EPA Budapesti Negyed 12-13 (1996/2-3)Csapó K.: A „Newyork” < > Saly N.: A Philadelphia

Belsőépítészet
és térhasználat
a New-Yorkban

____________
VADAS FERENC

      A kávéház és a palota nevének írásmódja többször módosult a fennállás során. Jelen írásban az építés-korabeli kötőjeles forma szerepel, ez látható a főpárkány feletti márványtáblán is, az épület sarkán.

      Jeles nap volt a budapesti kávéházak történetében 1894. október 24-e. Ekkor avatták fel a New-Yorkot, melyhez hasonlóval - a kortársak szerint - sem Bécs, sem más nagyváros nem büszkélkedhetett. „Ez idő szerint (...) a kávéházak dolgában Budapesté a babér” - ünnepelte a sajtó a főváros legújabb nevezetességét. [1] Magát az épületet, az azonos nevű palotát már a nyáron átadták, így a kávéház megnyitása lett a pályázati botránnyal kezdődő építéstörténet [2] záróaktusa.
      Ellentétben a budapesti kávéházak többségével, melyeket régóta meglévő épületek földszintjén utólagosan alakítottak ki, ez esetben már az építési program előírta a kávéház létesítését. Az építkezés célja nemcsak az építtető társaság méltó székházhoz juttatása és a bérbe adandó helyiségei által jövedelmező tőkebefektetés volt, hanem „oly palotát építtetni, mely a társaságot imponáló megjelenésével méltóan reprezentálja.” [3] A reklám-funkció indokolta a szokásosnál gazdagabb díszítést, igényesebb kialakítást. A felkiáltójelszerű homlokzati torony már messziről magára vonta a figyelmet, az épületbelsőben a kávéház - a palota fő attrakciója - hivatása volt a belépőt elkápráztatni, a társaság korlátlan anyagi erejét demonstrálni.
      A Hauszmann Alajos tervezte épületben a New York Life Insurance Company irodái csak az első emelet körúti szárnyát foglalták el, felettük, a másodikon eredetileg az írók és hírlapírók neves Otthon körének helyiségei voltak, e két szint többi részén és a harmadik-negyedik emeleten pedig lakások. A földszinten csak a palota főbejáratától jobbra kerültek üzletek, a főhomlokzat baloldalán és végig a Dohány utcai fronton, sőt, a hátsó (Miksa, ma Osvát) utcai szárny felében is a kávéház kapott helyet, mely több mint félévszázadig a legnagyobb teret elfoglaló intézmény volt az épületben. [4]
      A tervező a középfőfal kiváltásával egybefüggő, háromhajós teret alakított ki a Dohány utcai szárnyban (a két traktusnak megfelelően, illetve egy keskenyebbet az udvari árkádok alatt) - háromféle padlószinttel: az utcai traktus valamivel van csak a járdaszint felett, a középsőt jóval mélyebbre helyezte, míg a keskeny udvarit megosztotta, s karzatot létesített. A szintén két szintre osztott Miksa utcai szárnyban felül a karzat folytatódik egészen a Dohány utcáig, ahonnan közvetlenül is megközelíthető. Igy minden irányból rálátás nyílik a középső, mélyített térrészre, a legendás „mélyvíz”-re. A traktusokat elválasztó pillérek egymástól nem egyenlő távolságban helyezkednek el, így szélesebb és keskenyebb térszakaszok váltakozása tagolja a teret.
      A Dohány utcai szárnyban volt maga a kávéház, mely a körúti oldalra átfordulva L alaprajzot vett fel; az arénaszerű mélyvízben biliárdtermet rendeztek be. Az egész kávéházi részt a leggazdagabb barokk stílusban alkották meg, nemes anyagokkal díszítették. Anyaghasználatának jellemzője, hogy a márvány és a stukkó mellett nagy szerepet kapott a bronz. Az egyes térszakaszok mennyezetét nagyméretű pannók borítják, Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc művei. Kötetlen kompozíciók, melyek a helyhez illő témákra (játék, szerelem, művészetek) asszociálnak, könnyed, néhol frivol feldolgozásban. [5] A hangsúlyos pontokat (a sarokbejáratot, a körúti szárny végét és a mélyvíz lejáratát) csavart oszlopos hármas kapuzatok tették ünnepélyessé.
      A körúti szárny utolsó szakaszát (a mai ruhatárat) elkülönítették, és eltérő - empire - stílusban képezték ki: zöld, illetve fehér selyemmel burkolták, szalonszerűen rendezték be. [6] Ez volt a hölgyterem, egyes beszámolók szerint a nemdohányzók terme. [7] Aligha véletlen, hogy a kártyaszobákat ettől a lehető legmesszebb, a kávéház átellenes végén helyezték el, a Miksa utcai szárnyban, a karzaton. Az itteni két ún. játékszobát szeparálták a kávéházi tértől, eltérő stílusuk is elkülönítette őket. A nagyobbik XV. Lajos (rokokó), a kisebbik reneszánsz modorú. Az egyiket a fehér szín, a másikat a vöröses faburkolat dominálta. (Ez utóbbi a mai Lotz-terem.)
      Az alagsor eredeti helyiségeiről sokkal kevesebbet lehet tudni, mint a sokáig fennálló (jórészt ma is meglévő) fentiekről. A Dohány utcai szárny alsó szintjén az átadás idején étterem volt (ott, ahol ma az éjszakai bár működik). Részletes leírás vagy fénykép nem maradt fenn róla. [8] A játéktermek alatt (a mai márványterem helyén) lehettek a különtermek. [9] A négy chambre séparée mindegyikét más-más stílusban rendezték be, de a források ellentmondóak abban, hogy melyekben. [10]
      A kortársaktól a legtöbb dicséretet a berendezés, a dekoráció és a műszaki megoldások kapták. A márvány és bronz kombinációját kivétel nélkül minden méltatás kiemelte, egyaránt dicsérve Szabó Antalt és a kivitelező Beschorner-céget. A Forgó és Társa cég által szállított tükörablakoknak méretüknél fogva (20 négyzetméter) sem volt addig párja Budapesten. A festett üvegablakokat „melyek változatosan a renaissance, barokk, japán, török, pompéji stylre emlékeztetnek ...” ugyane cég főnöke, Walther Gedeon készítette. [11] Újdonságot jelentettek a Buchwald-cég által szállított bronz asztalok és székek, valamint a játékterem fa bútorai, amelyek a Kohn Jakab és József cégtől származtak. Külön dicsérték a világítást: „A világítótestek szinte beleolvadnak az architektúrába, melyet majd koszorú, majd pedig lánc vagy csillárok alakjában nagyszerűen díszítenek.” [12]
      A megnyitásról szóló beszámolók és a későbbi leírások egyaránt szuperlatívuszokat használtak a páratlanul gazdag és nívós enteriőr méltatására. A kevésbé lelkes utókornak is azt kell megállapítania, hogy a kávéházi művészet itt jutott el a palotaépítészet igényességének és minőségének színvonalára, megalkotva a historizmus legértékesebb belsőépítészeti együttesét a vendéglátás terén, a kávéház-palotát.

      A New-York palota reprezentatív funkciójából következett, hogy a kávéházat az építtető, illetve Hauszmann, a tervező a jobb társaság és az előkelő külföldi vendégek használatára szánta. [13] A fennállás első évtizedében - amikor Steuer Sándor volt a bérlő (üzemeltető) - valószínűleg így is volt, a századforduló után azonban korszakos változás történt: a Harsányi fivérek idején az előkelő intézményből irodalmi kávéház lett. Erről a korszakról források és feldolgozások tömege szól [14], de mivel átalakítás ebben az időben nem történt, itt nem szükséges kitérni rá. Csak a berendezés módosult részben az időszak vége felé; 1911-ben bútorcsere történt a karzaton: a tömör támlás, jellegzetes tárcsákkal díszített pamlagok, valamint a modern asztalok és székek a kiváló építész és bútortervező, Kozma Lajos tervei szerint készültek. [15] 1913-ban véget ért a kávéházban a Harsányi-korszak. Megalakult a New-York kávéház részvénytársaság, mely sűrűn változó részvényesekkel az államosításig üzemeltette a kávéházat, az első időszakban Bánó Dezső és társai vezetésével. [16]
      1918-ban Aczél Miksa és társai vették át a kávéházat. [17] A sajtó a hely karakterét féltette a változástól: „A szuterénből étterem lesz. A földszinten és a galérián nagy amerikai stilű bár nyer elhelyezést és a hölgyterem cukrászdává alakul át.” [18] Ez lesz a kegyelemdöfés. A félt változások részben bekövetkeztek: a mélyvízben étterem létesült a biliárdterem helyén, továbbá a „felső erkély háta mögött levő helyiségekből csinos bárhelyiség lett...” [19] Belsőépítészeti átalakításról nem tudni, a berendezés legalább részleges cseréje valószínű. Az eredeti, a Dohány utcai szárny pincéjében lévő étteremről hallgatnak a források. Feltehetően nem volt hosszú életű. A New-York éttermi korszakát minden feldolgozás a mélyvíz funkcióváltásától datálja. Ennek az első - ideiglenes - bárnak az emlékét pedig elhomályosította a néhány évvel később létesült mahagóni bár. [20]
      1919-ben, majd két évre rá újabb bérlőváltozás történt. 1921 nyarán Tarján Vilmos és társai szerezték meg, több mint másfél évtizedre a kávéházat [21], melynek ez lett a második fénykora. Tarjánról és az általa fémjelzett korszakról bőségesen szól a kávéházzal kapcsolatos irodalom, így elégséges a Tarján-érának csak az építészeti vonatkozásait érinteni. [22] Az ő nevéhez szokás kötni az étterem és a bár létesítését, alaptalanul. Ő csak továbbfejlesztette őket, igaz, szempontunkból épp ez az, ami érdekes. Regnálása első öt évében nem történt építészeti jellegű változtatás, a következő kettőben annál több.
      Az átalakítások terv- és iratanyaga hiányosan maradt fenn [23], így a történtek csak részlegesen rekonstruálhatók. A változás fő elemeként lényegesen kibővült az étterem, hozzácsatolták a Miksa utcai szárny alagsorát, azaz a játéktermek alatti területet (a korábbi chambre séparée-k helyét). Itt létesült az épület e korszakának legjelentékenyebb belsőépítészeti alkotása: a márványterem. [24] Egybenyitották a mélyvízzel, hátrább vonták a fölöttes karzatrészt és áttörték a nagyobbik játékterem ottani falszakaszát: a Hauszmann által alkalmazottal megegyező, csavart törzsű oszlopos hármas nyílást alakítottak ki. [25] A konyhát a Dohány utcai szárny alagsorában rendezték be, az oldalhomlokzaton bejáratot nyitottak a karzatlépcső mellett, hogy az étterem közvetlenül, a kávéház érintése nélkül is megközelíthető legyen. A főbejáratot viszont a sarokról a hölgyteremhez helyezték át.
      A tervező, a neves belsőépítész, Forgó Gábor neobarokk stílusban tervezte meg az átalakítást, tökéletesen alkalmazkodva a Hauszmann által harminc évvel korábban kialakított formavilághoz. Ez nemcsak ott érvényesül, ahol átalakítást - kiegészítést - végzett, hanem a márványteremben is, melynek részletkiképzése nem másolja a New-York más tereit, stílusában mégis tökéletesen illik hozzájuk. Ehhez az is kellett, hogy olyan remek kivitelezők álljanak rendelkezésre, mint Rákos Manó cége (szobrász, stukkó és műmárvány munkák), vagy Sóty Zoltán (műlakatos). [26] 1927 őszén átadták a megnagyobbított éttermet, melyet teljes elismeréssel fogadtak: „... márványból, rézveretből, tükörből, plüssből készült költemény”. [27] Hasonlóan pozitív fogadtatásra talált a következő év szenzációja, a mahagóni bár, melyet a márványteremre szimmetrikusan, a Miksa utcai kapualj túloldalán alakítottak ki. A Miklós Dezső tervezte enteriőrt a különleges fényeffektusok tették egyedivé „... opálos, finom fénnyel világító alabástrom-oszlopok, a titokzatosan rejtett fényhatások, a hirtelen fölvillanó színes fénnyel itatott asztallapok”. [28] Az exkluzív bár hamarosan a pesti éjszaka központja lett, világhírű vendégekkel. A bár és a luxusétterem mellett megmaradt a kávéházi rész szociális heterogenitása. Létrejött a Tarján-üzem sajátossága, a nagyon különböző társadalmi helyzetű vendégek egyidejű jelenléte a New-Yorkban. [29]
      A bár funkciója öt évvel később megváltozott, anélkül, hogy át kellett volna alakítani. Elég volt a berendezést kicserélni: „... most bokszokkal, páholyokkal, íróasztalokkal és szabad römizéssel egy pazar, minden igényt kielégítő terem áll a pesti művészvilág rendelkezésére”. [30] A művész-szoba sem maradt fenn sokáig, visszaalakították bárrá, s ekként működött - lényegében változatlan formában - az 1973-as rekonstrukcióig.
      A harmincas években további átalakítások történtek. [31] Közülük a legjelentősebb, hogy a Miksa utcai szárny földszintjét - a bár fölött - klubhelyiségek foglalták el. Összeköttetésüket a kávéházzal, mivel a kapualj túloldalára estek, nem volt könnyű megoldani: a kapualj terén át keresztbe vezetett, ma is meglévő „sóhajok hídja” kapcsolta össze a klubszobákat a túloldali játékteremmel (a barokk és reneszánsz stílusú helyiség ekkor egybefüggő, közös tér). A foganatosított beavatkozások mellett továbbiakat is terveztek, de ezek papíron maradtak. [32] Szerencsére, mert megvalósulásuk esetén a hely elvesztette volna eredeti karakterét. Készült terv a palotaudvar sörkertté alakítására, de a mélyvíz helyén létesítendő pincesöröző ötlete is felmerült. Az utóbbi tönkretette volna az enteriőrt: a mélyvizet lesüllyesztette volna a pincébe, és lefedését tervezte a kávéház padlószintjén, ami által megszűnt volna az egyedi térhatás; a tipikus sörözőberendezés pedig a Hauszmann-Forgó féle belsőépítészeti megoldástól lett volna idegen.
      Tarján 1937-ben távozott. Utódai nem tudtak gyökeret verni, szinte évente új bérlője volt a kávéháznak. [33] Csak 1942-ben került szakértő kezekbe, amikor a híres vendéglős és kávés Spolarich családé lett a kávéház Rt. részvénytöbbsége [34], de a háború megakadályozta a konszolidációt.

      Az 1944/45-ös ostromban megsérült kávéház a tavaszi „perzsavásár” után, 1945. május 1-jével megnyílt [35], de 1947. április 29-én ideiglenesen ismét bezárt. A tervezett átalakítást sokan a hely végnapjának, egy korszak végének tekintették. [36] A körúti oldalon presszó és söröző kialakítását tervezték, „... hogy ezzel a szociális szempontokat is figyelembe véve elérhetővé tegyék a kis pénzű emberek számára is”. [37] A korszellemnek megfelelő átalakítással Rákos Pált bízták meg, aki - amellett, hogy bizonyos részletekben alkalmazkodott a meglévő architektúrához - részben meghökkentően modern enteriőrt tervezett. [38]
      A kávéház L alakú terét három részre osztotta. Az egykori hölgyterem helyére és a csatlakozó szakaszba presszó került, vadonatúj belsőépítészeti térbe. Hullámlemezből álmennyezetet épített, a falakat sima burkolattal látta el, a padozatot sárga aszbeszttel fedte. Az eloxált aluminium burkolatú pult mögé Hincz Gyula New Yorkot ábrázoló képét, az oldalfalakra Grandtner Jenő reliefjeit helyezték. A rózsaszínű falak közé zöld kárpitozású modern bútorok kerültek.
      Az új közfal túloldalát viszont a régi faltagolás folytatásával képezte ki. Itt és a saroktérben az alacsonyabb társadalmi státusú vendégeket kiszolgáló büfé-söröző kapott helyet. Itt csak a berendezés cserélődött ki, az architektúra érintetlen maradt. A sima, modern pultok barokkos lábazatot kaptak, hogy ezzel is alkalmazkodjanak a környezethez. A Dohány utcai szárnyban megmaradt a kávéház, de a túloldalihoz hasonló rabicfallal elkülönítve a sörözőtől. Amíg a presszó és a söröző között nem volt átjárás, a söröző és a kávéház között igen, a körúti traktusból áthozott hármas kapuzat középső ívén keresztül.
      A „demokratizált” New-York sem maradt fenn sokáig; nem sokkal ezután bezárták, és a Sportszer Nagykereskedelmi Vállalatnak adták a helyiséget. [39] A palotát az államosítás után a Lapkiadó Vállalat kapta.
      A kávéházat 1954-ben nyitották meg újból, de átalakítási tervei már 1951-ben elkészültek. Ezúttal is Forgó Gábor készítette őket, immár a KÖZTI keretében. [40] Lényeges változást két helyen proponált: az egyiket az alagsorban, a másikat az egykori hölgyterem helyén. Valószínűleg az étterem megnőtt mennyiségi igényei okozták, hogy bővíteni kellett a konyhát. Az alapterület-növelés egyetlen lehetséges módja az alagsor kiterjesztése volt az udvar területére. Egyelőre csak a felére, ami által félig körbeépítették az ottani kútszobrot. A karzat magasságába került konyhafödémen viszont teraszt lehetett létesíteni, közvetlen kijárással a kávéházból.
      Az 1947-ben modern formába öltöztetett presszót visszacsatolták a kávéházhoz, és eltüntették a helytől idegen elemeket. A volt hölgytermi szakaszon szintmegosztás történt, ezáltal alacsony, nyomott térrész keletkezett, ahol presszót alakítottak ki. A Forgó három évvel korábbi tervén felvetett megoldás elegánsabb lett volna a légtérbe csak kissé benyúló, ívelt vonalú, barokkos erkéllyel. A presszó historizáló, de a kávéház stílusához szorosan nem illeszkedő kiképzésével szemben a karzatszinten a körúti szárnyra és a saroklevágásra ekkor nyitott erkélyek pontos másolatai a Hauszmann-korabelieknek.
      A következő két évtizedben csak kisebb változtatások történtek, majd 1973-ban a máig utolsó rekonstrukció. Ekkor elbontottak sok zavaró, az enteriőrbe utólag bekerült részletet (szélfogókat, a mélyvíz 1930-as évekbeli zenekari erkélyét), de olyanokat is, amelyek eredetiek voltak (pl. a padlóburkolatot, eltüntették a berendezés maradványait), illetve a Tarján-korszak önálló értékkel bíró alkotásait (mint a régi bárt, melyért nem kárpótol a máshová helyezett új). Ismét bővítették a konyhát, immár az udvar egész területét igénybe véve, szintjét egyenletesen megemelve. Helyreállították a játéktermeket, a kisebbikben ekkor került a falra a helyiségnek nevet adó Lotz-kép, mely addig a presszó mennyezetét díszítette. (Ez a kép nem eredeti tartozéka a kávéháznak.) Restaurálták a mennyezeti festményeket. Helyenként gipsszel pótolták a bronzdíszítés hiányait, de - hibái és hiányosságai ellenére - ez az átalakítás közelebb hozta a kávéházat eredeti állapotához.
      Áttekintve a fennállás évszázadát, legfontosabb változásait, kirajzolódik néhány, a New-York állandó problémáit érintő tendencia. A megnyitástól fogva ilyen volt az intézmény jellege: a kávéház dominálta persze, s bár a legelső kísérlet kudarcot vallott, a száz év története úgy is leírható, mint az étterem fokozatos térnyerése, és a kávéház visszaszorulása. Megszűnt a biliárdterem, a (nemdohányzó) hölgyterem, a játéktermek, a chambre séparée-k és a másodlagos kiszolgáló funkciók (a fodrásztól a fiókzálogházig). A húszas években megjelent és azóta is létezik az éjszakai bár. Több kísérlet történt a popularizálásra (eszpresszó, büfé, söröző), sikertelenül. A jelen állapot (már csak árait tekintve is) a megnyitás utáni korszak exkluzivitását idézi.
      Többször módosult a főbejárat. Eredetileg a Dohány utca sarkán volt, Tarján idején helyezték a palota bejárata mellé. Az ötvenes években ismét a régi helyére került, majd húsz év elteltével megint vissza az egykori hölgyterem helyére, ahol a ruhatárral és előterével létrehozták a New-York belsőépítészeti mélypontját.
      A harmadik állandó változó a világítás. Az eredeti csillárok alig lógtak bele a térbe, tökéletesen illettek az enteriőrbe. A későbbiek szegényes hatást keltettek, az 50-es években fölhelyezettek már túlméretezettek voltak, de még mindig elviselhetőbbek, mint a ma látható borzalmas rézcsillárok, melyek für sich csúnyaságuk mellett a térhatást is tönkreteszik. (A helyreállítás félig sikeresnek mondható eredményei - a bútorok egy része, a falikarok, a kandeláberek - legalább távolról emlékeztetnek az eredetiekre.)
      A hely összességében így is megőrizte értékei zömét. Ezek az eredeti állapothoz képest a Forgó-féle bővítéssel még gyarapodtak is. Így a New-York kávéház nemcsak a 19. századvégi historizmus páratlan téralkotása, hanem a húszas évek neobarokk irányzatának is becses emléke, a kettő közösen a magyar belsőépítészet egyik legnívósabb együttese.

      1. (A legszebb kávéház) Pesti Hírlap, 1894. október 25. 9. p.
      2. A tervpályázatra és az építkezésre terjedelmi okokból utalásszerűen sincs mód itt kitérni. Részletes feldolgozásuk a szerző által készített műemléki tudományos dokumentáció (a palota és a kávéház évszázados történetét végigkövető épületmonográfia), mely az e cikkben tárgyalt mozzanatokat is részletesebben ismerteti.
      3. K.M.: New-York-palota. Pesti Hírlap, 1894. október 25. 7. p.
      4. Területe idővel még növekedett is: a hátsó homlokzat bal oldalán nyíló helyiségek a 20. században (az alagsoriak a húszas, a földszintiek a harmincas években biztosan) már a kávéházhoz tartoztak.
      5. Korabeli leírásuk: A New-York-palota és kávéháza. Vasárnapi Újság, 1894. november 18. 764. p.
      6. A „New-York” kávéház. Építő Ipar, 1894. október 31. 519. p.
      7. A főváros legújabb látványossága. Magyar Állam, 1894. október 26. (címlap) és Wagner József: New-York kávéház. Budapest legjelentékenyebb látványossága. Kávésipar Szakközlöny, 1894. október 15. címlap.
      8. Csak a kávéház publikált metszetrajzáról tudható, hogy falait aránylag egyszerű faburkolat borította. A 6. jegyzetben hivatkozott cikk említi, hogy egyszerű, de ízléses kiképzése volt.
      9. Az egyik kortárs szerint a karzattól lefelé haladva, de még az étterem előtt lehetett ide jutni. Mercur: A New-York-palota. Egyetértés, 1894. augusztus 5. 9. p. Ezt támasztja alá, hogy az engedélyezési tervsorozat megfelelő lapján (Fővárosi Tervtár) négy kisebb helyiséget mutat itt egy utólagos berajzolás.
      10. Japán, barokk, spanyol, kínai, török és reneszánsz modorú helyiségekről történt említés Mercur, illetve Wagner idézett cikkében.
      11. A Newyork-kávéház megnyitása. Budapesti Hírlap, 1894. október 25. 9. p. és ugyanezen a címen Kávésipar Szakközlöny, 1894. november 1. (címlap)
      12. Ld. 6. jegyzet.
      13. Hauszmann Alajos: A „New York” életbiztosító-társulat budapesti palotája. A Magyar Mérnök- és Építész- Egylet Közlönye, 1893. 321. p.
      14. Például Konrádyné Gálos Magda: A Newyorktól a Hungáriáig. Bp., 1965. és (legújabban) Erki Edit: A New York átváltozásai. 2000, 1994/10. 41-49. p. (Az irodalmi feldolgozások adatai az épületet illetően gyakran pontatlanok, ezért fenntartással kezelendők.)
      15. Intérieur, 1912/1. 13. p.
      16. BFL VII.2.e. Cégbíróság. Társas cégek jegyzéke. 64 B kötet fol. 264.
      17. A cégjegyzékbe csak 1919 februárjában vezették át a módosítást, pedig a váltásra már az előző év májusában sor került.
      18. K.: Gazdát cserél a New-York. Vágóhíd, 1918. május 7. 11. p.
      19. Az átváltozott New-York kávéház. Vágóhíd, 1918. augusztus 20. 11-12. p.
      20. Az étterem ötlete állítólag Dénes Gy. Aladártól, Aczél társától származott. Dénes Gy. Aladárné visszaemlékezése. MKVM adattár 465-70. ltsz.
      21. Mint a 16. jegyzet fol. 265.
      22. A Tarján-korszakra a legtöbbet idézett forrás magának a bérlőnek a két visszaemlékezése. Tarján Vilmos: (t.v.)-től a Tarjánig. Bp., é. n. 159-166.; 193-196. p., valamint (csak a bárról) uő: Pesti éjszaka. Bp., 1940. 37-41. p.
      23. A BTM Kiscelli Múzeum tervtárában, illetve a BFL-ben.
      24. Helyének korábbi funkciójára az engedélyezési kérelemre adott műszaki vélemény utal: „Az alagsort azelőtt kabaré céljára használták...”
      25. Hasonlóképpen váltották ki a szomszédos - a Dohány utcai traktusba eső, a játéktermet a kávéházi karzattól elválasztó - falszakaszt, megnyitva és megduplázva a játékterem bejárata körüli ugyanilyen kialakítású Hauszmann-féle faltagolást. Az eredeti (1892-es) engedélyezési terven egyébként ugyanez a megoldás szerepel (csak a kivitelezés közben módosult), így nemcsak a részletek azonossága miatt tekinthető autentikusnak.
      26. A kivitelezők felsorolása: A megnagyobbított New-York kávéház. Vállalkozók Lapja, 1927. október 13. 7. p.
      27. Pest fotografiája: a Café New-York. Színházi Élet, 1927. 43. 99. p.
      28. A pesti éjszaka ragyogása. Színházi Élet, 1928. 32. 109. p.
      29. Erről részletesen ír maga Tarján, a 22. jegyzetben hivatkozott visszaemlékezéseiben.
      30. A New-York művészszobája. Színházi Élet, 1933. 40. 78. p.
      31. Ezeket a palotát 1937 óta birtokló Nova Rt. számára 1938-ban készített felmérési tervsorozat lapjai mutatják. BFL XV. 327/93.
      32. Tervei: BFL XV. 327/93. (A tervlapok datálatlanok, így nem tudni, hogy a Tarján-korszakban készültek-e, vagy később. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek.)
      33. Felsorolásuk, mint a New-York kávéház Rt. cégvezetőié BFL VII. 2. e. Cégbíróság. Társas cégek jegyzéke 64 B kötet. fol. 266.
      34. Újra feltámadt a Newyork! Film, színház, irodalom, 1943. 2. [24. p.]
      35. BFL VII. 2. e. Cégbíróság Cg 2497. New-York kávéház Rt. Jelentés a közgyűlésnek (1947. július 20.)
      36. Kálmán Jenő: Nekrológ a New-Yorkról. Színház, 1947. május 6. [28. p.]
      37. Puszta Béla: Ma reggel bezárt a New York kávéház. Világosság, 1947. április 29. 4. p.
      38. A New-York kávéház átépítése. Tér és forma, 1947. 9. 212-213. p.
      39. A kávéház Rt. utolsó közgyűlése 1947-ben volt.
      40. A tervek az OMvH tervtárában vannak.


EPA Budapesti Negyed 12-13 (1996/2-3)Csapó K.: A „Newyork” < > Saly N.: A Philadelphia