SZILÁGYI ÁKOS versei

(sírontúli beszélgetések)

mért is? mért is? mért is? –
kiabált a térd is
elgurulva mintegy
mint egy csontgolyóbis

nincs ott! nincs ott! nincs ott! – −
kontrázott a sípcsont
csak azután lett csend
hogy az ég megreccsent

vége! vége! vége! –
egymillió éve
egymillió-százmillió
mind a bankba téve

hol van? hol van? hol van?
hát talán a holdban – −
ugattak fel a kutyák is
s elterültek holtan

végtére is végtére is
szükségünk van légtérre is
már úgy értem: levegőre –
áltatóra éltetőre

végtére is végtére is
szükségünk van ártérre is
már úgy értem: mely határt szab
rosszkedvünknek ha kiárad

végtére is végtére is
szükségünk van vágtára is
már hogy a réz kivágtára
nézőtérnek zokogtára

végtére is végtére is
szükségünk van nyugtára is
már úgy értem: napnyugtára
világvégi ad acta-ra

mért vagyok én olyan hülye?
sírt fel a törvény betüje –
ne sírj-ne ríjj! hallgass már! kuss!
förmedt rá egy paragráfus

meg is szeppent ott a törvény
helyén keletkezett örvény – −
hogy most mások ugassák ott
helyette az igazságot

értelmezések értelmezéseinek
értelmezései vogymuk.
hát ezt meg hogy érted
bocsika?

amire néz – képpé válik.
amire nem – úgy marad.
de aztán az is lemálik –
ház faláról vakolat.

amire néz – semmivé lesz.
amire nem – testet ölt.
szem fényéből szökevény lesz
hű szemekből szemgödör.

amire néz – megképződik.
négy ujjból font képkeret.
világgá így rendeződik
ami lett s mi odalett.

voltaképpen minden mindegy.
voltaképpen semmi sem.
e voltaképp pengeélén
táncol táncol a szivem.

nem igazán érdekes –
mondotta a kéthetes
mondotta a váz-alak –−
hogy mi ez a gyászszalag
mely kibomlott mint az űr
s tekereg a Föld körül

ami fontos hogy ma még
ez az elme álma még
tudás fáján alma még
remekmű vagy csak remake –
féreg rágja aljanép
és csak egyre hullanék

mire várunk hát fiúk?
bárkára fel! – hely ha jut! –
aki feljut – hazajut!
azt ígéri a Tejút
várja fenn már szép fajuk
öreglyuk feketelyuk

EPA · Tartalomjegyzék · [Alföld - 63. évf. 3. sz. (2012. március)] · Nyitólap