Alföld - 49. évf. 4. sz. (1998. április)
Egy lopott kádé Magos Györgynek szívből
Ha ötvenével elmúltál, egy éjjel
egyszer fölébredsz erre, s eltűnődöl:
hogy negyven év vagy ötven áll a versben,
ezen tökölsz, s hogy jézusom ki írta?
Nem mintha akkor pont nem volna mindegy.
de épp, mert mindegy, fölkelsz és mezítláb
átmész, ahogy a csillag megy az égen,
a könyvespolchoz. Persze, Kosztolányi,
s naná, hogy negyven... bár mi az a tíz év?
az idő tömblekvárja oly drabális,
egy frém az sokszor hosszabb, mint egy év.
S ha erre gondolsz, rögtön arra gondolsz,
hogy el kell szívnod még egy cigarettát
- negyven fölött vagy? vagy volt ötven is? -,
de ez most fontos, hogy mi az a tíz év.
Ha percben számolsz, persze sokszorannyi,
vagy pláne frémben. Ez izgatni kezd.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán,
kigyúrt kozákok lágy debilje pittyeg,
a szeles Bartók Béla rossz bazaltján
- vagy átnevezték? - bedübben egy-egy taxi,
minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Három se múlt, minthogyha stúdióból
mennél volt épp haza, s még ácsorognál
a föld s a csillagok közt egy parázsnyit...
Tehát a frém, a frém, hogy osztható-e,
s hány másodfrémet ver egy porszem szíve,
s a másodfrém... ha már a frém a másod...
szóval, mi az, mi osztogatható?
Talán a frémség, és itt kicsit megállnál,
mikor eszedbe jut egy semmiség is.
Hogy mért a mérték ott, hol frém a mérték?
Hogy mért tököl az ember eltökélten
szénásszekérnyi magnószalagok közt
valami furcsa gombostűzajért?
Hogy oka van bár, s ez van céljaképpen,
mégis mivégre, pláne mi értelme?
És más ilyesmik, kissé vág a szélük.
Babrálsz velük. Megunod és elejted.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz
és visszafekszel. Aztán megint előlről:
"ha hatvan éves elmúltál egy éjjel"
"ha hetven éves elmúltál egy éjjel"
"ha nyolcvan éves elmúltál egy éjjel"
bár egy éjjelbe hogy fér ennyi év,
azt végig kell majd gondolni egy éjjel...