Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.
A kétes kimenetel
Jó volna itthagyni mindent! - gondolod,
de másfelől: ősz van. A zarándokok a hosszú
útra - nélküled - elindultak; az égen felhőfoszlányok
úsznak. A szomszédban a dagadt fiúcska egy repedt
műanyag tálkában robbanótöltetet
kever, izgalmában a nyelvét is kidugja,
és a padlásról lehozott fém szivartokokba
lyukat fúr, zsinórt fűz, s a keveréket
beletölti gonddal de a szétpergő szemeket
összesöpri, ahogy illik, és a konyhaszekrénybe
épített szemetesvödörbe kidobja.
A zarándokok távolodó zsolozsmája hallik,
balsejtelem gyötör: érted imádkoznak?
(És a vég várakozással átszőtt szövete
nekik megmutatkozik? Az élet kihuny,
a hamu reszkető Vagy menj-e uszodába?
A folyó a tengerbe ömlik?)
Ám inkább az otthon melegét választod,
és a kutyának való időben nézed az ablakon túl
reszkető fákat, vagy porrongyot rázol
ki, vagy albumot lapozgatsz.
A szemeteléstől visszarettenő fiúcska közben
katonás sorban, kedves lábtörlődre helyezi
a szivartokokat, és meggyújtja
a szüntelen elalvó, kedvetlen zsinórt.