EPA Budapesti Negyed 11. (1996/1)> Jégvilág

Bálok
_______

      Társas-életünkről
      Társas életünkről tudom, hogy divattá vált még a férfiak hibáinak az okát is az asszonyokban keresni („cherchez la femme”) [1], de nem forditanók-e egyszer meg a dolgot? Mert én a vidéki társasélet ferdeségeit kiválóan a férfiaknak rovom fel bünül.
      Tekintsünk szét, teszem föl ezen városban, hol én lakom s tegyük ezt épen egy tánczmulatság alkalmával.
      Két táncz közötti szünet van. A teremben diszes hölgykoszoru; férfi - irmagul sem látható. Öregje, ifja künn borozgat a mellékhelyiségekben s csak szivarjaik füstjét küldik, mindegy üdvözletül, a tánczterembe, a hol a nők egyedül maradva, egymást birálgatják.
      Nem mondom, akad az urak között olyan is, a ki nem valami különösen szereti a bort, sört, a fiatalabbja között olyan is, a kit valami érdeklődés vonz a hölgyek közé; de ki mer ellenkezésbe jönni a szokásokkal, szembe szállani az előitéletekkel? A „teremtés urai”, a kik képesek minden haszontalanságért párbajt vivni, nem birnak annyi lélekerővel, hogy ki merjenek állni a kaszinói élczek elé czéltáblának. Ha erre kerül a sor, elhagyja őket annyit emlegetett bátorságuk és a ki pisztoly elé ki mer állni, meghunnyászkodik néhány léha élczelő előtt, a kit még csak becsülni sem tud s a kiknek jelleme felől bizalmasan megkérdeztetvén, bizonynyal csinos dolgokat tudna négyszemközt beszélni.
      Ha mégis, leginkább a fővárosból ujabban idekerültek között találkozik olyan is, a ki kivételt mer képezni, akkor megerednek a nyelvek s kezdődik a pletyka. Megfigyelik kire néz, kivel beszél, vagy kivel tánczol leggyakrabban; azzal menten összeházasitják, uton utfélen gratulálnak neki s bosszantják minden módon. Ha azután az illető, talán a vele együtt nyelvre vett hölgy iránti tekintetből is tartózkodóbban viseli magát, uj anyag a nyelvtornászatra.
      „Kikosarazták. Dehogy kocsarazták, két kézzel kapnának rajta, de látva, hogy megakarják fogni, meghátrált. Nem igaz, a szülők nem egyeznek bele.
      Az ám; a leány keveselte, azt gondolja, hogy majd gróf jön érte.
      Tudja az a leány jól, hogy külömb embert ugy sem kap, nem oly bőven terem az nálunk; de az urfi ugy látszik pénzt keres és nem feleséget, stb. stb.”
      Itt persze csak a legártatlanabb dolgokat hozom föl, nő létemre a triviálitásokról nem szabad tudomással birnom. Az ilyenekbe azután bárki is beleun s ő is ugy tesz, mint a többi.
      Igy marad azután meg az a dicséretes szokás, hogy az urak legfeljebb „muszáj”-ból tánczolnak s azután rögtön szétválik az olaj és a viz külön a nők, külön a férfiak.
      Szerény nézetem szerint a nők, különösen vidéken, a hol még nevelésük is felette hiányos, sokat nyernének a sokkal tágabb körben mozgó, világlátott, többet tanult és többnyire szellemileg is felettök álló férfiak társalgása által, nem tekintve, hogy viszont a férfiak modorára is mindig jótékony hatásu még a legegyszerübb hölgyek társasága is.
      Azon a koron, hogy a férfiak iránt még igényeket táplálhatnék, tul vagyok; vén kisasszonynak lenni sincs szerencsém s igy a fejemen felejtett párta sem keserit el: még csak leányaim sincsenek, a kiknek jövője miatti aggodalom tenne a férfiak iránt igazságtalanná, egészen semleges szemlélője vagyok társaséletünknek s mint ilyen irtam le azt és tudom, hogy ezt olvasva nem egy vidéki hölgy sőt férfi is, igy fog fölkiáltani: „Tout comme chez nous!” [2]

Egy asszony
      (Képes Családi Lapok, szeptember 27.)

      Szilveszter est
      Vigsággal bucsuztak mindenütt az ó-esztendőtől és vigsággal köszöntötték az ujat. Nincs a fővárosnak olyan társasága, egyesülete, kaszinója, amely a mai nap örömére mulatságot ne rendezett volna.
      Alább közlünk néhány táncvigalmat azok közül, amelyek a népesebbek közé tartoztak:
      A „Terézvárosi Polgári kör” ma este fényesen sikerült Sziveszter estélyt rendezett saját helyiségében. A kedélyes mulatság hangversenynyel kezdődött, amelyen közremüködtek többek közt Diensl Oszkár, Kanitz Ilona, Schmidt Gusztáv, továbbá a Rákosi-féle sziniiskola jeles készültségü tagjai Fenyő Rózsika, Szécsy Sándor és Aranyossy Janika, kik mindannyian derekasan rászolgáltak a kiérdemelt tapsokra. A hangverseny után társasvacsora volt, majd tánc következett, amely a kör közkedveltségü mulatságaihoz méltóan a legvidámabb hangulatban csak a reggeli órákban ért véget. Az első négyest csak 80 pár táncolhatta, mert a kör helyiségei ezuttal is szükeknek bizonyultak.
      Fényesen sikerült Szilveszter-estélyt rendezett ma este a kereskedelmi utazók egylete is, a nemzeti szálloda összes termeiben. A közremüködők mindegyikének bőven kijutott a tapsból, amelylyel nem fukarkodott a javarészt hölgyekből álló közönség. Cserváry Irma és Lindner Lilla kisasszonyok énekszámai után alig akart vége szakadni a kihivásoknak. Méltó feltünést keltett szép iskolázottságra valló érces baritonjával Práger Kálmán. Pallos L. Pál zongorajátéka és Acél Szidi k. a. [3], aki egy monológ előadásával excellált, a megérdemelt elismerésben részesültek. Redő J. jóizüen előadott monológjaival állandóan derültségben tartotta a különben is jó kedvre hangolt közönséget.
      A hangversenyt társasvacsora, majd ezt táncvigalom követte.
      Az estélyen jelenvoltak közül a következő névsort sikerült összeállitanunk. Asszonyok: May Samuné, Neufeld Adolfné, Gold Zsigmondné, Ollop Emilné, Mayer Frigyesné, Hajnal Izsóné, Engel Lajosné, Kornfeldné, Breitner Antalné, Breitner Manóné, Márkus Károlyné, Deutsch Sándorné, Goldmark Ignácné, Berényi Ignácné, Krausz Imréné, Kirschbaum Vilmosné, Wilheim Adolfné, Goldschmied Adolfné, Kanitz Zsigmondné, Ábrahám Emilné, Deutsch Mórné, Witt Vilmosné, Lukács Sándorné, Holländer Gyuláné, Ferenczi Mórné, Hajós Edéné, Ungár Józsefné, Dospoly Jánosné, Virágh Gézáné, Mandl Samuné, Vertán Jánosné, Heim Menyhértné, Huppert Lipótné, Reiter Adolfné, Hoffmann Pálné, Boross Mihályné, Schwartz Sámuelné, Ullmanné, Czirner Henrikné.
      Leányok: Hamburger nővérek, May Berta, Gold Margit, Steiner Regina és Laura, Ollop Regina, Báron Olga, Gáspár Margit, Huth Ilona, Goldmark Nelly, Krausz Gizella, Berényi Margit, Eiser Ilona, Feldheim Irén, Wilheim Olga, Szecsányi Bella, Linger Jolán, Huppert Eleonora, Springer Ida és Irma, Berger Szerén, Menczer nővérek, Schwartz Irma, Rosenbaum Mariska, Zöld Regina, Deutsch Gizi, Basch Sarolta, Knöpfler Nelly, Knöpfler Hermin, Braun Gizella, Dobos Malvin, Buchwald Riza, Offenheim Teréz, Glanz Malvin, Kovács Vass Elza, Dobó Nelly, Ullmann Józsa, Friedmann Emma és Irma, Berényi Katica, Váczi Vilma, Csoknyai Szidi.
      (Pesti Hírlap, január 1.)

      - Fröbel-nőegylet álarczos bálja. A Fröbel-nőegylet ma tartotta meg álarczos bálját a vigadó nagytermében szép számu közönség jelenlétében. Az álarczos bálok már évek óta sem anyagilag, sem erkölcsileg nem felelnek meg a követelményeknek s a mai álarczos bál sem állt magasabb szinvonalon. A jelmezek izléstelenek voltak s ugyszólván ugyanazok, a melyekkel már évek óta találkozik az ember a vigadóbeli álarczos bálokon.
      (Egyetértés, január 20.)

      - A malomhivatalnokok pompásan sikerült Szilveszter-estélyt rendeztek az Erzsébet-köruton levő saját helyiségükben, amely a különösen nagy számmal megjelent közönséget alig volt képes befogadni. Női ruhába bujtatott férfiak Damenkapellé-je [4] furcsánál-furcsább hangszerekkel szépen adta elő zeneszámait. Robinetti és Bamboula kómikus birkózása ugyancsak imponált, a kupléénekes és szavaló előadások állandó tapsot arattak a nagyszámu publikum részéről, amely az „amerikai” módra elárverezett pléh óráért együttesen mintegy 20 frtnyi összeget fizetett - természetesen jótékony célra. A sikerült előadásokat virradtig tartó kedélyes tánc követte.
      (Pesti Hírlap, január 2.)

      Farsang

      A főváros bálja
      A farsang legnagyobb elite-bálja ma volt a Vigadóban.
      Ily, az összes termeket zsufolásig megtöltő nagy és amellett mégis előkelő közönséget csak oly testület képes összetoborzani, melylyel az összes társaskörök érdekközösségben állnak.
      És ezért nem irigykedhetik a fényes sikerért a mai bálra a többi fényes elitebálok rendezősége, mert hiszen ez a bál mindnyájunk bálja volt, akik ebben a szép, fiatal székes fővárosban adózunk, vagy nem adózunk és mindnyájan büszkék vagyunk rá, hogy oly pompásan sikerült.
      Bécs város bálja is a farsang egyik legfényesebb bálja szokott lenni, de ott a fővonzerőt mindig az uralkodó vagy az uralkodóház valamely kiváló tagjának jelenléte szokta képezni.
      A „mi bálunk” azonban enélkül az attraction [5] nélkül is oda vonzott mindenkit, kivéve talán az arisztokráciát, mely mintha tüntetőleg tartotta volna magát távol. Ugyan mi lehet az oka?
      A székes fővárosnak ez lévén az első bálja, a rendezőség kétségkivül érezte a kezdet nehézségeit, de annál nagyobb érdemük, hogy ez magán a bálon legkevesébbé sem volt észlelhető.
      És ha azoknak a rendező uraknak a hivatalában „kivételképen” némi restancia mutatkoznék, kivételképen ez most megbocsátható nekik azért a lázas buzgalomért, melyet a főváros renomméja érdekében ki kellett fejteniök.
      A renommét meg is alapitották, főként a hölgyek előtt, akiknek jó indulatától és érdeklődésétől függ minden siker a világon.
      Nemcsak nekünk budapestieknek, de egész Magyarországnak büszkeségét képezik a mi szép hölgyeink.
      Más fővárosokban is vannak szép hölgyek, de annyi szép hölgy, mint Budapesten, sehol sincs.
      Ezt konstatálhatták volna ma az idegenek is, akik a jelen nem volt szépségeket nem is ismerik.
      Mint a megyei bálon a megyei hajduk, ma a városi hajduk álltak sorfalat a lépcsőházban. Csupa nyalka legények, akik igen jól festettek, a diszes egyenruhában.
      Ugy a lépcsőház, mint a termek délszaki növényekkel, szőnyegekkel, a város cimereivel voltak diszitve.
      A cukrászda előtt állt a bálanyai sátor, ahol a bálanyák: Kamermayer Károlyné, [6] Márkus Józsefné és Gerlóczy Károlyné [7] foglaltak helyet, állandóan körülvéve előkelő hölgyek és férfi notabilitások [8] csoportjai által. A bálanyai emelvénytől jobbra, szerényen elrejtőzve ült Blaha Lujza, [9] aki lányát, Sárikát gardirozta. [10]
      Miniszterek közül jelen voltak: báró Fejérváry és Darányi; jelen volt továbbá Gromon államtitkár, Tabódy, Rudnay főkapitány, Splényi báró, a polgármesterek stb.
      Igen jó benyomást tett, hogy Lobkovitz hadtestparancsnok vezetése alatt csaknem az egész tábornoki kar megjelent, nemkülönben több honvédezredes és általában a tisztikar igen szépen volt képviselve; jelen volt Csesznák Benő ezredes, a Ludovika Akadémia parancsnoka is, aki egy csapat fess és fáradhatatlan táncost is hozott.
      Az első négyest 300-nál több pár táncolta.
      A női táncrend finom bőrből készült névjegyerszény volt, a főváros cimerével diszitve. A hölgyek ezenkivül kótát [11] is kaptak, egy „fővárosi csárdást”, melyet Komlódy városi tanácsjegyző ez alkalomra komponált és Radics pompásan huzott.
      (Pesti Hírlap, február 14.)

      - Farsangi tréfa. Mozgalmas farsangi tréfát üzött tegnap valaki a fővárosi államrendőrséggel. Pár nappal ezelőtt valamennyi pesti oldalon levő rendőrkapitányság és a főkapitányság névtelen levelekben figyelmeztetve lettek, hogy folyó hó 14-én a budapesti anarkisták bombával fel fogják őket robbantani, ugy őket, mint a budapesti kir. kuria épületét. Az egész rendőrség e miatt mozgósitva lett tegnap este magában a főkapitánysági épületben az egész detektivtestület készen várta a hivatalukban időző főkapitányhelyettes és rendőrtanácsosok parancsait. A dynamit-merényletek azonban elmaradtak s a rendőrség most kellő erélylyel és tapintattal nyomozza a tréfás levélirót.
      (Magyarország, február 18.)

      - A farsang végére maradt Budapesten a fővárosi bál, melyet ebben a farsangban rendeztek először, Bécs város báljának mintájára, a hol minden évben az uralkodó is megjelenik. Budapest első báljánál is számítottak a király megjelenésére, mert ugy hallatszott, hogy az udvar ez időtájban itt lesz. De nem igy történt. Ő felsége azonban e helyett a bécsi magyar-egylet bálján vett részt.
      Budapest bálja febr. 13-án gyüjtött nagy közönséget a vigadó összes termeibe. Ott voltak a polgármesterek, tanácsosok, Perczel Dezső, báró Fejérváry, Darányi miniszterek, államtitkárok, tábornokok, a tisztviselők egész világa. A háziasszonyi tisztet három polgármesterné: Kammermajer Károlyné, Gerlóczy Károlyné, Márkus Józsefné teljesíté. A termeket pompával diszítették. A feljáróban egyenruhás városi hajduk állottak kivont karddal. A tánczrend szép bőr tárczába volt foglalva, melyen a város domború czimere látszott.
      (Vasárnapi Újság, február 16.)

      - A farsang. Lassanként már vége felé járunk a farsangnak, de ezt azért nem lehet észre venni; minden nap új meg új bál várja a mulatni kivánókat, s el fog mulni hamvazó szerda is, de ez a bálozók kedvét nem veszi el, meghosszabítják a farsangot márcziusba is, a mikor még szintén sok bál fog lezajlani. Az idei farsang bevezetője, a sikerűlt jurista bál óta minden napra esett nehány tánczmulatság; megtartották a régi jó hirnevű Créche-bált, az első pesti bölcsöde-egylet javára, mely semmiben sem maradt hátra az előbbieknek; megvolt a protestáns bál, az építészek bálja, a jogász tánczestély, hogy csak a nagyobbakat említsük. Február 6-án a tekhnikusok tartották meg zártkörű tánczestélyüket, mely szép és nagy közönséget gyüjtött egybe. De a közelebbi napoknak is meglesznek a maguk mulatságai. Febr. 8-án lesz a pestmegyei bál. 9-én a Pesti izr. nőegylet nagy elite álarczos bálja a Vigadóban; 8-án a budapesti reformátusok közművelődési egylete rendez tánczvigalmat a lövöldében, zászlóalapja javára; febr. 13-án pedig a Fővárosi-bál lesz a Vigadóban. Az első bál ez, melyet a főváros tisztviselői rendeznek a más európai nagyvárosok által rendezni szokott bálak mintájára s Ő felségeiket s a királyi család több tagját is meghivták rá. Márczius 8-án a fővárosi hirlapkiadóhivatali tisztviselők rendeznek hangversennyel egybekötött tánczmulatságot, s a hangversenyben előkelő művésznők és művészek működnek közre.
      (Vasárnapi Újság, február 9.)

      A bálanyák

Budapest, febr. 15.
      Az idei farsang bálanyáinak akarjuk szentelni a jelen sorokat. Mielőtt tehát őket egyenkint és összesen bemutatjuk az olvasóknak, kezdjük a bálanya fogalmának nem kevéssé nehéz definiálásával.
      A bálmama a mamák között a legszeretetreméltóbbak közé tartozik, a bálmama mindig mosolyog, mindig nyájas és a bál iránt, melynek ő anyja, igazi szeretettel viseltetik. A bálmamáknak van egy különös tulajdonságuk: hogy bál-gyermekük kora nincs az ő szépségükre befolyással s a legrégibb báloknak is, fiatal mamájuk van. A bálmama definiczióját kiegészitjük azzal, hogy egy bál-gyereknek több mamája szokott lenni, a mi az emberi életben páratlanul álló dolog. Végül pedig a legfontosabb, legkarakterisztikusabb ismertető jel: a bálmama a bálnak anyja.
      Ezek után már áttérhetünk arra, hogy mi a bálanya feladata és kötelessége. A bálmamának feladata mindenekelőtt a bálon megjelenni, a czigányzene ünnepélyes tussa mellett a »délszaki növényekkel diszitett« emelvényre vonulni s a megjelenő notabilitások ostromló seregét kimerithetetlen szeretetreméltósággal lekenyerezni. A notabilitások a bálmamáknak mindig - ez alól nincs kivétel - gratulálni szoktak bál-gyermekükhöz s a bálmamák ezt a gratulácziót soha sem tekintik bóknak, még akkor sem, ha a bál-gyerek egy valóságos »enfant terrible«. [12] A bálmamának végül első és legfőbb kötelessége a vigadó nagytermében legalább egy páholy-jegyet megváltani és vagy 25-50 jegyet magára vállalni.
      Az idei farsang báljainak különösen sok bálmamái voltak. Ennek oka valószinüleg abban rejlik, hogy a bálanyákra váró nagy kötelességek, ha több bálanya van, megoszlanak. (...)
      (Fővárosi Lapok, február 16.)

      Jurista-bál

Budapest, jan. 11.
      Vigadó juristáink, kik mindig lefoglalják a farsang első szombatját az ő nagy, előkelő báljuk számára, évről-évre rávisznek bennünket fényes báli dicsőségek szürke krónikásait, arra a sablónszerü kijelentésre, hogy ime ma megtörtént az öreg Vigadó falai közt a farsang első elite-bálja, első nagyobb eseménye.
      És valóban a juristák bálja, a legendaszerü jogászbálok hivatalos jogfejleménye mindig igazolja ezt az állitásunkat, mert ez a mulatság mindig esemény.
      Rendező bizottságának elnöke egy igazi államférfi, Plósz Sándor, [13] az igazságügyi államtitkár és ha külföldi ember elnézi a mi gyönyörüséges magyar lányainkat, a mint a nagy kodifikátor vezetése alatt mükődő fiatalság karján járják a dallamos keringőket, szilaj csárdásokat, el kell ismernie, hogy juristáink a paragrafusok forgatásain kivül máshoz is értenek.
      Három bálanya, hölgyvilágunk első kitünőségei foglalják el ma este a déli növényekkel diszitett patronesse-emelvényt [14] és főuri és államférfiui notabilitásaink is nagy számmal jelennek meg, hogy a magyar juristák báljának fényét, előkelőségét emeljék.
      Gróf Apponyi Lajosné, Plósz Sándorné és Szent-Iványi Zoltánné urasszonyok, a patroneszek, kiknek érkezése fél tiz órára van bejelentve. A Frigyes főherczeg nevét viselő 52-ik gyalogezred zenekara Rákóczi-indulóval üdvözli őket, majd átadja helyét Radics Bélának, [15] elitbáljaink első czigányának és a Béla hegedüjén egyszeriben megszólal a régi andalgó csárdás:
Ezt a kerek erdőt járom én.
      Ezzel a nótával el van döntve a bál sorsa.
      Nem szabad megfeledkeznünk az áldozatkész rendezőség emlékéről, a rendszerint müvészi kivitelü tánczrendről. Az értékes kis emléktárgy egy Olimpusi igazságszolgáltatási jelenetet ábrázol és magyar iparos müve. (...)
      (Magyarország, január 12.)

      - Bölcsészbál. Közmondássá vált egy idő óta, hogy a filozopterek [16] nem tudnak tánczolni. A bölcsészek ugyanis évekig nem rendeztek semmiféle mulatságot a farsangban, mig a többi fakultások ifjusága évről-évre ott szerepelt a jogász és medikus tánczestélylyel, a technikus és gyógyszerészbállal Karnevál müsorában. Ez idén a bölcsészek is tánczos kedvet kaptak és bálrendezésbe fogtak. Bálbizottságuk már meg is alakult és február havában a terézvárosi kaszinóban tartandó mulatságuk bizonyára egyike lesz a legalaposabb mulatságoknak.
      (Magyarország, január 3.)

      - Elvtársak! Munkások!
      Itt a farsang! A burzsoázia selyembe, bársonyba burkolja velőtlen csontjait, teleaggatja magát aranynyal, gyémánttal, hogy egymást elvakitsák a mások munkájából kipréselt vagyonukkal.
      Elvtársak, munkások, mi is akarunk egyszer bálozni, de nem a burzsoázia módjára, se nem a régi sablon szerint, hanem tartunk egy mulatságot, mely hü képe legyen a valóságnak. A bizottság

1896 február 8-án, este 8 órakor a
Wassermann-féle teremben,
Károly-körut 19,
egy nagy
SANSCULOTTE [17] BÁLT
rendez.
      Elvtársak! Munkások! Jertek el tömegesen, mert az ünnepély tiszta jövedelme egyedüli fegyvertek, a „NÉPSZAVA” javára fordittatik.
      Kezdete 8 órakor. - Belépti-dij 30 kr.
      Jegyek kaphatók a meghivón feltüntetett helyeken, valamint az összes bizalmi férfiaknál.
      (Népszava, február 1.)

      - Cukrászbál. Patyolat fehér zubbonyaikat ünnepi feketével, gömbölyü vászonsipkáikat pedig angol-aczélos köcsög-kalappal cserélik fel ma este a legédesebb mesterség, a czukrászat ifjai. A habfánkok, vajastészták és tortaszeletek édes, finom költészete, ma egy csomó szép leány óráit lesz hivatva megédesiteni, a kik ebben a héringszagu bőjti időben sem idegenkednek a »czukros emberek« mulatságától. Esti kilencz órakor érkezik meg a Vigadó nagytermébe Bauer Samuné, a czukrászbál lady patronesse, Balázs Kálmánnak ez alkalomra kibővitett zenekara a hagyományos, szép Rákóczy indulóval fogadja, azután pedig rögtön megkezdődik a táncz. A rendezőség czukor-csokorba rejtett tánczrenddel kedveskedik az »édes nagysád«-oknak, a kiknek diszes névsorát egyelőre titokban tartják és csupán annyit árulnak el, hogy csak magától Kugler czukrászdájától 18 szépséges szép lány vonul fel a bálra. A tánczokot egy ez alkalomra fogadott tánczmester rendezi, a ki füzértánczot is rendez ez éjjel.
      (Magyarország, március 5.)

      - A budapesti paszományos- és gömbkötő munkások és munkásnők szakegylete 1896. november 22-én, vasárnap, a volt Wassermann-féle vendéglő összes helyiségeiben Károly-körut 19. sz. a., az egyleti pénztár javára tánczmulatságot rendez, mely tréfás bazár s nemzetközi világpostával lesz egybekötve. Belépti dij személy-jegy előre váltva 50 kr., a pénztárnál 60 kr.; család-jegy előre váltva 1 frt, a pénztárnál 1 frt 20 kr. - A zenét egy jóhirü zenekar szolgáltatja. - Kezdete este 8 órakor. - Jegyek kaphatók a szakegyleti helyiségben Józsika-utcza 15., Stiller Jakab, Dob-utcza 83. és a rendező bizottsági tagoknál.
      (Népszava, november 14.)

      - A „Budapesti minta-asztalosok szakegylete” 1896. november 15-én, a „Fáczán”-hoz czimzett vendéglő összes helyiségében (II. ker., medve-utcza), dal, szavalat és tánczczal egybekötött III. alapitó-ünnepélyét tartja. A zenét a 6. számu gyalogezred zenekara szolgáltatja. - Kezdete este 6 órakor. - Belépti-dij: Személy-jegy előre váltva 50 kr., a pénztárnál 60 kr. - Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Az esetleges tiszta jövedelem az egyleti könyvtár gyarapitására fog fordittatni. - Jegyek kaphatók a gyári bizalmi-férfiaknál.
      (Népszava, november 14.)

      Népünnep a Vérmezőn

- Saját tudósitónktól -
Budapest, május 17
      Ma ünnepet rendeztek a nép tiszteletére a barátságtalan nevü Vérmezőn. Megvendégelték a szabad ég alatt, hol szabadon repül a gondolat s fájdalom, a porfelhő is. De hát a fenséges népnek nincs frakkja s ennélfogva nem invitálható meg sem az udvari estélyre, sem a theatre parékba [18]. Ennélfogva a Vérmező parketjén vendégelte meg a fővárosi tanács határtalan nagylelküséggel, magyarán szólva 20,000 pár virslivel.
      Mi az a tenger sima tükréhez képest! Egy elefántnak egy piskóta. Mert a népnek bizony jó étvágya van s nem retten vissza gyomrát elrontani, csak legyen mivel.
      A mai népünnep nagyon szegényesen illeszkedett bele a fényes millennáris ünnepségek sorozatába. Szakasztottan az volt a programmja, a melylyel a jótékonyság sportférfiai a Szt.-István-napi ünnepségen szoktak előhozakodni.
      A Vérmező hatalmas tere sátrakkal és zászlókkal volt tarkázva. Délutáni 2 órakor négy fölötte szerény külsejü rögtönzött diadal- (?) kapun át özönlött a nép a katonai szemlék e nevezetes mezejére, hol lármás katonai és czigányzenekarok egymással versenykedve csinálták az ünnepi hangulatot.
      Csakhamar hullámzó néptömeg töltötte be a Vérmezőt, nem sok ügyet vetve a kiméletlen szellőjárásra, mely állandó porfelhőbe burkolta az impozáns sokadalmat. A bástya felőli oldalon néhány népligeti komédiás bódé csalogatta a publikumot olcsó müvészi gönyöreivel. De sem ezeknek, sem a ringlispilnek nem volt nagy kelete. Ritkább, delikátabb [19] élvezet kinálkozott szemben a tulsó oldalon, hol a nemzet szineivel gazdagon felpántlikázott izmos mészároslegények egy hatalmas ökröt vontak nyársra s nyomban tüzet is gyujtottak alája. A feudális idők e látványossága máig is megőrizte vonzó hatását. Ezer és ezer szem meredt néma gyönyörrel a lassan piruló kolosszális beafsteakre.
      Ólomlábon haladtak a várakozás perczei, de nem fogtak ki a nép fenséges türelmén, mely képesnek látszott egy uj évezredig várakozni az izes falatokra.
      E közben megérkeztek Ráth Károlylyal élükön a polgármesterek fényes diszruhában. A nép ezt a látványosságot is elismeréssel honorálta. A nép nemcsak türelmes, de szerény is. 3 óra tájt már élénkebb mozgás mutatkozott a Mikó-utcza felőli részen, országnagyok érkeztek. Először Wlassics fogata hajtatott a bejáróhoz. A kultuszminiszter mellett neje és fia ült. (...)
      A nagy nemzeti szalagokkal diszitett rendezők hamarosan kordont vontak s valamivel 3 óra után a rendőri felügyelet vezetésével megbizott Gyalokay rendőrtanácsos gyors léptekkel jött jelenteni a polgármestereknek a király érkezését.
      Abban a pillanatban éljen-kiáltások nesze hallatszott a távolból s néhány percz mulva feltünt a kapu előtt a király kocsija. A király mellett Bánffy miniszterelnök foglalt helyet s előtte Sélley Sándor miniszteri tanácsos és Rudnay Béla főkapitány haladtak lovon nagyobb lovas rendőrcsapat élén. A második udvari kocsiban Paar főhadsegéd és Somogyi hadsegéd ültek. Utánuk a két polgármester s a többi dignitás következett. A király a mező várhegyoldali részén megpillantotta a Ganz-gyár munkásainak daloskörét, mely Krausz tanár vezetése alatt énekelt, leszállt a kocsijáról s ugy hallgatta végig a Himnuszt. Ez alkalommal a király megszólitással tüntette ki a jeles énektanárt s megdicsérte a daloskört.
      Kétszer hajtatott körül a király a nagy népes mezőségen. Az első körut alkalmával leszállt a kocsiról s a diszes királyi sátornál Ráth főpolgármesterrel beszélgetett.
      Közvetetlenül körülötte hullámzott a vegyes, de lelkes közönség. Néhány önfeledt honleány olyan közel lobogtatta kezkenőjét, hogy az udvari etikett nyilvánvaló veszedelemben forgott. A király jóságos arczczal mosolygott a népnek e forró lehelletü üdvözlése felett. Méltóságosabb formában sokszor, de elemibb őszinteséggel ritkán látott hódolatot. Ezt nem rendezték, ez kitünően sikerült.
      A király távozása után vette csak igazán kezdetét a programm müvészi része s az áldomás. A mükedvelő népies atléták meztélláb iramodtak neki a hosszu póznáknak, hogy a végébe aggatott táblákat lehozzák onnan. - Mert a táblákra rótt számok döntötték el a nyereményt, melyek között legértékesebb egy kézi harmonika volt. Ennek szerencsés nyerője: Láber János asztalos-segéd volt.
      De hányan gurultak vissza a pálya, vagyis a pózna közepéről, horzsolásokat és gunyos hahotát szenvedvén. Mert a nép nem engedi el magának azt az élvezetet, hogy a káros embert kiméletlenül ki ne nevesse.
      Még ennél is mulatságosabbak voltak a versenyfutások, melyeknél az összes dijak 30 frtban lettek megállapitva. Szép kis summa az apró népből való championok-nak, [20] de milyen megvetéssel gondolna ez összegre egy nyolczadrendü versenyparipa.
      E kedves szórakozások közben pedig a korlátokkal elkeritett fabódék mögül zápornyi bőségben hullott az áldás, a virstli s a kifli. Ez volt a grand attraction, [21] mely izgalomba kergette a népek ezreit. Hogy kapkodtak, hogy dulakodtak a frugalis [22] harapni valón! Hogy evett, hogy ivott az istenadta nép! Mert a virstlin és kiflin kivül bort is osztogattak, nem patakokban, de elég bőséges mennyiségben, ha a mértékletességi egyesületek álláspontjára helyezkedünk.
      5 órakor kiosztották a sült ökröt is. Elfogyott, a minthogy elfogyott volna, ha egy egész gulyát osztottak volna szét nyárson sütve.
      Mert a történelmi nevezetességü térségen legalább 60,000 ember hullámzott. (...)
      (Magyarország, május 18.)

      1. Keresd az asszonyt.
      2. Akárcsak nálunk.
      3. Kisasszony.
      4. Női kar.
      5. Fénypont.
      6. A főpolgármester felesége.
      7. Az alpolgármesterek feleségei.
      8. Előkelőségek.
      9. A híres színésznő (1850-1926).
      10. Kísér, felügyel (nőt).
      11. Kotta.
      12. Rettenetes gyerek.
      13. Jogász (1846-1925), egyetemi tanár, az MTA tagja. 1899-1905 között igazságügyminiszter Széll, Kuhen-Héderváry és Tisza kormányában.
      14. Jótékonysági egyesületi védnöknő.
      15. Cigányprimás, zeneszerző (1867-1930).
      16. Bölcsészhallgatók.
      17. A francia polgári forradalom hívei, az udvari térdnadrág helyett hosszú nadrágot hordtak.
      18. Színházi díszelőadás.
      19. Finomabb.
      20. Bajnok.
      21. Nagy műsorszám.
      22. Szerény.


EPA Budapesti Negyed 11. (1996/1)> Jégvilág