Fővárosi kalauz és tájékoztató mindenki számára (1885)
________________
GELLÉRI MÓR
1885. május 2-án nyílik meg Budapesten a magyar ipari és mezőgazdasági termékeket bemutató országos kiállítás. A Dobrowsky és Franke kiadó ekkor dobja piacra vékonyka, de tartalmas fővárosi útikalauzát, mert mint az előszóban írják: "...minden magyar ember alkalmat fog keresni, hogy az ország fővárosát megtekintse... Kívánatos, hogy... egy jó tanácsadó és tájékozó közegre akadjanak."
A budapesti útikönyv szerzője Gelléri Mór, az Országos Iparegyesület titkára, az egyesület lapja, a Magyar Ipar szerkesztője.
"Gellérit az embereknek abba a csoportjába lehet sorozni, amely mindig »benne van« abban a percben, amelyben él. Ez az időhöz való alkalmazkodás végtelen mozgékonyságot, könnyűséget kíván meg, éppen olyant, amilyen mozgékonyan és könnyen halad maga az idő. (...) Írónak készült, később ipari szakember lett és az Országos Iparegyesület igazgatói hivata- lában jubilált - de a két tehetsége csak egy: hogy élni tud a perccel" - írta a Nyugat-ban negyedszázaddal később, 1911-ben Simai Ottó.
Gelléri Mór 1854-ben Apátfalván született. Pályáját Szegeden kezdte, ahol megalapította az Alföldi Iparlapot. Budapesten ő indítványozta a kereskedelmi múzeum létesítését, és az intézmény első szabályzatát is kidolgozta. Közgazdasági és ipartörténeti íróként fontos művek kerültek ki a keze alól (A magyar ipar úttörői, 1887; Ötven év a magyar ipar történetéből, 1892; Ipartörténeti vázlatok, 1906 stb.). Színes egyénisége ezekre is rányomta a bélyegét: "Ha a világító festékekről, a mesterséges selyemről, a füst elleni küzdelemről ír, ha gazdasági kurzusokat tart a szépnem számára: mindig oda kell figyelni, sőt szinte el kellene beszélgetni ezekről a dolgokról, érdekes volna, mert hisz ezek valóságos dolgok és igazán jó, hogy hallottam róluk... Éppen ezért több is, mint művészi csecsebecse, sőt több, mint szakirodalmi apróság, amit ír, mert mindebben a tettre hívó élet, az aktuális szükséglet és teendő jelentkezik" - állapította meg a Nyugat cikkírója.
A szabadkőművesek közt is jelentős szerepet vivő Gelléri (a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkára és lapjának, a Kelet-nek negyedszázadon át szerkesztője volt) 1915-ben halt meg Budapesten.
Gelléri fővárosi kalauza Budapest történetének vázlata és a praktikus tudnivalók (közlekedés, elszállásolás, posta, fürdők, vendéglők, kávémérések, cukrászatok, színházak, mulatóhelyek, sport, múzeumok, hivatalok, kórházak) adatszerű ismertetése után egy pesti és egy budai körsétát ajánl olvasóinak. A városba látogatóknak készített "időfelosztás" mellett ezekből közlünk egy-egy hosszabb részletet.
Időfelosztás
A főváros megtekintésére legalább két napot kell fordítani és legalább ugyanannyit az országos kiállításra. Az idő beosztása természetesen az utazó hangulatától, a különböző nevezetességek iránti érdeklődésétől és sok tekintetben az időjárástól is függ. Legcélszerűbb mindenesetre a délelőttöt mindig a fővárosnak szentelni (mert számos közintézet és látnivaló csak délelőtt szokott hozzáférhető lenni), a délutánt pedig a kiállításnak. Az estéket felváltva a színházaknak, a mulatóhelyeknek, a Margitszigetnek és a kiállításnak, mely este 6-11 óráig mint séta- és üdülési hely lesz nyitva, érdemes szentelni.
Ha az utazó világos nappal érkezik, jó lesz mindjárt az indóházak egyikét vagy másikát szemügyre venni. Reggel legalkalmasabb a fürdők valamelyikét használni és megtekinteni, ezután reggelizzünk a kioszkok valamelyikében, vagy a vendéglőben; délelőtt a Nemzeti Múzeum, Országos Képtár (Akadémia), Műcsarnok, innen sétakocsizás és a nevezetességek megtekintése, melyek közül kiemelendők a közvágóhíd, elevátor, az Üllői- és Múzeum körúti új egyetemi épületek, Akadémia, a korzó épületsorai, a Redoute, lipótvárosi bazilika, Sugárút (Operaház, Műcsarnok), a Városliget (állatkert) és a - kiállítás.
Este kirándulás a Margitszigetre; a Nemzeti- vagy Népszínház, illetve az Operaház előadásainak megtekintése, (a jegyek előreváltására vonatkozó utasításokat lásd a 33. lapon) vagy a kiállítási területen való tartózkodás. Színház után a dalcsarnokok és hasonló mulatóhelyek megtekintésére még elég idő jut és a kávéházi élet is élénk még ilyenkor.
Másnap bevezetőül valamely múzeum, képtár, iparművészeti vagy műszaki múzeum megtekintése után délelőtt körséta Budán (lásd alább), délután ismét a kiállítás megtekintése vagy kirándulás a Dunán a Császárfürdőbe, Aquincumba, az ó-budai hajógyárhoz, esetleg a Margitszigetre, este színház vagy kiállítás.
Harmadnapra ajánlható a Svábhegyre, a Zugligetbe, esetleg Rákospalotára való kirándulás; séta a Lipótvárosban, a Váczi körúton, a Kerepesi úton
(Nemzeti Színház, Népszínház), a lóversenytér, a Városliget közelebbi megtekintése, a középületek, szobrok, sétaterek megszemlélése és az estének a hegyek között való eltöltése.
A negyedik, esetleg ötödik és a következő napokon a beosztást úgy kell keresni, hogy mindaz, aminek ismertetésére körsétáinkban súlyt fektetünk, gazdaságos beosztás mellett megtekinthető legyen és a színházak, kirándulások, kiállítás és a többire nézve is a hézagok betöltessenek.
A kiállítás megtekintésének beosztására nézve függelékünkben visszatérünk.
Körséta Budapesten
A pesti oldalon
Tegyünk tehát egy könnyű sétát a fővárosban; ez lesz a legalkalmasabb módja annak, hogy a város nevezetességeit szemügyre vehessük. A legalkalmasabb kiindulási pont e célból a Ferencz József-tér, mely fekvésénél és szépségénél fogva egyik legmegragadóbb része Budapestnek. Olyan kép tárul innét a néző elé, amelynél szebbet alig találhat Európa bármily nagy városában.
Előttünk a méltóságos Duna, melynek hátán egymást érik a gőzhajók, fürge propellerek, és karcsú sajkák. Túlnan büszkén emelkedik a királyi palota egyszerű de ízléses alakja, odább a kopasz Gellért-hegy, tetején a Citadellával. Jobbról a pompás fekvésű budai hegyek szétszórt nyaralóikkal. A folyam partjainak mentén mindkét oldalról palotasorok vonulnak el, s ott a merész ívezetű Lánchíd, melynek párját még ma is alig találjuk. E híd, mely méltó büszkesége a fővárosnak, a negyvenes években épült. Mestere Clark angol mérnök, aki építészeti szempontból is remekül oldotta meg nagyszerű feladatát. A Lánchíd több mint két évtizeden át egyedüli közlekedési út volt Pest és Buda közt, csak később építették föl a többi hidat. Hossza több mint 1200 láb, a középső oszlopok közt lévő távolság körülbelül 600 láb. Most a híd az állam tulajdonában van. Szemben a híddal a budai oldalon pompásan épült alagút vezet át a hegyen, s összeköti a Krisztina-várost a pesti oldallal. A Ferencz József-téren, mely gazdagon van beültetve fákkal, s nyaranta kellemes sétahelyül szolgál, több szép épület van. Az északi oldalon emelkedik a Magyar Tudományos Akadémia, mely a legtisztább renaissance-stylben 1862-64-ben épült Stűler berlini építész terve után. Itt tartják üléseiket a tudós és szépirodalmi társaságok, második emeletén van az Eszterházy-képtár és gyönyörű oszlopos csarnokából szokták eltemetni a nemzet nagyjait. Innét temették el Deák Ferenczet, Arany Jánost és legutóbb Lónyay Menyhért grófot. Az Akadémia-palota előtt áll Széchenyi István grófnak, az Akadémia megteremtőjének hatalmas álló szobra, melyet mithologiai csoportozat vesz körül. Ugyanezen a téren állítják fel a közeljövőben a Deák Ferencz ülő szobrát, s majdan Ferencz József király szobrát. Figyelmet érdemlő épületek itt: az Európa szálló, az egykori Nákó-féle palota, melyben a kereskedelmi minisztérium hivatalai vannak elhelyezve, a Lloyd-épület, melyben a szabadelvű párt klubhelyiségei vannak. Lentebb a déli oldalon van a Ferencz József-rakpart. Itt nyúlik el az úgynevezett Corzo, egy széles aszfaltos, mindkét oldalon lombos fákkal szegélyezett sétahely, mely különösen a nyári estéken a fővárosi előkelő világ találkozási helye. (...)
A Kerepesi-út kétségtelenül a legélénkebb forgalommal bíró helye a fővárosnak. Szögletén egy négyemeletes ház emelkedik. Ez a Nemzeti Színház bérháza. Első emeletén van az írók és művészek körének kényelmesen berendezett helyisége. Maga a Nemzeti Színház az említett bérházhoz van építve, s bejárása a Kerepesi-útra nyílik. A magyar nemzeti színművészetnek e temploma a negyvenes években épült, azóta virágzik egyre jobban a magyar színművészet, melyet méltányol a nemzet, és kitűnő hivatásában pártfogol minden jó magyar. Lefelé haladva a Kerepesi-úton az új műszaki Iparmúzeumhoz, majd a Rókus-kórházhoz érünk. Nagy kaszárnyaszerű, sárgára meszelt épület ez, mely már-már elégtelen arra, hogy a főváros ily központi intézetének igényeit kielégíthesse. A Rókus-kórháztól csekély távolságra, ugyanazon az oldalon emelkedik a Népszínház, melynek modern stylje azonnal feltűnik. A Népszínházat a főváros építtette Fellner bécsi építész terve után, s több mint tíz esztendeje itt keresi és aratja dicsőségét a magyar népszínmű-irodalom. Természetesen a népszínmű mellett kényelmes otthonra talál benne az idegenszülött operette is. Ettől nem messze hasonlóképen a jobb oldalon van a pesti tót evangelikus templom. A Kerepesi-út mentén a legélénkebb forgalom és közlekedés képe tárul elénk, különösen amióta felépült és megnyílt a Központi pályaház, melybe a legtöbb magyar vasútvonalak összefutnak. A Központi pályaház óriási homlokzata már távolról feltűnik, amint a Kerepesi-útra néz. A meglepően nagy arányokban épített pályaház Rochlitz Gyula építész terve után készült, s 1884 nyarán adatott át a közforgalomnak. Az épület úgy kívülről, mint belülről egyaránt szép, s a mintaszerű berendezés teljesen megfelel azoknak a nagy igényeknek, amik ilyen nagyszerű pályaházhoz méltán köthetők. Tovább haladva a Központi pályaház mellett elvonuló Csömöri- úton, a Százház-hoz érünk, majd ettől jobbra fordulva az új lóversenytér szép vasszerkezetű csarnoka emelkedik előttünk. A Központi pályaháztól, a város felé jövet balra, jól ápolt kocsiút és lóvasút vezet a Kerepesi temetőhöz, melyben igen sok szép emlékkő és emléképület látható. Nagyobbszerű emlékek: a Batthyány-mauzoleum és a Deák Ferencz kápolnája. A temetőben minden évben kétszer nagyszerű ünnepet rendez a kegyelet: halottak napján és március 15-én.
A Kerepesi temetőtől lóvonaton könnyűszerrel tehetjük meg a
Városligetbe vezető jókora utat. - A Rottenbiller-utcán áthaladva a
ligetbe, több érdekes épület előtt visz el az utunk. Ilyenek: az izraelita
siketnéma-intézet, a szegényekháza, az állatorvosi
intézet és az Erzsébet-árvaház.
A Városliget, melyet József
nádor idejében kezdtek ültetni és ápolni, ma a legjobban látogatott s
mindenesetre pompásan berendezett kiránduló helye a főváros
közönségének, mely nyaranta vasárnap és ünnepnapokon nagy csoportokban
sétál vagy kocsizik ki e szép üde helyre. Az utóbbi években sok hasznos
újítást tettek a Városligetben. A gyönyörű Stefánia-utat, melyen
tavaszi és nyári délutánokon valóságos párisi kép tárul a néző elé,
Rudolf trónörökös házassága alkalmából készítették. Rendkívül előnyére
szolgál a Városligetnek az itt is berendezett vízvezeték. Pár év előtt
készült a virágágyakkal körülvett rondeau, közepén a szökőkút óriási
medencéjével. Ettől nem messze tükrözik a városligeti tó, melyen
nyaranta a csónakosok vidám serege mulatoz, télen pedig, ha a tó
befagy, a fővárosi előkelő világ rajta élvezi a korcsolyázás
gyönyöreit. A tó partján áll a csinos korcsolya-csarnok, melyből
egyenesen a tóra nyílik a kijárás. A városligeti tó több szigetet
képez, melyeket az utóbbi években igen szépen és kényelemmel rendeztek
be nyári mulatóhelyeknek. Ilyen szigetek: a Nádor-sziget, a
Széchenyi-sziget, Hattyú-sziget stb. (L.: Kirándulás.) Élénk mozgalmas
hely a Wurstl-práter, hol a gyermekvilág s a köznép talál olcsó
mulatságot. A Városliget túlsó részén áll egy tágas színkör, melyben
nyaranta német társulat játszik elég hathatós pártfogás mellett.
Ugyancsak a Városligetben van az állatkert, mely gazdagon van
benépesítve a világ mindenféle állataival, s igen figyelemre méltó az
artézi-kút, melynek meleg vizét fővárosszerte használják különféle
bajok ellen. Az artézi-kutat néhány évvel ezelőtt fúrták a
Zsigmondy Vilmos igazgatása alatt; mélysége több mint 1000 méter, vizét
a Nádor-szigeten levő fürdőben is használják.
Az artézi-kúttól újra a város felé fordulunk, s itt elénk tárul a Sugárút, e ragyogó szépségű városrész, melyet méltán irigyelhetnek tőlünk a külföldiek. Tizenöt évvel ezelőtt ott, ahol most a Sugárút pompás palotasorai emelkednek, szűk, egészségtelen utcácskák összevisszasága közt tévelygett az ember. Andrássy Gyula gr. miniszterelnökségének idejét örökíti meg az az út. Az ő kezdeményezésére határozták el a nagyszerű építési reformot, melyet a viszonyokhoz képest csodálatos módon gyorsan valósítottak meg. A Városliget felé a Sugárútnak körülbelül egyharmadát csupa villaszerű épületek képezik. E villák a legváltozatosabb formákban vannak építve, s épp e változatosság teszi széppé ezt a pompás levegővel bíró városrészt. A villákon túl tágas köralakú tér nyílik, melyet négy oldalról csaknem egyformán épített pompás köralakú palota vesz körül. Innét kezdve a széles Sugárút mentén a legszebb házak sorakoznak egymáshoz. A főváros gazdag emberei vetélkedve építették itt házaikat. Itt-ott ugyan alapos kifogások tehetők egyik-másik épület stylje, különösen pedig maradandósága ellen, de általában a Sugárút rendkívüli hatást tesz az emberre összhangjának nagysze- rűsége által. A középületek, melyek a Sugárúton vannak, kiváló figyelmet érdemelnek (a Városligetből jövet) bal oldalon: a képzőművészeti csarnok, ennek szomszédságában a mintarajz-iskola, és az országos zene-akadémia. Ezen utóbbi palotában van berendezve Liszt Ferencz fényes lakása. Odább négy egyformán épült ház között óriási szabályos nyolc- szög alakú tér nyílik, az úgynevezett Oktogon, melytől nem nagy távolságra a jobb oldalon emelkedik a király adományából épült királyi Operaház monumentális nagyszerű épülete s így az operának, mely eddig együtt volt a drámával, külön, mégpedig a szó teljes értelmében fényes csarnoka nyílt. Az Operaház Ybl Miklós terve után a legnemesebb renaissance stylben épült. Kívülről nemcsak impozáns, de szerfelett ízléses alkotás; belső rendezése fényre és ízléses pompára nézve vetekedik a külföld bármelyik hasonló intézetének berendezésével. A színpad gépezetét a bécsi "Aspha- leia" társaság készítette.
A budai oldalon
És most kezdjük meg sétánkat Budán, abban a városrészben, mely hajdan fényre és tekintélyre nézve magasan fölötte állott Pestnek. A helyzet nagyon megváltozott; míg hajdan Buda volt Magyarország tulajdonképpen- való fővárosa, az utóbbi időkben Pest teljesen hegemoniát nyert fölötte s ez azonnal szembeötlik, mihelyt Budára értünk. Új légkör, új világ tárul elénk. Az iménti fővárosi kép megváltozik s a közvetlen hatás, amit Buda tesz látogatójára, egészen elütő attól, aminőt a Duna túlsó oldalán tapasztaltunk. Habár közvetlen a Lánchídon túl nagyvárosi színben látjuk a világot, elég ha pár száz lépést teszünk, a hangulat megváltozik, s valóságos vidékies jelleget ölt a város, amelyben sétálunk. A budai lánchídfőnél kezdjük meg utunkat. Ez határozottan a legélénkebb pontja Budának. Tulajdonképen itt vonul el az a mesgye, amely a fővárosi világot elválasztja a vidéktől, mert azt mondhatjuk, hogy Buda már vidék Pesthez képest. A lánchídfőnél tagadhatatlanul szép kép tárul elénk. A Duna-parton gyönyörű palotasor emelkedik, s közvetlenül a folyam-meder mentén pompásan épített rakodópart szegélyezi a Dunát. Élénkíti a képet az egymást felváltó virágcsoportozatok színgazdagsága, s a befásított helyek üde zöldje. Szemben a lánchídfővel nyílik meg a budai alagút, mely átfúrja a Várhegyet s összeköti a Vízivárost a Krisztinavárossal. Az alagút doriai stylben épített bejárója teljes összhangban van a Lánchíddal, melynek az alagút úgyszólván folytatását képezi. Ez az építmény az ötvenes években készült és 1855-ben adták át a forgalomnak. Nem mulaszthatjuk el az olvasót figyelmeztetni arra, hogy az alagút közepéről visszatekintve a Lánchídon át, valóban meglepően szép panoráma nyílik a néző elé. Az alagúton túl előttünk van a Krisztinaváros, mely már első pillanatra is a vidéki nagyobb város hatását kelti bennünk. De térjünk vissza első kiindulási pontunkhoz és a lánczhídfőtől balra eső fogaskerekű vaspályán menjünk föl a Várba. A meredek magas hegyen fölfelé vezető utazás csak egy percig tart, s a történelmi nevezetességű Szt.-György téren vagyunk. Azon a helyen, ahol hajdan Kontot és harminc bajtársát meg a deli Hunyadi Lászlót kivégezték. Mindjárt jobbról emelkedik a miniszterelnökség palotája, az egykori Sándor gr.-féle ház, balról pedig a távíróhivatal. A tágas Szt. György-tér közepén látjuk a Hentzi-szobrot, mely fájdalmas emlékeket kelt a magyar ember lelkében, mert e szobor az 1849-ben elesett Hentzi tábornoknak és 418 osztrák katonájának hősiségét jelképezi. Ezen a téren emelkedik az egykori Teleky-féle palota, mely most a honvédfőpa- rancsnokság helyisége és József-főherceg lakóhelye, oldalt jobbról látjuk az újonnan épült honvédminisztériumi palotát. A Szt. György-térről balra fordulva a Palota-térre jutunk. Több melléképület előtt elhaladva a királyi várlakot látjuk magunk előtt. E palota mindenesetre egyik érdekes látnivalója a fővárosnak, de nem annyira kívülről, mint inkább belülről is. Akkor, mikor a királyi udvar nincsen Budapesten, megtekinthetők a pompás királyi termek, amelyek kétségtelenül sok látványosságot nyújtanak az idegennek. Hasonlóképpen megtekinthető a királyi kert is, természetesen, ha némi borravalót juttatunk annak a jóságos arcú udvari szolgának, aki bőséges magyarázatokkal is ellátja az érdeklődő látogatót. A királyi várlak egyik szárnyában van a várkápolna, melyben a Szt. István király jobbját őrzik. Az épület e szárnyában vannak elhelyezve a királyi jelvények: a szent korona, a királyi jogar, a királyi aranyalma, s a koronázási palást. A királyi kertet a Pest felé néző oldalon az Ybl Miklós terve után épült várbazár veszi körül, melynek mentén nyári estéken igen látogatott korzója van a budaiaknak. Újra visszatérve a Szt. György-térre, ha elhaladunk a már említett miniszterelnöki palota mellett, csakhamar a Várszínházhoz jutunk. Kívülről igénytelen épület, de belülről csinosan van berendezve, különösen az utóbbi idők óta, s mostanában, hogy a nemzet csalogánya Blaháné játszik benne, szép látogatottságnak örvend.
