Mulató város
_______________
 

      - A mulató Budapest. Budapest kávéházaiban, vendéglőiben, és más mulató helyein a rendőrség most készitett statisztikája szerint összesen 223 különféle zenekar játszik 1570 zenészszel. És pedig 130 czigányzenekar 997 taggal, 36 vegyes zenekar 216 taggal, 21 női zenekar 154 taggal, 3 szerb zenekar (tamburások) 22 taggal, 9 katona zenekar 270 taggal, tizenegy mulatóhelyen pedig zongorával mulattatják a közönséget. Ebbe a statisztikába a Konstatinápolyi vegyes zenekarok és tagjai nincsenek beszámitva.
      (Képes Családi Lapok, szeptember 6.)

      Mulató
      Alig hogy a Vigszinház kitárta fényes csarnokát a Lipótváros egyik végpontján, a fővárosnak egy másik részén ég felé meredő szálfák hirdetik a muzsák egy új hajlékának a megalakulását.
      Innen-onnan öt szinházban hirdetik majd Thália papjai a magyar szót és öt szinpad előtt hódol meg a közönség a magyar irodalom és művészet előtt.
      Téli estéken a most meglevő szinházak alig győzik befogadni a tóduló közönséget; egy-egy première, vagy kapósabb darab rogyásig telt házakat csinál és a kinrekedtekből még bőven telnék más két szinház részére is közönség. Ezek a kinrekedtek szolgáltatják a legnagyobb kontingensét azoknak a szórakozást keresőknek, a kik orfeumokban, úgynevezett mulatókban, a kurtaviganójú muzsának hódolnak.
      Mert Budapest keresi a szórakozást és nem épp válogatós a módjában. Ott váltja meg, a hol kapja és a hol kényelmesen hozzáférhet. Az emésztő munkában, a mit kevés kivétellel mindenki végez és a mely nyűgben tartja naphosszat a kedélynek minden nyilvánulását, szinte üdülésszámba megy az estéli szórakozás, a hol leszerelve a nap gondjaitól, egy-két órán át módjában van kinek-kinek szépszerével csillapitani a felzaklatott idegzetet.
      Más nagy városokban a mulatók mintegy kiegészitik a szinházi szórakozást és az előadások kezdetét is a szinházi záróra után állapitják meg. Nálunk a mulatók valósággal konkurrensei a szinházaknak; egyidőben kezdik meg az előadásokat, duzzadó, változatos műsorral és napról-napra izmosodnak, gyarapodnak. Ma már odajutottunk, hogy a fitosorrú muzsa, bolyhos, szőke hajával nem holmi rejtett zugból kacsintgat kifelé, hanem fényes, oszlopos márványcsarnokokban csicsergi el mosolyogva pikáns dalait.
      Mindezt annak az ötletéből emlitem meg, hogy a napkban a kerepesi-úton, a fővárosnak ezen a főerén, a Nemzeti és Népszinház között újból fényes tanyát ütött a muzsáknak e legcsintalanabbika. És bár Budapest fejlődésére való tekintettel mindig örvendetes jelenség a szórakozóhelyek sokféle változatossága, ez alkalommal nem fojthatok magamba egy kis szemrehányást azzal a forummal szemben, mely engedélyt adott az új vállalatnak, új forrását nyitván meg a nálunk még mindig kapós német férczirodalomnak.
      Igazán sajátságos! Huszonnyolcz napilap és maholnap öt szinház ostromolja napról-napra a fővárosi közönséget a magyarosodás érdekében a lehető legnagyobb sikerrel, de a könnyebb fajta szórakozást egyformán fogadja el, bárhonnan kinálják és eszeágában sincs kutatni, vajjon magyar szivből, lélekből fakad-e az, a miben gyönyörűségét találja.
      Magyarosodik a főváros nyelvben, de karakterében még mindig idegenszerű. Erre vonatkozólag jegyezte meg Rákosi Jenő egy alkalommal: »mulatozása közben kell megrohanni magyar szellem produktumával ezt a fővárosi közönséget, hogy kivetkőzzék kozmopolita mivoltából. Mulatozása közben fogékony, gyönyörködése közben kapaczitálható és akarva, akaratlanul meghajol a magyar géniusz előtt«.
      És alig hogy kimondta ezt a szentencziát, ha jól emlékszem, 1894. farsang alkalmával hozzálátott az Otthon tündérestélyének a rendezéséhez a Vigadóban. Az estélyen ez a zseniális ember még néhány lelkes iró és művész társaságában maga is csatasorban állt, fényes tehetségét apróra felváltva, csillogtatta aranyos humorát. Az estély műsorának legnagyobb részét tudniillik kuplék, monológok, párbeszédek, apró vigjátékok, paródiák képezték. Ezeket elsőrangú művészek interpretálták. A magyar szellem tréfás megnyilatkozása mindvégig fogva tartotta a közönséget és látva a nagy sikert, Rákosi Jenő azóta is többször kereste az alkalmat, hogy részben ilyen estélyek rendezésével, részben lapja terén egyengesse az útját a magyar orfeumnak.
      Fájdalom, mindeddig nem akadt még vállalkozó kar, mely tőkéjét egy magyar orfeum keretében akarná kamatoztatni. És ha akadna is vállalkozó, - úgy mondják általánosságban - nagyon hátráltatja egy ilyen tisztán magyar mulató létesitését a hiány repertoirban és előadókban. Mind a két kifogás alaptalan. Fényesebb műsora egyetlen egy mulatónak sincs, mint a minőt a magyar irói gárda teremteni tudna, a szini iskolákból pedig igen jóravaló gárdát lehetne nevelni, mely könnyű szerrel versenyezne a sok hivatlan, Bécsből ideszakadt künsztlerrel. [47]
      Nem ezeken mulik! Egy hozzá értő erőre van szükség, a ki elegendő anyagi és szellemi tőkével lép a küzdőtérre és a ki nem hazafiságból kéri a közönség pártolását, hanem mert többet és jobbat nyujt, mint a német versenytársak. Az ilyen rátermett erő szoritotta ki annak idején a német szinházat a főváros területéről és szerzett magának elévülhetetlen érdemet Budapest magyarosodása körül. Vajjon akad-e méltó követője ezen a másik téren?
      Én hiszem.

Kerekes József

      (Ország Világ, október 25.)

      - Az orfeumokról. A képviselőház budgettárgyalásai során a szinházak kérdésénél Visontai Soma dr. orsz. képviselő szóvá tette az orfeumok »müvészeti« irányát, mely akadályul szolgál a magyarosodásnak. Igen helyesen ostorozta azt a publikumot is, amely önmagát látva gunyolva, csuffá téve, - csak nevet, a helyett, hogy megbotránykoznék. Egyik minapi számunkban »Zsidó alakok« cz. czikkünkben mi is kikezdtük már ezt az irányt és nagyon szivesen látjuk, hogy olyan helyen is foglalkoztak vele, ahonnan szélesebb körökbe jut el a dorgatorium mint mitőlünk. Visontai dr. talpraesett beszédének vonatkozó részeit itt közöljük:
      Szerintem felelős, az orfeumoknak nem az erkölcsi niveaujáért és szemérmetlenségeért, hanem egyáltalában ezen előadásoknak a tarthatásáért részben az a közönség is, a mely ezen előadásokat meghallgatja. (Helyeslés) Én már szóltam arról, hogy az a jargon, a mely az orfeumokban kifejezésre jut és azok az alakok, a melyek ott a szinpadra kerülnek, csak annak a társadalmi osztálynak válnak szégyenére, a melyet reprezentálni akarnak és a mely osztály csodálatos módon épen jelenlétével ezen előadásokat fentartja. (Helyeslés) Egy ghetto, a melyet a hatalom egyes felekezetek vagy osztályok lánczraverésére és eltiprására alkot, szánalmat kelt; de ha vannak egyes osztályok, a melyek önként tartanak fent, a mint itt is látjuk, Magyarország fővárosában, egy ghetto szellemet; akkor ez ezen osztály fölött csak igaz sajnálkozást kelt. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) És t. képviselőház, mit tapasztalunk kulturális szempontból? Egy nagyon sajnálatra méltó jelenséget. A franzstädter [48] dialektus már kipusztult. De mit nyer vele Budapest fővárosa, ha e helyett egy olyan jargon terjed, a mit nem lehet Budapesten kivül csak Lembergben találni; terjed azért, mert tetszik magának a társadalomnak, hogy szálló igékként terjeszszen u. n. szellemes és oly dolgokat tovább, hogy olyan jargon terjedjen és olyan alakitások elevenüljenek fel a társadalom emlékezetében, a melyekre könnyen rámondhatja valaki, hogy az a jargon és ez a társadalom képviseli azt a felekezetet, a melyből ki van az véve, de a mivel szemben azt hiszem, épen a hazafias és magyar és nemzeti szellemü zsidóság tiltakoznék a legélénkebben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) És t. képviselőház, én nagyon jól tudom, hogy ma a belügyi kormányzat is talán feszélyezve érezheti magát, mikor azt állitja: ime itt van ez az éjjeli mulató hely, alakokat visznek a szinpadra, a melyek igen szégyenteljes formában tüntetik fel Magyarország egyik nemzeties irányu felekezetét, egy jargonban, a mely inkább gunyolódó, mintsem hogy magasztaló. A belügyi kormányzat, tökéletesen felfogom, azt hiszi, hogy ezek a mulatóhelyek közszükségletet képeznek, mert állandó habituéi [49] vannak, mint akár a nemzeti- vagy a népszinháznak, vagy akár a főváros akármely magasabb igényü müintézetének; én azonban ugy tartom, hogy a belügyi kormányzatnak ilyen jelenségekkel szemben sem szabad szemet hunynia. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon)
      Ime t. képviselőház, Magyarország most készül, hogy megünnepelje ezer éves multját. Fájdalommal kell látnunk, hogy a törvényhozás assimilationális kisérleteinek daczára a fővárosban e téren eredményeket nem tapasztalhatunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Nem tapasztalhatunk igen sokféle összefüggő tényezőknél fogva és ezek közt, méltóztassanak elhinni, igen sok része van ghetto szellemü chantantoknak, [50] Folies Capriceknek, [51] Imperiáloknak és egyéb orfeumoknak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És a klabriászpartinak. [52] Derültség a szélsőbaloldalon.) És t. képviselőház, én ugy fogom fel a magyar kormánynak a kulturális misszióját, hogy mindenre való tekintet nélkül ő neki ebből a fővárosból magyar fővárost kell csinálni, oly fővárost, amely minden izében, külső megjelenésében, alakjában, felfogásában, irányában is tősgyökeres magyar legyen.
      (Egyenlőség, február 7.)

      - A Somossy-Mulatóban [53] óriás készületek folynak a millenniumi ünnepnapok müsorának megalkotására. Május 1-én nagy ünnepség lesz a Mulatóban egy öt órára terjedő műsorral és előadás után való bállal, amelyben az egész személyzet magyar nemzeti viseletben vesz részt. A millenniumi gondolat harminchat remek és óriás méretü stereoszkopikus tablóban nyer kifejezést, amelyek az ország történetének főbb mozzanatait tárgyalják. Az est fénypontja azonban az Asszonyi párbaj cimü nagy daljáték első előadása lesz, amelynek kiállitására Somossy 20.000 forintot költött. A jelmezeket ezuttal a hires Maison de Blanc tulajdonosa, Edouard Budie készitette, aki a londoni milliomos látványosságok utolérhetetlen jelmezmestere. Az Asszonyi párbaj jelmezei soha se látott pompát és izlést képviselnek, ezek jelmezképei valóságos müvészi alkotások a históriai stilus és a modern divat zseniális összetételében. A képeket Somossy külön ki fogja állitani.
      (Pesti Napló, április 15.)

      - A Párisi Mulató. A mulatóhelyekben különben se szegény főváros ismét gazdagodott egy mulatóhelylyel: a Grand établissement parisienne-el, mely előreláthatólag a legnépszerübb és legkeresettebb lokalitások egyike lesz. A népszerüséget és a látogatottságot a párisi mulató bizony nagyon meg is érdemli. A mi Párisnak a világhirü Moulin Rouge, ugyanaz lesz a párisi mulató Budapestnek. A kerepesi-uton emelkedik egy pompás uj palota, Weinreb és Spiegl müépitészek szép alkotása, melynek egész földszintjét az uj mulatóhely foglalja el. A tágas helyiségek kitünő benyomást tesznek a látogatóra, a ki belépve, maga előtt lát egy hatalmas, remek termet, melyhez fogható nem igen van eddig Budapesten. (...) Három jeles zenekar szolgáltatja a muzsikát. A tágas teremből kisebb fülkék nyilnak, melyeknek nehányában buffet-ek vannak elhelyezve. Az egyik oldalhelyiségben egy Variété-szinház lesz elhelyezve, a hol jó hirnevü népénekesek fognak a publikum szórakoztatásáról gondoskodni. Igazán kedélyes helyiségek. Merő lehetetlenség, hogy az ember jól ne érezze magát bennük. És micsoda diszes helyiségek? Megannyi fölötte diszes, megannyi minden modern kényelemmel van berendezve. (...) Az uj mulató Löbl Izidor vezetése alatt áll. Most rendeznek be benne a sportkedvelők számára egy lövöldét, mely ép oly nagy luxussal lesz megcsinálva, mint a párisi mulató valamennyi többi helyisége. Hozzátehetjük, hogy az uj mulató a legélénkebb forgalmu helyen van, a mely mindenfelől kényelmesen megközelithető. Hétfőn este mutatták be a párisi mulatót meghivott vendégeknek, a kik nagy elismeréssel nyilatkoztak az uj etablissement-ról, melyben magyar ruhás pincésnők szolgálták ki a vendégeket. A megjelentek nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról és elismerésük kifejezéseként vállra emelve hordozták körül a mulatóhely zseniális tervezőit, Weinreb és Spiegl müépitészeket. Az uj mulatóhely tegnap nyilt meg a nagy közönség számára.
      (Magyar Estilap, június 3.)

      Orpheumok világa
      Először az eredet.
      Az orpheum a legellentétesebb tényezők összeházasodásából született. Az ó-világ kezet fog benne az új-világgal, a franczia szellem párosúl a yankee szellemmel. Gerjesség és otrombaság, az érzékek csiklandozása és a nevelő izmok legdurvább ingerlése hivta életbe az intézményt és uralkodik a műsor összeállitásában.
      A gerjesség a francziáktól való, az otrombaságot az amerikai szellem szállitja. Az érzékek csiklandozása gallus találmány, a nevelőt izmoknak a yankee szellem szülöttjei adnak dolgot.
      Egészében véve café chantant-ba [54] oltott circusi bohóczkodás.

*       Azután egy kevés statistika. Néhány szám és néhány tény.
      Budapesten van öt orpheum, Párisban tiz, New-Yorkban vagy harmincz. Az énekes kávéházakról és a másod- meg harmadrangú mulatókról nem szólunk.
      Orpheumok tekintetében tehát aránylag felülmúljuk Párist és túlteszünk New-Yorkon. Még jobban szembetünik ez, ha meggondoljuk, hogy Budapest ifjú város, a másik két főváros, már régóta első helyen áll a világvárosok között és mi, nem több, másfél évtized alatt utólértük azokat. Ha igy haladunk, sokra viszszük!
      A mi a fajbeli különbségeket illeti, a párisi orpheumok nagyjában megtartották franczia voltuk jellemző sajátságait. A kötéltánczos-mutatványok mellékesek, - a sikamlós táncz és gerjes dal, a gúnyos monológ és a gall szellemmel telitett chanson a fő. Amerikában, ellenkezőleg, a groteszk bohóczkodás és a beszélő kutya, a veszélyes tornamutatványok és a durva élczek uralkodnak.
      Nálunk szép testvériesen, egyenlő mértékben szerepel ez is, az is. A budapesti orpheumokban megvan Páris ledérsége és Amerika durvasága, a franczia raffináltság és a yankee otrombaság. Azt szokták mondani, nálunk a Kelet egyesül a Nyugattal. Lehet, hogy a mi a piszkos utczákat és a liftes palotákat, a méltóságos balekséget és a szélsőmodern szédelgést illeti, igy van: de az orpheumok tekintetében nem. Itt a Nyugot egyesül a legszélső Nyugottal, az ó-világ kicsapongása az új-világ ebhitüségével.
      Azaz, nem egészen. Valami sajátos tulajdonuk a mi orpheumainknak is van: a zsidó bohózat.

*       És most a közönség.
      Mindenekelőtt különbségeket kell tennünk. Van egy kis rész, a mely állandó és egy nagy tömeg, a mely változik. Amaz a vagyon kiváltságosai köréből toborozza embereit, emennek a kerete magába öleli - különböző mértékben - a főváros középosztályát. Amaz szolgáltatja a pártfogókat, emez a lelkesülőket. Amannak maga az orpheum nem sokkal több a közönyösnél, emennek szellemi szükséglet.
      A törzslátogatók, a hidegek ismét több rétegből állanak. Első helyen vannak az urak. Rendszerint idősebb emberek, a kiknek az orpheum legtöbbször csak czim az időtöltésre, vagy a kicsapongásra. A szinháznak már vége van, a casinóban kártyázni még korán volna, a cabinet particulier-k [55] órája is csak később jön el. A mi idő a szinház és a casinó vagy az orpheum-hölgyekkel való vacsora között eltelik, azt kitölti az orpheumi előadás. Minthogy nincs másra hivatva, csak a szórakozások között való űr kitöltésére, önmagában nem is érdekli őket, - legfeljebb, mint kirakat, melyből kiválasztják, a mit megfognak vásárolni.
      Utánok következnek a vagyonos apák fiai. Különbséget kell közöttük tenni, a szerint, hogy most szolgálják-e huszár-önkénytesi évöket, vagy már túl vannak rajta? Ha önkénytesek, akkor izmos, keményhúsú fiúk, arczuk, ha kissé sápadt is, de telt, tekintetökben a naivság maradványa alkudozik a magaúntsággal. A kik már túl vannak az angyalbőr korszakán, legtöbbnyire száraz, kiaszott legények. Öltözetük mindig egy lépéssel előtte jár a divatnak, arczukat megviselte az élvezet, tekintetök fáradt és csak magaúntság van benne. - Mindkét csoport megegyezik abban, hogy a műsor kissé unalmas, nem érdemli meg, hogy sokat törődjenek vele, a fődolog, a mi az orpheummal kapcsolatban van és a mi az előadás után következik.
      Egészen más a nagy többség, mely időről-időre megújúlva, tízezreket foglal magában. A kik zömét alkotják, azok a kishivatalnokok és a kereskedősegédek, egyszerű polgárcsaládok és kisebb-nagyobb iparosok. Számukra az orpheumi műsor a mulatságok koronája; a mi az estét megelőzi, az a munka, a mi az előadásra következik, az zárva marad előttük. Az orpheumi élet az ő számukra csak az előadásban nyilatkozik meg és ők nem is zúgolódnak. Az előadás kielégiti őket, sőt több élvezetet találnak benne, mint akármiben. Hogy inger, az alól ők sem vonhatják ki magukat, de a hatás másutt nyilvánul.
      Az orpheum szine előtt pedig egyformán kedves a közönség mindegyik rétege. Egyforma szeretettel - vagy mondjuk: egyforma közönyösséggel - öleli keblére valamennyit, mint az anyatermészet. De míg a természet ad, mindenkinek a tehetsége szerint, addig az orpheum vesz, mindenkitől tehetsége szerint. Egyiktől erkölcsi épséget, a másiktól testi egészséget, némelyiktől vagyont, olyiktól becsületet is.
      Van a közönségnek még egy kis osztálya: a kiváncsiak csapata, - de ezek kevesen vannak és nem tartoznak ide. Mindenütt megtalálhatók, a hol valamit látni lehet, akár szépet, akár csunyát és mindenütt egyforma szerepet játszanak: az ártatlan nézőét.

*       Végül a műsor és a mi belőle következik.
      A műsor a közönség nagy tömege számára készült és ennek való. Olyan emberekre számit, a kik egyszerre nagyon durvák és nagyon raffináltak. Durvák az értelem tekintetében, raffináltak, a mi az érzékeket illeti. Ezért jár karöltve a bohóczkodás és a kötéltánczos-mutatvány a már nem is sikamlós sördalokkal - couplékkal - és az érzékeket felkorbácsoló tánczczal. Amazt ellátják az erőművészek, a számoló-kutyák, a hasbeszélők és a zenebohóczok, - emez az énekesnők és a ballettánczosnők dolga. A párisi és a new-yorki orpheumok ennyiben vannak, miénk a dicsőség, hogy megcsináltuk a synthesist, mert bevittük az orpheumba a zsidó-bohózatot. Ez durva is, meg gerjes is, nincs hiány a pofonokban és jogaihoz jut a lábemelés művészete is.
      A fokozhatatlan trágárság és az elemi közműveltséget jellemző durvaság adja meg az orpheum ismertető jelét, de ez adja meg Budapest jellegét is. És itt van a kapocs, a mi összefüzi a fővárost az orpheummal, szellemének ez idő szerint legtökéletesebb szülöttével. A mi fővárosunk rokon az amerikai városokkal, szintoly gyorsan nőtt ki a földből, szintoly gyorsan népesedett be és közönsége szintoly kevert. Túlnyomó az erőszakos és durva „struggle for life”-erek [56] száma, ezek találnak gyönyörűséget a hasrengető vagy idegizgató durva mutatványokban. De Budapest rokon Párissal is. Gyorsan befogadta a szellemnek azt a decadentiaját, mely ott következménye a túlérett közműveltségnek, nálunk becsempészett dugárú. De azért mohón beleharaptunk és elrontottuk a gyomrunkat. Idegeinket megviselte, szellemünket magaúnttá tette és érzékeink már csak a legerősebb ingerekre felelnek.
      A közműveltség kezdetlegessége egyfelől, az érzékek túlterhelése másfelől összefolyik az orpheumban, mert csak itt talál kielégítést. Az orpheum szükséglet volt és a szükséglet ma bőven megtalálja a kielégítését. Megteremtette azokat a mulatóhelyeket, a hol uralkodik a durvaság és virágzik a prostitutio.
      Kellene még szólni a prostitutio eszközeiről, az orpheum tagjairól, Vénus papnőiről és a nyugoteurópai eunuchokról, - de ez más fejezet.
      Salgó Ernő
      (Jelenkor, június 21.)

      «Five o clock.»
      Bevalljuk tudatlanságunkat, mindezideig sohasem hallottunk a «five o clock»-ról. De most már sejteni véljük e szó értelmét. Mert már hál' istennek, van hazánkban five o clock. Egyik divatlapunk jeles szerkesztősége az elmúlt héten theával, thea-süteménynyel, hűsitőkkel és frissitőkkel egybekötött felolvasást rendezett Budapesten s ezt az anyagi és szellemi élvezeteket egyesitő gyülelkezést angol mintára five o clocknak nevezte el. A five o clock-on ott volt közéletünk számos hirneves alakja, sok minister, képviselő, főúr s főhölgy s teljes elismeréssel adózott úgy a felolvasásnak, mint az utána következett frissitőknek.
      Örvendünk a five o clock-nak. Elég soká utánoztuk a németeket, a francziákat, - ideje, hogy már az angliusokat is kövessük. Csak igy lesz egészen tarka a mi közéletünk, kicsinyben tükre a nagy világegyetemnek. Most különben is terjed már az angol divat, - hát «five o clock»-oljunk egy kissé. Az eszme igen jó: Szellemi élvezeteket hideg ételekkel és meleg italokkal egybekötni. Reméljük is, hogy a five o clock mihamarább meghonosúl hazánkban, - bár itt némileg alkalmazkodnia kell a honi viszonyokhoz. Itt thea helyett inkább talán valami jóféle bort lehetne felszolgálni s száraz thea-sütemények helyett inkább jóféle sódar, [57] kolbász lenne kivánatos.
      Különben megjegyezzük, hogy az első five o clock-ban nem annyira az anyagi, mint a szellemi élvezet érdemel méltatást. S a felolvasás - hagyjuk már a five o clockot! - mit a jeles divatlap-szerkesztőnő tartott, már azért is figyelmetkeltő, mert az angol nőkről szól, akiket a mi hölgyeink - reméljük - minden tekintetben utánozni kivánnak. Megtudtuk a lelkes felolvasásból, hogy az angol hölgyek, s nem a szegények, hanem az előkelők, az angol miss-ek, kik közt százezrével akad az éltes kisasszony, a családi szentélyből kizárt s regényirásnak, tanügynek, politikának, erkölcsnemesítésnek stb. élő komoly hölgy, szóval a legműveltebb angol missek mily lelkesen küzdenek azért, hogy az angol törvényhozásba bejussanak. 257.796 angol miss folyamodott azért, hogy a nőknek is legyen szavazati joguk. E tekintélyes női hadsereg legfőbb vágya, hogy törvényeket szabhasson s több tekintélyes angol államférfi igen rokonszenvez a női jogok apostolaival. Az angol missek sérelme, hogy most csak a férfiak uralkodnak, - ami tekintve a hölgyek nagy műveltségét, iskolázottságát és élettapasztalatát, valóban nagy sérelem is.
      De még egy más nagy sérelme is van a hölgyeknek. Az angol képviselőház karzata olyan ketreczszerű szerkezet, s rácsozata olyan sűrű, hogy a képviselők a teremben nem láthatják a fent ülő hölgyeket. Már régóta hasztalan fáradnak az új kor apostolai, hogy e rácsozatot ledöntsék, - a képviselőház ósdi öreg urai állhatatosan megmaradnak amellett, hogy a nemzet gyülése nem hölgykiállitás. Az öreg urak úgy vélekednek, hogy mihelyst a karzatra látni lehetne, a képviselők figyelme inkább a fennülő hölgyekre, mint a lent tárgyalt ügyekre irányulna. Az angol missek - mint a felolvasásból megtudjuk - hasztalan öltözködnek legszebb ruháikba, hasztalan pompázik a karzat díszesnél díszesebb hölgyekkel: - mindez kárba veszett, mert a honatyák nem láthatják a szépeket. De a karzat ósdi rácsai - hál istennek - már recsegnek, az újkor szelleme ledönti a korlátokat s - a női jogok budapesti apostolának véleménye szerint, rövid idő alatt fordulat fog bekövetkezni. Lent is, fent is a törvényhozási termet hölgyek serge lepi majd el. Az ülésterembe a megválasztottak, a karzatra a megválasztandó hölgyek árja zúg be. S az angol törvényhozásba bevonul a legújabb női divat.
      Mindezt sok szép és lélekemelő elmélkedés kiséretében, a magyar hölgyeknek mintául szolgáló, buzdító példával adta elő a jeles felolvasónő, a főurak és főhölgyek zajos tetszése mellett. De - fájdalom - minálunk a női jogok még nem ostromolják a törvényhozó-testületet. A képviselőház karzatán itt már ledőlt a sötét múlt korlátja s a hölgyek az ülésteremből teljesen szabadon fixirozhatók. S ifjabb képviselőink nem is mulasztják el a „szemlélődést”. Ami pedig a nők politikai jogait illeti, itt még nincs, mint Angliában egy millió élemedett hajadon, aki a magánélet ösvényeiről a közélet útjára tért. De reméljük, hogy elébb-utóbb itt is megszaporodik a férjhez menni nem tudó hajadonok száma. Hisz mesterségesen tenyésztjük őket, rendeleti úton terelvén őket az egyetemi oklevél-gyárba. S tekintve, hogy férfiaink is egyre „szabadabb szórakozások”-nak hódolnak a tisztes házasélet helyett: - remélhető, hogy nem nagy idő múlva nálunk is a tanult, oskolázott és tapasztalt hajadonok politikai szereplésének korszaka kezdődik.
      (Jelenkor, december 20.)

      - Az Elite-kávéházat (VIII. Kerepesi-ut 20. szám) tulajdonosai csakugyan a főváros legkellemesebb és legelegánsabb szórakozási helyévé tették. Adorján Gyula, a hires karamból-játszó, a legjobb biliardistákat gyüjtötte a kávéház kitünő asztalai köré, mig a másik tulajdonos, Heindl Ferencz, ki mint egyike a legkitünőbb vendéglősöknek, külföldön már fejedelmi személyiségeket látott asztalánál, a gourmandok minden kivánalmát igyekszik kielégiteni. Pompás borok, naponta friss osztrigák, szinház után meleg haché-pástétom és Kóczé Ferencz kitünő zenéje csakugyan elegendők arra, hogy az elite-publikumot állandóan fogva tartsák.
      (Magyarország, január 26.)

      47. Művész.
      48. Ferencvárosi.
      49. Törzsvendég.
      50. Zenés hely.
      51. Folies Caprice: Híres századvégi mulató a Rostély (ma: Gerlóczy) utcában, tulajdonosai Oroszi (Lővi, irói nevén: Caprice) Antal és Leitner Henrik. Itt adták elő a Kalábriász parti című Oroszi által írt bohózatot 356-szor.
      52. Kalábriász parti (kalábriász: alsós /kártyajáték/ jiddisül), évtizedekig játszották a főváros színpaddal rendelkező szórakozóhelyén mint a leghíresebb bohózatot.
      53. A mai Fővárosi Operettszínház épületében lévő mulató.
      54. Zenés kávéház.
      55. Különleges célokra fenntartott szobák.
      56. A létért való küzdelem.
      57. Sonka.