Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.
Orbán Ottó
Dal az egymást váltó nemzedékekről
Fölködlenek az egymást váltó nemzedékek,
De én maradok az, aki -Nevelőim háborús évek,
Koponyám sebész bicskája faragta ki.
És nem lesz új világ, sem még egy esély, sem jobbik változat.
Az agyakban buján tenyészik a mérges eszme.
Reményünk semmi. Köznép, hóhér, áldozat
Fejest bucskázik a mésztől sistergő verembe.
Dal a fagyban lobogó lángról
A dolgok kezdetén sötétlő szén virága
A párzó sejtekből kihajtó szerelem.
Emberi, tehát vak és veszélyes a drága.
És a bolondját járatja velem,
Mert túlél minket, mint az idegek kémiáját az eszme.
Mely születőben oldott vegyszerként habzik az agyban.
Most kezdődik minden, nincs semmi veszve.
Lobog a cingár láng a világvégi fagyban.