Budapesti Negyed 52. (2006/2) Erzsébet-mítosz < > Erzsébet-ligetek
Köztérelnevezések
________________

"Az utcanévtáblák [...]
Beszélnek a múltról, halkan, meghitten,
elmondják a jelent, és intelmet adnak a jövőre."

 

A történeti emlékezet szimbólumainak az élet számos területén való folyamatos megjelenítése a 1900-as években vált megszokott eljárássá. Ebbe a folyamatba illeszkedik a köztérelnevezések gyakorlata is: a nyilvánosság mindennapi terein való megjelenéssel erőteljesebb hatást tudtak elérni. A szimbolikus térfoglalások e gyakran alkalmazott eleme Erzsébet királyné kultusza kapcsán is igen kedvelt, illetve elterjedt módszer volt emlékének ébrentartásában, és sok esetben fonódott össze más, személyéhez kapcsolódó szimbolikus térfoglalási aktusokkal, így az Erzsébet-ligetekkel vagy -fasorokkal és az emlékműállítással. A hatások egymást erősítették. Az utcanevek, azáltal, hogy közterületeken hirdetik a lakosság tiszteletét a történelem általuk kiemelt személyiségei iránt, lenyomatai a korszak ideológiájának és történelemképének.Budapest, Erzsébet körút, 1910-es évek. Képeslap, magántulajdon Így az azonosító funkción kívül emlékezeti-tiszteleti szerepkörrel is rendelkeznek.

Korábban is elterjedt gyakorlatnak számított, hogy személyekről utcákat neveztek el. E szempontból magas rangú tisztviselőket, előkelő családokat és az uralkodócsalád tagjait részesítették előnyben. A 19. század első felében kedvelt eljárás volt a gazdagabb polgárok birtokában lévő telkeken újonnan kialakított közterületeket valamikori tulajdonosukról elnevezni. Továbbá szokás volt az utcát valamilyen ismertető jele révén megjelölni, ily módon személyről is kaphatták nevüket, ha "feltűnést keltő" házzal vagy kerttel rendelkeztek, vagy a városrészhez valamilyen formában kötődtek.

A 19. század elején gyakorlattá vált a nádori család[1] tiszteletére nevüket utcákban is megörökíteni. 1848-ban a népakarat hatására Pest és Buda kiemeltebb közterületeinek elnevezését megváltoztatták, így kapott utcát Kossuth és Batthyány is.[2] Végül 1849-ben Havas József királyi biztos rendeletére érvényét vesztették a forradalmi elnevezések, és a politikai helyzetből adódóan az uralkodó családot kezdték ebben a kegyben részesíteni. [3]

A kiegyezést követően jelenik meg Magyarországon, hogy elévülhetetlen érdemeik megörökítésére utcát neveznek el személyekről. Az első ilyen élő személy Deák Ferenc volt 1867-ben.[4] A pozitivista történelemszemlélet hatását tükrözi a korábban ismertetett köztérelnevezési elveket az 1870-es években felváltó gyakorlat, melynek eredményeként a magyar történelemben kiemelkedőnek tartott személyek nevei az utcanevekben is megmutatkoznak.[5] 1870. X. tc. 14 §. értelmében e jogkört a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörébe utalták át, míg a városoknak csak a véleményező szerep maradt.[6]

Tömeges átnevezések az egyesítés után indultak meg, s ekkor a személyekről való elnevezés fontos szerephez jutott.[7] 1873. december 11-én kiadott 2359. számú rendelkezésében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a többes és helytelen elnevezések megszüntetését jelölte meg céljának. A személyekről való elnevezés kapcsán helytelenítették, ha az adott közterületet nem a területén felállított szoborról, hanem egy másik személyről neveznek el, továbbá ha nem közismert személyről van szó, továbbá ha csak a családnevet tüntetik fel. Először 1902-ben mondták ki, hogy élő személyről csak kivételes esetben nevezhetnek el közterületet.[8]

A korszak köztérelnevezési gyakorlatának rövid áttekintését követően megállapíthatjuk, hogy Erzsébet királyné e folyamatban betöltött szerepében szintén jól nyomon követhető kultuszának alakulása. Nem helyi kötődésű utcanevek a Habsburg családhoz kötődnek. A császári pár, 1857-es körútjuk emlékére, egy évvel később két központi fekvésű tér névadója lett: Ferenc József a mai Roosevelt téré, míg Erzsébet a Német színházé, amely ma régi nevét visszakapva ismét Erzsébet tér. Az Erzsébet teret a polgármester Conrad Gusztáv eredeti elképzelései alapján Albert főherceg nevével akarták megjelölni, de a főherceg útmutatására Erzsébetről neveztek el 1857-ben. Ezen aktus is bizonyítja, hogy személyét még nem övezte akkora "lelkesedés", mint ahogy a későbbiekben hangsúlyozták: nem a magyarok iránta érzett tisztelete motiválta e köztér elnevezését. A korábbi Neue Mark Platz 1946-ig viselte nevét, melyet Sztálin, majd Engels neve váltott fel 1990-ig, mikor visszakapta a királyné nevét.[9]

Mindvégig figyelmet fordítottak az Erzsébetről elnevezett közterek megfelelő kiválasztására: csak személyéhez méltó utak jöhettek számításba.Bártfa-fürdő, Erzsébet királyné-körút, 1910-es évek. Képeslap, magántulajdon Ezt tükrözi a Fővárosi Közmunkák Tanácsának eljárása is egy Óbudán található kis utca esetében, melyet a közterület jelentéktelenségére hivatkozva változtattak meg Erzsébet királynéról Falk Miksára.[10]

A szimbolikus térfoglalási eljárások sorában a királyné iránti hódolat egyik első megnyilvánulásának tekinthető 1879-ben az a kezdeményezés, melyet a VII. kerület polgári körének javaslatára dolgoztak ki, miszerint a Terézváros egy külön kerületté szerveződött részét és a körút hozzá kapcsolódó elemét Erzsébetről nevezzék el. Ez a királyné magyarországi népszerűségének növekedésével hozható összefüggésbe.[11] E törekvés összekapcsolódhatott továbbá az uralkodó pár ezüstlakodalmának megünneplésével, illetve a kerületben emelendő Szent Erzsébetnek szentelt templom tervével is.[12] A királyné csak hosszas gondolkodás után, 1882-ben járult hozzá a javaslathoz,[13] melyet a fővárosi közgyűlés is jóváhagyott januári ülésén,[14] a városrész azonban már január 20-ától viselte nevét. Valószínűsíthető, hogy a tisztelet motiválhatta, szorosan összefonódva a politikai elit állásfoglalásával, a mai XIV. kerületbe tartozó Erzsébet út 1870-es elnevezését is, melyet az Erzsébet nevét viselő budapesti közterek közül egyedül álló módon a Tanácsköztársaság idején Zrínyi Ilona útra változtattak meg.[15]

Kultuszának fokozatos térnyerésével összefüggésben a fővárosban az 1880-as években kettő, az 1890-es években pedig már négy utcát neveztek el róla. Halálát követően, a szimbolikus térfoglalási eljárások körében az emlékének megőrzésére irányuló törekvések egyik legelterjedtebb formája volt a köztérelnevezés, melyet hatásossága és költségkímélő mivolta is indokolhat. A vizsgált korszakban még további hét közterület nyerte a királynéról a nevét. További érdekesség, hogy a mai XVI. kerületben viselte a legtöbb utca az Erzsébet nevet. Ezt folyamatot a következő korszak utcanévadási gyakorlata csak tovább erősítette. Az a különös jelenség is megfigyelhető a budapesti Erzsébet-utcanévadás kapcsán, hogy a legtöbb közterületet nem a Monarchia fennállásának valamely évtizedében, hanem az 1920-as években nevezték el róla.

Sajátos utcanévbokrot alakítottak ki Pesten a Habsburg családhoz kapcsolódva: a mai Belgrád rakpartot Ferenc Józsefről nevezték el, a mai Apácai Csere János utcát 1874-ben a királyi pár 20. házassági évfordulójáról megemlékezve jelölték meg Mária Valériáról. A közelben ma Vörösmarty nevét viselő tér nagyobbik leányuk, Gizella főhercegnő 1873-ban tartott esküvőjét követően kapta a nevét Gizelláról. A mai Széchenyi rakpart a trónörökös, Rudolf nevét viselte, amihez szorosan kapcsolódott a császári pár 1857-es látogatásának emlékét őrző két központi fekvésű, impozáns tér.[16]

Erzsébetet családtagjaival összehasonlítva, Budapesten Ferenc Józsefről a korszakban összesen kilenc közterület volt elnevezve, de a kényszeredettséget mutatja, hogy a megjelölések, feleségével szemben, nem sokkal élték túl.[17] Gyermekeik közül a legtöbb utca természetesen a magyarok körében nagy népszerűségnek örvendő trónörökös, Rudolf nevét viselte, szám szerint nyolc, míg lányaik egy-egy térnek adták a nevüket. A Tanácsköztársaság idején változtatják meg a Habsburgokra emlékezető elnevezéseket,[18] s a közterületek egy része nem is kapja vissza eredeti nevét, Erzsébet esetében viszont csak egy változtatás történik 1918-19-ben, de a hatalom megváltozásával ezt is visszaállítják. Jelentős változást az utcanévadásban 1953 hoz, amikor megindul a "reakciósnak" minősített elnevezések megváltoztatása. Ez a folyamat már Erzsébetet sem kímélte: átadta helyét a szocialista pantheon kiemelt személyiségeinek. A rendszerváltást követően az utcanévadási elvek megváltozásával, amikor az egyik legfontosabb törekvés volt a hagyományos nevek visszaállítása,[19] személye ismét jelentőséget kapott. Ezzel párhuzamosan megindult kultuszának újjáéledése is, más elemeinek hangsúlyozásával alakjának újrafelfedezése.

Vidéken a köztérelnevezési gyakorlatot hasonló elvek határozták meg, ily módon következtethetünk az akkori folyamatokra emlékének ébrentartásában.[20] A korábban már említett módon gyakran összefonódtak a nevéhez köthető szimbolikus térfoglalási eljárások. Ebből adódóan az Erzsébet-ligetek telepítését követően bevett gyakorlatnak számított az ily módon kialakított közterületet a királynéról megjelölni, melyhez sok esetben szoboremelési mozgalmak is kapcsolódtak, így erősítve fel egymás hatásait.[21] A szerényebb lehetőségekkel rendelkező településeknek viszont csak a köztérelnevezés lehetősége maradt - emlékfaültetés mellett - a királyné emlékének megörökítésére, hódolatukat kifejezve. Valószínű, hogy e településeken is nagy gondot fordítottak a megfelelő utca kiválasztására, mely általában központi fekvésű volt, vagy fákkal övezett területet jelöltek ki e célra. Nemcsak a ligetek létesítése, hanem a szobrok emelése is meghatározó volt a köztérelnevezési gyakorlatban, hiszen a királyné felállított emlékművei is gyakran kölcsönözték nevüket az őket befogadó területnek, jelentős szerepet játszva Erzsébet emlékének megőrzésében az által, hogy nap mint nap találkoztak a nevével. Az utcanévadási gyakorlatból is kibontakozik kultuszának alakulása: a legtöbb területet a halála utáni években nevezték el róla, míg fontosságának csökkenésével megfogyatkoztak ezen eljárások is.




[1] Az első alkalom, hogy Pest városában, élő emberről utcát nevezzenek el, 1824. augusztus 24-ére tehető, mikor a nádori pár, József és Mária Dorottya esküvőjének emlékére a Lipótvárosban két közterületet neveznek el róluk. Közli: Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadásban. In: Néprajzi Értesítő 1995. 222. old., Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei '84. 296. old.

[2] Élő személyekről való köztérmegjelölés ellen már 1848-ban a Der Spiegel is felemelte a szavát.

[3] Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadásban. In: Néprajzi Értesítő 1995. 222.

[4] Schmall Lajos: Buda-Pest utczái és terei. Adatok a Buda-Pesti utcák és terek elnevezéséhez és történetéhez. Bp., Székesfőváros Házinyomdája, 1905. 53, 63. old.

[5] Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadásban. In: Néprajzi Értesítő 1995. 222, 225. old.

[6] Magyar törvénytár 1869-71. Bp., Franklin, 1896. 125. old.

[7] Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei '84. 297-298. old.

[8] Elképzeléseiket 1902. október 28-án 3465. számú határozatában rögzítették, összefoglalva e kérdésben követendő elveket, meghatározva, hogy: "2. Élő személyről az elnevezés csak kivételesen, azon eset- ben történhetik, amikor a haza vagy a székesfőváros körül szerzett kiváló érdemek mintegy erkölcsi szükséggé avatják, hogy a közelismerés és a közhála utcaelnevezés formájában is kifejezésre jusson; az élő személyekről való elnevezés elhatározáshoz a szavazatok kétharmad többsége kívántatik. 3. Más személyes vonatkozású elnevezés rendszerint oly út, utca vagy térre alkalmazandó, melynek még nincs megjelölése. 5. Személyes vonatkozású elnevezések eseteiben a tanács az elnökség előterjesztésének fonalán titkos szavazás útján határoz." Közli: Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadás- ban. In: Néprajzi Értesítő 1995. 223. old.

[9] Budapest teljes utcanév lexikona. szerk.: Ráday Mihály. Bp., 2004. 134. old.

[10] Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadásban. In: Néprajzi Értesítő 1995. 227.

[11] "A közgyűlés az indítványt egyhangú helyesléssel és lelkes éljenzéssel fogadván, elhatározza, hogy a főváros VII. közigazgatási kerületét képező városrész a nemzet szeretett védasszonya, Erzsébet Császárné és Királyné Ő Felsége tiszteletére »Erzsébetváros«-nak neveztessék..." In: Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban BFL) Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának iratai Közgyűlési Jegyzőkönyvek (továbbiakban IV. 1403. a ) 1881. december 14./ 798. [476/a]

[12] Vasárnapi Ujság 1879. március 9. 157. old., 1882. január 29. 78. old.

[13] E közterületek 1950-ig viselték a nevét, melyet a Lenin elnevezés váltott fel 1990-ig.

[14] BFL IV. 1403. a. 1882. január 25. /58. fol. 30.

[15] Budapest teljes utcanév lexikona. szerk.: Ráday Mihály. Bp., 2004.

[16] Uo.

[17] 1940-ben már csak egy tér és a rakpart egy része emlékeztetett rá. Közli: Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadásban. In: Néprajzi Értesítő 1995. 236. old.

[18] Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei '84. 299. old.

[19] Ráday Mihály: Előszó. In.: Budapest teljes utcanév lexikona. szerk.: Uő. Bp., 2004. 6-14. old.

[20] E gyakorlat alakulását 1899-ig a földművelési miniszter 1899. májusén kelt 36032. számúét követően beérkezett jelentések mutatják. Erzsébet királyné emlékfái. Bp., Pallas, 1899.

[21] E jelenségnek egyik jellegzetes példája az érsekújvári járásban Komjáth község: a fatelepítés során kialakított sétányát Erzsébetről nevezte el és szobrot akart állítani a királynénak. MOL Földművelésügyi Minisztérium általános iratok (továbbiakban K 184) K 184-1899-1/a-319 (77453) fol. 38.

Budapesti Negyed 52. (2006/2) Erzsébet-mítosz < > Erzsébet-ligetek