Széchenyi István gróf

________________
SZEMERE BERTALAN

I.
Lustán nyugszik a tenger, kék hullámai tétlen
Alszanak, hosszú halál' szelleme leng tükörén.
Mint Neptun jelenél te meg a tridenttel öledben,
Intél azzal: - ime, mozgani kezd az orczeán.
Mily gyöngyörű átváltozat! Ó mely szívemelő nagy
Látvány! Fürge hajók szeldelik a habokat,
Árboczikon vig zászlók lengenek, - éneklő nép
Hem'seg partjain, a munkazaj égbe siet.
Talpon van minden, jön, megy, fut, dolgozik; élet
Ihlete szállt rájok, pes'g inaikba' a vér.
Csendteljes éjjel után zaj közt igy támad a reggel,
Téli halálbul igy ébred a friss kikelet.
Nagy hazafink! neked üdv, te egy népnek istene lettél,
Holt vala az, s fölkelt szódra halottaibul.

II.
Ujra de mért intél ó tenger Istene? Sok már
A zaj? Bánod a dús életet, a mit adál?
Népet s embert, a ki teremt, azt hagyja haladni
Útján, a ki szabad, nem fogad el urat az.
Van törvénye, de zsarnoka nincs s ha lenni akartál,
El veled, ál-isten vagy, omolj össze te is.
Ó elavult Neptun, tedd le a tridenst és ha kell, halj meg;
Feltarthatlan a nép - áttör az hamvaidon is.

Ország-Világ, 1896. 18. oldal

Ország-Világ
Képes Hetilap
1896-ban szerkesztője: Dr. Váradi Antal.
Kiadta az Országos Irodalmi R.t.