Előszó
________________

 

Amikor a 19. századi fővárosi társasélet kutatásába fogtunk, a tudomány világában részben ismeretlen földre léptünk: ahogy azt e kötetek olvasója a hivatkozásokból látni fogja, csak bizonyos területeket lehetett biztonságosan megközelíteni. Más oldalról nézve azonban alig járt utak kanyarogtak előttünk: a régi közírók által vágott csapások többségét benőtte a feledés sűrűje, de mégiscsak megvoltak és irányt mutattak.

Miközben a lehetséges források (főként magániratok: naplók, memoárok, levelezések, illetve sajtóközlemények és közirodalmi művek) sokaságát tártuk fel, számos kérdésre kerestünk választ. Elsősorban arra, hogy mikor, kik és milyen céllal alakítanak ki társaséleti színtereket, ezek mennyi ideig állnak fenn, hogyan szűnnek meg vagy alakulnak át, kik léphetnek be e színterekre és milyen helyeket foglalhatnak bennük (vagyis mennyire nyitottak, illetve zártak), milyen következményekkel, (valóságos vagy szimbolikus) haszonnal jár e színterek működtetése, illetve látogatása. És nem utolsósorban arra, hogy a társasélet és a társas viselkedés gyakorlatával, illetve eszményeivel kapcsolatban milyen álláspontok határozták meg a közgondolkodást.

Arra törekedtünk, hogy kutató- és elemző munkánkat összegző tanulmányaink egymásutánjából (legalább vázlatosan) kirajzolódjon a 19. századi buda-pesti társasélet alakulástörténete, kibontakozzon az a folyamat, amelyben a fővárosi felső és középrétegek társas viselkedése és társasélete többé-kevésbé felszabadul a társadalomtörténeti-közjogi értelemben vett rendiség meghatározottságai alól s a szociológiai értelemben vett rendi, azaz tulajdonképpen informális tekintélyviszonyok keretei közé kerül. Megmutatkozzon, hogy a polgárosodás sokszor megfogalmazott társadalmi célkitűzésként is, s valós társadalomtörténeti folyamatként is áthatotta a 19. századi budapesti társasélet alakulását. S megfigyelhető legyen, hogy a nemzeti, illetve a nemzetközi (pontosabban: nyugat-európai) minta követése - e két a polgárosodással egyaránt összekapcsolt értékirányulás - miképpen befolyásolta a társas viselkedés normáit, gyakorlatát és e gyakorlat bírálatát. Másfelől pedig azt reméljük, hogy az olvasó előtt feltárulnak a 19. századi Pest folytonosan alakuló-változó társaséleti terei: színházépületek, kávéházi termek, lóversenyterek, kaszinók, sétányok és közparkok, megnyílnak a magánházak: polgári otthonok és fényes paloták ajtói. És előlépnek a régi pesti emberek: nemesek, polgárok és főurak; magyarok, németek és zsidók, újítók és hagyományvezéreltek, művészek és politikusok, társaságszervezők és társaságkedvelők. Rég elfelejtettek és ma is ismertek.

Munkánkat a Polgárosodás, akkulturáció, modernizáció. Műveltség és társadalom Magyarországon a XIX-XX. században címmel a Nemzeti Kulturális és Fejlesztési Programok 2001. évi pályázatán támogatást nyert kutatási terv részfeladataként kezdtük meg. A szerteágazó terv - amelynek megvalósítását az ELTE Művelődéstörténeti Tanszéke több egyetemi tanszékkel közösen vállalta - első pillantásra talán periferikusnak tetsző szeletét választottuk, de szilárd meggyőződésünk volt, hogy a polgárosodás történetének széles körű feltárásában nagy jelentőségük lehet a társas kapcsolatok, a viselkedési normák és szokások alakulását feltáró-rekonstruáló tanulmányoknak. Tisztában voltunk azzal, hogy forrásaink nagy része (magániratok, sajtóközlemények, köz- és szépirodalmi művek) meglehetősen nagy értelmezési szabadságot enged meg, s arra törekedtünk, hogy szempontjaink illeszkedjenek a hazai és külföldi társadalom-, eszme-, mentalitás-, magánélet-, nevelés- és nőtörténeti kutatások szempontjaihoz. Kutatásaink és elemzéseink első összefoglalásaként 2004 márciusában, a 100 éves Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ünnepi rendezvényeinek sorába illesztve, a könyvtár Budapest Gyűjteményével közösen, A 19. századi buda-pesti társasélet színterei és szereplői címmel kétnapos konferenciát rendeztünk. Összeállításunk e konferencia anyagán alapul.

Budapesten, 2004. július 30-án

Fábri Anna