EPA Budapesti Negyed 47-48. (2005/1-2005/2) Mátay: Agycentizők a századfordulón < > Gegus: A börtön felé
Bűnös szerelem
________________
TÁBORI KORNÉL - SZÉKELY VLADIMIR

 

Hogy a cím senkit félre ne vezessen, azzal kezdjük, hogy a nőkről, akik a szerelmi históriáknak elmaradhatatlan szereplői, alig fogunk beszélni. A szóbanlevő tiltott szerelem inkább szenvedelem, gyakran törvénybe ütköző eltévelyedése beteglelkü férfiaknak. Moralisták sem veszik talán rossz néven, ha kiirjuk ebbe a könyvbe, amely nem éretlen ifjak vagy leányok számára készült: az ugynevezett buzeránsokról s a többi perverzekről óhajtunk megemlékezni. Még a hatósági emberek legtöbbje is oly keveset tud róluk, hogy komoly szolgálatnak véljük, amikor nem zárkózunk el az ilyen, különben kényes téma firtatása elől.

 

A perverzek szövetsége

A férfiaknak egymás között való szerelmeskedésével alaposabban foglalkoznia kell a közbiztosság és közerkölcsiség őreinek, mert ez a rettenetes szenvedelem egyre terjed az utóbbi időben, még pedig nemcsak Budapesten, hanem a vidék kisebb helységeiben is. Egy-két lusztrummal ezelőtt csaknem kizárólag nagyobb városokban üzték a mondottuk manipulációkat. De mióta szervezett szövetkezeteket, még klubokat is alakitottak bizonyos férfiak, azóta az ország metropólisán kívül is rohamosan szaporodott a buzeránsok száma.

Krafft-Ebing, a kitünő bécsi ideggyógyász, Psychopathia sexualis cimü könyvében sokat ir a férfi-szerelem aberrációiról. E rejtelmes dolgokkal azonban a néhai professzoron kívül nagyon kevesen foglalkoztak alaposan, főképp nálunk. A perverzitás tudós kutatójának emlitett könyve nehezen hozzáférhető, drága munka s igy köztünk - az orvosokat nem tekintve - jóformán csak azok tudnak a perverzekről egyet-mást, akik véletlenül személyes tapasztalatokat tehettek.

A nőket kizáró férfi-szeretkezés olyan módja a fajtalanságnak, amelyért sokan inkább sajnálni, mint büntetni valónak, inkább elmegyógyitó-intézetbe, mint börtönbe valónak tartják az embereket. De senkisem hangoztatja eléggé a büntetőtörvény mennél szigorubban való alkalmazását, ha meggyőződik afelől, hogy a perverzek mily sok tapasztalatlan fiatalembert tesznek tönkre. Szikrányi részvét nélkül néznők végig az akasztását néhány olyan embernek, akikről tudjuk, hogy módjukban volt elég, magukhoz hasonló perverz férfival érintkezni s telhetetlenségükben mégis ujra meg ujra ártatlan serdülő fiukat tettek szerencsétlenné egész életükre.

 

Fővárosi bűntanyák

Néhány évvel ezelőtt egy hirlapiró - ennek a könyvnek egyik szerzője - heteket töltött álruhában koldusok, majd tolvajok s más efféle emberek közt. Alkalma volt közben jól megismerni a perverzeket is. Egy szintén megfelelően felöltözött kollegájával fölfedezett a Dohány-utcában egy buzeráns-tanyát. A társa pirospozsgás, szinte lányos arcu fiatalember volt, akiről az emlitett kávémérés vendégei azt hitték, hogy warme Schwester, a "barátnője". Mikor negyedszer léptek be a "Minta kávécsarnok"-ba, - igy nevezte el a gazdája, Aranka testvér - akkor már barátságosan üdvözölte őket Nióbe testvér, igazi nevén Árpád főpincér. Sőt féltékenynyé is tett egy vendéget, a bájos Melanie-t - ezt a nevet meg a hirlapiró adta a kollégájának - ugy, hogy már "szerelmi drámá"-tól kellett tartania.

Olyan orgiákat láttak a dohány-utcai vendéglőben, hogy undor fogta el őket s napokra elment az étvágyuk. Az undort pedig a düh váltotta fel, amikor észrevették, hogy csaknem mindennap uj áldozatokat "aufführolnak", vezetnek be. Nem egy előkelő, uri család nagy reményekre jogositó gyermekét csábitották igy a bün utjára.

Ez érlelte meg bennük azt a tervet, hogy leleplezik a büntanyát, párjával együtt, amely egy Rottenbiller-utcai kis vendéglőben volt.

Értesitették a budapesti detektiv-testület főnökét, Krecsányi Kálmán rendőrtanácsost. A detektivfőnök egy roppantul ügyes titkosrendőrt küldött ki, aki amellett nagyon csinos fiatal ember is. Magába bolonditott egész sereg buzeránst is, a bizonyitékok szerzése karikacsapás módjára ment s egy hét mulva hirtelen meglepte Krecsányi néhány markos emberével a javában mulatozó perverzeket.

Leleplezések

A tapasztalt dolgokról csinyján irtak a lapok, éppen a legérdekesebb részleteket el kellett hallgatniok kényes természetük miatt. Most sem akarjuk kimeritő leirással terhelni az olvasót, csak annyit reprodukálunk, hogy több "közbecsülésnek örvendő" gentleman is kézrekerült s bebizonyult, hogy a fővárosban egész sereg ember olyanformán keresi meg a kenyerét, mint a nyilvános házak nőlakói.

Miután a detektivfőnök elvégezte - még pedig kiváló ügyességgel - kötelességét, a főkapitányságon kihallgatták az előállitott fajtalankodókat. A bün e fertőjébe bevilágit a következő párbeszéd, amely akkor a rendőrfogalmazó s az egyik vádlott között folyt le.

- Hogyan került maga arra az aljas helyre?

- Az Erzsébet-téren ültem egy padon s tanultam, mert az ötödik gimnáziumi osztályból akartam levizsgázni. Aztán jött egy úr, szépen beszélgetett velem, azt mondta, hogy ő tanár és ingyen oktatna. Elhivott a lakására, ott valamivel elkábitott és aztán megtörtént.

- Hát miért nem mondta ezt el az apjának, aki derék kereskedő?

- Szégyeltem... Aztán hiába kerültem azt az embert. Rám talált, először könyörgött, aztán ijesztett, hogy becsukat, közben meg minden jót igért. Harmadszor már magam mentem a lakására. Végre egészen megszöktem hazulról, s három hónap óta magam tartom fenn magamat.

- No ez ugyan szép önfentartás!

- Mit tegyek? Most már nem tudom abbahagyni.

Mindezt nyugodtan beszélte a tizenhatéves fiu. Csak akkor lett izgatott, amikor a fogalmazó azt mondta, hogy értesiti hollétéről az apját. Erre hirtelen könybe lábadt a szeme, s kétségbeesetten kiáltotta:

- Csak azt ne! Gondolják, hogy meghaltam. Ha nem értesitik, inkább mindent bevallok mindenkire és megesküszöm, hogy soha többé nem megyek a schwester-ek közé.

Hat hónap mulva elcsipték a Fürdő-utca-sarkán. Ugy állott ott, mint egy utcai leány, kifestett, rizsporos arccal, "vendégre várva". Akkor már "elhervadt" vén schwester volt, aki inkább közvetitésből élt, mint valami öreg keritőnő.

Mennyi fiatalembert tönkre tesznek igy, testileg-lelkileg! Akik egyszer posványba zuhannak, nincs erejük, hogy aztán kivergődjenek belőle.

 

Haszontalan harc

A rendőrség hiába üldözi őket. A leleplezés óta nagyon óvatosak, s csak egyszer sikerült attól fogva tetten érni két "meleg testvér"-t. Pedig járnak nyilvános helyre is, különösen gőzfürdőbe. Van klubjuk, rendes - bár belügyminiszterileg jóvá nem hagyott, - alapszabályokkal. Ezeknek egyik pontja például úgy szól, hogy ha egyikük meghal, valamennyi tagtárs köteles megjelenni a temetésén. Onnan nyomban elindul a többi, hogy a városban társat keressen az elárvult "özvegy"-nek, mert mind kettesben élnek, s többen borzasztóan féltik a "feleségüket", a "házibarátok"-tól.

A budapesti klubnak, amely a Baross-tér egyik házában volt, biztos tudomás szerint Aradon, Nagyváradon, Kolozsvárt, Pécsett, Székesfehérvárott s még egész sereg helyen van fiókja. Sürün leveleznek s járatnak lapot is; a többi között a Németországban megjelenő, rendkivül diszes kiállitásu Der Eigene-t.

Vidéki csendőrök is sokan csinálhatnának jó fogást, ha figyelmesen körülnéznek állomásukon.

A perverzek jelentékeny része épp ugy üzletté teszi a szerelmet, mint a női prostituáltak. S itt kezdődik a tiltott igazi veszedelme. A legcsekélyebb kiméletet sem érdemlik meg az ilyen perverzek. Róluk egyébként külön emlékezünk meg részletes módon. Abban a fejezetben, ahol a zsarolók manipulációit ismertetjük.

 

A perverzitás születése

A fajfentartásnak érzékiségünkbe lefektetett ösztöne örök törvény szerint két nemet alkot: a nemző férfit s a létrehozó nőt. Mintha örökös forrongásukban a teremtés szunnyadó erői ketté váltak volna: a férfi és a nő atomjaivá, hogy ezek egyesülésének felvillamlásában szülessék meg a teremtő akarat és tett. Az élő világ létének és fejlődésének ez a kulcsa.

Amikor a férfi a nő ajkáról gyönyörüséget lop és magáévá teszi, amikor a nő szerelmesen odaadja magát: a természet nagy törvénye valósul meg abban, amely ellenmondás nem türőn minden életet áthat s fogva tart a maga varázsa alatt.

És most jön a talány! Amikor az egyetemes törvény megtagadja önmagát s bizarrságokat hajszolva, sőt néha egyenesen őrületbe süppedve, megszüli azoknak a szerencsétleneknek táborát, akikben a teremtő erő csak torzalakban tud megnyilatkozni.

A férfi lényébe belekeveredik a nő vágya, vagy megforditva, női testet ölt a férfi lénye. Megszületik a homosexualitás: az egynemüek szeretkezése.

Nem az orvos szemüvegén át nézzük ezt, hanem az ujságiró és főképp a policista megfigyeléseit iktatjuk ide. Egy-egy nagy város rendőrségének porral belepett aktái néha talán többet tudnának elmondani a harmadik nem tévelygéseiről, mint akárhány tapasztalt orvostudor.

 

A kétlakiak

Az ember lelki, értelmi és erkölcsi világa mentül tartalmasabb, annál komplikáltabb is. Senki se abszolút jó, vagy abszolút rossz. Mindkét elem keverékben van bennünk, az életviszonyainktól és erkölcsi energiánktól függ, hogy melyik jut tulsulyra. A modern ember pszihéjében ez többnyire kiszámithatatlan. Alig van olyan, akinek életében talányszerü ellenmondások ne volnának. A hányódó lélek az értelem és a morál rugóival azonban görcsösen ragaszkodik egyensulyához s vissza-visszatér medrébe.

De soknál lehetetlen ez. Komplikált lényük anynyira zavaros, hogy felemás az egész mivoltjuk is - kétéltüek.

Valakinek a nyilvánosság előtt mutatott morálja és nemi élete között óriási lehet a különbség, a nappal és az éjjel embere egy testben gyakorta két teljesen ellentétes individuum. Az egyik büszke, tiszteletet keltő, csupa előkelőség és lelkiismeretesség, a másik épp az ellenkezője.

A berlini Harden-pör egyik hires, sokat emlegetett alakja, dr. Hirschfeld Magnus orvos - aki az urningokról becses adatokat gyüjtött - emlitést tesz egy államügyészről, aki esténként, ha hivatalát elhagyta, vagy előkelő társaságból kilépett, belevetette magát a legzüllöttebb társaságokba, ahol csirkefogókkal, betörőkkel töltötte el féléjszakáit. Ennek a népnek durvasága ellenállhatatlan vonzóerővel hatott rá.

Még tovább ment egy előkelő katonatiszt. Ez hetenkint kétszer-háromszor fölcserélte öltönyét rongyos kabáttal, cilinder helyett kopott sapkát tett a fejére, nyakára rikitószinü nyakkendőt kötött és órákig kóborolt a csavargó-tanyákon, majd reggel négy órakor beállitott egy söntésbe s ott a legközönségesebb csavargóval egy társaságban jóizüen elköltötte tizfilléres reggelijét. Azután hazament s néhány órai alvás után mint kifogástalan gavallér ébredt föl.

Az individuális élet felemássága annyira mehet, hogy a nappali ember valósággal fölháborodik éjszakai énje fölött, s megvetéssel fizet neki. Ilyen tömérdek van az urningok közt.

Az urningok lényege, hogy többnyire közömbös más nembeli iránt. Önmegtartóztató ebben a tekintetben, de gyakran erős vágy szállja meg a saját nembeli iránt.

Sokan uszodákat, sporthelyeket keresnek föl, ahol bátran legeltethetik fölragyogó szemüket a nekik szimpátikus alakokon, sőt csak ezért iratkoznak be mindenféle egyesületbe. Akárhány nem is tud urning-természetéről. Csak akkor hökken meg, amikor tolakodó vagy tulságosan hizelgő modorára megjegyzéseket kap - a kollégától vagy baráttól.

Szerelemre gyulás - platonikus formában - nem ritka az urningok világában. Az életben sok példára akadhatunk, amikor egy-egy férfi kiszemel valakit: védencét, akit kitanittat, adoptál, végrendeletében gondoskodik róla, tüzbe-vizbe megy érte. Az atyáskodó barátság alatt a szerelem bágyadt parazsa! Mohón lesi barátja s védence leveleit, mint a menyasszony vőlegénye irását. S titokban talán verseket ir hozzá.

 

A szerelem hatalma

Nő és nő közt sem ritkaság a bünös érzés, a leszbosziszerelem. S bámulatos, mennyire csüggnek egymáson, hogyan vágyakoznak egymás után, milyen gyöngédséggel nézik egymást.

Orvospszihológusok érdekes epizódokat tudnak elmondani a perverzek nagy szerelméről.

Élt a fővárosban egy előkelő hölgy, aki hosszu ideig csak egy barátnőjének társaságában morzsolta le éveit. A hölgy egyszer sulyos idegbajt kapott s az előhivott orvos csodálkozva nézte, hogy minő buzgalommal és önfeláldozással ápolta a barátnője. Szinte átszellemült arccal türte a beteg minden kifakadását. Ha az orvos a betegnek valamely fájó tagját megérintette, ő is összerázkódott, a szenvedőnek minden fájdalma tükröződött le arcáról s az álmatlanság, étvágytalanság átment a betegről az egészséges ápolóra is.

Nem messze tőlük egy másik pár élt idillikus boldogságban. Férfiak voltak. Az egyik a törvényszéknél hivatalnokoskodott, tizennyolcéves ifju barátja pedig szabónál dolgozott. A szabólegényke tisztára feminim-tipus volt. Gyönge, telt idomokkal s vékony szoprán-hanggal. Mindig együtt voltak, csak reggel váltak el. A hivatalnok irodába ment, a szabó mühelyébe. De napközben is találkoztak.

A kis szabónak volt egy kollégája, aki nem kevésbbé lányos volt. Egyáltalán a feminim-tipusok sürün teremnek meg az olló és tű forgatói közt. Ez a kolléga beleszeretett a hivatalnok fivérébe: egy mérnökbe, aki egy diák iránt érzett szerencsétlen, meg nem hallgatott szerelme miatt öngyilkos kisérletet követett el. Mikor a kórházban feküdt, meglátogatta fivére. Elhozta az ő kis "feleségét" is, akivel a bátyja is eljött véletlenül. A mérnöknek nagyon megtetszett és azontul neki is volt szabócskája.

Bűn vagy betegség?

Külföldön egész más elbirálás alá esnek a homoszexualisok. Nem annyira a büntetőjogász, mint inkább az orvos szeme tapad rájuk. A betegség nem bün s a miben a természet szeszélye bünös, abban nem lehet a kegyetlenül sujtott áldozat hibás. Ez a felfogás kezd általánosulni. Olaszországban már törvénye iktatták s a németek közt heves küzdelem folyik a nevezetes 175. §. eltörlése érdekében.

Magyarországon panaszkodnak a perverzek, hogy a büntetőtörvény szigoru a "fajtalankodással" szemben.

Legenyhébb a felfogás Berlinben, ahol bizony van rá eset bőven, hogy a szülők teljesen kibékülnek azzal a ténnyel, hogy gyermekeik homoszexualisok. Egy német folyóiratban érdekes följegyzést találtunk ilyesmiről:

- Egy öreg orvos temetésén vettem részt. A nyitott sirnál egyetlen fia állott, mellette zokogott az özvegy, akit gyöngéden karonfogott a fiu jó barátja. Csinos, huszéves fiu. Mind a három mély gyászban volt. Mikor annak idején a hetvenéves apa megtudta, hogy fia perverz, a kétségbeeséshez volt közel. Sorjában fölkereste az elmeorvosokat, akik sok tanácsot adtak neki, de nem tudtak rajta segiteni. Ekkor elmélyedt abba az irodalomba, amely tudományos nézőpontból tárgyalja a nemileg sujtott betegek kérdését. Arra a meggyőződésre jutott, hogy fiának már születésében abnormis természet jutott. Büne nem egyéb, mint egy a nemi élet abnormitására visszaható kóros idegállapot. Erre megnyugodott s nem tett ellenvetést, mikor fia házába vette barátját. A kettő, ugy látszott, jó befolyással volt egymásra. Magukra hagyatva, egyesben talán nem tudtak volna boldogulni. Igy sikerült nekik. Az egyiknek tudása és szeretetreméltósága mintegy kiegészitésre talált a másik energiájában és takarékosságában.

A halálos ágyon az öreg meghatón vett bucsut feleségétől és "két fiától".

Berlinben nem ritkán esik meg, hogy urning-hajlamu agglegények barátjuk családjánál albérletben laknak s ugy tekintik őket, mint a család hozzátartozóit.

Más: a ház fiát szereti a "barát" s kedvesének nővére szeret bele. Az ilyen borzalmas komplikációk nem ritkák.

Tudunk olyan urningról, aki egy fiatalember nővérét csak azért vette el, hogy a bátyjával annál többször lehessen együtt feltünés nélkül. A házasság pedig, a mely alapján véve nem volt házasság, persze hamar felbomlott.

Hasonló esetek gyakran történnek az urningok közt. Ujra hangoztatjuk, hogy mind erkölcsileg nyomorult emberek, de betegek. Betegségük a bünnel olvadt ösze, ám a sötét lepel alá néha beszürődik a nemes érzéseknek egy-egy sugara is.

A perverzek társasélete

Az urningok egy része, akikből az erkölcsi érzést nem öli ki a beteges ösztön, magányba huzódva, remeteéletet folytat, némelyek csak egyetlen "választottnak" élnek, de a legtöbb más hasonló fajtával keres érintkezést, a mire első sorban a világvárosokban kinálkozik alkalom.

Az urning általában nem jól érzi magát a normális emberek társaságában. A nőkkel sem tud érintkezni.

Társaséletük legélénkebb Berlinben s erről Hirschfeld Magnus a többi közt igy ir:

Egyszer tisztán arisztokrata jellegü társaságba hivtak meg. Senki se vette volna észre, hogy itt az élet abnormitásai adtak találkát. Legfölebb a szolgasereg kelthetett volna gyanut. Csupa szép, molett növésü, bajusztalan fiu. A lakoma előkelő és diszes volt. Kezdetben csak müvészi témák kerültek szőnyegre. Majd szóba jött az utazás, irodalom, a politika, de aztán mindvégig csak pletykáztak. Nagyon behatóan foglalkoztak az utolsó udvari bállal, a melyen X. herceg is megjelent. A délceg arisztokrata sok urning-szivet dobogtatott meg. Kék uniformisa valósággal lázba hozta őket. Róla és hasonló urakról csevegtek kipirult arccal.

Egy másik efajta társaság előkelő szálló termében gyült össze. Egy vagyonos urning nevenapját ünnepelte meg. Csekély kivétellel csak "jó barátpárok" voltak meghiva. Az asztalnál mindegyik a kedvese mellé ült. A lakomát dilettáns szinielőadás előzte meg, amelyen csak urningok szerepeltek. Az összes női szerepeket feminin-férfiak játszották el, s egy közismert öreg báró anyós-szerepben viharos tapsokat kapott. Sok férfivendég női toalettben volt, később néhányan a társaikra ráraktak kendőket, structollas kalapokat, s egyéb hölgydiszt. Aztán egy nőimitátor lépett föl. A többi között Duncan Izidorát, a mezitlábos táncmüvésznőt utánozta óriási tetszés közepett. A végén összetették az asztalokat és a férfitársaság táncra perdült. Szerelmesen egymáshoz simulva.

A homoszexualisoknak majdnem minden nagyvárosban vannak törzskocsmáik, kávéházaik, ahol szinte zavartalanul lehetnek maguk között. De nem mindig diszkrét és nyugodt módon. A külvárosok lebujaiban, ahol az alsóbb néposztáy emberei verődnek össze, már cifrábban csinálják. A szerencsétlenség mellé - befurakszik a pőre bün, a mely az ocsmányság piacára prostituciót is visz.

Egyelőre csak vázoljuk az életük módját...

Mintha vig bolondok tanyájára kerülnénk; a közönségesebb urningok összejövetelei viharos farsangi cécókká változhatnak. Különösen hóbortos alakok, akik a feminin-nemet képviselik. Szendén s egyben kacérul lépkednek be, affektáltság minden lépésük, esetlen mozdulataik a férfi és nő bizarr keverékét mutatják. Mindegyiknek nőneve van. Pálból Paula, Tódorból Dorottya, Ferencből Franciska, Józsefből Józsa lesz. Amellett sok becéző-nevet kapnak: a "Bogár-szemü", "Kis Szőke", "Fiduc Böske", "Hamupipőke".

A férfiszerepet vivők is más nevet szoktak fölvenni. Tán érzik, hogy szerelmük bujkáló, titok leple kell, hogy fedje s azért hajlanak az inkognitóra, de gyakran a szerelmesek közös szokásának hódolnak, akik ideáljaiknak kedvenc neveket ajándékoznak.

 

A perverzitás fejlődése

Orvospszihológusok állítják, hogy a legnormálisabb emberben is van egy szemernyi perverzitás vagy rá való hajlandóság. A környezet, a viszonyok s néha a kényszeritő körülmények elsodorhatják a normális embert is lassan-lassan addig, ahol a torz vágyak egészen komoly alakot öltenek. Eklatáns példa rá az onanista. Majdnem minden ember átesik az ébredező nemi élet e betegségén, de sokaknál krónikus baj marad.

Igy alakulhat ki a homoszexualista, az urning is. Sok ugyan már bölcsőjétől hordja magában a perverzitás csiráját, amely - bármily viszonyok is környékezzék, - okvetlenül megnő s hatalmába keriti. Alig lehet mesterségesen elfojtani. Nagy energia s önuralom kell hozzá, hogy valaki megtegye.

A régi klasszikus világban a férfi-szerelem s a lesbosi szerelem nyilvános, magától értődő dolog volt. A hires görög államférfiak udvarukban mohón gyüjtögették egybe a csinos fiukat. A tulságos szaporodásnak is igyekeztek gátat vetni ilyenformán. Az általános felfogás egyáltalán nem perhorreszkálta az egynemüek szeretkezését. Meg is énekelték izzó versekben (lásd Horatiust), az állam, a hatóság pedig ügyet se vetett rá, míg a keresztény világ tisztultabb erkölcsei nem izentek hadat az ilyen szeretkezésnek.

A szerelem mai betegei, akik ijesztőn szaporodnak, már a homályba menekülnek s idilljeikbe kellemetlenül beleszól a - rendőrség.

De hát kik a tilalom ellenére szeretkezők? A rendőrségi adatok elég érdekesen szólnak erről. A perverzitás betegségébe és bünébe többnyire azok esnek, akiknek munkaköre férfilétükre rokon a női foglalkozással. A legtöbb perverz a női szabók, fehérnemütisztitók, kávéfőzőlegények, urasági inasok közül való. A foglalkozás női jellege a perverzitásra nagyobb hajlandósággal biróban jelöli a férfi-természetet. Ez a furcsaság statisztikailag, százalékokkal igazolható tény.

Valósággal járványosan lép föl a perverzitás továbbá ott, ahol egynemüek a külvilágtól vagy a más nembeliektől elszigetelten élnek. Igy a matrózok, nemkülönben a coelibatussal sujtott katolikus papság körében. A papnöveldék szigoru fegyelme alatt néha kétségbeejtőn tör utat az abstinenciára szoritott fiatal növendékek perverzitása. A testtel együtt született érzékiségnek nem lehet gátat vetni. Tiltott és titkos utakon bár, de ki kell törnie.

Sok perverz akad a szellemi élet kiváló alakjai között is. Mintha a természet jóvá akarná tenni bünét.

Szinte általános tapasztalat, hogy a perverzek szellemvilága meghaladja a közönséges mértéket, - művészek, irók alakulnak ki belőlük. Csak egy emberre hivatkozunk. Elismert zseni volt Wilde Oszkár. Egyre többen emlegetik: kár, hogy Anglia törvényei oly brutális módon gázoltak keresztül annak a gazdag szellemnek életén, akinek egyetlen hibája volt, hogy betegség gyötörte.

Budapesten széles körben ismernek két jeles irót, egy földbirtokossá lett zongoraművészt, egy milliomos mecénást, aki egyben sportférfiu, egy hires szinészt s még több hasonló embert, akik Wildet is lefőzték a perverzitásban.

 

A katona-prostitució

A perverzeknek még egy érdekes osztálya van. Ez a hadsereg közvitézeiből verődik össze. A derék baka azonban inkább üzletember, mint perverz. Teheti, mert robusztus idegzete elbirja ezt a keresetet is.

A napi zsold mellett ugyan koplalhat. Szivarra se telik belőle. A cselédmizériák pedig a bakára is hatással vannak. A drágaság idején a nagyságák élesen körmére néznek a szakácsnénak vagy szobalánynak.

Szóval rosszabbodnak a kereseti viszonyok a vitéz hadseregre nézvést is. Nem csoda hát, ha médiuma lesz a perverz uraknak. Ezek kitünően fizetnek és kedvelik az egyenruhát, csak ugy, mint valami szerelmes bakfis.

Megszületik a katona-prostitució. Minden nagyvárosban virágzik, - nálunk is jócskán. Budapesten külön kávéházak vannak, ahol a "katona-gavallérok" piacra viszik bájaikat a legtöbbet igérőnek. De a "strich" is járja.

Különös, hogy a katonai prostitució leginkább ott éli világát, ahol a büntetőtörvény paragrafusai keményen küzdenek a perverz szeretkezések ellen. Ahol nyiltabbá lehet, ott a zsarolások és visszaélések olyan garmadáját szüli, hogy a perverz hajlandóságu férfiak inkább lemondanak az "egyenruhás szerelemről". Viszont ahol a titoktartás mindkét fél pregnáns érdeke, ott több a bizalom a hadfiak iránt s szaporábban terem a szerelmi viszony. Nagyon elterjedt a katona-prostitució Londonban, s még inkább Stockholmban, ahol külön őrjáratokat menesztenek az ilyen "szeretkezések" megfigyelésére. Helsingforsban, a finn fővárosban és Pétervárott különösen matrózok keresik a perverzekkel való ismeretséget.

 

A perverzek parazitái

A betegség hű kisérője a bün. Sokszor karöltve pusztitják az életet: a jót. Annyira összeolvadnak néha, hogy egymás szerepét veszik át, egymás köntösébe öltözködnek s jámbor pápaszemes urak néha kötetekben törik a fejüket, hogy betegség-e ez a bün, vagy bün-e az a kór, amely a törvény paragrafusa, a morál szabályai ellen tör.

Igy összefonódik a perverzitás is a bünnel.

Kivált ahol a perverzek parazitáiról, a férfi-perditákról van szó, akik jól jövedelmező hivatást formálnak. Ez a keresetforrás aljasságában jóval tulmegy azon a határon, amit sokszor szuperlativ használatban bestiálisnak szoktunk jellemezni.

Mert a zsarolásnak és uzsorának oly utálatosan gonosz erősségével bástyázzák magukat körül, amely sokszor mélységes tragédiákat okoz.

Kikutatják azokat a szerencsétleneket, akiket nemi eltévelyedésük a hasonnemüekkel való szeretkezésre csábit s aztán higgadtan számitva fosztogatják ki őket. Még az ujságok hasábjaira is kimerészkednek. A szerelmi levelező rovatában akárhányszor felkinálkozik egy-egy ilyen élősdi. Például:

Csinos ifju
Csak 18 éves, barátságot kötne energikus,
jómódu urral. Levelek
Bpest, "Éjszemü" jeligével a kiadóba.

A férfi-prostituáltaknak leghasználtabb müködő tere az utca. Meghatározott utcavonalak és helyek, többnyire parktájak. A beteg szerelem is hajhászsza a poézist... Alkonyodik, bokor, fa levelei szerelmesen simulnak össze. A természet int és csábit legjobban a szerelemre. S különös, ellenállhatatlan kínzó vágyat lop be ép azoknak a szivébe, akik csak természetellenesen tudnak szeretni. Ezért szövődik többnyire a nagyvárosok ligeteiben a férfiszerelmek kultusza. Az ösztön egymáshoz viszi őket. Egy tekintet és mindjárt tisztában vannak azzal, hogy "rokonérzéssel" állnak-e szemben. Egymás mellé ülnek a padon. Mind közelebb simulnak, egy cirogató kézmozdulat...s a viszony kezdődik.

Budapesten a liget, de elsősorban az Erzsébet-téri park tett szert ebben a tekintetben különös nevezetességre. A szerelem betegei ott adtak egymásnak találkát. Molett idomu és csupaszképü fiatalemberek sürüen rajzottak, kacérkodva és negédesen járva, míg a felajánlott bájaiknak alkalmas médiumot nem sikerült hálójukba ejteniök.

Mára változtak a viszonyok. Az örömlegényeket sok helyről elriasztották a szakadatlan rendőrségi razziák. De a dunaparti korzón, szükséghelyeken és a budai várkertben akadnak még bőven. Berlinben az állatkert, Párizsban a Bois de Boulogne a férfi-szerelmek randevuinak kedvelt helye.

A lesbosi szerelem kamatoztatói is elég sokan vannak. De valamivel diszkrétebb a megjelenésük s nincsenek ugy berendezve a nyilvánosság számára, mint férfi-kollégáik.

Erkölcsük azonban teljesen egy amazokéval s a hinárjukba került áldozat alig szabadulhat tőlük. Nem ritkák azok a bünvádi panaszok, amelyekkel aggódó rokonok egy-egy beteges női hozzátartozójukat a cselédje vagy barátnője veszedelmes "hipnózisa" alól kivonni igyekeznek.

És ki hinné, ép a szerelem hivatásos papnői között dühöng legjobban a lesbosi szerelem, amely az egyik részről gyakran önző számitás csupán. A férfiakkal való tulhajtott élvezet a perditát lassan eltompitja a férfi iránt s szerelemre éhesen annál könnyebben jut a perverzitás mámorába. Egy statisztikai kimutatás szerint körülbelül harminc százalékot tesz ki a lesbosi perditák csapata.

A zsarolás pedig elmaradhatatlan kisérője minden egynemü viszonynak, amelyben az egyik felet forró szerelem nem heviti. Iszonyu példák vannak erről a bünügyi krónikákban. De mennyi marad titokban! A veszedelmes szerelemtárs minduntalan célozgat partnere előtt a titkuk leleplezésére s a szerencsétlen fizet, amig birja. Ritkán fordul a rendőrséghez.

A botrányos eseteknek egész tömegével állhatnánk elő, - de ezekről jobb hallgatni. Fejtegetéseinknek célja nem lehet a kompromittálás. Biztos annyi, hogy nincs fegyver, amely jogosult ne lenne az ilyen perverzek üldözésére.

A természetes szerelem vásári papnői is megrendszabályozandók, a természetellenes szeretkezések ügynökei s kufárjai azonban a legsulyosabb, akár statáriális büntetést érdemlik.

A perverzitás betegség, de a baj visszaélés esetén undok bünné válik.

Nap Kiadó, Bp., 19??. 90-106. old.

EPA Budapesti Negyed 47-48. (2005/1-2005/2) Mátay: Agycentizők a századfordulón < > Gegus: A börtön felé