Kettős ballada T. Á. nyakkendőjéről,
a 67-es kórteremről és a szabadságról

Lászlóffy Aladárnak
A vers: látható szabadság -

Na, ez egy jó mondat, csak rövid és száraz,
kellene még hozzá néhány hosszú-színes is, hogy olyan
szép, lila hosszúéneket köthetnék belőlük, mint, mondjuk,
Tóth Árpád dalra kelt nyakkendője, s beküldeném az
új Nyugatnak, mely állítólag 150 forintos sordíjat fizet.
Ecce: 900 forintnyi értéket termeltem máris.
Egyébként röhej, hogy rácsos kórházi ágyban
termelek s elmélkedem a szabadságról.
Az éjszaka álmomban agyonvertem
- gépész-apám egykori dögnehéz hévérével -
Behemótot, az ágyszomszédomat, de úgy kell neki,
miért lökött le a kórház egyetlen vécéjének
az ülőkéjéről, egyenesen a kagyló körül
bokáig tocsogó szarba. A látható szabadságba
ez is belefér: legyen szabad gyilkolnom végre. Persze
bűnhődés nélkül, mert egyébként, ugye,
lásd fent!-et ér a szabadság. Meghalt Ted Hughes,
míg élt, ő gyilkolt fekete verseiben ilyen kéjjel,
hol mai varjú, hol fűrészfogú archeopteryx
képében, közben hátborzongató torokhangon
vernyogva, hogy ez egy elfuserált teremtés,
meg kellene ismételni! - Dehát
az együgyű istenek, akik még tudtak
lelkesedni és 150 forintos sordíj nélkül is
világokat alkotni, rég kihaltak.
Ez már egy más földtani kor, uraim! A görlici suszter
ma valóban suszter maradna élte végéig,
esetleg őt is agyonverné - hévérrel - az ágyszomszédja.
Elérkeztünk az idő falához, én például
úgy vesztegelek itt, e kórterem sarokágyában,
fehérre meszelt falak s fehér ágyrácsok szorosában,
ahogy Pindarosz vesztegelhetett a Herkules-oszlopok előtt:
Non plus ultra! - Mit tudhat Virilo az idő faláról!?
Arpanettjei s elektronikus elméletei között ülve
hogyan hallhatná meg Hamlet tata hangját,
a fosos tizenkettesét a szomszéd szobából,
amint épp azt üvölti: Sestra,
nem akarok megdögleni, hallod, kurva?!
Vagy mit tudhat pán Závadskyról, aki ha nem is
harminc, de legalább öt testből vérzik. Igen,
mi már megérkeztünk az idő falához, és nem
vagyunk kíváncsiak rá, hogy mi van mögötte.
Szeretnénk még kicsit vesztegelni itt, s háttal állni
a falnak, hogy az legyen előttünk, ami egyébként
mögöttünk van: a forrás. S úgy roskadjunk
a fal tövéhez, hogy mellünkön lilán daloló
nyakkendőnk ómódi szabadsága csorogjon le és nem vér.

(Ajánlás
Herceg, én legközelebb - lesz, ami lesz, de
hármas balladát írok. A "double" csak 48 sor,
7350 forint. Ennyiből legföljebb egy McDonald's-ebédet
lehet összehozni. Egy olyan kyber-világot viszont,
monetikusan galaktikát, melyben - Virilo szerint -
a pénz már csak informatikus művelet, azaz anyagtalan
lét, s leginkább posztmodern szabadság - szóval:
nincs isten, aki ennyi pénzből posztmodern szabadságot teremt.)