Alföld - 49. évf. 3. sz. (1998. március)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Poós Zoltán

Akire büszkék vagyunk

Szépséged hasznos propagandaeszköz,

szerepmodell a munkavállalók számára.

A vállaltközi tenger sötét vizein hajózol.

Jöhet krach, felhőszakadás, jöhet Isten

mozija, te akkor is példakép maradsz, mert

a célig jutottál kedves. Minden hullámzik

körülötted, mint a galambok barna szőnyege

egy templom előtt. Hozzád igazodnak az

árfolyamok, átrendeződnek barátságok.

Lakásod látványok forrása. Tiszta udvar,

rendes ház. (Egykoron én is jártam hozzád

szobaszemlére.) Még a szerelmi életed is

vágatlan anyag, joggal vagy büszke rá. De

mi is büszkék vagyunk rád. Neked sikerült,

talán sikerülhet nekünk is.

 

Az utószezon meteorológusai

Az égi erők túlórába kezdtek, de mi

így szeretjük, hogy zuhog az eső,

meg nyargalászik a szél mindenfelé.

A gázvezeték árka mellett vezetett

utunk, mikor jött a zuhé. Ez

meglepett minket, mint az első

fagy a későn startoló vadkacsákat.

Egy félig kész tóparti nyaraló idillibb,

mint a teljesen kész. Ahol mi letudjuk

az augusztust, az még félig sincs kész,

ráadásul nem is a miénk, így ez a leg-

idillibb variáns. Ráadásul utószezon is

van, álom kerülgeti az őslakosokat,

a téli álom emberekre mért fajtája.

Kezd lelassulni minden, de én meg-

ideologizálom, hogy ez miért jó nekünk,

mert ehhez nagyon értek. Azért jó ez,

mert olyan, mintha volnának köztes

évszakok, és mi - mint egy megfigyelő

állomáson - mindig készenlétben

várjuk a különleges eseményeket.

Nem érhet váratlanul a rossz, és a jó.

 

Lázár utca 97'

Szép vagy, mint egy szemüvegreklám,

melynek most lett igazán szezonja.

Ezt a márkát sokféle időben hordják

azok, akiknek azt sorsolta ki a sors,

hogy Nagy Ő-k legyenek, és szomorúak.

Képzetek bomlanak szét a lencsén.

Mosolyod félbemarad, mint a zápor,

mely itt is volt, meg nem is.

Anorák, és aranyhaj: egy anorexiás

hetére. Mint a körtehéj, olyan a bőröd,

és jókedv ellen amulettet hordassz.

Beüt a téma, csattan a Caterpillar

Egy vaksi tócsa fröccsen szét.

Még nem vagy a Nagy Ő, csak Öcsisajt.

Sziszegem halkan, és mosolygok.

Rózsaindák, csökkenő fény. Lázár utca,

itt van bérleményed, itt volt véleményed,

én ide érkezem. Leveszem szemüveged,

és feltámasztalak.