vagyis ezen testvér-városban létező minden nevezetességek és látni méltó dolgok leírása (1845)
________________
Éppen negyven évet kellett várni az első német nyelvű útikönyv megjelenése után, hogy - a magyarosodó polgárság igényeinek kielégítésére - fenti címmel napvilágot lásson az első magyar nyelvű budapesti kalauz.
A nyomda megjelölése nélkül Pesten kiadott kötet alcíme így határozza meg a műfajt: "Vezéd vidékiek és bennszülöttek számára". A "vezéd" (jelentése nem "vezér", hanem "vezérlet") már akkor is avíttasan hangzott; sok más szócsinálmánnyal együtt a korai nyelvújító, Bartzafalvi Szabó Dávid alkotta Szigvárt klastromi története című hírhedett regényfordításában (1787).
Apró szépséghibája a magyar nyelvű "vezédnek", hogy nem eredeti szöveget ad közre. Az előszóban olvashatjuk:
"Midőn honunk fővárosai nevezetességeinek öszlegét közrebocsátjuk, irodalmunknak e tárgyban eddig érzett hiányát véltük némileg pótolni. A jelen magyar iratnak egyébiránt Feldmann hason tárgyú s czímű legújabban kiadott német munkája szolgált alapul, mellyet czélszerű rövidítésekkel nyelvünkön értelmezve, ezennel az olvasó kegyébe ajánlunk." (G. L. Feld- mann említett műve, a Neuester und vollständiger Wegweiser durch Pesth und Ofen , Lipcsében és Pesten jelent meg 1844-ben.)
Mindezzel együtt átfogó és élményszerű képet rajzol a reformkori Pest- Budáról. A két város fekvésének, területének és népességének leírása után sétára hív a belvárosban, a Lipótvárosban, a Józsefvárosban, a Terézvárosban, a Ferencvárosban, bemutatja a városrészek nevezetességeit; felsorolja a nyilvános kormányszékeket és hatóságokat, a nyilvános intézeteket (egyetem, Akadémia, iskolák, múzeumok, kórházak); szellemi s társadalmi élet címszó alatt a kávéházakról és a pesti sajtóról szól; az olvasó figyelmébe ajánlja a mulatóhelyeket, a színházakat, a fürdőket, de a temetőket is. A könyv míves acélmetszetein az épülő Lánchíd, a Városház, a Megyeház, a Redoute-épület és a Múzeum látható.
Az első magyar nyelvű útikalauzból a Lipótvárost bemutató fejezetet, valamint a Pest és Buda "áttekintését" segítő tanácsokat választottuk.
Második fordulatunk
A Leopold- vagy Újvárost
veendi szemlére. Ha előbbi kiindulásunk pontjáról tekintjük, a Leopold-
város folyamellen föl éjszak felé terjed, a belső várostól a Nagyhíd
utcza választja el, a Teréziavárostól a Váczi út (mellyet nem
kell a Váczi utczával
felcserélni), nyugatról a Duna mossa. Egészen rónán fekszik s napról
napra tovább terül, még tömérdek hely levén háztelkek számára. Az új
Lánczhíd a Leopoldvárosba fogja az összes kereskedelmi életet - Pest
lényegét - varázsolni, s a város folyamellenében fölfelé ezen városrész
terepén fog mindegyre messzebb nyúlni.
Első, futó pillanatra meg lehet ezen városrészen ismerni, hogy a legfiatalabb és hogy már helyzete miatt - közvetlenül a Dunához simulván - kiváltképen hivatva van Pest jövő nagyságának s europai jelentőségének központjává alakulni, s e hivatásának meg kell felelnie, ha békében folyand- nak le a napok s a város lassankénti kifejlődése erőszakosan félbe nem szakasztatik.
A Leopoldváros utai s utczái általánosan szélesek és szellősek, a házak építésmódja könnyű és csinos, többnyire mindnek megvan tág udvara, széles világos lépcsője, új divatú magas ablakai, mik a lakást e város részében olly kellemessé teszik. A térek vagy piaczok itt szépek s tágasak, közülök legnevezetesb s a város térei közt legmeglepőbb, legelsőbb rangú
Az Újpiacz , melly teljes joggal neveztethetnék a piaczok királyának, mert akár nagyságát, akár rendszerességét tekintve, alig akad társa. Egy majdnem tökéletes négyszöget képez, mellynek hossza 93, szélessége pedig 100 ölet tesz, e szerint 9300 négyzetölnyi terepet foglal el; országos vásárok alatt a kereskedelem központjául szolgál, s illyenkor egészen el van lepve deszkasátorokkal, boltokkal, mik egy kis várost képeznek, mellyben számos utczák futnak, egymást rendesen s egyenes szögletben átszelők. A régibb épületek az Újpiaczon lassanként újabbak s többnyire háromemeletesek által helyettesíttetnek, úgyhogy már jelenleg csupán három egyemeletes ház létezik itt, mellyek alig maradnak meg sokáig régi alakjukban. A piacz közepén egy négyes lámpa áll, minek fénye azonban gyenge arra, hogy ezen messze tág tért csak valamennyire is felvilágítsa.
Több ízben megpendíttetett már s szóban forgott azon eszme, miszerint az országos vásár s vele a deszkasátrak az Újépület előtti szinte elég tágas térre tétetnének át s az Újpiacz park módjára fákkal ültettetnék be, mi a város közepén zöld pihenő árnyhelyet, és a tikkasztó nyár hevében menedéket nyújtana, egyszersmind pedig a port is, melly gyakran sűrű fellegként nehezedik a tág tér fölé, megrögzené. Az egész tér kikövezése iszonyúbb költségekkel jár, mintsem azt a város jelenleg megbírhatná, a homoksivatagnak zöld és árnyas sétánnyá átalakítása ellenben sokkal csekélyebb költséget igénylene. Még egy más terv is - ha létrejöhet - nagy ékességet szerezne az Újpiacznak, t. i. a tervezett országháznak e piacz közepén leendő építése. Ezáltal a tág tér, melly jelenleg semmi perspectivát nem nyújt, kellemes középpontot nyerne. S legújabban óhajtásaink, úgy látszik, valósulni készülnek s az építkezés kezdete talán nem is igen távol áll. A puszta perspectivhiányt azonban a tervezett "Mátyás-emlék" szerencsésebben pótolhatná, melly nem fogna el annyi helyet, miképp majd a nagyszerű országház.
A Vásártérhez legközelébb a Duna felé következik a József tér, mellynek csinos és egyenmértékű házai pótolják a hiányzó nagyságot. Még kellemesb a József tér képe, ha déli oldalán a harminczadépület - így neveztetik a vámház - némileg nem vet reá homályt. Több gazdag privát személy már részére akará venni ezen épületet, hogy Pest Újvárosának e legszebb részét a többivel megegyező épülettel ékesítse, de a k. kincstár mindég megtagadá annak áruba bocsátását.
Közvetlen a József tér mellett s ettől csak a harminczad által elválasztva fekszik
A Színház tér, mellynek főoldalán díszlik a nagyszerű német színház homloktetője, miről a tér neve. Ez a város legnépesebb pontja, azon hely, mellyet minden foglalkozási utak átszelnek, mellyet a dologtalan mulatók különösen kedvelnek, s kiváltságosan látogatnak. A Színház tér nevezetes volt eddig híres rossz kövezetéről; de ma már csak a tér közepén - a bérkocsik állomásozó helyén - láthatni némely gödröcskékből feltünedezni a múltat s nagyrészt kényelmes járdákon haladhatni. Nyáron e téren a "Hebe" czímű frissítő bolt áll feltárva minden oldalról s feszített vászontetői alatt virág- szegte asztalok mellett kedves hűs árnnyal s jó fagylalttal kínálkozik.
A Raktér kevésbé tartozik a nyilvános térek sorába, s helyesben kövezetpartnak mondható, de különös figyelemre méltó, minthogy a két város legfestőibb pontja. A legszebb palotakoszorú díszíti a pesti partot, állomási helye levén a Bécs és Pest közötti legélénkebb pályán futó gőzöseknek, e térnek folyvást mozgalmas élénkséget kölcsönöz; mellette emelkednek az épülőfélben levő Lánczhíd hatalmas oszlopai máris a folyam színén fölül, s habár az egész még eddig hernyóként elburkolva van is, mindazáltal sejthetni, mi fényeseknek ígérkeznek a jövendő lepke kifejlő szárnyai; a túlpartról a vár s a bástyák komor magosságokról le- s áttekintenek a jelenleg pázsitfödte, virító hegyoldalon, mellyen egyengetett csigaszerű sétányok tekergődznek fölfelé; a magán álló Várhegytől jobbra elcsapong a szem Buda alsó részének végtelen hosszú házsorain föl egész Ó-Budáig, mellynek háttérét a sétányszelte hegyek képezik, balról pedig a Gellértorom, csillagászépületével csúcsán s terrassmódra oldalán fekvő kisded házsoraival, és a végtelen messze terjedő homokróna, mellyen a Duna alásiet, zárják be a látkört. E látvány minden idegenre, ki Bécsből a gőzösön először száll partra, varázsszépségben tűnik fel, s az első benyomás reá bizonnyal a legkellemesb.
Pest áttekintésére
kétségkívül a Gellérthegy , hol a látogató az csillagászintézet jeles távcsövein át nézheti a mennyezet roppant világait, s hol nyájasan fogadtatik; továbbá a támfal, a fegyvertár és a gróf Sándor-féle palota között a György téren a várban s végre a hajdan kopár vároldali új utak a legalkalmasb pontok. Valamivel ugyan távolabb, de szinte nagyon kellemes kilátás nyílik Pestre, a Dunára, az elláthatlan rónára a budai hegyek egyes csúcsairól is. Legérdekesb ezek közül a Jánoshegyről, a "menny"-ről (Himmel), az isten szemétől (Aug-Gottes), s a Svábhegy több pontjairól élvezhető kilátás.
Buda áttekintésére
egyetlen egy pont sem alkalmas, nem engedvén a város fekvése általános áttekintést minden városrészek fölött. A parti vidék átnézésére egész kiterjedésében a Gellért hegyétől egész a Margit-szigetig fel s még tovább Ó-Buda felé, alig lehetne alkalmasb pontot választani, mint az új városház megújított s fellebb emelt tornyának tetejét; kisebb mértékben élvezhetni e táj szépségeit a kereskedői épület emeleti tornáczáról. E két pontról elláthatni a parthosszati házsorokat s a Várnak keleti oldalát. A bástyáról, a Vár nyugati felén, átnézhetni a Krisztina-várost s a völgyet, mellybe beléépíttetett a Generalréttel, a Városmajor telepeivel s a Horváth-kerttel egyetemben. Balra az előbb rejtve maradt része a Ráczvárosnak vonódik fel a Gellérthegy szirtfalai felé, jobbra pedig a hegyláncz nyílik meg, s a leggyönyörűbb vidékeket, minő a Zúgliget, a Szép Juhászné sat., miket utóbb érintendünk, láttatja. A Vár nyugati oldala átnézésére legalkalmasb lenne a Generalrét közepét vagy távolabbról, a nyugatra felkanyarodó s a Svábhegyre vezető dombok valamelly pontját választani.