Levél egy égi kertbe
Drága Tamás Bátya!
Ki rég a magad kertjében oly sokat üldögéltél, tudod te, mi a méz a kenyérre. Tudtad a kedvesség, az otthonosság gesztusait – s mi, veled együtt egzisztáló, széllel bélelt újdondászok szívesen húzódtunk melléd felolvasásokkor. Mintha a családod volnánk. S voltunk is.
Voltunk annak a nagy lármát kiváltó, Mocsár Gábor vezette „frontnyitó” Alföldnek. Mikor a tisztesség más-más nézetűeket, ízlésűeket is egy oldalra toborzott. Talán levegőt venni.
Kik még élünk, tudjuk, mit jelentett ez akkor.
És a méz a kenyéren.
Áldassál, áldassatok szerkesztőségi angyalok!
Ölel húgod:
KISS ANNA