Budapesti Negyed 1. (1993/1)Vörös K.: Városépítészeti modell < > Gábor E.: Erdődy palota

M.L. Herzog & Comp
Három nemzedék öröksége

_____________
KÖVÉR GYÖRGY

A nemzedékeket általában úgy szokás emlegetni, mint az egymástól különböző évjáratokat. Szekfű Gyula, a legékesebben író magyar történetíró is a három liberális generáció közötti eltéréseket hangsúlyozta ominózus művében. A nemzedékek azonban valójában a folytonosság hordozói. Ez nemcsak demográfiai újratermelésként igaz, hanem tágabb, kulturális értelemben is. Az az örökség, melyet az előző generációktól kapunk, meghatározza nemcsak tárgyi világunkat, nemcsak szellemi horizontunkat, de magatartásformáinkat is.
      Kedvező forrásadottságok teszik lehetővé, hogy egy család három generációjának örökségét bemutassuk. Megpróbáljuk áttekinteni a hagyatékok tükrében a nemzedékek közötti folytonosságot és változékonyságot. A család felemelkedésének és hanyatlásának ívét felrajzolva egyben a pesti polgár egy jellegzetes típusának fejlődési szakaszait is ábrázolni igyekszünk.

      A család
      A Herzog-család pesti ágát útjára indító férfiú: Mózes Löbl 1831. május 31-én kötött házassági szerződést Herzl Salamon pesti kereskedővel. A menyasszony, Eleonóra, 1600 konvenciós forintnyi hozományt vitt magával a házasságba. Az esküvő után az ifjú házasok az ifjú férj lakhelyére, Lovasberénybe költöztek. Itt született - a harmincas években kétévente - az első négy gyermek: két leány és két fiú. [1] Az ötödik, eléggé késői leánygyermek a negyvenes évek második felében történt Pestre költözés után, nem sokkal az apa halála előtt, 1855 februárjában látta meg a napvilágot. (1. táblázat)
      Moses Löbl (ami német névként a családtagok szerint Móritz Leopoldnak felelt meg) 1855. június 6-án, a haláleset-felvételi jegyzőkönyv alapján 48 éves korában hunyt el. Előtte 1854 november 14-én végrendelkezett. [2] Lányai ekkor már férjnél voltak (az egyik a szegedi Pollák családba került, a másikat felesége öccse, Theodor Herzl vette nőül, aki értelemszerűen nem azonos a modern politikai cionizmus megalapítójával). Legkisebb leányának gyámja az özvegy lett.
      A hagyatéki eljárás részben névazonosítási problémák, részben a törvényszékek változásai miatt hosszasan elhúzódott és csak 1870-re zárult le. Ekkor már legidősebb lánya és idősebb fia is Bécsben élt, özvegye pedig újra férjhez menve a Moskowitz családnevet viselte.
      A Herzog család pesti ága számára az igazi felívelést a kisebbik fiú, Péter hozta meg. Elegendő talán arra utalnunk, hogy 1886-ban csetei előnévvel gyermekeivel együtt nemesítették, majd 1904-ben bárói rangra emelték. [3]
      Herzog Péter és neje haláláig megmaradt ősei zsidó hitén, temetésüket is izraelita szertartás szerint rendezték. Három gyermeke a dualista korszak folyamán nemesített ill. bárósított családok tagjaival kötött házasságot és kikeresztelkedett. Herzog Péter egyetlen fiának, a nagyapa nevét továbbvivő Mór Lipótnak a gyermekei ugyanezt a házasodási mintát követték. Bár az idősebb fiú, András házassága nem sikerülhetett túl jól, mert az asszony másodszorra is férjhez ment, nem máshoz, mint ifj. bethleni gróf Bethlen Istvánhoz. [4] András házasságából csak egy leánygyermekről van tudomásunk. A család demográfiai útja látványosan mutatja a malthusianus modellt: Moses Löblnek még öt gyermeke volt, Péternek és Mór Lipótnak már csak három-három, Andrásnak már csak egy.

      A cég
      Az M. L. Herzog et Comp. nevű, szállítmányozási és bizományi üzlettel foglalkozó kereskedő cég az 1840-es évek második felében tűnt fel Pesten. [5] Tulajdonosai Herzog Moses Löbl és testvére Rudolf voltak. A „Speditions- und Kommissionsgeschäft” igen fontos ága volt a korabeli kereskedelemnek. Nem kellett hozzá számottevő tőke, hiszen tevékenysége döntő része a megbízó részére vásárolt áru szállításából tevődött ki. A speditőr cégek fénykorát az 1850-1870-es évekre tehetjük. Amint egy másik speditőr cég a „Heller M. és társa” könyveibe az 1920-as években még bepillantást nyerő szerző érzékletesen leírta: „Az ő üzletük az volt, hogy a vidéki kereskedők, sőt elég gyakran maguk a nagykereskedők is az áruikat és termékeiket elszállíttatták ezekhez a bizományos cégekhez, ezek beraktározták az ő terjedelmes, nagy magazinjaikba és a beraktározott árukra előleget adtak... megbízást kaptak az áru értékesítésére.” A német nyelvű levelezőkönyv tanúsága szerint: „levelezésben van ... nagykereskedőkkel, akiktől olajat vesz, vagy akinek eladja a gabonát és a gyapjút. Levelez ...falusi zsidó szatócsokkal, akiknek en detail adja el az árut... igen körülményes circumspektusos leveleket ír különböző vidéki nagyuraknak, akiktől búzát és gyapjút vesz, hogy elvigye a Medárd-napi, vagy Lipót-napi nagy vásárra... Az egész élete úgyszólván szekéren telik el...” [6] A Herzog cég üzletei sem zajlottak másként. A székhely Pestre helyezése a negyvenes években immár azt is jelentette, hogy a cég tevékenységében mind jelentősebb szerepet kaphatott a Landstrasse tágas udvaraiban történő raktározás, s a saját számlára történő felvásárlás is. A cég székhelye, amelyet a kereskedelmi és váltótörvényszéknél bejegyeztettek, de nem tartozott egyik grémiumhoz sem, az Országút 51. sz. alatt volt az ötvenes évek második felében. [7] Lovasberény és Pest között szoros összekötő szál lehetett a Fejér-megyében és Pesten is egyaránt birtokos Cziráky grófokkal létrejött kapcsolat. [8]
      Moses Löbl halála után a végrendelet szellemében 1855-ben új társasági szerződést kötött a rokonság, amelyben az özvegy (Eleonóra) és sógor/vő (Theodor Herzl) társult újra a testvérrel, Rudolffal. Az 1858-ban kötött második társasági szerződés szerint Rudolf kilépett és önállósította magát, míg a továbbra is „M. L. Herzog et Co.” nevű cégbe belépett az immár nagykorúvá vált két fiú: Adolf és Péter. Az özvegy 1865-ben, az idősebb fiú, Adolf 1868-ban hagyta el a cég kötelékét, így a változatlan nevű társas cég a XIX. század utolsó harmadának nagy konjunktúráit és válságait két tulajdonos irányítása alatt élte meg. [9]
      Herzog Péter és Herzl Tivadar kereskedelmi üzlete nem sokban különbözött a Gründerzeit terménykereskedőjétől. Kilépvén a szűkebb értelemben vett kereskedelem köréből bekapcsolódott a budapesti nagymalomipar megteremtésébe is. A Blum-féle Gőzmalom Rt. mellett a családot a Victória malom részvényesei között találjuk. [10] A vállalati jövedelmek gyors gyarapodását jelzi, hogy amikor az alapítási láz végén, az akkor még meglelhető pesti adókönyvek alapján összeállították Pest legnagyobb adózóinak listáját, akkor az eredetiből átmásolt 602.98 forintnyi jövedelemadó (a tiszta nyereség 10 %-a) összeget nyilván a legfrissebb információk alapján az 1873-as végső névsor elkészítéséhez több, mint duplájára korrigálták (1338.67 Frt). [11]
      A cég különösen a gyapjú- és a dohánykivitelre szakosodott. A Wekerle Sándor pénzügyminiszter támogatásával létrehozott Magyar Dohánykereskedelmi Rt. alapítói és főrészvényesei lettek. [12] Az M.L. Herzog & Co. dohánykereskedelmi üzletét a törökországi Cavallában alakított lerakattal a Balkánra is kiterjesztette. [13] 1906-ban jelentették be azt is, hogy az átalakuló cégprofilhoz illően üzleti telepük már nem a Károly körút 15 alatt, hanem a Váczi körút 32 alatt található.
      Herzog Péter hagyatéktárgyalási jegyzőkönyve tételesen felsorolja azokat az értékpapírokat, amelyek igazgatósági letétként vannak különböző társulatoknál elhelyezve, de amelyek „nem báró Herzog Péter, hanem a Herzog M.L. és társa cég tulajdonát képezték és képezik”. Ezekből pontosan kirajzolódik a cég érdekeltségi köre: 30 db. Pesti Victória részvény, 15 db. nagyváradi Hunyady és László-malom részvény, 50 db. Ammóniák szóda-részvény, 50 db. Észak-magyarországi Kőszénbánya-részvény, 25 db. Adria Tengerhajózási részvény, 250 Oriental Tobacco Trading Company Ltd. részvény. [14]
      Ha a cégvagyon gyarapodásáról a dualizmus korában képet akarunk alkotni, össze kell hasonlítanunk a cég 1857 december 31-i tőkeszámláját a központi bank (Osztrák-Magyar Bank) legkorábbi, 1912 áprilisából fennmaradt vagyonbecslésével. [15] A mintegy 100 ezer forintos nagyságrendű induló summához képest a világháború előttre 30 millió koronára szaporodott a becsült vagyon. Ha az átszámítási problémákat is figyelembe vesszük, némi leegyszerűsítéssel (1 osztrák értékű forint=2 korona) azt állapíthatjuk meg, hogy a növekedés mintegy 150-szeres (!) volt. Bár elég közismert az az aforizma, miszerint mindig az első százezer megszerzése a legnehezebb, aligha csökkentjük Herzog Moses Löbl érdemeit, ha azt vélelmezzük, hogy a fennmaradó 14,9 milliós, csekélynek semmiképpen sem mondható akkumuláció a fiú és a sógor/vő nemzedékének kiemelkedő teljesítménye volt.
      Az ifjú Mór Lipót, miután 1886-ban elvégezte a budapesti Kereskedelmi Akadémia felsőkereskedelmi tagozatát, 1894-ben lett gyapjúkereskedői minőségben a társascég tagja. Miközben Herzl Tivadar 1896-ban kilépett „barátságos megegyezés folytán a közkereseti társaságból” [16], helyébe újabb vő, Orosdy Fülöp társult (igaz csak 10 évre).
      A központi bank vagyonbecslései alapján a világháború előttől már több-kevesebb rendszerességgel nyomon tudjuk követni a cégvagyon alakulását egészen a felszámolásig. (2. táblázat) 1912 és 1924 között a papírkoronában történő leértékelődés lényegesen elmarad az infláció üteme mögött. Ez nem is volt véletlen, hiszen amint 1922-ben a hitelinformáció megállapította: „ezen régi üzlet az utóbbi időben üzleti tevékenységet alig fejt ki, inkább kegyeletből tartatik fenn s működése főleg a családi vagyon kezelésére szorítkozik.” Eközben azonban a cégfőnök (közben Herzog Mór Lipótné 1916 és 1922 között szintén tagja volt a cégnek) alapvetően átalakította a cég profilját, előkészítve annak új korszakát. Herzog Mór Lipót 1921 novemberében jelentette be a cégbíróságnál, hogy kizárólag „bankári üzlettel (financírozás, értékpapírüzlet, devisa- és valutaüzlet) szándékszik foglalkozni.” Bejelentésének célja az, hogy „a cégjegyzék a tényleges helyzettel összhangba hozassék.” [17] Az üzlet ekkor már az V. kerület Arany János u. 24-ben, a pesti City-ben székelt.
      A kereskedőház magánbankházzá alakítása nem volt egyedi jelensége a korszaknak. A „Latzko N. és Popper A.” cég tulajdonosai 1908-ban közölték a cégbírósággal, hogy posztókereskedésüket beszüntették és „bankipart” kívánnak űzni. A nej révén rokon „Deutsch Ig. és fia” 1911-ben jelentette be, hogy „kizárólag banküzletekkel foglalkozott és foglalkozik”. A „Kohner A. Fiai” 1920-ban regisztráltatta, hogy üzleti működése „a bank és váltó üzletágra is ki fog terjedni”. [18] A pesti kereskedő-bankárok „másodvirágzása” egyrészt a családi vagyon kezelését és másrészt az érdekeltségi vállalatok finanszírozását és irányítását szolgálta. A konjunktúra alakulásától függött, hogy milyen egyéb bankszerű műveletekre terjesztették ki tevékenységüket.
      1926 októberében a hitelinformáció szerint a Herzog M.L. & Co. „jelentékeny visszleszámítolási és devizaügyleteket bonyolít le.” Ekkorra már az idősebb fiú, András is cégvezetői kinevezést kap. A cég újjáéledt konjunkturális aktivitását jelzi, hogy az amsterdami székhelyű „Tabacus dohánykereskedelmi rt.” főrészvényesei, egyedüli tulajdonosai az „Eperjes-Bártfa HÉV rt.”-nek és alapítói a „Baja-Gara Országhatárszéli HÉV rt.”-nek is.
      Erre az esztendőre tehető azonban az első komolyabb veszteség is, amely épp a Victória malomkonszern bukása kapcsán érte a céget. Mint ismeretes a Victória konszern, amely szembekerülvén a hazai nagybankokkal külföldi forrásokból felvett kölcsönnel próbált alkalmazkodni a Monarchia felbomlása utáni közép-európai élelmiszerpiaci körülményekhez (ebben a Herzog cég külkapcsolatai nyilván fontos szerepet játszottak), a szanálási válság következtében nem tudott újabb hitelekhez jutni és végül fizetésképtelenné vált. [19] 1926 áprilisában azt jelentették az MNB informátorai, hogy a Victóriánál nagyobb részvénypakettel rendelkező Herzog M.L. cég „mintegy 800 000 P árfolyamveszteséget szenvedett”, amelyről akkor úgy tudták, hogy „a cég vagyoni állását jelentékenyebben” nem érintette. Valójában azonban ekkortól kezdődött a szisztematikus hanyatlás. A „Büchler és tsa” banküzlet létrehozásával ugyan még megpróbálták a családi vagyonkezelőséget és a banküzletet különválasztani, azonban a pénzügyi válság során a 100 %-ban érdekkörükbe tartozó bankház további veszteségek forrása lett. Nem mondtak le az ipari alapításokról sem: a Szentendrei Papírgyárban 40 %-os érdekeltséget vállaltak.
      A cégtulajdonos halála után a céget az özvegy folytatta tovább. A cégvezetésben az idősebb fiú továbbra is aktívan részt vett, de társtulajdonosi jogosítványt nem kapott. 1937 áprilisából származó információ szerint a cég ismét „príma bonitású tárcaváltók leszámítolásával, egyéb bankszerű üzletekkel és a Herzog család vagyonának kezelésével foglalkozik és jól prosperál”. Ebből az időszakból származó egyetlen vagyonmérlege szerint (3. táblázat) a konjunktúra újraindulásával a cég ismét lendületbe jött, legfeljebb az immobil vagyon nagy aránya és a tiszta vagyon továbbra is hanyatló iránya okozhatott némi aggodalmat.
      A cég sorsát azonban végül a tulajdonos 1940. február 5-i halála pecsételte meg. Az azóta elhalt férjjel közösen, még 1929-ben alkotott végrendelet szerint „a cég továbbfolytatása vagy megszüntetése... feletti rendelkezés a három örököst illetik meg”. Akik azután 1941. június 13-án bejelentették, hogy a bank- és pénzváltóüzletet 1940. február 5-én megszüntették és „továbbfolytatni nem kívánják”. [20]

      A hagyaték
      A családi firma történetének áttekintése világosan megmutatta a két intézmény összefonódottságát. A céggel kapcsolatos családi stratégiák megértéséhez azonban igazán a hagyatékok elemzésén keresztül juthatunk el. Mindhárom örökhagyó generációnál a végrendeleti öröklés volt a jellemző. Moses Löbl 37 pontos végrendelete áll csak eredeti formájában rendelkezésünkre. Az egész a család és a „geschäft” körül forgott. Pontosan meghatározta az özvegy, a sógor, a fiúk üzleti részesedését. Az örökrészt - hogy az üzlet tovább folytatható legyen - nem lehetett kivenni az üzleti vagyonból. Az özvegynek és a sógornak szánt szerep a fiúk nagykorúsításáig kellett hogy szolgálja a cég fennmaradását.

Weiss Manfréd, felesége, Wohl Alice és gyermekeik: Elza, Marianne, Jenő, Alfonz; 1893 körül
Legújabbkori Történeti Múzeum

„A szállítmányozó és bizományos zsidó kereskedőtől a nemesített, majd bárósított nagykereskedőn és nagyiparoson át a kikeresztelkedett, műgyűjtő bankárig húzódó ív magában hordozza a magyarországi polgárság egyik jellegzetes típusának felemelkedését és hanyatlását.”

      A végrendelkező szándékait akkor is érzékelhetjük, ha csak a hagyatéktárgyalási jegyzékből ismerhetjük meg azt. Herzog Péter esetében az örökösök egyértelműen elfogadták azt a nyilvánvaló atyai akaratot, hogy a céget az egyetlen fiú vigye tovább. Herzog Mór Lipót esetében már csak annyit tudunk, hogy a végrendelet szerint az özvegy viszi tovább a bankházat és a cégvezetőként alkalmazott idősebb fiú (ill. az özvegy halála után a három testvér együtt) döntheti el, hogy akarja-e folytatni vagy nem. S annak ellenére, hogy ekkorra már elsősorban családi vagyonkezelőségként működtek, a gyors negatív elhatározásból arra következtethetünk, hogy a végrendelet készítői valószínűleg már korábban tisztában voltak azzal, hogy a negyedik nemzedék nem az általuk megkezdett üzleti utat folytatja majd.
      Az is elég jellemző, ahogy s amit a végrendelkezők közcélokra hagyományoztak. Moses Löbl természetszerű kötelességének érezte, hogy 100 konvenciós forintot az izraelita kórháznak, 50-50-et a kézműves egyletnek és a gyermekmenhelynek adományozzon. Gondoskodott ezenkívül rokonairól (elhalt nővére fiának egyenesen 500 forintot hagyott), valamint szolgájáról. Lényegesen nagyobb vagyonából ugyanezen elvek szerint juttatott Herzog Péter is 5000-5000 koronát a pesti izraelita fiú- ill. leányárvaháznak, 3000-et a hajléktalanok menhelyének és 2000-2000-t a Klotild szeretetháznak ill. a Vakok Budapesti Országos Nevelő és Tanintézetének. A budapesti szünidei gyermektelep-egyesületet 15 ezer K-val, egy fővárosi alapítvány létrehozását 200 ezer koronával támogatta. Ugyancsak gondoskodott szolgájáról és házvezetőnőjéről is. Lehet, hogy csak a hagyatékátadási jegyzőkönyvi kivonat nem őrizte meg Mór Lipót ilyen irányú rendelkezéseit, az is lehet, hogy a kétségtelenül megindult anyagi hanyatlás miatt maradtak el ezek a passzusok. Már életében eléggé közismert volt róla, hogy atyjával szemben - aki a fővárosi törvényhatósági pénzügyi bizottságában is szorgoskodott - közszereplést nem vállalt szívesen (vállalati igazgatósági tagságokat alig töltött be, jogtanácsosa még azt a jogot is vitatta, hogy az újságíró portrét írhasson róla, annyira „nem közszereplő, nem köztényező”). Emellett, mint a magánélet köreibe visszahúzódó ember „semmiféle közkötelességet sem teljesít. Nem alapít kórházat, nem tart fenn szanatóriumot, jótékonyságot nem gyakorol, kultuszminiszter, népjóléti miniszter hozzá hiába fordulna, árvák, özvegyek, elhagyottak rá nem számíthatnak.” [21] Úgy tűnik, végrendeletében sem igyekezett látványosan rácáfolni a róla kialakult vélekedésre. Ezzel egy irritálóan új mentalitás hordozója: „Herzog Mór Lipót báró de Csete csak annyiban arisztokrata, hogy vagy kevés borravalót ad, vagy egyáltalán nem ad borravalót, hogy közügyre nem áldoz, hogy teljesen egocentrikusan érez és gondolkozik és hogy raccsol és fölteszi a monokliját, ha véletlenül született keresztény notabilitással hozza össze jó sorsa. Egykorú hitsorsosaival szemközt az előkelőség ilyetén deklarálását nem tartja szükségesnek.” [22] Az újságírói vélemény nyilván ugyanúgy csak az arisztokratákhoz való viszonyulásra jellemző, s nem az arisztokratákra, mint ahogy Herzog találóan jellemzett kettős attitűdje is.
      Igen tanulságos az osztály alá kerülő hagyatékok abszolút nagyságának (4. táblázat) és az aktív hagyatékok szerkezetének (5. táblázat) összehasonlítása. A különböző pénzegységekben készült kimutatás ellenére is jól látható a generációk közötti felívelő és hanyatló periódusok elkülönülése. Különösen szembetűnő a passzívák arányának gyarapodása. Mindezek ellenére az aktív hagyaték szerkezetének van valamilyen állandósága. Igen jellemző volt a mobil vagyonrészek rendkívül magas aránya. Ebben a vonatkozásban másodrendű, hogy a harmadik nemzedékben megnőtt az értékpapírok részesedése a készpénz- és követelési hányad mellett. Ez szorosan összefüggött a magánbankári funkció előtérbe kerülésével. A baj inkább abban mutatkozott, hogy - mint azt az 1937-es mérlegben láttuk - igen magas volt a tőzsdén nem realizálható értékpapírok aránya.
      Az egyéb ingóságok relatív súlyának emelkedése a harmadik nemzedékben nemcsak a bárói címmel járó reprezentáció következménye lehet. Hosszú út vezetett Moses Löbl négyszobás, országúti bérlakásától az 1885-ben épült Andrássy út 93. sz. alatti Herzog palota fényűző enteriőrjéig. S közben Herzog Péter hagyatékában (aki mellesleg utolsó éveiben, a bárósítás után „a gödöllői udvari vadászatoknak... állandó vendége” volt), a berendezési tárgyak aránya még csökkent is apjáéhoz képest.
      Természetesen itt sem lenne helyes az induló szintet alábecsülnünk. Moses Löbl négyszobás lakása ugyanis a korszak szintjén szolid polgári jelleget tükrözött. [23] A német nyelvű hagyatéki leltárban ugyanis szobák szerint írták össze a bútorokat, így jól látható a szobák funkcionális elkülönülése. A pamlaggal, két kar- és hat közönséges székkel, dupla sifonnal, fényezett rámájú piperetükörrel, ezüstszekrénnyel, nagy lábszőnyeggel díszített első szoba bizonyára a lakás reprezentatív fogadóhelyisége lehetett. A tisztán politúrozott garnitúrájú második szoba (két nyoszolya, két szekrény, egy éjjeli szekrény, egy tükör, egy ruhatartó) nyilván a hálószoba volt. A kerek ebédlőasztal, két kar-, két schweitzi és hét közönséges székkel, a csemege szekrény, a fali óra, a nagy lábszőnyeg az ebédlő céljait szolgálta. A lakás negyedik szobájában már vegyes holmik zsúfolódtak össze: a mosdószekrény, egy kis asztal, egy ócska szekrény, a fényezett fogas mellett egy fényezett ócska nyoszolya, valamint egy szintén ócska éjjeli szekrény. Lehet, hogy hajdan az azóta férjhez ment lányok laktak itt, lehet, hogy csak a leselejtezett bútorokat gyűjtötték ide, amit sajnáltak kidobni, lehet, hogy a cseléd aludt itt, már valószínűleg sohasem fogjuk tudni kideríteni.
      Talán nem járunk messze a lényegtől, ha kontrasztként itt említjük Herzog Mór Lipót Andrássy úti palotájában őrzött, nemzetközi viszonylatban is elsőrangúnak számító képgyűjteményét. A kollekció eredete Nemes Marcell tevékenységére ment vissza, aki Herzog Mór pénzéből vásárolt gyűjteményét még a háború előtt megpróbálta elárvereztetni, hogy hitelezőjét kielégíthesse, de az aukció végül kudarccal zárult és a gyűjtemény legszebb darabjai Herzog tulajdonába kerültek. Bár a húszas évek végén néhány darabtól meg kellett válnia, Herzog az egyik legértékesebb képtárat mondhatta magáénak - lakásában. A legszebb darabok: 5 Greco (köztük az „Angyali üdvözlet” és a „Krisztus az olajfák hegyén”), 4 Goya (benne a „Bikák útközben a viadalhoz” és a groteszk „Borozók”) valamint a francia impresszionisták munkái (Manet „Néger nő”-je, Monet „Három bárká”-ja, 2 Renoir, 1-1 Degas és Gauguin, valamint 2 Cézanne) voltak. [24]
      Ha már a lakberendezés kapcsán az életstílus és értékrendek átalakulásánál tartunk, itt kell érinteni a szórakozási szokások változását. Herzl Tivadar, aki még inkább Moses Löbl generációjához állhatott közelebb mint sógor (az üzletben Péterrel társult), idős korában a Lloyd Kaszinónak volt a tagja. Krajcáros alapon pikét játszottak esténként, amiben a nyereség az egy forintot sem érte el. De, mint furfangos és éles szemű hajdani partnere feljegyezte, bizony még ezért a nyereségért is időnként apró csalásokhoz folyamodott. [25] Mennyire más magatartást figyelhetünk meg az Unió klubba járó Herzog Mór Lipótnál, aki „kis dolgokban grajzleros, nagy dolgokban grandseigneur.” „A kártyaasztalnál, ahol szívesen, mondhatnám szenvedélyesen szokott helyet foglalni, az első egy-két milliós veszteségnél haragszik, mérges, kellemetlenkedik, azt mutatja, vagy azt árulja el, hogy a veszteség bántja, kínozza, fáj neki. Ha azonban sokat veszít,... akkor derűs, fölényes, mulat önmagán...” [26]
      Itt most mindenki könnyedén a Buddenbrook-effektusra gondolhatna, amit a nemzetközi szakirodalomban annak jelölésére használnak, hogy a vagyonba és rangba beleszületett harmadik generáció az elődöktől eltérő értékrendet alakít ki magának, ami többnyire az üzlettől való elfordulással, sőt az üzlet hanyatlásával jár együtt. [27] A „túlfinomult örökösök hanyatló vitalitásáról és üzleti kvalitásairól” szóló elgondolás néhány, inkább kételkedő megjegyzés erejéig már hazai szakirodalmunkat is megérintette. [28] Most akaratlanul is az effektus magyarországi érvényességéhez látszik az általunk vázolt három nemzedék útjának elemzése adalékot nyújtani.
      Hogy a helyzet azért sokkal bonyolultabb, azt leginkább az ingatlanokkal kapcsolatos magatartáson szemléltethetjük. Igen érdekes ugyanis, hogy az első nemzedéknél (amelynek még csak egy frissiben vásárolt Dob utcai ház van a birtokában) a legmagasabb az ingatlani hányad. Ehhez képest Herzog Péter már hét pesti ház- ill. telekingatlannal, a csötekéthalmi birtokkal és egy újtátrafüredi ingatlannal rendelkezett, az aktív vagyonon belüli részarány mégis jelentősen alacsonyabb volt, mint apjánál. Herzog Mór Lipótnál a hányad még lejjebb szállt, pedig igen nagyszámú (69 budapesti telekkönyvi betétben elfekvő) ingatlanbirtokáról van tudomásunk. Nincs itt mód, hogy a családhoz tartozó telkek történetét részleteiben megvilágítsuk. Moses Löbl egyetlen telkét amúgy sem találjuk az általunk vizsgált ág birtokában, tehát nincs lehetőség a három nemzedéken keresztüli nyomonkövetésre.
      Vizsgálatunkat így csak a második nemzedékkel kezdjük, és az Andrássy úton egymás mellett fekvő két ingatlan öröklésén keresztül kívánjuk bemutatni az ezzel kapcsolatos szokások kontinuitását. Herzog Péter és neje 1884-ben vásárolta meg a 4158. telekkönyvi betétben 4121. hrsz. alatti sugárúti 341 négyszögöles telket, azzal a kikötéssel, hogy köteles azon 1885 május 27-ig, két emeletesnél nem magasabb, a fővárosi közmunkák tanácsa által megállapított szabályoknak megfelelő lakházat építeni. [29] Ez az időszak a Sugárúti telekeladások dandárja: 1880-ban 29 telket adott el a Közmunkatanács (ami háromszor annyi volt, mint az 1876-1879 közötti négy évi összesen), 1881-ben 18-at, 1882-ben 37-et. Így 1884-re valamennyi Sugárúti telek gazdára talált. [30] A 93. sz. alatti palota építése 1885-ben - a homlokzatra írott évszám szerint - rendben be is fejeződött.
      Az asszony halála után a felerész tulajdonjoga „törvényes örökösödés jogcímén” Mór Lipótra szállt, míg a másik fele az apa halála után „jogerős hagyatékátadó végzés alapján” került nevére. Nem sokkal előbb, 1911-ben vásárolta meg Mór Lipót és neje a szomszédos 4124 hrsz. ingatlant, amire tehát értelemszerűen az apa hagyatékátadási jegyzőkönyve nem terjedt ki, hisz a fiú különvagyonához tartozott, akár a képtár. Ezen a telken nem palota állt, hanem a hely szelleméhez illeszkedő kisebb, belső udvarral kétfelé választott bérház. Mór Lipót halálakor az apai és anyai örökségként rászállt Andrássy u. 93. alatti palotát egészében ismét csak a legidősebb fiú, András örökölte (bár a haláleset-felvétel szerint mindkét nagykorú fiú ekkor még itt lakott), míg a szüleik által közösen szerzett bérház apai felerészét harmadolva (azaz egyenként az egész egyhatodát) kapták a testvérek osztályrészül. A családi palota fiágon tartása tehát a második és harmadik nemzedék közös hagyományozási stratégiája volt.

      Hagyomány és változékonyság szerves egységben van együtt abban a szekuláris család- és cégtörténeti ívben, amelyet Herzog M. L. & Co. alcímmel foglaltunk össze. Természetesen a cég megszüntetése nem jelentette a család kimúlását, ugyanakkor az is látható, hogy a visszaesés nem a zsidó-törvényekkel, a német és szovjet megszállással vette kezdetét. A szállítmányozó és bizományos zsidó kereskedőtől a nemesített, majd bárósított nagykereskedőn és nagyiparoson át a kikeresztelkedett, műgyűjtő magánbankárig húzódó ív magában hordozza a magyarországi polgárság egyik jellegzetes típusának felemelkedését és hanyatlását. Az, hogy 1945 után az Andrássy út 93. számú palota miként lett a Belügyminisztérium egyik épületévé és hogyan kerültek a Herzog gyűjtemény legszebb darabjai a Szépművészeti Múzeum anyagába, már egy másik történet, mely egy másik (etatista) tradíció jegyében zajlott.

      1. táblázat
      A Herzog-család leszármazása

Mina                                                        Moses Löbl                                Rudolf
Schön                                 (Lovasberény,1808-Pest,1855)
                                      = (1831) Eleonora Herzl

Rosalia                 Charlotte                 Adolf (Dávid)                 <_><_><_>Péter                 <~>Adél
(Lb.1832-                 (Lb.1834-                 (Lb.1836-                 (Lb.1838-Bp.1914)        (Pest= Pollák                         = Theodor                                                        1855-
<_>Lajos                 <_><~>Herzl                                         = Schweiger Júlia
(1826-                                                                         (1842-Bp.1900)

      Irén                                         Mór Lipót                                 Margit
<_><_>(1867                                <_>(Pest,1869-Bp.1934)                         (Pest,1871-
= (1888) Sváb                         = (1897) Hatvany-Deutsch                 <_><_>= (1893)
      <_>Sándor                                         Janka                                <_>Orosdy Fülöp
<_>(1859-Bécs,1912)                         (Bp.1874-Bp.1940)                         (Konstantinápoly
                                                                                     <_><_>1863-1931)

      Erzsébet                                         András                                István
<_><_>(1898-                                         <_>(1902-                         <_><_><_><_>(1905-
= (1920) csepeli                                = gr. Parravicini
br. Weisz Alfonz                                <_><_><_>Mária Izabella
                                              (Torinó,1912-

                                              <_>Angela-Mária

2. táblázat
A Herzog M.L. & Co. cégtulajdonosainak vagyona
(a központi bank hitelinformációinak becslése)
1912 ápr. 30-40 millió K
1915 ápr. 25 millió K
1922 márc. 700-750 millió K
1923 okt. 20-25 milliárd K
1924 dec. 170 milliárd K
1926 okt. 40 millió P
1931 márc. 15-20 millió P
1935 nov. 10-12 millió P
1937 ápr. 7-7,5 millió P

3. táblázat
A cégvagyon kimutatása (1937 szept. 30.) (ezer P)
Mobil vagyon:Levonás:
Készpénz és giró:90folyószámla-betét:823
Bankoknál233különféle:301
Váltótárca451családi betét:786
Tőzsdén jegyzett értékpapírok600
Értékpapírlombard580
Árulombard567
Egyéb adósok422
Összesen:2 9431 910
Tisztán marad: 1 033
Immobil vagyon:
Nem tőzsdei értékpapírok696stillhalte betétek:112
Ingatlanok414különféle:302
Jelzálog-fedezetű követelések595családi követelés:2 357
Érdekköri vállalatok tartozásai948
Egyéb adósok1 301
Berendezés39
Összesen:3 9932 771
Tisztán marad: 1 222
Mérleg szerinti tiszta vagyon: 2 255

4. táblázat
A hagyatékok nagysága
AktívaPasszívaTiszta
1855Moses Löbl o.é.frt.101 107919100 188
1914Péter K24 013 6673 871 84720 141 820
1934Mór Lipót P10 924 7218 553 9812 370 740
1 o.é.frt = 2 K = 2.32 P

5. táblázat
Az aktív hagyatékok szerkezete (%)
Moses LöblPéterMór Lipót
(1855)(1914)(1934)
I.Készpénz és követelések83.8282.0563.01
II.Értékpapírok0.448.8125.25
III.Egyéb ingóság1.110.414.38
IV.Ingatlanok14.638.737.36
Összesen100.00100.00100.00

      1. Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV. 1343/i Pesti Törvényszék hagyatéki iratok 2094/1869
      2. BFL IV. 1202/cc Test. et Inv. a. n. 5894 (1855)
      3. Gelléri Mór: Ipartörténeti vázlatok Bp. 1906. 568-569. A királyi könyvek (szerk. Gerő József) Bp. 1940. 85. lásd még William o. Mc Cagg jr.: Jewis Nobles and Geniuses in Modern Hungary 1972 153. (Gelléri elírásként „Herzog A. L. és társa” nevű atyai cégről ír és McCagg is téved, amikor Adolf fiaként említi Herzog Pétert.)
      4. Gudenus János: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája 1990. I.K. 542.
      5. Ipar-czímtár az 1848-i szökő évre (szerk. Szalkay Gergely) Pest.
      6. Balassa Imre: Nagy kalmárok a XIX. században. Magyar kereskedőcsaládok regénye. Pesti Tőzsde 1925 február 19.
      7. Terézvárosi utcaszomszédai is sorra speditőr cégek voltak: Rechnitz Ignác (45. sz.), Friedenstein & Gomperz (46. sz.) Heller M (48. sz.) Pester Lloyd-Kalender für das Jahr 1859 Pest, 1859 56.
      8. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői Bp. 1979. 43.
      9. Budapest Főváros Cégbítósága Cg 3652 (Kutatásaim óta az anyag Budapest Főváros Levéltára őrizetében került.)
      10. Sándor Vilmos: A budapesti nagymalomipar kialakulása (1839-1880) Tanulmányok Budapest Múltjából 13. k. Bp. 1959. 366. illetve 377.
      11. BFL IV. 1303/j Pest sz. kir. város tanácsa Választási iratok (1865-1873) 87. Nagyságrendjét tekintve ezzel a cég a legnagyobb tíz pesti jövedelemadózó közé tartozott.
      12. Krausz Simon: Életem Cserépfalvi, 1937 38-39.
      13. Magyaro Országos Levéltár (MOL) Osztrák-Magyar Bank Hitelinformációk Z 1. 53. cs. 398.
      14. Cg. 3652
      15. BFL IV. 1343/i 2094/1869 illetve MOL Z 1. 53 cs. 398.
      16. Cg. 3652
      17. Cg 3652
      18. Kövér György: A Second Flowering The Renewal of Pest's Merchant Bankers and the Financing of Industry before and after the First World War in. Papers in Business History, Report from the BHU International Conference London, 1991 v.1. (1-13)
      19. Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919-1929 Bp. 1966. 182-183.
      20. Cg 3652
      21. Radnóti József: Pesti pénzoligarchák Bp. 1929. 98.
      22. uo. 101.
      23. Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai Bp. 1989. 204. sköv.
      24. Ludwig Baldass: Herzog báró gyűjteménye Magyar Művészet 1927 (177-206); valamint Sinkó Katalin: A magyar műgyűjtés 1850 után - a magángyűjteményi kiállítás tükrében in. Válogatás Magyar Magángyűjteményekből Magyar Nemzeti Galéria Budapest, 1981. 20.
      25. Krausz Simon: Életem 1937 29.
      26. Radnóti József: Pesti pénzoligarchák Bp. 1929. 100; 99.
      27. T. C. Barker-M. Lévy-Leboyer: An Inquiry into the Buddenbrooks Effect in Europe in. (szerk. L. Hannah): From Family Firm to Professional Management: Structure and Performance of Business Enterprise Bp. 1982. (10-25)
      28. Hanák Péter: A tőkés vállalkozótól a hivatásos menedzserig Századok 1982/3 582-583; Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedők Bp. 1989. 64. sköv.
      29. BFL Régi telekkönyv Terézváros 4158. betét. 4121 hrsz. (Az anyag feltárásában nyújtott segítségéért Gajáry István levéltárosnak tartozom köszönettel.)
      30. Siklóssy László: Hogyan épült Budapest (1870-1930) Bp. 1931. 164-165.


Budapesti Negyed 1. (1993/1)Vörös K.: Városépítészeti modell < > Gábor E.: Erdődy palota