Alföld - 49. évf. 6. sz. (1998. június)
263.
Pliniusból előtör a rózsa
százszirmú illatos
izzik izzad hamu benne a nyár
a vezúv pasztellháttér
a kecskesziget kettő hasábnyi
ilyennek tudta a görög nő
visszatekercsel s újra játszik
ennyi ezer év alatt lehet
tele vagyunk istennel és issel
a rózsa amint nekem veti hátát
én amiként hozzá dűtöm a hátamat
a 13
amelybe beágyazódunk
264.
másodjára nézem ma a karsztot
ájult fakó csúcsát a nyárnak
miként fut neki a magasságnak
hagyja azt abba
a mondat szavai között kecskenyájak
a szíven lőtt mályva
alvadt sötét árnya fölött az est
est amelyben eggyé válnak
a reggeli s az esti karszt között
mennyi apró mozgás mennyi szárny
menni kőfehér a hőség is mennyi
azonos mégis azonos azo
nos
265.
beszáll a versbe és az i
vagy csak a h ánya jelz a jöttét
átv tte a szőlőlugasra
csőrében tartva
ház rozsdafarkú röv d vel
rozssárga mellű tollpuha
három fióka és a halott
a fészek alján majd alatt
valahol: m nd g h ány
valam : megnevezhetetlen
a júl us est s ragadozó
már és nélkül s
266.
a madár a régi szövegben
kezdte a röptét s itt folytatja
mint tanácsnok a perben
a felvidéki udvarház előtt
kutyaugatás követi majd éjfény
az antik mondat az
oldalára fordul s a lelkét
a vörös teraszon kileheli
lombból csivitelésből tacitusból
áll össze az évszak
a nyár az ami a nyárból nyárnak elnevezett
s a tó fölött lebegő felhőkből
kifordul a testből a személyes
267.
a tájban kallódó tárgyak és a hű
árnyak a lombok alatt
fésű csatt gyűrt sztaniol
mint pihenésben a heverés
heverés a füvön és a száraz forrás
a föld alatt amiként hörög
a megnevezésre a mutatóujj
rátalál seb madárhang
a dolgokon lakat s mítosz
a gyakorlatból kikopik az égbolt
a mediterrán kék fém
kötőszóba fordul belekarcol
beleernyed
268.
tűzfalt ígértem neked
vagy legalább egy ereszt
a házból maradna ennyi
vagy nem kell
ír költők állnak benne
a versben ír költők járnak kelnek
a rom a rom rom a rózsa
amelyet reá hagynak
amelyben rózsák védekeznek
aztán váratlan másolat
kemény és kötényt visel
ráhagyom a falat
az üregben a lábnyi fényt