Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.
Vitéz György
Változatok egy spanyol földműves sírversére
"Franco tábornok besorolt ádáz katonának..."
Nem volt órája. A nappal kelt s csillagok vetették szalmaporos ágyát.
Töltött olajbogyót majszolt (manzanilla), hagymát, szárított tőkehalat kis fehér cipóval.
Paellát csak ritkán, mert messze volt a tenger, vánnyadtak a csirkék
S hernyótalp tapodta a bazaltra borult vékonyka szántót.
Az élet álom, motyogta míg fejébe csapták a bojtos, kétcsúcsú sapkát,
De nem bömbölte, "Éljen a halál" - mert azt csak a légiósok...
Most nyugszik az ízléstelen márvány emlékmű tövében:
Sorjában Sanchez, González, Lopez, (de nem sikkaszt amaz)
S a piros-arany láthatáron - pontosan öt órakor délután
Megjelenik Ferdinánd a bika és újrakezdik a tetuáni csatát.
Engem Janza altábornagy sorolt be átázott építő honvédnek.
Sopron határán akna, drótkerítés, kétlábú vérebek szimatoltak -
Hová is szöktem volna? Hát forgattam a csákányt, hordtam a maltert, a sódert,
De nem féltem. Agyonlövet? Nem hord téglát, betont nem kever,
Cementeszsák alatt nem görnyed a holt, (kis ország, egy garnitura)
(szükség van az apagyilkosra is, - sőt arra leginkább)
Október után azért harcoltam a jog s a szabadság mellett
Irónia falain - spanyol fal, vetkőznek mögötte a lányok:
Marianne és a Múzsák... Hogy lehetne szemérmetlen a meztelen igazság?
Hermafrodita nő és férfi szemérme villódzik Gebel Al Tarik szikláin
Játszanak a majmok a szem: érem aranyér/em magamnak se hazudjak
Hallom, pöknek a jogra, kukában kuksol a szabadság
S egymás húsos fazekait sírják vissza a kutyaeledelre szorult aggok,
Frankó? Tábornok, vén MEFTER kapitány, dagály ellen tengernagy
A milleniumi flotta kifent élén teljes gőzzel -
Hogy hogy nem ért el a halál? A történelem hamiskás tanúja,
Itt állok a törvénybe idézve ahol azt kérdezik egyre hangosabban:
Mit tett Ön a honért? A Zemberiségért, a magas Ideálokért, (amiért ideállt)
És hogy állunk a Kategórikus Imperativusszal?
Rosszul, nagyon rosszul láthatatlan bíró úr. Itéljen már egy szabadrúgást,
Hogy szabadon rúghassak a spanyol gallérosok fenekébe,
A Nagy Inkubus ágyékába, a Nagy Rendező aktatáskájába
Amíg mozog még a térdkalács; Dylan Thomas-nak volt igaza:
Ne csoszogj jámboran abba a jó éjszakába;
Rúgj, kapálj, - mint a spanyol földműves
Akit ádáz katonának sorozott be a mennyei marsall,
A nem frankó generális. Mit félsz? Elindult már a golyó,
Röppen Einstein dimenzióin által - Hawking grimasza kíséri.
Ott ér el ahol elér. De addig, ameddig mozgudl benned a harag,
Az indulat mely kitűzi a zászlót Suribachi hegyére,
Az integrált apró diadalok megszolgálják az arany szem/érmet.
Trikóra vetkeznek a lányok s mellyükbe búvik a formás kis igazság.
Irónia falára fölinteget a bruegheli táj
S balra, lent a sebtében odapingált bokorban
Elől-hátul okád egy római pribék:
Fölkavarta gyomrát a keresztrefeszítés.