Tisztelt Olvasó!
Tisztelt Városlakó!

_____________

 

A Budapesti Negyed e száma Budapest jövőjét kívánja megmutatni azoknak a szakembereknek a szemével, akik egy Budapesti Városfejlesztési Koncepció és Program kialakításán dolgoznak. A munkacsoport tagjai a Budapesti Negyed részére a koncepció legfontosabb javaslatait azok hátterével, dilemmáival és függőben maradó kérdéseivel együtt igyekeznek bemutatni. A vállalkozás nem titkolt célja, hogy a Budapesti Negyed olvasóit egy aktuális, most zajló folyamat részesévé, bennfentes ismerőjévé avassa.

*
      Egy nagyváros stratégiai programja a városban zajló gazdasági-társadalmi-térszerkezeti folyamatok ismeretén, értékelésén alapulhat, megfogalmazhat egyfajta kívánatos jövőképet, és meghatározhatja azokat a lépéseket, eszközöket, programokat, amelyeket a város e célok elérése érdekében megtehet. A városfejlesztési koncepció és az ennek alapján megfogalmazható program ideális esetben tehát olyan tervműfajnak tekinthető, amelyik a városfejlesztésért felelős közszereplők összehangolt cselekvési programja.
      Egy ilyen programot azonban semmiképpen sem tekinthetünk a tervgazdaságból ismert tervnek — elsősorban azért nem, mert a városfejlesztés piaci szereplőit nem lehet tervgazdasági módszerekkel irányítani. A várost nem a városatyák építik: normális esetben a város saját fejlesztései az összes fejlesztéseknek csak kis részét teszik ki, a város gyarapodása alapvetően a magánszereplőkön múlik. A városvezetés feladata azonban, hogy a fejlődésnek irányt szabjon, érvényesítse a közérdek szempontjait. A városvezetés feladata megfogalmazni és rögzíteni, hogy a spontán városfejlődés folyamatába hogyan építi be a tudatos városfejlesztés szempontjait, ezeket milyen értékekre alapozza, milyen stratégiát kíván követni, milyen eszköztárat kíván használni. Ezért kell programot hirdetnie.
      A program meghirdetése maga is eszköz: a piaci szereplők orientációjának egyik fontos eszköze. Ha a felvázolt jövőkép ösztönző, a várakozások, a közgondolkodásba átszivárgó elemek önmagukban is segítik a megvalósulást. A program gerincét adó koncepciótól elvárható, hogy koherens és reális rendszerbe szervezze a programelemeket. Többé-kevésbé ismernie kell a várható főbb folyamatokat, az alkalmazható eszközök várható hatását. Ebben — az eltérő sajátosságokat figyelembe véve is — elengedhetetlen más városok városfejlődési folyamatainak és városfejlesztési gyakorlatának ismerete, ami nagyban segíti a prognózisok körvonalazását.
      A hosszú távú tervezés mindazonáltal rengeteg bizonytalansággal jár, hiszen a tágabb térség fejlődési potenciáljának változásait, a gazdasági erőtér módosulásait, az életmód átalakulását rengeteg, ma még fel sem mérhető tényező befolyásolja. A programnak így hát kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy az újabb és újabb kihívásokra is válaszokat tudjon adni. Ezt mindenekelőtt a stratégiai tervezés folyamatosságának, a döntések rendszeres revíziójának kell biztosítania, hiszen a városfejlesztés végső soron "trial and error" alapú döntések sorozata. Tény, hogy a városfejlesztés eredményei nem rövid távon érvényesülnek. A választási ciklusoknál hosszabb időre van szükség, hogy egy-egy koncepció kiteljesedhessék, megmutathassa hatását, így fennáll a veszélye annak, hogy a politikai váltások mindannyiszor koncepcióváltást is magukkal hoznak. Ezért kívánatos, hogy a program — amennyire lehet — általános értékekre épüljön, és többé-kevésbé közmegegyezésen alapuló irányokat kövessen.
      A külföldi példák sora, Bécs, a német, holland vagy a spanyol városok gyakorlata két nagyon fontos tapasztalattal szolgál. Mindenekelőtt azzal, hogy van stratégiai tervük, másfelől viszont azzal, hogy következetesen alkalmazzák is. A programot valóban vezérfonalnak tekintik a területhasználat, az infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági szereplőkkel való kapcsolatalakítás, a szociális kérdések terén. Ha pl. a tömegközlekedés prioritásáról beszélnek, nem hoznak létre olyan településstruktúrát, amely ellehetetleníti a tömegközlekedést, a fejlesztési forrásokat ennek megfelelően csoportosítják, és a napi döntésekben, a kisebb beavatkozásokban is biztosítják az elv érvényesítését. Lehetőleg kerülik a félmegoldásokat... A városi szervezeteket igyekeznek a feladatokhoz alakítani, s ami igen fontos, gondoskodnak arról, hogy maga a szervezet működése is biztosítsa a fejlesztési koncepció koherenciáját.
      A koncepció és a program kialakítása természetesen nem egy szűk tervező csoport munkája, hiszen a program kidolgozása önmaga is a közmegegyezés kialakításának egyik eszköze. Az eddigi folyamatban számos szakmai vitára került sor, és lezajlott a kerületi viták sora is. Nyilván nem lehet a vitákban felmerülő, sokszor egymásnak ellentmondó javaslatokat mindig figyelembe venni — hiszen akkor előfordulhatna, hogy az utak nem érnek össze, s a hidak csak a Duna közepéig futnak —, de a prioritások átrendezésében, egyes újabb fejlesztési elemek megjelenésében feltétlenül fontos szerepük volt. Voltaképpen maguk a viták is segítik a koncepció szakmai tartalmának, érvrendszerének szélesebb körű megismertetését, így remélhetőleg egyfajta koherens gondolkodásmód kialakulását.
      Budapesten bármilyen koncepció érvényre juttatásában kétségkívül nehézségeket okoz a kétszintű — kerületi és fővárosi — közigazgatási rendszer; már a közszereplők álláspontjának összehangolását is sokszor ellehetetleníti. Ennek ellenére a koncepció és a program ezt adottságnak veszi — bár lehet, hogy több éves távlatban fel fog merülni a változtatás lehetősége és igénye. A program ennek megfelelően elsősorban a Fővárosi Őnkormányzat saját feladatait, szerepvállalásának terét fogalmazza meg — amit azonban nem egyedül, hanem az érintett szereplőkkel közösen kell megvalósítania. A program számos kérdésben — pl. ingatlangazdálkodás, gazdaságfejlesztés, szociális programok — javasolja az aktív, tehát kezdeményező várospolitika megjelenését, azaz nem csupán a jelenleg is meglévő feladatkörök részletezésére vállalkozik, hanem új, ma még gazdátlan feladatok ellátására is utal.
      Az egyeztetési anyag természetesen csak akkor válik programmá, ha a városvezetés elfogadja, magáénak tekinti, meghirdeti, s — lehetőleg politikai ciklusoktól csak kis mértékben befolyásolva — következetesen érvényesíti is. A programot összeállító munkacsoport tagjai bíznak benne, hogy a javaslatok minden várospolitikus számára a siker lehetőségét is tartogatják...

Budapest, 2000. május
A szerkesztők