Lászlóffy Aladár

Medici a tömegben

Tavaszi eső óceánján

mint esti komp, átjár a járvány.

Te rálehelsz, ők rámlehelnek -

száz istentől egyetlen gyermek,

ha Jézus, úgyis elsodorva

száll véletlenül ki egy korba,

senki se ott van, ahol várták

Londonok, Mekkák, Tordák, Spárták.

Özönlők, állók. Talpon, térden.

Tízezer hát, százezer érdem.

A koldus, bank-lány, feltaláló -

kik ők itt? Esti buszmegálló.

Van köztük hervadt s vannak épek...

Hány Medicit tudnak a népek

így, este magukkal sodorva

kilüktetni az utókorba,

kimenteni ebből az árból,

mely mindent elnyel önmagából,

mely mindent felél, mire nedves

járdánkhoz ér az ötvenkettes,

e kék, agyonzsúfolt Titánik

s elhord az éhes óceánig.

Három impromptu

Világrend ez, vagy kitolás,

személyre szóló bosszú?

Tudom, ki másnak vermet ás...

Míg jórafordul hosszú.

Kafka és más Kolumbuszok

eljátszanak az aggyal.

Los Angelesben nincs gyalog

csak fejlett lovas-angyal.

Ott, messze kéklő jéghegyek.

Csak én vajon megyek még?

Kolozsvár, Prága egyremegy,

míg líra lesz az emlék.

Valaki mindig odaér,

ahonnan visszanézve

épp arrafele tart a vér

a vénák rendszerében.

A vének tesznek így, mikor

végre világra lelnek

s betelik bennük az a kor,

mely mindörökre gyermek.

Boldog kacaj, egy kisfiú

a szomszéd óvodából

kineveti a háborút.

A kakaó is ráfolyt,

rácseppent tintatengerek,

pacázott egyezmények

ne tudnák, hogy a Föld kerek

és joga van a szépnek?

Jézuska-mezítláb ki fut,

ahol csak még remélnek?

Packáztak s én mint kisfiú,

bár foga volt a télnek,

felléptem egyszer ellenük.

Sajnos, lám, belehaltam

s egy felnőttben nyugszom velük

az adóhivatalban.

A rend nem változik. Elég,

hogy szalmával befedjék

a porond lóganés helyét,

hol cirkuszoltunk nemrég.

Egy csodatévő érkezett,

mire a cirkusz elment.

Emeld esküre félkezed

s az Úristen is felment.

Kolozsvár, félő fellegem

s félelem-mentő váram,

ott ahol: völgyben és hegyen,

múlt örök sugarában.

Jelképed önnön évszakod,

mint borulás vagy hajnal.

Felnézve rögtön tudhatod:

öröm jöhet vagy baj van.

Egyedül te nem értheted

mit híresztel a fáma.

Képtelen, s mégis megteszed

itt, Sorsszilvániában.

Tudom, ki másnak vermet ás,

míg jórafordul, hosszú.

Világrend ez. Vagy kitolás,

személyre szóló bosszú...