TAKÁCS ZSUZSA verse

 

Hasonlat egy megaláztatásra

SZONJA

 

Öltözött, holott nem vetkőzött előtte.
A háttérben ott nyílt (és hervadt) a meg-
vetett ágy, hiába hogy a megelőző
percben nem utalt még semmi
a foglalkozására. A lakók karéjba állva,
ajzottan figyelték kapkodását.
Végül egy zsakettes úr átcsörtetett
a sokaságon. Nem értette először,
hogy akit az igénybevétel után
általában levegőnek néznek, hogyan
szólíthatja meg férfi a nyilvánosság
előtt. A tekintélyt sugárzó ember
vádaskodva rá emelte az ujját, hogy
ellopott tőle száz rubelt, ilyesmit
állított. Cáfolatul erre kifordította
a zsebét, és a nyolcrét hajtott bankjegy
kihullott belőle. Még megdöbbenést sem
érzett. Hihette ugyan, hogy álmodik.

 

U. i.

Fölnyúlt a kapcsolóhoz, levert
egy könyvet, és a maga ütötte
zajra fölébredt. Égett az arca az esti
megaláztatástól. Olvasni próbált –
de a szeme előtt ugráló betűkből
más mondat nem áll össze, csak
a: mit ad neked Isten az imádért
cserébe? kérdésre adott remény-
beli válasz: a mindent megad
lehetősége vigasztalta napokig.