EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Buda-Pest, a magyarok fővárosa < > Vahot: Budapesti kalauz
Budapesti Hírharang
(1844-1848)
________________
NAGY IGNÁC

 

Nagy Ignác, 1844, Barabás Miklós litográfiája, Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka

"Budapesten annyi a háziúr, mennyi csík az ecsedi lápban, és mennyi hamis hang a nemzeti színház énekeseinek torkában." Csípős humoráért szerették az olvasók a "Budapesti Hírharang"- ot, Nagy Ignác rovatát. Lám, ebben a mondatban is két irányba lőtte ki nyilait, az undok háziurak mellett - eredeti képzettársítással - a kornyikáló teátristák is megkapták a magukét.

Nagy Ignác mulattatott, de nem mulatott, ismerősei soha nem látták mosolyogni. Borús kedvének okait kutatva a lélekbúvárok analitikus csemegére bukkannának apa és fiú viszonyában. Idősebb Nagy Ignác, Festetics gróf keszthelyi tiszttartója szigorú ember volt. Fiának azért kellett öt városban (Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsett és Budán) végeznie a gimnáziumot, nehogy túlságosan összebarátkozzék az iskolatársaival, mert az a tanulás rovására menne. Amikor pedig 1829-ben, tizenkilenc éves korában beiratkozott a pesti egyetemre, az apa maga fogadott számára lakást egy elszegényedett nemes házaspárnál, Halmyéknál. Nem sejthette, hogy ezzel éppen ő vet véget a fiúi engedelmességnek. Ifjabb Ignác beleszeretett Karolinába, szállásadóinak lányába, és megkérte a kezét. Leendő családfenntartóként hivatalt vállalt a kamarai számvevőségnél, miközben másfajta ambíciót is táplált. Az irodalom, főképp a drámai műfaj, korábban is érdekelte, de mivel német neveltetést kapott, úgy képzelte, hogy egyszer majd német színdarabokat fog írni. A szép lelkű Karolina azonban Kisfaludy Károlyért és társaiért rajongott, s lelkesedésében hamarosan vőlegénye is osztozott. Megsemmisítette német nyelvű színi zsengéit, és elhatározta, hogy magyar író lesz.

1833-ban az öreg Nagy Ignác felutazott Pestre, hogy közölje fiával: hosszabb külföldi tanulmányútra küldi. Ekkor tudta meg, hogy a fiú, akivel oly nagy tervei voltak, titokban megnősült. A hír hallatán a nagy, erős férfi menten összerogyott, szélütés érte. Az élet írta romantikus dráma négy évvel később úgy ért véget, hogy az öregúr a halálos ágyához sem engedte oda a fiát és menyét.

Az apai "átkon" kívül Nagy Ignácnak saját testi gyengesége és előnytelen külseje terhét is viselnie kellett. "Megdöbbentő arc volt sötétveres foltokkal egész fel a túlmagos homlokáig, melynek fényes kopaszságát simára kent fekete paróka szakította félbe. Hozzá egy elképzelhetetlen nagyságú veres orr, de amelyen nem ért rá az ember elálmélkodni, annyira megigézte az a széjjel kancsalító szempár, melyek közül az egyenesen reánk néző egészen kőmerevnek látszott." Így festette le idősebb írótársát Jókai Mór, aki még hozzátette: "És ezen visszataszító külső alatt élt a legnemesebb lélek, e béna testben a legerélyesebb jellem." Jókainak volt oka a hálára, hiszen első regénye, a Hétköznapok megjelentetésére Nagy Ignác beszélte rá Hartleben kiadót.

A Regélő , az első magyar irodalmi divatlap "Nevettető pilulák" című rovatában találkozunk először Nagy Ignác nevével, 1833. június 9-én, egy adoma alatt. Az 1835-ben induló Rajzolatok- nak már rendes munkatársa volt, majd a Széchenyi alapította politikai újságnál, a Jelenkor- nál töltött hét évet (1837-1844) segédszerkesztőként. Voltak nála nagyobb írók a reformkorban, szorgalmasabb író aligha. Reggel nyolctól délután kettőig a hivatalban dolgozott - a számjegyzőségig vitte -, háromtól este nyolcig pedig a Jelenkor szerkesztőségében, ahol a külföldi rovatot gondozta, illetve a Budapesti Napló- t írta: ez volt a fővárosi újdonságok első állandó rovata a magyar sajtóban. Gyönge szervezete hiába tiltakozott, Nagy Ignác még a szépirodalomra is erőt tartalékolt. Az Athenaeum- ban és más lapokban jelentek meg beszélyei (amelyeket később csinos kötetkékbe rendezett), darabokat írt és fordított, igaz, a Mátrai rabló- t Lendvay Márton és Laborfalvy Róza sem tudta sikerre vinni 1835-ben, és Egyesüljünk! című vígjátékát is csak egyetlen alkalommal játszották 1840-ben a Nemzeti Színházban. Annál kelendőbbek voltak a Színműtár színes borítékú füzetei. Ezekben Nagy Ignác, saját vállalkozásában, félszáznál több klasszikus és kortárs drámát adott közre. A sok munka meghozta gyümölcsét. "Irigyeltük gyémánt inggombjait, arany szemüvegét, óraláncát és óráját s azon drága kelméket, melyekből Lapedato varrt öltönyöket számára - vallotta be Lauka Gusztáv. - Nagy Ignác író, főmunkatárs, részháztulajdonos és hivatalnok volt egy személyben, amiért naponkint többet költhetett, mint amennyit mi havonkint kerestünk". Nem maradt el az erkölcsi elismerés sem, tagjává választotta az Akadémia, a Kisfaludy Társaság pedig Külföldi Regénytár- ának szerkesztésével is megbízta.

1844-ben Nagy Ignác otthagyta a Jelenkor -t, és elszegődött a Budapesti Híradó című konzervatív hírlaphoz. Fővárosi rovatában, a "Budapesti Hírharang"-ban napi hírek és humoros apróságok éppúgy helyet kaptak, mint a hosszabb tudósítások. Rejtély, hogy mikor jutott ideje megismerni Pest-Buda minden zegzugát, mint ahogy azt is csak találgatni lehet, melyik információja származott első, melyik másodkézből - a lényeg, hogy a Hírharang friss, jól tájékozott és fölöttébb szórakoztató volt. Elkalauzolt a Könyök utcába, ahol a csavargók "már majdnem Hugo Viktor rémes koldustanyájára kezdenek emlékeztetni", de annak is tanúja volt, hogy néhány ifjú arszlán Pestről Budára úszott, fürdőruhában reggelizett egy kávéházban, majd visszaúszott Pestre. Elégedetten nyugtázta, hogy "a krisztinavárosi búcsú alkalmával annyi bor fogyott el, hogy Dunánk szemlátomást apad, s a budai zárgátban akadály nélkül dolgoznak" a Lánchíd építésén, és persze, a Nemzetibe is bekukkantott, ahol "Hamlet adatásakor a föld nem akará a lelket elnyelni, s így a saját lábain kénytelen volt a színfalak mögé ballagni."

Azám, színház! Nagy Ignác időközben színpadi szerzőként is befutott. A nemesi-megyei közéletet, a választási visszaéléseket kipellengérező vígjátéka, a Tisztújítás a nemzeti színházi bemutató (1843) után az egész országot bejárta, olyan tetszést aratva, hogy a híres Vikuss cukrász is a darabbeli kortestanyát helyezte a kirakatába, cukorból kiformálva.

Majd egy regénysiker következett. 1844 júniusától tizenkét füzetben jelent meg a Magyar titkok, amelyet Sue bestsellerének, a Párizs rejtelmei-nek hatására írt. Romantikus krimi, inkább életképsorozat, mint regény, de a közönség örömmel ismert rá a fővárosi élet helyszíneire, jellegzetes alakjaira.

Nem csökkentette a tempót akkor sem, amikor hátgerincsorvadása miatt már járni is alig tudott. 1847-ben a Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcából a Várba költözött, hogy közelebb legyen a hivatalához. A szabadságharc bukása után az elsők közt folyamodott lapengedélyért, amit - rossz nyelvek szerint a forradalom alatti "okos" magatartásáért - meg is kapott. 1849. november 15-én került az utcára a Hölgyfutár című irodalmi napilap első száma. Nagy Ignác nemcsak szerkesztette, jórészt maga is írta az állandó rovatokat, színvonalas szépirodalommal azonban lehetetlen volt napról napra megtölteni, így a legjobbak (Arany, Gyulai, Tompa, Vajda) hamar hátat fordítottak a lapnak. 1854. március 18-án délben Nagy Ignác még ágyában ülve javítgatta az újság levonatait. 19-én reggel holtan találták.


Szemelvények a "Budapesti Hírharang"-ból

1844

(július 4.) A harangszó nagy és fontos szerepet játszik a világban, következésképp Budapesten is. Éjjeli 3 órakor emlékezetébe hozza a lakosságnak, hogy a törököktől már megszabadultunk; de akkor még minden ember alszik, az emlékeztetést senki nem hallja, s így nem csoda, hogy ügyeink egy része ugyancsak törökös modorban folytattatik. Négy vagy öt órakor azt jelenti a fővárosi lakosoknak a harangszó, hogy még legalábbis négy vagy öt órát alhatnak. Ezután már számos misére szólítja minden oldalról a híveket, hol áldásért könyöröghetnek, hogy ezentúl minden polgári kötelességök- nek kissé jobban felelhessenek meg. Tizenkét órakor ebédet tálaltat a szorgalmasoknak; mások többnyire más órában esznek. Délután temetésekre konganak, s ezekről jobb hallgatni, mert előbb-utóbb úgyis ránk kerül majd a sor. Esti nyolc vagy kilenckor arra int, hogy hazulról el kell takarodni, s az éj nagy részét mulatságokban tölteni. A vészharangot nem is említjük meg, mert az tüzet vagy vizet jelent, s ettől, kivált politikai lapban, minden józan ember irtózik. S ha már ennyire használtatik a harangszó, tehát nem látjuk át, miért ne közölhetnők mi is amellett híreinket! - Ha szerencsétlenséget közlünk, a kis harangot használandjuk, mert az effélék úgyis többnyire siker nélkül említtetnek meg, habár a világ valamennyi harangját kongatnók is. - Nemes tettekre nagy harangunk szólaland meg, mert ezek ritkák, mint a nagy halott. - Ha gazságnak jutunk nyomába, háromszor húzzuk meg fölötte a lélekharangot. - Midőn érdekes újdonságot nem tudunk, akkor egyszerre valamennyi harangot összevissza húzzuk, hogy legalább zajt üssünk, s majd elhiszik azután, hogy derék divatszerű politikusok vagyunk. - Ha nemzetiségünket valaki veszéllyel fenyegeti, tüstént meghúzzuk a vészharangot, és ő lássa azután, miképp szabadul a hínárból! - Párthoz tartozunk ugyan, de azért híreinket mégsem fogjuk pártharanggal kísérni, hanem az igazságot mindenki fiának nyíltan szemébe mondjuk. - Végre, ha Elszler kisasszony még egyszer Pestre jő, akkor nem harangozunk, hanem a nagypénteki kereplőt fogjuk forgatni, mert őlebegősége sok tisztelt hazánkfiának erszényét nagyböjtre juttatja. - Úgy hisszük, hogy beharangozásnak ez elég, s azért most már bízvást dologhoz foghatunk

(július 14.) Miben különböznek egymástól Budapesten a magyarok és németek? Abban, hogy a németek magyarul tanulnak, s a magyarok németül beszélnek.

(július 23.) Hajóhidunk budai végén ladik van fölállítva azok kiszabadítására, kik Dunába esnek. Kéretnek tehát mindazok, kiket a szerencsétlenség e célra kiszemelt, hogy mindig csak a budai oldalon szíveskedjenek Dunába esni, mert ott azután könnyen kifogathatnak, miképp az múlt szerdán is bebizonyult, midőn négy szerencsétlen közől egy csakugyan kifogatott, minthogy a csolnak maga erejétől nem bírt tüstént megindulni, a révészeket pedig csak nagy bajjal lehetett összekolompolni, noha egy emberéletért huszonöt forintot fizet az illető hatóság.

(augusztus 4.) A német színház előtti tér tagadhatatlanul szép lehetne, ha akarnák azok, kiktől függ, hogy csakugyan szép legyen, de mennyi mindenféle bajt láthatni ott! Már maga a fagylalda sem igen díszesíti a tért, mert nincs közepén, és nem felel meg nagysága arányának. A kövezet oly rossz, hogy lábficamítás nélkül alig haladhatni rajta keresztül; a német színház egyik szögletéből orrcsavaró bűz terjed el a téren, mit kétlábúaknak kell tulajdonítani; hát még a négylábú lovak! A tér nagyobb részét bérkocsik foglalják el, s ezek lovai gyakran majd-majd térdig állnak szemétben és ganéjban, s közel ezekhez a fagylalda, hol csinos hölgyek és urak ülnek. Szeret- nők tudni, miért nem lehet a bérkocsisokat arra kényszeríteni, hogy legalább nyáron mindennap rendesen tisztíttassák el szemetjöket. - Múlt csütörtökön a pesti partról egy némber Dunába esett, de azonnal kiszabadíttatott, mely tény már csak rendkívülisége miatt is följegyeztetést érdemel.

(augusztus 27.) E napokban az Angol királyné vendéglő szénakamarájában tűz támadván, azonnal a német színházba siettek vízipuskáért, melyet azonban a gondviselő az igazgató engedelme nélkül nem akart kiadni, ámbár ott tűztől nemigen lehet tartani, miután különben is minden vizenyős benne.

1846

(március 5.) Pesten nemrég egy nagy ház épült, melynek istállójában a teljes című lovak márványjászolból fognak enni; átellenben egy szegény embernek pörkölthús-maradékot ajándékoztak, mit ő kalapjából evett meg a pompás épület előtt.

(április 26.) A fürdői időszak Budán megnyílt, s nagy megütközéssel tapasztaltuk, hogy a fürdőkben még soha nem csoportozott annyi megne- vezhetlen némber, mint most. A szó teljes értelmében elállják a folyosókon a férfiak útját, s nemcsak szemmel, hanem szájjal is vakmerően szólítják meg, hogy jobb érzésű hölgyek alig fogják botrány nélkül fürdőinket meglátogatni. Azt hallottuk, hogy Bécsben férfiak s némbereknek együtt fürdeni tilos; nem tudjuk, lehetne vagy kellene-é ezt nálunk is divatba hozni; de annyit világosan érzünk, hogy legalább a nyílt botrányt kellene megszüntetni, ha talán magát a tényt nem lehet vagy nem tanácsos kikerülni. A pesti rendőrségnek sikerült a főbb utcákat nyílt botránytól megtisztítani, miért nem lehetne tehát ezt Buda néhány fürdejében is, különösen pedig a leglátogatottabban eszközleni? Ezen megrovásra igen sok fürdő-látogató által szólíttattunk föl, s kívánjuk, hogy ne legyünk kénytelenek megrovásunkat élesebben ismételni.

(október 4.) Buda csakugyan erősen magyarosodik, világosan bizonyítja azt többi közt ezen fölírás is, melyet a Virág utcában olvastunk: "Itten Schütte- menyek, regel 7 oratol egész oraik Estve fel lehetattni". Fogadni mernénk, hogy az, ki e fölírást készíté, rövid idő múlva a drámaírók táborába fog állani, s csakhamar keserű neheztelésre fakadand, hogy még nem választatott meg a tudós társaság tagjává! - A Servita téren téli ablakokat raktak be, s egyet szépen lecsöppentettek az utcára, mely oly közel zuhant le fejünk mellett, hogy a harangozás könnyen kiharangozássá válhatott volna. Máskor inkább csak a szobában kell az ablakokat összetörni, ha már éppenséggel gazdagítani akarjuk az üvegeseket.

1848

(február 22.) Az állandó híd láncait a pesti oldalon kezdik már berakni; a tolongó nép közt egy öreg polgár is szemlélgeté e működést, és sóhajtva szóla: "Minő gyönyörű munka ez, beh kár vele vesződni, hiszen az első török háború alkalmával bizonyosan lerontják a törökök, s a láncokat a szerencsétlen keresztyének megkötözésére fogják használni". Jó, hogy e veszélyre korábban nem figyelmeztetett valaki, mert úgy alkalmasint lánchíd nélkül maradtunk volna. Félünk, hogy e hír le fogja nyomni a részvények becsét. - Egy roppant pesti ház tulajdonosa, most zabon háromezer forintot vesztvén, három napig tanakodott magában : miképp üthetné helyre e csorbát? Megvan, gondolá, és lakosit egyenkint magához hívatá, s a szállásbért jövő gyertyaszentelőtől kezdve összesen négyezer forinttal emelte magasbra. Ez nem tréfa; a ház sarokház, és közelebb van a német színházhoz, mint a magyarhoz.

EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Buda-Pest, a magyarok fővárosa < > Vahot: Budapesti kalauz