„Szeretem a temetőket. Egyszerűen és közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét... kezemben egy becsukott könyvvel sétálok és csodálkozom, milyen csendesek egyszerre a lármás emberek, hogy hangzik ki beszédünk a csendbe és az örökkévalóságba.”
Kosztolányi Dezső

„Kaffka Margit temetése a farkasréti temetőben, ólmos-esős zord decemberi alkonykor, a háborús katasztrófa pánikjában és a spanyol-betegség szörnyűségének tetőpontján vergődő város felett. Harmincan-negyvenen lehettünk, félelemtől vacogva, hidegtől dideregve, tompa fájással gyötört szívünkben - még ma is iszonyat fog el, ha álmatlan éjjel rágondolok.”
Schöpflin Aladár

„Odaát, a Nagy Fal mögött, már kora reggel felhúzzák a ravatalozó redőnyeit. Mintha egy üzletet nyitnának ki. Az első temetés kilenc órakor kezdődik. S azontúl, délután háromig átlag félóránkint ismétlődik meg ugyanaz a jelenet. Elöl a pap, kereszttel, utána a kocsi, aztán a fekete ruhás hozzátartozók, s mögöttük a gyászmenet”
Galsai Pongrác

Tartalom