Budapesti Negyed 52. (2006/2) Emlékművek < > Erzsébet Királyné Emlékmúzeum
Budapesti Erzsébet-emlékhelyek
________________

"Ne legyen az eszményien nemes alakon kivül semmi,
de semmi az emlékművön. Az ki őt adja nekünk vissza
egész varázsával, végtelenül többet tett értünk,
hazánkért, mint a mit gyarló pénzzel megfizetni lehet."

 

A sok viszontagság után 1932. szeptember 25-én felavatott szobor felállításának igénye közvetlenül a királyné halála után megfogalmazódott. A magyarországi kultuszának egyik központi problémáját jelentő bécsi nyughely okozta feszültségek feloldására egy nagy nemzeti emlékmű terve vázolódott fel: "Ha sirja Bécsben van szobra legyen Budapesten, abban a városban, melyet annyira szeretett." Szeptember 13-án a hírlapok szerkesztői gyűlést tartottak annak érdekében, hogy a meginduló gyűjtéshez a sajtó is hozzájárulhasson, támogathassa a mozgalmat "lapjuk hasábjait rendelkezésre bocsátván a nemzeti kegyeletnek." A Ferenc József által október 12-én szentesített 1898. XXX. tc.-ben örökítette meg az országgyűlés Erzsébet királyné emlékét, kimondva, hogy az "önként megindult adakozás utján bejövő összegek felhasználásával" a fővárosban szobrot állítanak, egyben a megvalósítására megalakuló szoborbizottságot kötelezte évenkénti jelentéstételre az országgyűlésnek. Az emlék felállításához több helyszínre is érkezett javaslat: az Erzsébet-térre, a budai Szent György-térre és Gizella-térre. November 2-án a szoborbizottság alakuló ülésén Bánffy Dezső elnökletével határozat született az emlékmű Szent György téri elhelyezéséről,[1] amihez Ferenc József is jóváhagyását adta november 10-én.[2] Így Erzsébet királyné "megszabadító" szerepbe került, mivel Hentzi sok botrányt kavart szobrát[3] a tervezett emlékmű miatt kell majd eltávolítani. Erre utal a következő újsághír is: "Áldott emlékű királyné alakja fog állni azon a helyen, hol a szomorú idők háborgó érzéseivel járt eddig a magyar ember. A Hentzi szobor többé nincs, a fájdalmak helyét az engesztelés angyala megváltotta."[4]

A 8 tagú végrehajtó bizottság[5] elnökének Ráth Györgyöt választották meg,[6] megállapítva egyúttal a testület eljárási szabályzatát is. Széll Kálmán a képviselőház 1900. január 18-ai ülésén benyújtott jelentésében vázolta az országos bizottság javaslatát,[7] miszerint a királyné emlékművét a miniszterelnöki palota lebontásával megnagyobbított Szent György téren tervezik felállítani.[8] A meginduló gyűjtés[9] nyomán 1899 végére készpénzben 173 709 frt. 71 krt., értékpapírban pedig 576 140 frt. 74 krt. gyűlt össze e nemes célra.[10] A Vasárnapi Ujság híradása jól illusztrálja az eseményeket, és a széles társadalmi támogatottságra is rávilágít: "A kegyeletnek mély megnyilatkozása a királyné szobrára megindult adakozás. Mintha mindenki mielőbb látni akarná a késő idők nemzedékének átadandó emlékművet, oly rohamosan gyűlnek az adományok. Valódi nemzeti érték lesz Erzsébet királyné szobra, mert szegény és gazdag hozzájárul. Egész Magyarország jól érzi, hogy ha nincs itt Erzsébet királyné sirja, dicsőitő szobrának itt a helye."[11] A Szent György tér rendezéséről az 1900. január 31-én a Kereskedelmi Minisztériumban tartott tanácskozáson határoztak, ami szükségessé tett ingatlankisajátításokat is. A társadalom igényeiben, elvárásaiban egy nagy nemzeti emlékhely bontakozott ki, mely méltóképpen őrizheti a királyné emlékét: "Figyelemre méltó az az eszme, hogy ne kössük magunkat szoborhoz, hanem monumentális emlékművet állítsunk, melynek létesítésén közreműködjék az építészet, a szobrászat és festészet. E három művészet egyesülve méltó és kifejező emléket birna teremteni mind a királynénak, mind annak a hálának, mely beláthatatlan idők számára felállítja az emlékművet."[12]

A különböző művészeti fórumok észrevételei alapján kidolgozott pályázati feltételeket[13] a végrehajtó bizottság a Budapesti Közlöny 1900. február 24-ei számában tette közzé. A pályázóknak teljes szabadságot biztosítottak az emlék koncepciója és a költségvetés terén. A titkos pályázaton csak magyar állampolgárok indulhattak, mely döntésüket az indokolta, hogy féltek, a külföldi művészek Erzsébetet a magyar hagyományoktól eltérően örökítik meg.[14] 10 000, 6000 és 4000 korona pályadíjat terveztek kiosztani.[15] A pályázat eredetileg 1901. március 1-jén járt volna le, amit az 1900. december 21-ei végrehajtó bizottsági határozattal 1901. december 31-éig, majd 1902. január 22-éig hosszabbítottak meg.[16] Tizennyolc pályamű érkezett be e határidőre. A 12 tagú bírálóbizottság[17] január 6-án alakult,[18] döntésüket február 11-én hozták nyilvánosságra:[19] "a pályázók általában véve méltányolandó komolysággal törekedtek nehéz feladatukat megoldani, de ez az első verseny, mint az ily pályázatoknál általában történni szokott, csak a felszinre került különböző szempontok, különösen a hely nagyfontosságu kérdésének tisztázására szolgáltatott értékes anyagot, a nélkül azonban, hogy a megkivánható tökély fokát a pályaművek bármelyike is elérte volna."[20]

A bizottság[21] a négy legjobbnak ítélt pályamunkának - Zala György, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos; Stróbl Alajos és Gester Kálmán; Telcs Ede és Tőry Emil; Fadrusz János, Korb Flóris és Giergl Kálmán - egyenként 10 000 korona díjat szavazott meg.[22] Továbbá határozatot hoztak 7 pályamunka[23] megvásárlásáról, egyenként 4000 koronáért, illetve újabb pályázat kiírásáról, és a helyszín megválasztását (Szent György téren belül) a pályázó művészre bízták.[24] A Műcsarnok pályamunkákból rendezett kiállítását[25] nagy érdeklődés kísérte. A művészek terveiben[26] a megváltozott Erzsébet-kép fejeződött ki. A Magyarországon megszokott ideálképpel ellentétben mártíromsága kapott hangsúlyt,[27] e jelenségre utal a Vasárnapi Ujság beszámolója is: "Egyik sajátossága a pályázatnak az is, hogy Erzsébet királynéban a művészek a szenvedő, mártir asszonyt látták, kit bánat és töviskoszorú övez. A mindenkit megnyerő, a hódító szép királyné, kit a hetvenes években ismert és annyiszor látott a magyar főváros, helyet adott a fájdalmas asszonynak."[28]

Az eredménytelenséget követően a második pályázatot az országos szoborbizottság 1902. májusában írta ki,[29] az előzővel nagyrészt megegyező feltételekkel.[30] Előre meghatározták azonban, ha a pályázat ismét sikertelen lenne, akkor a bíráló bizottság javaslatára a művészeknek 4000 korona tiszteletdíjat szavazhatnak meg, mivel "mindhárom kitűzendő díjat a jury csak oly terveknek ítélheti meg, melyek egyaránt kivitelre alkalmasak."[31] Az 1903. május 31-ei határidőre 25 pályamunkát nyújtottak be. A bírálóbizottság[32] 8 ülésen tanácskozva hozott határozatában egyelten tervet sem talált kivitelre alkalmasnak, továbbá újabb szűkebb körű pályázat kiírásáról döntöttek.[33] A jutalmazásra érdemesnek tartott művészcsoportokat két kategóriába sorolták: az elsőknek[34] egyenként 6000 koronát, a másodikaknak[35] 4000 korona tiszteletdíjat ítéltek meg.[36] A művészek formanyelvében a királyné kultuszához kapcsolódó szimbólumok fogalmazódtak meg, nagyobb teret engedve az emlékmű jellegéből adódóan annak, hogy mítoszának több kedvelt eleme egyidejűleg jelenjen meg. A pályamunkák egyik főgondolata a magyarok és Erzsébet királyné kapcsolata, ez tükröződik a legtöbb tervezetben.[37]

Zala György Bálint Zoltán és Jámbor Lajos műépítészekkel pályázva a királyné alakját a Madonna domborműve alatt elhelyezett trónuson, hódoló népéhez közeledve jelenítette meg, a nemzeti igényeknek megfelelően magyaros ruhában. Erzsébetet hetvenes évekből való képe nyomán ábrázolta, s "alakján és arczán végtelen jóság és szerető odaadás tükröződik."[38]

Zala György Erzsébet királyné-szoborterve a II. Szoborpályázaton (főalak), 1903. Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének a jelentése
Hermann Klotz Erzsébet szobrának gipsz öntvénye az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum kiállításán, 1910-es évek, képeslap, magántulajdon
A János-hegyi Erzsébet-kilátó, képeslap, magántulajdon
Fadrusz, Korb és Giergl pályaműve, I. Szoborpályázat, 1902. Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének a jelentése
A nemzet fájdalmát, reménységét és szeretetét próbálta megragadni a művész a hódoló, nemzeti viseletben ábrázolt csoport megformálásában.

A Telcs Ede és Tőry Emil által készített tervekben a trónuson ülő királyné a hódoló néppel övezve - közük Andrássy Gyula és Deák Ferenc alakjával - jelent meg. Az emlékmű hátsó részére kápolnát terveztek, melyben Erzsébetre való további utalásként a "Mater dolorosa" szobrát akarták elhelyezni.

A Mátrai Lajos György, Mátrai Lajos és Hikisch Rezső által benyújtott pályázatban virággal és pálmaággal járulnak a magyar nők Erzsébet trónusához. A tervezett kupolacsarnok egyik főpillérén a hazához, a másikon pedig a koronához való hűséget szimbolizáló csoportokat helyeztek el. Emlékművük előterébe a történelmet és a legendát jelképező szoborcsoportot állítottak fel.

A szakralitás erősödését, illetve a királyné mártíromságát hangsúlyozva Margó Ede és Popper szobrászok, Scheer és Fischer építészekkel dolgozva, a fájdalomtól sújtott királynét formázták meg, szobra talapzatán életéből vett jelenetek[39] megörökítésével, e felirat kíséretében: "Élete útja rózsákkal és tövisekkel volt tele. A rózsákat szétosztotta, a tövisein elvérzett. Szivéből hajtott ki a béke termő olajága. Könnyeket könnyeivel szárított föl."[40]

Fadrusz János Korb és Giergl építészekkel együtt kialakított pályaművében az ország védőasszonyát, Szűz Máriát trónusán ülve középen, míg Erzsébetet az előtérben helyezték el, alakja mögé szenteket (köztük Szent Gellért, Szent István, Szent László és Szent Imre) két angyallal övezve állítottak, utalva kultuszának vallásos vonulatára. Így Erzsébetnek az ország szentjei mellett tulajdonítottak helyet a nemzeti emlékezetben.

Róna József szobrász tervéhez az építészeti részeket Lajta Béla készítette. Emlékművükben Erzsébet királyné trónszéke előtt áll, körülötte a hódoló néppel. A trón mellett a szépség és béke allegóriája, hátterében az ármány felett diadalmaskodó Hungária alakja.

Maróti Rintel Géza művében egy angyal rózsákkal övezi a királynét, fő motívumként használva Erzsébet egyik kedvelt attributumát. Terve hátterében a Piétát és a jóság szimbólumát formázta meg, ami tükrözi a királyné magyarországi kultuszának gyakran használt elemeit: a fiát elvesztett anya fájdalmát, illetve személyét mint a jóság megtestesítőjét láttatja.

Az újságok a Műcsarnokban kiállított terveket övező nagy érdeklődésről számoltak be, megfogalmazva reményeiket, hogy "dicsőült királynénk emlékét a magyar nemzethez és királynéhoz méltó emlék fogja hirdetni..."[41] A felállítandó szobor helyének kijelölésére 1904. júniusában szűkebb körű eszmei pályázatot hirdettek.[42] A pályázók[43] a Szent György-térre és a Várhegy oldalának beépítésére tettek javaslatokat terveikben. Az 1904. június 27-ei ülésen[44] újabb helyszínek is felvetődnek, a városligeti rondeau és az Erzsébet tér. Arra az esetre, ha nem a Szent György téren kerülne felállításra az emlékmű, javaslatot tettek a Hentzi-szobor helyén emelendő kisebb emlékszobor tárgyában.[45] A szobortervekből egy egyre monumentálisabb, az egész várhegyet eluraló emlékezethely vágya bontakozott ki: "Mint a pályázatok tanusítják, a feladat többé nem az volt, hogy a királyné számára szobor állíttassék, hanem hatalmas építészeti mű létesüljön és azután ennek keretében kerestessék hely, hol a királyné szobrát felállítani lehessen. És még ennél is tovább menve, a czél nem a szobor, hanem az, hogy a várhegy oly építészeti emlékkel koronáztassék, mely az egész budai várat egységesen kiegészítve, összhangot hozzon annak hatalmas látképébe."[46] A kérdés megoldását abban látták, ha a két dolgot elválasztják egymástól. A legfőbb problémát továbbra is a megfelelő hely kiválasztása jelentette, mivel egyes vélemények szerint a Szent György tér akkori állapotában nem volt megfelelő helyszín a szobor elhelyezésére. A miniszterelnöki palota lebontásával szerettek volna felállításra alkalmas helyet kialakítani. Továbbá új helyszínként merült fel a Várkertbazár egy része,[47] melyet a területrendezést követően a nagyközönség számára is megnyitottak volna. A bizottság tagjai abban látták a pályázatok sikertelenségét, hogy "ez oly nagy összeg[48], mely zavart okozhat a tervezőknél az emlék költségeinek megállapításában."[49] A megoldásra javaslatok születtek jótékony intézmények támogatására.[50] További problémát jelentett a művészek "leterheltsége" a sok évforduló miatt, például a Rákóczi- és Kossuth-emlékek pályázati kiírásai is megvoltak már. Végül Wekerle Sándor 1909. március 23-ára hívta össze a halálozások miatt új tagokkal kibővült bizottságot[51] az érdemi munka folytatására.[52]

Működésük eredményeképp 1909. április 20-án[53] új pályázatot hirdettek a Várhegy oldalánál a siklótól a volt Ferenc József-kapuig terjedő terület rendezésére, melyet az emlékmű felállítására alkalmas helyszínnek találtak. Huszonnégy pályamunka érkezett be az 1909. december 20-ai határidőre. A bírálóbizottság[54] 1910. február 5-én közzétett döntése alapján a 6000 koronás első díjat Bálint és Jámbor, a 5000 koronával járó másodikat Vermes József és Kaszab Miklós kapta, míg a harmadik helyezettet 4000 koronás pályadíjjal jutalmazták.[55] Építészeti körök városképi szempontból nem találták megfelelőnek a díjazott műveket. Észrevételeik figyelembevételével újabb térrendezési pályázatot hirdettek, melyben hangsúlyt helyeztek arra, hogy a Várhegy oldalának művészi kialakításakor annak kert jellegét meg kell őrizni. Az 1910. október 31-én lejárt pályázaton[56] az első díjat Bálint és Jámbor, a másodikat Hikisch Rezső, a harmadikat ifj. Kauser József nyerte el. A pályanyertes mű megvalósítására meg kellett vásárolni a Lónyay-villát és a Csónak utcai ingatlant.[57] A 400 000 koronáért átengedett területre kiírták a III. szoborpályázatot;[58] 25 pályamunka érkezett az 1913. május 10-ei határidőre.[59] Telcs Edét és Györgyi Gézát a 15 000 koronás első díjjal, Szentgyörgyi Istvánt és Hikisch Rezsőt a 10 000 koronás második díjjal, míg Maróti Gézát 6000 koronás harmadik díjjal jutalmazták.[60] Az 1913. október 18-ai bizottsági ülésén döntés született a pályadíjak megemeléséről,[61] annak ellenére, hogy a nyertes pályamunkák egyikét sem találták megvalósításra alkalmasnak, és új pályázatot is hirdettek.[62] A pályázatok sikertelenségét[63] a következőben látták: "Mi összegyűjtöttünk hatalmas összeget, hatalmas műemléket akartunk emelni és ennek keretében egy hatalmas hegyet is bele akartunk illeszteni. A nagy summa akkor agyon nyomta az idillikusnak tervezett művet, a nagy budai hegy pedig agyonnyomta az egész mozgalmat. Pedig milyen szép volna, ha a Habsburgok közül legalább a mi Erzsébetünk emlékműve állna, ezt még a képromboló forradalmak sem bántották volna. De emléke úgy is él a magyar nemzet lelkében, a magyar ember lelkében." [64] A nemzeti adakozás révén több mint 2 000 000 aranykorona gyűlt össze az Erzsébet-emlékalapra (ezt értékpapírokba fektették, részben pedig takarékpénztárban helyezték el),[65] ami mutatja azt az óriási társadalmi vágyat, mely Erzsébet királyné emlékének méltó megörökítésére törekedett. Az eredménytelen pályázatok 1914-ig 500 000 aranykorona költséggel jártak.[66] A legnagyobb akadályt a túlzott társadalmi elvárások jelentették, melyek hatására a pályamunkák egyikét sem találták méltónak a megdicsőült királyné emlékének megörökítésére. A felállítandó emlékmű kijelölt kultikus szerepét a nemzeti emlékezetben gróf Csáki Albinné ily módon fogalmazta meg: "...unokáink késő unokái is zarándokolni fognak még feléje, és ha újabb vészfelhők tornyosulnak majd hazánk egén[...] akkor reményt, hitet, erőt fog mosolyogni hű nemzetének lelkébe..."[67]Stróbl Alajos Erzsébet-szobra a János-hegyi Erzsébet-kilátóban, Vasárnapi Ujság, 1910. szeptember 18. A terv megvalósulására 1932-ig kellett várni.

Budapesten a nagy emlékmű elkészültéig több Erzsébet-emléket is felavattak, melyek közül kettő a budai hegyekben tett kirándulásai emlékét idézte. Glück Frigyes[68] saját költségén állítatta fel 1906-ban a János-hegyi úti erdő egy tisztásán Stróbl Alajos Erzsébet királynét ábrázoló "típus" mellszobrát, melyen a királynét a koronázás idejéből, szépségének teljében, magyar királynéi díszben örökítette meg.[69] Ő volt továbbá az egyik fő támogatója az Erzsébet nevével összekapcsolt, a János-hegyen emelendő új kilátótorony tervének is. Budapesten nemzetközi mintára felvetődött egy díszes kőkilátó építésének igénye, amely az Erzsébet iránt megnyilvánuló tiszteleten túl, a könnyebb megvalósulás reményében, összefonódott emlékművének tervével, mely a királyné e helyen tett kirándulásai kapcsán szinte magától adódott. Erzsébet először 1882-ben kereste fel a János-hegyet, s a hagyomány szerint a következő szavak kíséretében gyönyörködött az elétáruló csodálatos látványban: "... e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel."[70] E kirándulás emlékét Gömöri Havas Sándor[71] javaslatára emlékkő[72] elhelyezésével örökítették meg 1883-ban, továbbá a János-hegy csúcsát is a királynéról nevezték el Erzsébet oromnak.[73] Feljegyzések szerint a királyné összesen négy alkalommal kereste fel a vidéket.[74]

Egy díszesebb kilátó emelésének javaslata már 1885-ben felmerült az életveszélyessé váló és lebontásra ítélt famesszelátó helyére. A tervek összekapcsolása Erzsébet királyné személyével 1896-ban a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya javaslatában öltött testet. Elképzelésükben egy olyan emlékmű terve bontakozott ki, mely megörökíti a királyné kirándulásainak emlékét és kilátóként is működik. A kezdeményezés Erzsébet halála után került ismét napirendre: 1898. október 27-én a fővárosi közgyűlés hozzájárulását kérték a megvalósításához. Az emlék kultikus szerepének erősítésére Mérő János a Svábhegy Egyesület nevében javaslatot tett a királyné szobrának elhelyezésére is.[75] A Glück Frigyes felhívására megindult és a kilátó megépítését szolgáló gyűjtésre 1904. áprilisában a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete 50 000 koronát ajánlott fel. Glück Frigyes és Gundel János beadványában, az egyesület határozatát ismertetve, megfogalmazta a királyné kultuszában a létesítendő építménynek szánt szerepet: "...e szent helyen, s melyet a kései utódok hálatelt kegyelete a magyar nemzet búcsújáró helyévé fog avatni s felépítetik a megdicsőült védőszentünk nevét viselő Erzsébet királyné kilátótornyot, hogy [...] bizonyítéka legyen, nemcsak a hagyományos magyar királyhűségnek, a magyar hazaszeretetnek, hanem hangos hirdetője annak az ideális kegyeletnek is mellyel ezen évezred megpróbáltatásain átment nemzet annak az angyaljóságú fejedelemasszonynak megszentelt emlékét ápolja, ki népünket igaz szeretettel fogadta nagy szívébe!"[76]

A főváros, elfogadva elképzeléseiket és erre irányuló adományukat, 180 000 koronát szavazott meg a kilátó megépítésére, továbbá döntést hoztak a torony Erzsébet királynéról való elnevezéséről is.[77] A sok bírálatot kapott terveket[78] Klutzinger Pál[79] készítette, mivel a város vezetése és a szállodások egy monumentális emlékművet szerettek volna, míg a hivatal elképzelései egy turisták igényeinek is megfelelő, a királyné emlékére épített kilátó szándékát tükrözték. A rajzokat Schulek Frigyes elképzelései nyomán átdolgozva,[80] egy kápolna mintájára megépülő tornyot terveztek, bejáróban Erzsébet királyné mellszobrával.[81]

A felmerült anyagi problémák áthidalása után az építkezés 1908. június 12-én indult meg, ám a neoromán épület átadását nehéz körülmények késleltették.[82] Az átadásra végül 1910. szeptember 8-án került sor. A város és az állam előkelőségeinek[83] jelenlétében megtartott ünnepélyen dr. Bárczy István polgármester vette a kilátót a főváros gondozásába. Az építmény szerepét Erzsébet királyné emlékezetének megőrzésében határozta meg: "... áldozunk egyúttal a magyarok által annyira szeretett Erzsébet királynénk emlékének. [...] bármilyen jól legyen ez a kilátótorony megalkotva, bármennyire dacoljon is az évszázadok viharaival, egy dologban mégsem fog versenyezhetni: állandóságában, állhatatosságában, törhetetlenségben azzal a rajongó szeretettel és kegyelettel, amellyel Erzsébet királynénk soha el nem múló emlékét őrizzük."[84]

A létrehozók emlékét márványtáblán örökítették meg.[85] A királyné személyére további utalás volt a Stróbl Alajos által készített carrarai márvány mellszobrának felállítása, mely Erzsébetet a megszokott módon, a róla kialakított sematikus képet közvetítve, királynéi attributumaival ábrázolta fiatalasszonyként. Szobrát a kilátótorony központi termének egyik oszlopfülkéjében helyezték el,[86] hátterében Róth Miksa által Tardos-Krenner Viktor és Körber tervei alapján megvalósított, Erzsébet életét megjelenítő üvegmozaikkal. A felállításához szükséges anyagi alap megteremtésére a Svábhegyi Turista Egyesület indított gyűjtést, amelyet a főváros is támogatott.[87] Bessenyi Magyar Gyula ez alkalomra írt verse jól illusztrálja a kilátónak az Erzsébet-kultuszban "megálmodott" szerepét:

"Közel az Istenhez, fölséges magasba,
Legyen ez a hely itt oltárrá avatva;
Íme, kik mindenkor rajongva tiszteltek,
Oszlopot emeltek itt most emlékednek!
Büszkébben leng rajta már a magyar zászló
És akik alkották, ím most körülállják,
Királynénk, nevedet, lelkükben is áldják.
Nemzetünk jó anyját."[88]

A torony kedvelt kirándulóhellyé vált, azonban a neki szánt nemzeti zarándokhely-szerepet nem töltötte be. Erzsébet emlékezethelyei között egyedi helyet foglalt el, annak ellenére, hogy kultuszának fenntartásában nem játszott jelentős szerepet. Azonban Erzsébet királyné emlékének ily módon való megörökítése az emlékhelyek egy speciális formáját jelentik, minthogy a kilátótornyokban az emlékezet megőrző funkciók turisztikai célokkal fonódnak össze.[89]




[1] MOL K 27 1898. november 2./14.

[2] Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének jelentése. Bp., Hornyánszky, 1907. 3. old.

[3] Az emlékmű részletes történetéhez lásd Szatmári Gizella: A Hentzi-emlékmű. In: Történelem-Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2000. 686-688. old.

[4] Vasárnapi Ujság 1898. október 30. 789. old.

[5] Tagjai: Andrássy Tivadar, Holmos János, Hauszmann Alajos, Keglevich István, Lotz Károly, Rákosi Jenő, Szinnyei-Merse Pál.

[6] MOL K 27. 1898. október 26./17.

[7] Képviselőházi Napló 1901-1906. 1. köt. 480-481.

[8] 1899. június 4-én az Szent György tér rendezésére összehívott értekezleten döntés született arról, hogy a miniszterelnöki palota lebontásával és a hadtestparancsnokság telke révén megnagyobbított tér rendezése után ennek központi helyén állítják majd fel az emlékművet. MOL K 26 1910-XXXIII-392. (13506-1899-XIX-6453) fol. 520.

[9] A törvényhatóságok a miniszterelnök 1898. november 22-én kelt 16433. számú rendelete értelmében beérkezett jelentéseik a területeken folyó gyűjtésről. MOL K 26 1899-XIX-77. Példának okáért a hírlapok 400 000, a főrendiház tagjai 70a városok közül Budapest 30 000, Szeged 3000, a megyék esetében Bács-Bodrog 5000, Somogy 5000, a vöröskereszt-egylet gyűjtése 41forintot eredményezett. Közli: Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének jelentése. Bp., Hornyánszky, 1907. 4. old.

[10] A pénzügyminiszter jelentése a miniszterelnöknek. MOL K 26 1900-XX-119. fol. 7-9.

[11] Vasárnapi Ujság 1898. szeptember 25. 678. old.

[12] Vasárnapi Ujság 1898. október 2. 696. old.

[13] Tervezetek MOL K 26 1910-XXXIII-392. (15404-1899-XIX-6453.) fol. 557-572., a pályázati feltételek elfogadására az Országos Bizottság 1899. december 19-ei ülésén került sor. MOL K 26 1910-XXXIII-392. (16100-1899-XIX-6453) fol. 573-592.

[14] Azzal indokolva, hogy "külföldi művész nem érezné azt a mély okot, mely a nemzetet a szobor felállítására lelkesítette, és félő volna, hogy éppen a magyar királyné nem érvényesülne a szobron." Közli: Vasárnapi Ujság 1898. október 2. 696. old.

[15] Budapesti Közlöny 1900. február 24. Nr.44. 3. old.

[16] A művek jobb érvényesülése érdekében a pályaműveket a Műcsarnokban tervezték kiállítani, erről az Országos Bizottság 1901. december 10-ei ülésén hoztak határozatot. MOL K 26 1910-XXXIII -392. (4519-1901-XXIII-1978) fol. 457-458.

[17] Tagjai: Bezerédi Gyula, Lechner Ödön, Czigler Győző, Radisics Jenő, Kallós Ede, Lotz Károly, Bartholdi Fréderic Auguste, Bruno-Schmitz Georg, Lambeaux Jef, Hauszmann Alajos és Rauscher Lajos.

[18] A bizottság 1902. február 8-ai alakuló ülésének jegyzőkönyve MOL K 26 1910-XXXIII-392. (931-1902.-XIX) fol. 323-327.

[19] A bizottság 1902. február 10-ei ülésének jegyzőkönyve MOL K 26 1910-XXXIII-392. (931-1902.-XIX) fol. 328-332.

[20] IV-ik Jelentés a dicsőült Erzsébet királyné emlékére felállítandó szobormű tárgyában. MOL K 26 1910- XXXIII-392.(2745-1906-XXXII-2733) fol. 173.

[21] A bírálóbizottság 3 külföldi szakértőjét kitüntetésre terjesztették fel. MOL K 27 1902. május 21./1.

[22] A közönség véleményének megszólaltatására az Uj Idők című folyóirat felhívást tett közzé (1902. február 23. 191. old.), a beérkezett válaszok alapján a levélírók közel 75 százalékának Fadrusz tervezete tetszett a legjobban, ezt követték Zala, Stróbl, Telcs, Donáth, Mátrai, Róna és Maróti pályaművei. A közölt véleményeket lásd: Uj Idők 1902. április 20. 359-363. old., április 27. 383-386. old., május 4. 413-416. old., május 11. 440-443. old.

[23] Donáth Gyula, Mátrai Lajos, Damkó József, Maróti Géza, Dunaiszky György, Schickedanz Albert és Füredi Richard.

[24] Ráth György jelentése a miniszterelnöknek 1902. március 15. MOL K 26 1910-XXXIII-392. (1477-1902.-XIX-931) fol. 339-341.

[25] Ennek ismertetését közli: Lyka Károly: Erzsébet szobrok a műcsarnokban. In: Uj Idők, 1902. február162-163. old.

[26] Schickedancz Albert pályázati munkájához lásd: Gábor Eszter: Az Erzsébet emlékmű első pályázata 1900-1902. In: Schickedancz Albert (1846-1915). Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek. szerk.:ábor Eszter, Verő Mária. Bp., 1996. 220-223. old.

[27] Kultikus szempontból a legérdekesebb pályamunka Fadrusz János tervezete, amely Erzsébet királynét a magyar szentek között jeleníti meg (Szt. Erzsébet, Boldog Margit, Szt. István, Szt. Gellért, Szt. László és Szt. Imre), azt a pillanatot örökítve meg, mikor a halál angyalának átadja töviskoszorúját. Részletesebb ismertetésére lásd: Földes Mária: Erzsébet királyné-emlékszobor-terv II. In: Történelemkép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról. szerk.:ó Árpád, Sinkó Katalin. Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2000. 676-677. old.

[28] Vasárnapi Ujság 1902. február 23. 121. old.

[29] A második pályázat feltételeit az Országos Bizottság 1902. május 2-ai ülésén dolgozták ki. Jegyzőkönyv MOL K 26 1910-XXXIII-392. (1836-1902-XIX-931.) fol. 350-353.

[30] Budapesti Közlöny 1902. május 17. Nr. 113. 3-4.Az új pályázati feltételek miatt a Magyar Képzőművészeti Egyesület előterjesztést nyújtott be. MOL K 26 1910-XXXIII-392 (2639-1902-XIX-931) fol. 362-368.

[31] Képviselőházi Irományok 1901-1906. 21. köt. Nr. 296. 125-126. old.

[32] Tagjai: Charles Van der Stappen, Bartholdi Fréderic Auguste, Bruno-Schmitz Georg, Stróbl Alajos, Kann Gyula, Czigler Győző, Radisics Jenő, Kallós Ede, Lotz Károly, Ujváry Ignác és Bezerédi Gyula. Közli: Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének jelentése. Bp., Hornyánszky, 1907. 13. old.

[33] Ezen a második pályázaton 6000 korona tisztelet- díjjal jutalmazott művészek indulhattak volna.

[34] Mátrai Lajos György-ifj. Mátrai Lajos-Hikisch Rezső; Margó Ede-Pongrácz Szigfrid-Scheer Izidor-Ficher József; Telcs Ede-Tőry Emil; Zala György-Bálint Zoltán-Jámbor Lajos.

[35] Damkó József-Papp Gyula-Szabolcs Ferenc; Fadrusz János-Korb Flóris-Giergl Kálmán; Maróti Rintel Géza-Róna József-Lajta Béla. Továbbá 1000 korona rendkívüli költségtérítésben részesítették Füredi Richárdot.

[36] MOL K 26 1910-XXXIII-392.(2589-1903-XXXII) fol. 288-290.

[37] A második emlékműpályázat művészetkritikai értékelésére lásd: Lyka Károly: Új Erzsébet-emlékművek. In: Uj Idők, 1903. június596-597. old.

[38] Vasárnapi Ujság 1903. június 21. 402. old.

[39] Az életbe kilépő fiatal lányként, szenvedő anyaként jelenik meg, míg a másik oldalon a koronázást és megjelenését Deák ravatalánál ábrázolták.

[40] Vasárnapi Ujság 1903. június 21. 402. old.

[41] Vasárnapi Ujság 1903. június 21. 402. old.

[42] A terveket a következő szoborpályázat kiírásakor szerették volna felhasználni. A szűkebb pályázati hirdetmény tervezete MOL K 26 1910-XXXIII-392. (2815-1904-XXXII-200) fol. 225-228.

[43] Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Rauscher Lajos és Lechner Ödön.

[44] Gróf Andrássy Tivadar hozzászólása, melyben a szoboremelésével kapcsolatos nehézségeket és elvárásokat összegzi: "...a nemzet a boldogult királyné személyének szóló emlékben tulajdonképpen egyuttal egy nagy eszmét kívánt megörökiteni, a dynasztia és a nemzet közti együttérzés eszméjét. Ily emléknek pedig monumentálisnak kell lennie és oly helyen kell állnia, ahol a közönségnek szemébe ötlik [...] Ezzel szemben áll az a másik szempont, hogy a királyné szobra nem lehet túl nagy, intimnek kell lennie. Ezen szempontot ugyan ugy is ki lehetne elégíteni, ha a szobor valamely elzárt helyen, kertben állittatnék fel, ez azonban nagyon kisszerű volna, nem volna méltó a királyné emlékéhez, s ezért a két ellentétesnek látszó szempontot ugy kell összeegyeztetni, hogy a királyné alakját épületbe kell helyezni." In: Jegyzőkönyv Az Erzsébet-Emlék Országos Bizottságnak 1904. június 21-ei IV-ik üléséről. MOL K 26 1910-XXXIII-392 (3263-1904-XXXII-200) fol. 220.

[45] Tisza István miniszterelnök felterjesztése Ferenc Józsefhez. 1904. július 6. MOL K 26 1910-XXXIII-392. (3413-1904-XXXII-200.) fol. 250-253.

[46] Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének jelentése. Bp., Hornyánszky, 1907. 29. old.

[47] Forster Gyula jelentése a miniszterelnöknek. MOL K 26 1910-XXXIII-392. (2595/1907.) fol. 152-153.

[48] 1906-ban a szoboralapra 1 883 197 korona gyűlt össze.

[49] Erzsébet királyné emléke. Br. Forster Gyula az Erzsébet emlékszobra ügyében alakított országos bizottság elnökének jelentése. Bp., Hornyánszky, 1907.

[50] E kérdés 1912-ben az Országos Magyar Szövetség javaslatában ismét megfogalmazódott. MOL K 26 5427-1912-XXXIII-2. fol. 8.

[51] Forster Gyula levele a miniszterelnöknek, Wekerle Sándornak kinevezése alkalmából. 1906. július 6., A levélben összegzi az emlékmű felállítása során felmerült főbb problémát: "...aggálylyal töltenek el azok a nehézségek, melyeket legyőzni kell, hogy a magasztos feladat a nagy királyné emlékéhez méltón oldassék meg és oly művet lehessen alkotni, mely egyrészt a nemzet háláját és kegyeletét hirdesse, másrészt a magyar művészet dicsőségére is szolgáljon." MOL K 26. 1910-XXXIII-392 (3485-1906-XXXII-2733). fol. 199.

[52] Károlyi Gyula gróf jelentése az Erzsébet Emlék Orszá- gos Bizottságához az Erzsébet-emlékmű tárgyában 1932. május havában. Bp., Állami, 1932. 9. old.

[53] MOL K 26 706-1910-XXXIII.-392. fol. 18-19.

[54] Tagjai: Forster Gyula (elnök), Kossuth Ferenc, Bárczy István, Bakos János, Berczik Gyula, Schulek Frigyes, K. Lippich Elek, Zala György, Róna József, Kertész K. Róbert, Benczúr Gyula és Hauszmann Alajos.

[55] Megvásárlásra méltónak ítélte a bizottság Ray Dezső, Tőry Emil-Pogány Móric, Lux Kálmán-Éder László, Lechner Ödön-Sebestyén A., T. Rózsavölgyi Gyula munkáit, egyenként 1000 koronás tiszteletdíjat ajánlva nekik.

[56] A pályázat összköltsége 29 093 korona 70 fillért tett ki.

[57] Károlyi Gyula gróf jelentése az Erzsébet Emlék Országos Bizottságához az Erzsébet-emlékmű tárgyában 1932. május havában. Bp., Állami, 1932. 10. old.

[58] Budapesti Közlöny 1911. augusztus 12. Nr.184. 2.

[59] A pályázati határidő meghosszabbításáról az 1912. május 14-ei végrehajtó bizottsági ülésen született határozat (A Nemzeti Színházra kiírt pályázattal való egybeesés miatt). MOL K 26 4639-1912-XXXIII-2. fol. 9-16.

[60] Ezen felül még hét pályamunka megvásárlásáról döntöttek.

[61] Ily módon a pályázat költsége 116 744 korona 61 fillér volt.

[62] 1913. október 18-án meghirdetett IV. szoborpályázatnak - több meghosszabbítás után - 1916. június 1-jén járt le a határideje. A 39 pályamunkából egyet sem találtak kivitelre alkalmasnak. Sikeresnek végül az V-ik szűk körű pályázat bizonyult, melynek eredményeként 1922. júniusában Zala György megbízást kapott a szobor elkészítésére. Az emlékmű elhelyezéséről további viták alakultak ki, majd az Országos Bizottság 1932. májusában a volt piarista épület helyét jelölte ki e célra, így kerülhetett sor 1932. szeptember 25-én a felavatására.

[63] Fülep Lajos: Az Erzsébet-szobor pályázata című tanulmányában összegzi a probléma okait: "Amikor a társadalom összead két vagy három milliót, hogy azért ilyen vagy olyan emlékművet szállítsanak neki, akkor vállalkozónak is kell akadnia az ilyen szállítására és olyannak is, aki azt a társadalom nevében, az ő ízlése szerint megbírálja. Amikor minden fordított logika sorrendje szerint történik, amikor előbb van a kultusz-ideológia, azután a város, esetleg a hely, ahova épüljön, azután a kor, melynek építészeti "szellemében" megoldódik a dolog - akkor az eredménynek mindig és mindenütt ugyanannak kell lennie. Az egyén ezzel szemben tehetetlen." In: Uő.: A művészet forradalmától a nagy forradalomig. Bp., Magvető, 1974. I. köt. 568. old.

[64] Vértes József: Erzsébet magyar királyné. (Életének érdekes és bizalmas mozzanatai). Bp., Wodianer, Pannonia, 1924. 137-138. old.

[65] A háború után fellépő infláció következtében majdnem az egész összeg elértéktelenedett, kivéve az ingatlanokba fektetett részeit.

[66] Az Erzsébet királyné emlékmű története. Bp., Állami, 1932. 6. old.

[67] Vasárnapi Ujság 1900. február 4. 74. old.

[68] A korszak híres mecénása, a Pannónia Szálló tulajdonosa, majd 1904-től a Svábhegy Egyesület elnöke.

[69] Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp., Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1934. 255. old.

[70] Idézi: Récsei Ede: Erzsébet királyné hazai túrista útjai. Bp., Nagy, 1905. 47. old.

[71] Törvényhatósági bizottsági tag, a külterületi és erdészei bizottság tagja, majd elnöke.

[72] Felirata: "Itt állt, s nézett szét Erzsébet drága királynénk, hol koronát viselő fő soha sem vala még. S mig itt elragadó látványon lelke merengett, érzé, országunk szive feléje dobog. Hódolatunk e helyet nevezé Erzsébet oromnak, fogják, mig magyar él, áldani lába nyomát." Szász Károly verse. Alatta az Erzsébet név állt. Pesti Napló 1883. október 28. 1884-ben és 1911-ben újra felállították az emléktáblát.

[73] Szeles László: Katalógus (Erzsébet magyar királyné szobrairól, emlékoszlopairól és emléktábláiról.) In: Erzsébet a magyarok királynéja.(Kiállítás az Osztrák Kultúra Múzeumában). szerk.: Cennerné Wilhelmb Gizella. Eisenstadt, Böchlau, 1991. 269. old.

[74] 1882. április 2-án, május 16-án, október 9-én és 1897. október 20-án. Récsi Ede: Erzsébet királyné hazai túrista útjai. Bp., Nagy, 1905. 51, 58-59.

[75] Majtényi György-Szatucsek István: Erzsébet-kilátó. Bp., 2001. 14-18. old.

[76] Fővárosi Közlöny 1904. május 10. Nr. 38 609. old.

[77] BFL IV. 1403. a. 1907. július 10. /1290. sz. 514-515. old.

[78] Fővárosi Közlöny 1905. február 28. Nr. 18. 264-265. old.

[79] A Mérnöki Hivatal munkatársa.

[80] Fővárosi Közlöny 1909. július 2. Nr. 53. 1174-1176. old.

[81] Majtényi György-Szatucsek István: Erzsébet-kilátó. Bp., 2001. 27-42. old.

[82] Az építési munkálatokra és a berendezésre vonatkozó iratok BFL Budapest Székesfőváros Tanácsának iratai, Tanácsi Ügyosztályok Központi Irattára (továbbiakban IV. 1407.b.) VI. 2354/1907.

[83] A résztvevők részletes névsorát közli a Pesti Hirlap 1910. szeptember 9. 5-6. old.

[84] Fővárosi Közlöny 1910. szeptember 9. Nr. 67. 197.

[85] Felirata: "Ezt a kilátó tornyot Halmos János polgármester és Glück Frigyes budapesti polgár kezdeményezésére, a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának anyagi hozzájárulásával ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKÉRE építette Budapest székesfőváros közönsége."

[86] Stróbl Alajos (1913. május 20-ai ülésén a Műemlékek Országos Bizottságának) az általa nem megfelelőnek ítélt belső díszítés miatt el akarta távolítani a királyné szobrát a kilátóból. BFL IV. 1407.b XIV. 4716/1913 (197/1913)

[87] Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp., Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1934. 298-299. old.

[88] Vendéglősök Lapja. 1910. szeptember 14. 2. old.

[89] Erzsébet királyné budapesti emlékhelyeinek utóéletéhez lásd: Prohászka László: Magyarok királynéja, Erzsébet. In: Uő.: Szoborhistóriák. Bp., Városháza, 2004. 45-51. old.

Budapesti Negyed 52. (2006/2) Emlékművek < > Erzsébet Királyné Emlékmúzeum