beépíteni;

• nem lehet műemléki védettségű lakóházait - a rosszul értelmezett fejlesztés bűvöletében -, sosemvolt kétszintes tetőtéri beépítésekkel, teljes udvar-átalakításokkal, emeletráépítésekkel elrontani, elsilányítani, megterhelni;

• nem lehet közterületeit, a történelmi környezetet, a gyalogos életet és a városban betöltött szerepet figyelmen kívül hagyva értelmetlenül átalakítani.

Az érvényben lévő régebbi és legújabb tervek, valamint a kiadott engedélyek és a legújabb önkormányzati döntések továbbra is lehetővé teszik a negyed nagyarányú bontását. A 2002 óta elbontott tizenkét értékes épület mellett több mint húsz további, főként korai, 19. század közepén épült lakóház bontása várható a közeljövőben! Mindez a pályáztatás nélküli, ellenőrizetlen ingatlaneladásokkal párosul, ami emellett a lakók, üzletbérlők, hagyományos funkciók gátlástalan eltávolítását is jelenti. Ez nemcsak a bontás szándékával eladott házakra, de a műemléki védettség alatt álló - a lakók tudtán kívül jogtalanul egy tulajdonosnak eladott - lakóépületekre is vonatkozik, lásd a Király utca 15., 21., 25., 27., 29. számú házak esetét. 2002 és 2005 között negyvenhét ingatlan eladása történt meg csak a Belső-Erzsébetváros területén belül, pályáztatás nélkül.

Új épületek építésekor ugyanakkor nincs semmilyen elvárás sem az építészeti színvonallal, sem a negyed további terhelhetőségével kapcsolatban. A szabályozási és engedélyezési tervek elfogadásakor a kerületet a fővárosi vagy központi tervtanács szakmai elutasító véleménye egyáltalán nem érdekli, sőt a főváros törvény által előírt egyetértési jogát is figyelmen kívül hagyja. Ugyanígy nem veszi figyelembe a civilszervezetek véleményét, sőt az építési törvény által előírt részvételi jogukat sem biztosítja az egyeztetési folyamatban. Az elkészült új épületeket és épület-átalakításokat látva úgy tűnik, itt a minél nagyobb terhelés és minél silányabb épületek építése az egyetlen önkormányzati cél. A legszomorúbb, hogy ez a KÖH felügyelete mellett, sok esetben a hivatal jóváhagyásával történik.

A negyed értékőrző rehabilitációjára vonatkozó javaslataink kiinduló feltétele ezért:

• a törvények és a törvényesség betartása és betartatása;

• a KÖH részéről a saját maga által elrendelt területi védelem valódi, kibúvóktól mentes érvényesítése;

• a bontások azonnali leállítása;

• a kialakult helyzet súlyossága miatt a változtatási tilalom elrendelése minimum a már létező, budapesti világörökségi területekre vonatkozó megőrzési követelmények, vagyis a Kezelési Terv törvényi vagy rendeleti jóváhagyásáig;

• Örökséget kezelő, rehabilitációt koordináló iroda felállítása a helyszínen;

• a "megőrzés és megújulás programjának" elkészítése.

Mert a szavakban mindenki által kiemelten fontosnak, értékesnek, megőrzendőnek tartott régi pesti zsidó negyedről e feltételek teljesülése nélkül elmondható, hogy a nemzetközi és hazai területi védettség ellenére - paradox módon - ez marad továbbra is az egyik legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb negyed a fővárosban. Hiszen e rendkívül értékes, védett történelmi negyedben, a Belváros és az Andrássy út közvetlen szomszédságában tömegesen el lehet bontani értékes épületeket vagy akár egész utcákat, tömböket is, és úgy lehet építkezni, olyan méretekben, olyan színvonalon, olyan minőségben, mint teljesen szabad területen, a város peremén.

A következőkben megpróbáljuk végiggondolni mindazt, ami itt előmozdíthatná, segíthetné a negyed megújulását, a valóban, értékőrző rehabilitációt. A javaslatok mindegyike egymásra is hat, egymást erősíti, segíti. De az itt több évszázad során kialakult városrész eredeti városszövetének, tér- és telekszerkezetének, utcáinak, egymást követő történelmi korszakokat képviselő, egymás mellett sorakozó házainak összefüggő együttesként történő megmaradása nélkül mindez mit sem ér.

A megújulás feltételei: példák, javaslatok

Nem lehet véletlen, hogy a régi városrészek értékőrző rehabilitációjának sikeres külföldi megoldásai és e munka készítése során a negyedben élő és dolgozó emberekkel folytatott egyeztetésekben, beszélgetésekben jelzett vágyak és javaslatok mennyire összecsengenek. Ugyanezek az elképzelések és javaslatok jelentek meg azokban az interjúkban is, melyeket az ELTE TÁTK Városi és Regionális Kutatások Központja készített 2005 során e negyed lakosságával, az itt működő vállalkozókkal és az ide látogatókkal.

Nem lehet véletlen, hogy minden európai városban a legfontosabb szempont a lakófunkció és a régi épületek megtartása és fokozatos rendbehozása volt, még a kevésbé értékeseké is! Ennek gazdaságilag is sikeres megvalósításához a hagyományok meghatározó szerepe, erősítése mellett az adott városrészek jellegéhez illeszkedő új kulturális, kereskedelmi és idegenforgalmi helyek létesítésének elősegítése, támogatása és a kulturális programok, fesztiválok szervezése is nagyban hozzájárult.

Nem véletlen az sem, hogy a rehabilitációt nemcsak az adott város részéről, de kormányzati szinten is fontosnak tartották és támogatták, és az sem, hogy a befektetők az értékeket előtérbe helyező rehabilitációs programhoz alkalmazkodva kapcsolódtak a folyamatába, így találták meg a számításukat, és nem fordítva. Ennek elindítását több város esetében segítette műemléki vagy városmegújítási törvény, Párizsban 1960, Koppenhágában 1982, Bécsben 1985, Lisszabonban pedig 1987 óta.

Talán az sem véletlen, hogy az emberek - azok, akik itt élnek, vagy akik itt nyitnak üzletet, kávéházat, vendéglőt, szállodát, de azok is, akik ide látogatnak -, elsőként említik a nagy terhet, zsúfoltságot, rossz közérzetet okozó gépkocsiforgalmat és a zöldterületek hiányát. Erre az európai városok a sikeresen rendbe hozott történelmi városrészekben a gépkocsiforgalom visszaszorításával, a tömegközlekedés és az alternatív közlekedés fejlesztésével, a gyalogos élet előnyben részesítésével megoldást is találtak.

Az is érdekes, hogy ezen erősen leépült városrészek sikeres értékőrző rehabilitációja minden esetben civil kezdeményezés nyomán indult meg, és a megújulás teljes folyamatában a helyi lakosság partnerként vett részt.

Tehát, ha sorba vesszük mindazt, ami ezeknek a városrészeknek a megújulását előmozdította, kiteljesítette, s ezzel hosszú távon gazdaságilag virágzóvá, az ott lakók és odalátogatók számára pedig vonzóvá tette, akkor szinte minden olyan kérdésre követhető választ kapunk, amelyek az értékőrző rehabilitáció esetén általában, így Pest régi zsidónegyedében is előadódnak és eredményt hoznak.

A régi pesti zsidónegyed értékőrző rehabilitációja érdekében tett javaslataink a következő főbb témák köré csoportosulnak:

• a kulturális örökség megóvása, védelme;

• a közlekedés által okozott terhek oldása;

• a kultúra és a vallás - ezen belül a zsidó kultúra és vallás, valamint a fiatalok kezdeményezései és az alternatív kultúra érvényesülésének - segítése;

• gyalogosbarát európai színvonalú közterületi rehabilitáció;

• a még rendelkezésre álló zöldterület, park lehetőségek maximális kihasználása, az ilyen jellegű területek hosszú távú biztosítása;

• az egyes utcák sajátos adottságainak érvényesítése;

• az egyes épületek, telkek funkcióváltása, mint a rehabilitáció egyik fontos eleme;

• a bontás vagy felújítás, rombolás vagy rehabilitáció kérdése;

• volt-e pénz vagy lesz-e pénz a rehabilitációra;

• a régi épületek felújításával szembeni elvárások;

• az új építkezésekkel szembeni elvárások.

Lehet-e itt alternatíva a bontás és a lakosságcsere?

Lehet-e egyáltalán ilyen kérdést feltenni egy olyan történelmi negyed esetében, mely a város három legrégebbi, legértékesebb negyedének egyike? Lehet-e ilyet kérdezni egy olyan negyed esetében, melynek nagy része nemzetközi és műemlék jellegű területi védelem alatt áll, és ahol ennek ellenére az eredeti beépítés legalább 30 százaléka, egyes belső tömbökben pedig a 60 százaléka már hiányzik? Való-e ilyen kérdést feltenni egy olyan negyed esetében, melynek a területén kialakított gettóba zsúfolt zsidók Közép-Európa városai közt szinte egyetlenként maradtak életben, és ahol mindennek ellenére épek maradtak az utcák, a házak, s ezáltal az egész múlt?

A pénzhiányra és a lakókra való hivatkozással mégis számtalanszor és számtalan helyen felvetődik a bontás elkerülhetetlenségének kérdése, vagy az, hogy nem lehet minden épületet megtartani, szükség van újra, másra, "korszerűre". Ennek megfelelően mindaz, ami ebben a negyedben történik, a régi épületek sorozatos bontásáról és a helyükön felépülő értéktelen új épületek megjelenéséről szól. Vajon a 2002-es UNESCO általi "Régi pesti zsidónegyed" néven történt védelem, vagy a 2004-es Műemléki Jelentőségű Területi védelem az azóta újonnan kialakított utcák, újonnan épült-épülő házak és terek érdekében született?

A válasz mindezen kérdésekre határozott nem! Egyértelmű, hogy itt, ebben a negyedben egyedül a "megőrzés és felújítás" fogalmai kapcsolhatók össze. Nem lehet, nem szabad más utat választani!

Észre kell venni, hogy a történelmi negyedekben, a hagyományos utcákban nemcsak a kiemelkedő védett épületek, de a kevésbé értékesnek tűnő épületek is fontosak. Ezek biztosítják a folyamatosságot, a történelmi hitelességet, a természetes hátteret, a hangulatot, a varázst. A műemlékek önmagukban csak skanzenek, gondoljunk a néhány meghagyott óbudai házra. Nem véletlen, hogy itt, ebben a különösen értékes, különleges és súlyos múlttal is rendelkező negyedben nem pusztán egyes épületek védelméről, hanem mindenekelőtt területi védelemről van szó. Egy olyan nagyobb kiterjedésű építészeti-történeti együttes védelméről, ami az évszázadok során kialakult utcaszerkezetével, beépítésével, utcáival és épületeivel, történelmével, hagyományaival, az itt élő emberekkel, kapcsolataikkal és emlékeikkel, az emlékezést segítő helyszínekkel együtt fontos.

Sok példa van ugyanakkor arra is, hogy ami még egy-két évtizeddel ezelőtt értéktelennek tűnt, ma már értékesnek számít. Ez történt Budapesten is a klasszicista, romantikus, koraeklektikus épületekkel. Annyira sokat bontottak el az 1810-1875 között épült, a 19. századi Pestet képviselő házakból, hogy ma már mindaz, ami megmaradt, akkor is értéknek számít, ha nem a korszak kiemelkedő alkotása. Különösen azon ritka esetekben, ahol ezek a házak még összefüggően is jelen vannak, mint itt, Pest régi zsidónegyedében, és ahol általuk nemcsak a 19. századi egykori klasszicista Pest hangulata, varázsa van jelen, de alacsonyabb szintszámuk, tágasabb udvaraik, kertjeik, emberibb arányaik miatt napfényt és levegőt is biztosítanak az egyébként intenzíven beépült, napfényt, zöldet, parkot, kertet nélkülöző negyednek.

Példaként kellene tekinteni az európai városokra - közeliekre és távolabbiakra, Párizsra, Berlinre, Prágára, Pozsonyra, Bécsre, Krakkóra, Amszterdamra és Koppenhágára -, vagy akár a magyarországi vidéki városokra, ahol meg tudták, mert meg akarták oldani, hogy történeti városrészeik, zsidó negyedeik, illetve belvárosi területeik, utcáik, házaik összefüggő építészeti együttesként megmaradjanak és megújuljanak. Nemcsak Magyarország nemzetközi kötelezettsége és a nemzetközi figyelem, nemcsak a műemléki jelentőségű területi védelem, a negyed utcáinak varázsa, értékes épületei, zsinagógái vagy a jelentős idegenforgalom esélye, de az itt közel kétszáz éve megtelepedett budapesti zsidóság, az általa létrehozott kultúra és helyszínei iránti tisztelet miatt is ez az egyetlen követhető út. Észre kell venni, hogy ez az út egyáltalán nem haszontalan, hiszen ahol ezt követték, mindenütt sikerhez, hosszú távon működő idegenforgalmi és gazdasági fellendüléshez vezetett.

Egy ilyen jelentős múlttal és kultúrával rendelkező negyed esetében, még ha nem is sikerül azonnal komolyabb összeggel elindulni, akkor sem szabad a bontás eszközével élni. Lehet lépésről-lépésre is haladni, elindulni az örökséget kezelő, rehabilitációt koordináló iroda fölállításával, egy-egy mintaépület felújításával, a forgalom eltávolításával, tervpályázatok kiírásával, programok előkészítésével, megvitatásával, szabadtéri rendezvények szervezésével, a nemzetközi figyelem és a hosszú távú befektetésben gondolkodók figyelmének felkeltésével, és kivárni a pillanatot, amikor az értékekre figyelő rehabilitáció reálissá válik, folyamata felgyorsulhat. Az a pénzhiányra és lakókra hivatkozó, rehabilitációt elutasító magatartás, az ennek következtében fennálló teljes felkészületlenség, az a szinte hisztérikus türelmetlenség és bontási vágy, ami különösen a 19. század közepi kisvárosias, vagyis alacsonyabb, kisebb beépítésű, kevesebb lakásszámú klasszicista-koraeklektikus lakóházak irányában megnyilvánul, sokkal inkább a vállalkozástól remélt azonnali, óriási és ellenőrizetlen haszonnak és nem az itt élők féltésének tudható be.

Ha az épületek a helyükön maradnak, és eljöhet az a pillanat, amikor a rehabilitáció erőre kap és megújul a régi pesti zsidónegyed, a főváros és az ország, de a világ is egy csodálatos, egyedülálló negyeddel lesz gazdagabb, amire mindenki büszke lehet. Amennyiben a türelmetlenség, a tehetetlenség, a gondolatnélküliség és a rövid távon gondolkozó féktelen nyereségvágy győz, úgy Budapest, annyi más után, egy újabb történelmi negyedét, közöttük is az egyik legfontosabbat veszíti el.

* Részletek a Budapest Főváros Önkormányzata részére 2006 júniusában készített tanulmányból