Idegen szemmel
____________________

      Külföldi szakférfiak Magyarországon
      Ezredéves kiállitásunk egyik fontosabb czélja az is, hogy a külföldi látogatók minél teljesebb fogalmakat nyerjenek hazánk közgazdasági viszonyairól és főleg a magyar ipar magas szinvonaláról. A kiállitási igazgatóság számos külföldi szaktestületet hivott meg, hogy testületileg látogassák meg a kiállitást, s egyszersmind természetesen avatott kalauzokról is gondoskodik. De az igazgatóság nem fog arra szoritkozni, hogy ezeknek a szakférfiaknak a kiállitást magyarázhassa meg, a mi őket érdekelheti; bemutatni óhajtja nekik a nevezetesebb hazai gyátelepeket is. E végből megkereste a nevezetesebb iparvállalatok igazgatóságait, adnák meg egyszer s mindenkorra az engedélyt arra, hogy külföldi szaktestületek, amelyek látogatásáról rövid uton értesittetnek, a telepeiket megtekinthetik. A kalauzolást Táborszky Ottó, a m. kir. teknologiai iparmuzeum igazgatója vállalta el, aki kellő számu előkelő szakférfiakról is gondoskodott, kik a külföldieknek az illető szakcsoportokban magyarázatokkal fognak szolgálni.
      (Kiállítási Újság, június 3.)

      A külföldi sajtó a millenniumról
      Az ezredéves ünnepek és az országos kiállitás rendezésekor főczél gyanánt az lebegett a kormány és a nemzet előtt, hogy a müvelt világ végre valahára helyes fogalmat nyerjen Magyarországról, hazánk politikai, kulturális és közgazdasági viszonyairól.
      Az eredményt valóban nagyszabásunak mondhatjuk. A külföldi sajtó számottevő közlönyei tisztelettel emlékeztek meg az ezredéves országról, lelkes elismeréssel adóztak a magyar nemzetnek. Ezrivel érkeztek a külföldi hirlapok, melyek ezredéves ünnepünkről irnak és kiállitásunk látogatóit bizonyára érdekelni fogja, hogy a nyugati közvéleménynek hivatott közegei miképen nyilatkoznak a nemzetről, a kiállitásunkról. Rovatott nyitunk tehát, melyben a külföldi nyilatkozatokat ismertetni fogjuk. A czikkek tömege oly nagy, hogy az anyagot nem osztályozhatjuk; keretünkhöz képest napról-napra jelezni fogjuk a kezünk ügyébe eső érdekesebb hirlapok nyilatkozatait.
      Kevéssé ismerik nálunk a hollandi sajtót, pedig ez a kiállitás szempontjából, mert a hollandiak gazdagok, szeretnek világot járni, nagy közvetitő kereskedelmet üznek. Ezért örömmel és első helyen registráljuk egy előkelő németalföldi lapnak, a hágai „Het Vaterland” május 18-iki számának czikkét, mely közel három nagy hasábot tölt be „De Millennium tentoonstelling” czim alatt. A czikk irója lelkes szavakban emlékezik meg Magyarország ezred-éves multjáról, leirja a bécs-budai utat, a városligetet, mely őt a haarlemi parkra emlékezteti, majd a megnyitási ünnepély közönségét irja le. A történelmi és néprajzi csoportok ismertetése után azzal végzi a czikkét, hogy a menetdij csak 135,70 márka és ezért biztosra veszi, hogy az utazni szerető hollandi közönség a jövő nyáron bizonyára tömegesen a Duna völgyének irányába fog özönleni.

*

      Természetes, hogy bizonyos lapok rágalmakat is szórnak a kiállitásra és elriasztani igyekeznek olvasóikat, de oly képtelenségeket irnak, hogy józan eszü olvasóik a rosszhiszemüséget okvetlen észre kell hogy vegyék. Ezek a lapok ártani akarnak, de a czikkeik mégis csak felhivják a közönség figyelmét a kiállitásra. Aki pl. a neissei ujságban azt olvassa, hogy egy bérkocsi félnapra 50-60 frtba kerül, ezt aligha fogja elhinni, de ebből a számból azt fogja következtetni, hogy Budapesten óriási dolognak kell történnie, rengeteg közönségnek kell lennie, ha a bérkocsik ilyen hallatlan árakról csak ábrándozni is mernek.
      Magától értetődik, hogy minden inczidenst, mely némi kapcsolatban van a millenniummal, felfujnak, kiczifráznak. Igy pl. a szerb inczidens alkalmával ezer meg ezer olyan lap irt az ezredéves kiállitásról, a mely legjobban szerette volna azt agyonhallgatni.
      Érdekes pl. hogy a május 1-én történt munkászavargást hogyan aknázták ki. Ilyen zavargások május 1-én igen sürün fordulnak elő; Budapesten különös jelentőséget tulajdonitottak neki. A Montrealban (Canada) megjelenő „Le Monde” cz. lap azt irja, hogy „Budapesten magyarellenes tüntetések történtek, mert a kiállitás főépületén kitüzték a szerb lobogót.” Az illető lap ezen fölötte „érdekes” tények kapcsán az ellentét kedvéért, elmondja egyébiránt hogy Budapesten mily nagy lelkesedés uralkodik és hogy az ünnepek október végéig fognak tartani. A brüsszeli „Petit Bleu” más verziót jelent, azt t. i. hogy a május 1-én történ nagy verekedés „magyar és tót szoczialisták közt folyt le.”
      Ezek s többé-kevésbbé szándékos félreértések egyéb iránt csak elvétve fordulnak elő.
      A milanói „Perseveranza”, ez a régi előkelő olasz lap pl. azt irja (május 17-iki számában), hogy a hazafias tüntetésekben részt vesznek az összes nemzetiségek és hogy a sokat emlitett szerb és román tüntetések jelentéktelenek a nagy lelkesedéssel szemben, melyet a lakosság nagy többsége fajkülönbség nélkül tanusit. Bizonyitékul a „Perseveranza” közli a hazafias pásztorlevelet, melyet Opacsics bécsi szerb püspök intézett a hiveihez a millennium ügyében.
      (Kiállítási Újság, június 1.)

      Angol lapok a kiállitásról
      Kilószámra érkeznek hozzánk az angol lapok, melyek irnak az ezredéves kiállitásról és a legszebb látványosságot helyezik kilátásba az angol turistáknak. Nem ismertethetjük valamennyi lap czikkét és csak arra szoritkozhatunk, hogy találomra néhány szemelvényt veszünk ki belőlük.
      A Leeds Mercura hosszabb czikkéből ezeket idézzük: „A sok külföldi utas közül, aki most ide Budapestre jön, kevesen fogják megállni, hogy ne ámuljanak a sokoldalu nevezetes haladáson és azon a valóságos diadalon, melyet ezredéves kiállitásnak neveznek. Budapest városa elegánczia és kényelem tekintetében nem áll mögötte az uj világ legszebb alkotásainak, amelyeknél azonfelül még sokkal szolidabb is. Pedig alig 30 éve hogy a magyarok visszavivták alkotmányos önállóságukat, hogy haladnak és a kiállitás nem annyira ezer évnek, mint inkább harmincz évnek a haladását tükrözteti vissza... A magyar kormány igen bölcsen azt határozta, hogy a kiállitás csak arra fog utalni, amit a nemzet alkotott, vagy alkotni készül és közhasznu épületeket létesit, melyek erre az ünnepélyre még további ezer év mulva is fognak emlékeztetni. (...) Azért a budapesti kiállitás olyan, hogy arra büszke lehetne bármely nemzet... És a ki az ipari csoportok közt jár, azt a benyomást nyeri, hogy a magyaroknak kevés szükségük lehet az importra és csak a gyáraik megnagyobbitását kellene eszközölni, hogy eleget tehessenek minden igényüknek. Az efféle tapasztalat kiváló becset ad az ilyen tisztán nemzeti kiállitásoknak, mert nemcsak a belföldieket tanitják, hanem a külföldi is megtudhatja, hogy mire vállalkozhatnak. Igy például a gépiparról a keveset utazott angolok azt hiszik, hogy Anglia monopoliumot gyakorol, pedig a gépipar itt igen jó dolgokat mutat fel, a mozdonytól a legszebb tudományos készülékig. A butor-, porczellánipar, ruházati stb., iparágak igen hatásosan vannak képviselve.”
      A czikkiró azt találja, hogy kevés a kiállitás mellett a külön látványosság, de igen érdekesnek találja a népviseleteket és a háziipar czikkeket és nagy elismeréssel szól a tömeges felrándulások érdekében tett intézkedésekről.
      A wakefieldi Free Press és utána vagy tiz lap ezeket irja: „A magyarok rokonszenve az angol nemzet iránt régi idők óta változatlanul nyilvánul. Mi mindenkor bámultuk a magyarok hagyományos nemességét és szabadságszeretét és a mostani fényes kiállitás a gyönyörü magyar fővárosban alkalmat szolgáltat idején való fraternizálásra. Hogy a magyarok lelkes hangulatban ünneplik meg sikerekben gazdag nemzeti létük évezredes ünnepét, a szinte leküzdhetetlennek látszott tömérdek akadály emlékét, az nagyon természetes. És lelkes örömükben nagy vendégszeretet gyakorolnak a nagy kiállitás millió és millió látogatója irányában. Számos angol turistának ez a páratlan szórakozás kellemes változatosságot fog nyujtani. Akik néprajzi dolgokkal foglalkoznak, igen sok érdekes és mulattató dolgot látnak, a mulatni vágyóknak pedig a régi magyar főváros csudálatos élvezeteket nyujt.”
      A Christchurch Times és más lapok a következőket irják: „A nyilvános mulatság legmagasabb fokát Budapesten érték el, ahol az ezredéves kiállitás rendkivüli sikert arat. Az első hetekben több mint millió ember fordult meg ott, köztük igen sok angol, franczia és német. Szemtanuk állitása szerint az egész ország vesz részt a kiállitás ünnepeiben. Budapest, egy nemes nemzet régi fővárosa, mindég megér egy látogatást. És vonzerejét megkettőzteti most az ottani intenziv élet. A vendégszeretet az idegen és nevezetesen az angolok iránt szinte hihetetlenül lelkes.”
      A glasgovi Evening Citizen ezeket irja: „Augusztusra és szeptemberre a britt turisták tömegeit várják a budapesti kiállitáson, mely abszolute páratlan látványt nyujt. A festői város már magában is sok utast vonzhat és miután az ottani kiállitáshoz fogható ez időszerint nincs, nem csoda, ha az idegenek a megnyitás óta folyvást odaözönlenek. A kiállitás nem nyerészkedési vállalat, hanem hazafias ünnep.”
      A Dundee Advertisa ezeket irja: „Vannak emberek, a kik boldogtalanok, ha nem nézhetnek meg minden évben egy-egy nagy kiállitást. Ebben az évben üditő ujitást nyujt nekik a budapesti kiállitás, mely páratlan a maga nemében. Az idegenek, még a legszerényebbek is, meleg fogadtatásban részesülnek a vendégszerető magyarok közt, a kik még nem tanultak meg hosszu számlákat csinálni. A magyarok csak arra törekszenek, hogy a ki oda jön, vegyen részt az örömükben és csudálja az ő szép fővárosukat. Az idegenek egész ujdonszerü és kellemes ünnepet fognak ott tölteni.”
      A Reverley Independent ezeket irja: „A régi és szép magyar fővárosban ez idő szerint olyan kiállitást tartanak, mely felülmul minden hasonló régibb látványosságot. Minden nemzetbeli emberek egyaránt érdeklődnek minden iránt, a mi ott történik, ép ugy, mint nálunk annak idején a kristálypalotában. A kiállitásnak rövid idő alatt több mint két millió látogatója volt és a ki ott járt, mind tanuskodik az ottani igazgatóság és közönség ritka vendégszeretetéről.”
      A Midland Times: „Budapest városa a millennium magaslatára emelkedett. Hemzseg az idegenektől, a kik a világ minden részéből özönlenek oda és a kik közt már is sok az angol. Ugy tudjuk, hogy még igen sok angol készül oda.”
      A Herts Quardian czikkéből: „Budapest mindenha egyike volt a legérdekesebb városoknak a kontinensen, de ez évben egyike a legélénkebbeknek is. Az ezredéves kiállitást az első időkben két millió ember látogatta és a budapestiek, az összes tudósitások szerint, egész idejüket az idegenek kalauzolásának szentelik. A lakosság nyilván nem pénzérdekből, hanem becsvágyból teszi, mert azt akarja, hogy aki csak Budapesten járt, kellemes emlékeket vigyen magával. Mindenkinek megmutatják az összes közintézeteket és a turista-társaságokat nagy figyelemben részesitik. Tudósok és szakemberek valamennyi országból özönlenek a régi, festői városba megnézni a minden tekintetben nevezetes kiállitást.”
      (Kiállítási Újság, augusztus 31.)

      Franczia folyóiratok Magyarországról

- Lapszemle -

- junius 8.

      Néhány előkelő párisi folyóirat fekszik előttünk, melyek a magyar millenniumról fölötte érdekesen elmélkednek.
      A „Revue des deux Mondes”, ez a nagyhirü franczia folyóirat (juniusi füzete) a politikai szemléjében, melyet tudvalevőleg Francis Charmes, a legkiválóbb franczia publiczisták egyike szerkeszt, ezeket irja:
      A magyarok a legkülönfélébb érzelmeket keltették mindenha és keltik ma is; de nem lehet elvitatni tőlük a fékezhetetlen hazafiságot, a bámulatosan éles politikai szellemet, a nyugati eszmékhez való alkalmazkodás bámulatos könnyüségét, szóval olyan tulajdonságokat, melyek, néhány hibájukkal együtt, Európa egyik legérdekesebb nemzetévé teszik őket. Az ember elámul azon, hogy a magyarok, bár oly csekély számuak az őket környező szláv és német tömegekhez képest, sohasem engedték magukat absorbeálni, mit sem vesztettek saját jellegükből, egy perczig sem vetkőztek ki lényegükből, megmenekültek minden veszélytől, tuléltek minden katasztrófát, ezek után megerősödve emelkedett föl és a szüntelenül változó szerencse forgandóságai közepette ily jelentékeny szerepet játszottak a világtörténetben. A legválságosabb korszakokban megbecsülhetetlen szolgálatot tettek Európának, megállitották a török seregek áradatát. Voltak igen nagy királyaik és szentjeik, a kik a nyugati és keresztény müveltség fölvilágosodott bajnokai voltak. Voltak hőseik, kiknek neve népszerü, sőt legendárius volt. Az egész földkerekségen bajos volna nemzetet találni, mely ilyen gyenge anyagi erővel képes lett volna, hol háboruval, hol politikával, majdnem szakadatlanul ilyen nagy dolgokat végbevinni. És ma sem elégszik meg Magyarország azzal, hogy teljes függetlenséget vivott ki, de a monarkia külpolitikájában is ők viszik a döntő szerepet. Ausztria-Magyarország főleg azért van annyira benne a hármas szövetségben, mert a magyarok és szlávok közt régi versenygés uralkodik. Igaz, hogy a magyarok majdnem ugyanannyiszor küzdöttek a németek mint a szlávok ellen, de a mióta Ausztria kiszorult Németországból, a veszély nem innét fenyegeti őket. Ők akarnak az urak lenni és tényleg azok.
      Ebben az ezeréves küzdelemben, melyet győztesen állottak meg, a magyarok hazafisága erősen kifejlődött. A politikai élet egy nemzetnél sem olyan intenziv, mint náluk. Hogy is lehetne ez máskép? Hisz ha nem igy volna, Magyarország rég eltünt volna.
      Mikor aztán alkalom nyilik egy nagy nemzeti ünnepre, mindenki igen nagy hévvel vesz benne részt. Másról nincs is szó. Minden más ügy függőben marad. A pártok - pedig isten tudja a szenvedélyességüket - kibékülnek és egyesülnek a közös lelkesedésben. Elhalasztják mindazt, a mi egyenetlenség tárgya. Magyarország, vagy legalább a magyar elem, kizárólag a lelkesedésnek él, melyet a millenniumi tüntetések keltenek. Vannak, a melyek a multra és vannak, melyek a jelenkorra vonatkoznak. Felelevenitik a dicsőséges mult emlékeit és felavatják a parlament épületét. Kitárnak egy bámulatos kiállitást, melyben minden egybe van hozva egy általános apotheozisban. Ki ne adóznék őszinte tisztelettel egy népnek, mely ilyen jól csinálja a dolgait és mely, bármily fényes volt is a sorsa, mindent csak önmagának köszönhet. Sokan vehetnének rajtuk példát.
      (Kiállítási Újság, június 8.)

      Orosz hirlapirók a kiállitáson

- junius 24.

      A Moszkvából ideérkezett hirlapirókat a kiállitásból leginkább a néprajzi kiállitás, a falu érdekelte. Oda kivánkoztak, a hol - egyiküknek tréfás megjegyzése szerint - „az elnyomott nemzetiségeket” láthatják. A faluban bejárták már a mintaépületeket, a pásztorkunyhókat, a magyar házakat és fáradtan oszladozni kezdtek. De ismét felvillanyozta őket a szerb, a sokacz, a tót és a ruthén ház nézése. Nagy örömmel vették, hogy a felvigyázók némileg megértették az orosz szót; ostromolták őket kérdésekkel, hogy milyenek az iskolái, a közgazdasági viszonyaik és összenéztek, mikor megtudták, hogy ezek saját anyanyelvükön élvezték az iskolai oktatást.
      Élénken érdeklődtek természetesen a bosnyák kiállitás iránt, a melynek bejáratánál Redwitz báró fogadta őket. Épen akkor ment arra a tót lakodalmas nép. Ezt bevárták és akkor megtörtént, hogy orosz hirlapirók tót testvéreket harsány magyar éljenkiáltással üdvözölték.
      Természetes, hogy az uj parlamenti épület nagyon imponált nekik; nagy érdekkel hallgatták Steinhaus főmérnök magyarázatát. Mikor a nagy kupolatermet nézték, a társaság vezetője, Iljis szerkesztő előlépett és megindulástól reszkető hangon mondta ezeket a szavakat:
      - Társaim nevében azt a szivből fakadt óhajt fejezem ki, vajha ezen páratlan parlamenti palota fölavatása egy uj és még dicsőbb korszak kezdetét jelezné a nemes magyar nemzet részére.
      A Mátyás-templomban Bogisich Mihály prépost és dr. Nemes Károly budavári káplán magyarázták a mükincseket.
      A Lukács-fürdő megtekintése után az egész társaság a Margit-szigetre ment.
      Itt a kikötőnél Hohfeld igazgató üdvözölte őket, a czigányok pedig rázenditettek a Rákóczy-indulóra, melyet kétszer végighallgattak és megéljeneztek. Később a látogatók a felső vendéglőben a kiállitási igazgatóság vendégei voltak. A föllelkesült hangulat csakhamar a felköszöntők egész sorozatában nyilvánult. A társaság egyik vezetője, Iljis, a „Herold” tárczairója, a sziget tulajdonosára, József főherczegre, azután pedig az ezredéves kiállitás igazgatóságára emelte poharát. Kogan, a moszkvai „Kurjer” szerkesztője örömmel konstatálta, hogy azt a nagy kulturális munkát, melyet Magyarország végzett, végre valahára teljes mértékben kezdi méltatni a sajtó.
      (Kiállítási Újság, június 24.)

      Távirataink
      A „Vaterland” [39] a millenniumról

Bécs, máj. 7.

      A „Vaterland” „Magyarország millenniuma és a monarchia” cimmel cikket közöl, melynek elején azt mondja, hogy a millenniumi ünnepélyek kielégitő módon folynak le, a mi a nem épen örvendetes egyházpolitikai és parlamenti helyzet dacára előre látható volt. Ő felségeik és az egész uralkodóház - mondja a lap - eme ritka alkalomból a Habsburgok birodalmának ezer éves fele iránt azt az érdeklődést tanusitották, mely, tekintve annak jelentőségét a dynastiára és a monarchiára nézve, magától értetődik. Az uralkodóház magatartása meghazudtolta azt a bujtogató állitást, hogy az uralkodóház Magyarországra nézve idegen.
      A millenniumi ünnepély a dinasztiát és a népet megint egyszer egészen közel hozta egymáshoz. A magyar millennium önkénytelenül a dinasztia ünnepévé vált. A császári háznak és a hatalmaknak az ünnepélyen való részvétele következtében a millennium a monarchiára nézve is tagadhatatlan fontossággal bir. Legjobban bizonyitja ezt azon körülmény, hogy a császár és a király a budai királyi várpalotában az összes hatalmak képviselőit fogadta. A „Vaterland” a monarchia szempontjából nem tudja megérteni, hogy a sajtó egy része abban tetszeleg, hogy a magyar millennium ellen formális heccet űz. A lap megrójja azt, hogy alacsony irigységet és vak gyülölséget tanusitanak a Habsburgház egyik birtokával, oly országgal és néppel szemben, mely a monarchia lényeges és nélkülözhetlen alkatrésze és kifejti, hogy ez lelkiismeretes, valódi keresztény hazafihoz méltatlan eljárás.
      A lap ezután megvilágitja az ünnepélyek és a kiállitás ellen intézett támadások értelmetlenségét, méltánytalanságát és hazug voltát és azokat, mint a közjogi és gazdasági viszonyok barátságos alakulására és konszolidációjára nézve feltétlenül károsokat elitéli. A magyar millennium elleni izgatás folytatása ugy az ez idő szerint tartózkodó álláspontot elfoglaló katholikusoknak, mint az itteni államfenntartó és vezető elemeknek okul fog szolgálni arra, hogy annál határozottabban dokumentálják, hogy Magyarország fontos része a monarchiának és a magyar ünnep a monarchia ünnepe.
      (Magyar Estilap, május 7.)

      Nemzetiségi lapok a millennium ellen.
      A Turóc-Szent-Mártonban megjelenő „Národnie Noviny” tót napilap május 4-iki számában megemlitve a magyarországi tótok, szerbek és románok ismert pronunciamentóját, [40] azt mondja, hogy a nemzetiségekkel szemben sokat vétkeztek a magyarok, kiktől sok mindent el kellett türni. De mindez nem volt elég, eljött az 1896-ik év, melyben a legkegyetlenebb dolgot határozták el: hivatalos hatalommal, az országgyűlés, felsőház, az egyház tekintélyével kényszeriteni bennünket, hogy vigasztalódjunk és jubiláljunk szenvedéseink fölött, nemzetiségünk, anyanyelvünk megrontása fölött, nemzeti létünk megkinzása fölött és a mi a magyar föld szinéről való kivánt kiirtásunk fölött.
      Az emlitett pronunciamento nem egyéb, mint fájdalmas fölkiáltás a hű nemzetiségeken elkövetett annyi ördögi kegyetlenség fölött: dicső jele annak, hogy mi senki kedvéért nem követünk el öngyilkosságot, hogy utolsó csepp vérünkig megvédjük nemzeti létünket.
      Szivesen elismerjük mindazt, a mi az ugynevezett millenniumi ünnepekben szelid, mint például a magyar nép jogosult öröme, szerencséje, szabadsága, nemzeti virágzása, haladása és fejlődése fölött.
      Elismerjük, hogy van okuk vigasztalódniok és mi fölött jubilálniok.
      Az Isten bőkezüleg osztotta áldását a magyar népre. A magyar nyelv uralkodik szinházakban, az akadémián, muzeumokban és minden tudományos és müvészi intézetében. Nagy áldozatok nélkül nő számukra a nagy modern város.
      Van bennünk annyi nemesség, hogy elismerjük a magyarok örömének jogosultságát. De nem ismerhetjük el jogosnak az ugynevezett millenniumi ünnepélyeket, melyek a modern humbugon alapulnak és a nem magyar népek meggyalázására és kigunyolására szolgának. Történeti humbug, hogy az egyszer megállapitott államot kizárólag a magyar faj tartotta volna fel. Mert, mikor harcban állott az ország, mi sokkal több vért ontottunk a védelemben, mint a magyar törzs, azért mi semmiféle millenniumi törvény dacára sem adunk elsőséget a magyaroknak és mi, érett és becsületes emberek, nem hiszünk özönviz előtti Árpád-féle regényekben. Erre bennünket senki sem kényszerithet.
      Kézzelfogható hazugság, hogy a mi a pesti városligetben fel van halmozva, az tisztán a magyar törzs eredménye volna. A mi munkánknak is nagy része van abban. Az avatatlan utazó előtt persze nem látható a tót kéznek, tót észnek és román munkának nyoma. De mindenen megérzik a tót szellem, a zsidó csak a pénzt adta hozzá.
      (Magyar Estilap, május 7.)

      39. A magyarországi németek lapja.
      40. A fennálló kormány elleni fenyegető kiáltvány.