EPA Budapesti Negyed 9. (1995/3)Prakfalvi E.: Vita 1953 < > Miklóssy E.: Hungária körút

Dokumentum

______________
Jelentés a budapesti városrendezési tervekről tartott
építőművészeti ankétról.
A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának

      Alább közreadjuk az MDP PB számára készült jelentést az Ankétról. Az anyag kétszer íródott meg, november 25-én, majd november 30-i dátummal átdolgozták, s ehhez december 5-én egy rövid kiegészítést is fűztek (másodpéldányok, aláírás nélkül, az ÉPÍTÉSZETI TANÁCS hivatalos borítékjában (OMvH M.ÉpM Benkhard-h).

      Az 1953. november 20-i és 21-i ankétot a Budapesti Városi Tanács VB. a Magyar Építőművészek Szövetségével együttesen rendezte. A tanácskozásra mintegy 150 építőművész és 30 képzőművész volt hivatalos. A Párt és Kormányzat vezető funkcionáriusain kívül meghívást kaptak a városrendezés kérdésével kapcsolatban álló minisztériumok vezető szakemberei, a városi tanács vb. tagjai, osztályvezetői, a ker. tanácsok v.b. elnökei. A karzatra a városi tanács apparátusában dolgozó érdekelt szakemberek, az Építőművész Szövetség valamennyi tagja és mintegy 30 építőipari egyetemi hallgató kapott meghívást.
      Az ankéton 32-en szólaltak fel. A felszólalók névsora mellékelve. 30
      Az ankét sikerében döntő szerepe volt annak a körülménynek, hogy az új kormányprogram a városépítés problémáit közeli realitássá tette, amint azt a felszólalók közül többen ki is emelték. A sikerhez hozzájárult az Ybl díjaknak az ankétot megelőzően történt megalapítása, továbbá a kormánykitüntetések, az Ybl díjak kiadása, amelyben a kormányzatunk által történő megbecsülést érezték építőművészeink.
      Az ankét munkásságát elősegítette az előkészítés, a jelentős vizsgálati és tervezési anyagot felölelő kiállítás, a résztvevők számára kiadott ismertető anyag. Ezzel szemben hiánya volt az előkészítésnek a túlnyomó részben térképszerű kiállítási anyagon felül a város egyes részeinek építészeti kialakítását bemutató anyag hiányossága. A tervek ilyen irányú kiegészítését a PB. határozat megkívánta, ez azonban csak kisebb mértékben volt lehetséges, mert a Városi Tanács VB az ankét előtt ily tervek készítését nem engedélyezte.
      Az ankéton felszólalók a városépítési terv építőművészeti oldalának igen sok kérdésével foglalkoztak; különösen sok felszólaló vitatta:
      - a terv merészségének, illetve realitásának problémáját;
      - a város meglévő városszerkezete megtartásának és továbbfejlesztésének kérdését;
      - a „városközpont” fogalmát és helyét;
      - a Duna-partok kialakításának módját;
      - a városkeretből kiemelkedő épületek tervezésének kérdését;
      - a terv konkrét ütemezésének, a legközelebb építendő nagyarányú lakásépítkezések elhelyezésének kérdését.
      Az ankét számos olyan új szempontot vetett fel, amelynek részletes kivizsgálása a további tervezés folyamán feltétlenül kívánatosnak látszik, ilyenek:
      - az új adottságok, pl. Sztálin-híd, Stadion, Sztálin-tér, fokozott figyelembevétele;
      - az új lakóterületeknek a várostesttel szorosabb kapcsolatának biztosítása;
      - a peremkerületek központjainak a körútrendszer továbbfejlesztése útján való összeköttetése;
      - egyes újonnan beépítendő területek magas intenzitású beépítése;
      - az esetleges „magasházak” szükségességének, nagyságának, formájának kérdése;
      - a városban megmaradó iparüzemi területeknek, ipari utaknak, vasúti létesítményeknek a környezetre nem zavaró és városkép szempontjából is megfelelő kialakítása;
      - a városépítés magasabb esztétikai követelményeinek biztosítására „városépítési alap” létesítése stb.
      Egyetértett az ezzel foglalkozó felszólalók többsége a Tanács tervében lefektetett, a városszerkezetre, a területfelhasználásra, a közlekedési hálózat kialakítására vonatkozó elgondolások alapjaival, amelyek egyébként a PB. korábbi határozatain alapulnak.
      Élénk vitát jelentett a tervezés távlatának kérdése. A felszólalók egy része a tervet bizonyos mértékig bátortalannak, nem elég nagyvonalúnak találta, mások még mindig túlságosan a realitástól távolálló tanulmánytervnek mondották. Egyes felszólalók 50 éves távlat lehetőségeinek szemmeltartását kívánták, mások felhívták a figyelmet arra, hogy csak olyan tervezés lehet reális, amelyre a távlatot népgazdasági terveink megadják.
      Az ankéton kialakult az az álláspont, hogy legfontosabb építési feladataink az első ütemben a Duna-partok, a fő sugárutak, és az ehhez közvetlenül csatlakozó területek, valamint egyes peremkerületi központok kiépítése, illetve a városközponthoz való kapcsolása.
      A városközpont fogalmának és elhelyezésének, valamint kialakításának kérdésében volt a legélesebb vita. A többség véleménye az volt, hogy a jelenlegi belvárosi terekhez és főútvonalakhoz csatlakozóan az Engels-tér környékén kell kialakítani a városközpont súlypontját azzal, hogy a városközpont maga nem egy tér, hanem terek és főútvonalak sorozata.
      Amennyiben a felszólalók a Nemzeti Színház elhelyezésével foglalkoztak, többségükben nem helyeselték annak az Engels-térre helyezését.
      A legtöbb felszólaló szükségesnek látja Budapesten a várost domináló kiemelkedő épületek létesítését a pesti oldalon, a sugárutak és valamely körút metszéspontjainak környékén, abban a kérdésben viszont, hogy a város központjában szükséges-e a várostestből kiemelkedő épület létesítése, vagy hogy a Duna-partra szabad-e ilyent tenni, erősen megoszlottak a vélemények. A felszólalások aláhúzták, hogy ily épületek magasságának és körvonalainak kérdése alapos tanulmányozást igényel.
      Az ankétot a résztvevők igen komoly érdeklődéssel kísérték. Lefolyása, a hozzászólások komolysága azt bizonyította, hogy építésztársadalmunk politikai érettsége megnőtt. Megnyilatkozott a realitásra való törekvés, a bizalom a tervek megvalósulásában. A budapesti városrendezési terv kritikáján és szempontjain felül általános irányelveket is adott a magyar várostervezés munkájához. A fővárossal szemben a korábbi szentimentális és soviniszta jellegű szeretetmegnyilvánulások helyett már az az öntudat mutatkozott, amely Budapestet mint a magyar dolgozók fővárosát szereti.
      A tanácskozáson a meghívott építőművészeknek túlnyomó része jelen volt, ugyancsak ott volt és figyelemmel kísérte az ankétot a VB. tagjainak, osztályvezetőinek, kerületi tanácselnökeinek nagy része. A miniszterek, illetőleg minisztériumok közül a Népművelési Minisztérium vezetője és valamennyi helyettese megjelent. Ugyancsak figyelemmel kísérte az ankétot a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium. Az ankéton részt vett a Könnyűipari Miniszter első helyettese. Az Építésügyi Miniszter csak az ankét második napján jelent meg rövid időre, miniszterhelyettesei közül egyik sem volt jelen. Megjelent az ankéton Köböl József elvtárs, az Építő és Faipari Dolgozók Szakszervezetének titkára. Meghívás ellenére nem volt jelen, illetve csak rövid ideig voltak jelen egyes tervező vállalatok igazgatói.
      Bár a Szabad Nép cikk jelentős segítséget nyújtott, a Magyar Nemzet és az Esti Budapest is törekedett foglalkozni az ankéttal, mégis hiányos volt a sajtó működése. Úgy látszik, hogy a sajtó munkatársai nem képesek az ilyen jellegű anyagot összefogni, értékelni. A rendezőbizottság hibája, hogy a sajtó számára az anyagot nem készítette elő megfelelően sillabuszok formájában.
      A lefolyt ankéton elhangzott irányelvek és kritikai megjegyzések a tervezőknek irányelveket adtak a terv továbbfejlesztéséhez. Így most már lehetővé válik a PB., a korábbi építőművész szakemberek bevonása és a terv olyan előkészítése, hogy az legfőbb vonalaiban 6-8 hónapon belül a PB. elé terjeszthető legyen.

      Budapest, 1953. november 25.

      Kiegészítés a városépítészeti ankétról
      az M.D.P. Központi Vezetőségéhez írt jelentéshez.

      Hiányossága volt az ankétnak, hogy egyes fontos kérdésekben általános megállapítások mellett aránylag kevés konkrét javaslat merült fel. Így elsősorban nem domborodtak ki elég élesen és elég közvetlen feladatként a lakásépítkezéssel kapcsolatos kérdések. Kevés kivételtől eltekintve a felszólalók nem tettek konkrét javaslatokat arra vonatkozólag, hogy elsősorban hol és milyen mértékben kívánatos nagyarányú lakásépítés végrehajtása.
      Ugyancsak hiányoztak a konkrét javaslatok a peremkerületi központok kialakításának helyére, módjára, ezeknek a városközponttal való összeköttetésére és ennek eszközeire vonatkozólag.
      Az ankét nem vette kellő kritika alá az eddigi építészeti és városépítési működésünket, nem állapította meg konkrétan, hogy az építészek és városrendezők munkájában mi volt helyes, mi helytelen és azon milyen irányban kell javítani.

      Budapest, 1953. december 5.

      Közreadja: Prakfalvi Endre

      30. Lásd: Budapest városépítészeti kérdései. Az 1953. november hó 20-21-én tartott ankét (Ankét) anyaga. Szerk.: Preisich G., Sós A., Brenner J. Építésügyi Kiadó, 1954.


EPA Budapesti Negyed 9. (1995/3)Prakfalvi E.: Vita 1953 < > Miklóssy E.: Hungária körút