Alföld - 49. évf. 3. sz. (1998. március)
Az írónő második kötetében az előző, 1995-ös Málnafolyó című regényéhez képest bonyolultabb narrációs struktúrával találkozhatunk, a tematikai egyezések viszont valamiféle folytonosságot teremtenek a két szöveg között. A középpontban ismét egy apa nélkül kamasszá lett lány figurája áll, aki nővé érése időszakában kerül közelebbi kapcsolatba a számára mindaddig idegen apával. A zene-, zenélés-, zenehallgatás -tematika, az ezt létrehozó motívumsorok és zenetörténeti utalások jelenléte a szövegben szintén nem lehet szokatlan a korábbi Esze Dóra-olvasóknak.
A zenei-motivikus és zenetörténeti utalásrend átfunkcionálása ezúttal a Don Juan-mítosz deformált újraírás-kísérleteinek játszik alá. Ezek fogadására az olvasót már a könyv első mottója is felkészíti, amely nagyjából egyezik Sören Kierkegaard Vagy-vagy című írásában a Csábító naplója című rész mottójával, és jelölése szerint Mozart Don Giovannijából származik.
Két nagy Don Juan-történet fut párhuzamosan. Az egyik szál a lány (Fábián Nadia) naplója, amely egy tanév alatt, jelölése szerint 1983. szeptember 4-től 1984. május 31-ig íródott, abban az időben, mikor apja (Fábián Gedeon irodalomtanár) a Don Juan-mítoszról tart szemináriumot többek között lánya barátnőinek. A naplót megszakítja az apáról szóló történet (33 számozott fejezetben, ezek némelyike szintén nem nélkülöz némi naplószerűséget); elbeszélésének megszólítottja többnyire annak főhőse. Ezen részekben az elbeszélői távlat leginkább az önmegszólítást feltételezi annak ellenére, hogy ez a szál jelölten a Nadia naplójába integrálódik a szöveg zárlataként. Apa és lánya kereséstörténetébe más, részint az irodalomtörténet-ből (pl. Molière, Mozart, Byron műveiből) ismert, részint a regény során a főszereplőkkel kapcsolatba kerülő donjuani alakok, és történeteikre tett utalások szövődnek. (Utóbbiakra példa lehet Nadia barátnője, Lámi; Elemér, a Gedeon bátyja; illetve több "női Don Juan": Gitta csakúgy mint édesanyja, ezenkívül Ida, Rozi és Patrícia figurája.)
A naplót író lány barátnőjének halála - ami a reménytelen kereséstörténeteket a regény végén egymásbafűzi - párhuzamba állítható Gedeon bátyjának '56-os mártírságával a mű elejéről. Ezt a párhuzamot erősíti a regény szövegének tipográfiailag is elkülönített nyitánya, amely leginkább azzal a Lámival hozható összefüggésbe, akinek húga hasonlóan reagál az idősebb testvér elvesztésére, mint annak idején Elemér hiányára az öccs. A cselekményszálak párhuzamos linearitásai innen nézve körkörösségbe fordulnak, és az olvasó elé tárulhat a "történelem vulkánja" (6. oldal), az átmitizált évszám: 1956. (Gedeon a lemezeken még Mozart születési évét is fölülírja 1756-ról 1956-ra.)
A kínosan pontos dátumok, a helyszínek (pl. Moszkva tér, Batthyány utca) és rengeteg egyéb utalás (KISZ-tábor, Sziámi, Zsiguli-nyereményt rejtő Márka-kupakok, sárga csehszlovák esőkabát stb.) megnyithatják a szöveget a "közelmúlt történelme" felőli olvasásnak. (Ugyanakkor feltételeznek is arról való tudást éppúgy, mint ahhoz való viszonyulást.) Mindazonáltal az emlékezés(ek) és a történelem-mondás csekély problematizáltságát, ezzel összefüggésben a beszélők (néha irritálóan) sokat-tudását tapasztalhatja az olvasó. Nadia naplójának beszélője is, de különösen a Gedeon-vonulat beszélője (néha ellenszenvesen) magabiztosan emlékezik. Íme néhány kiragadott példa a szövegből: "Pedig tudom, hogy fájt neki. Fájt, hogy letakonyozom. Leginkább pedig az fájt, hogy igazam van: tényleg takony lett belőle. Noha nem annak született." (19. ), "Egy-két fiú nagymenőnek tetette magát, de valójában ugyanolyan sóvár tacskó volt, mint akármelyikőtök, mint valamennyien." (34.), "Mindent egybevetve, Júliát és Helgát és Gundát, és a számodra is egyre otthonosabb társaság összes ragyogó lehetőségét számbavéve érthetetlen, hogy téged miért éppen Helga ízig-vérig jelentéktelen osztálytársa, Schaffenberger Mari fogott meg úgy, hogy évekig nyögd az emlékét is." (49.), "Semmit nem veszíthettem el. Senki senkitől semmit nem vett el. És nem beszéltünk róla. Ami megesett. Csak feloldódtunk benne. Minden határomat elfelejtettem. Ezt még soha senki nem tudta elérni. Hát persze, hogy nem! Csak ő. Csakis-csakis ő. Senki más." (226.) Néhol az elbeszélő(k) személyének és számának grammatikai szintű elbizonytalanítása látszik, ám ez sem a számozott fejezete, sem a fejezetek és a napló összességének szintjén nem jár együtt egy metaelbeszélői önidentikusság megkérdőjeleződésével.
A szereplők cselekedetei gyakran valaminek a hiánya felől motiváltak. Szülei kivándorlását megelőzősen testvére, a "Don" elvesztése, majd hiánya készteti keresésre Gedeont ("Elemér angyali vonásai száz meg száz női arcba csúsztak át."35.), noha kezdetben inkább "búsképű lovag" (38.), mint Don Juan. Első szeretkezése akkor zajlik le Gittával, amikor annak anyja (aki diákkorában "ötvenkét fiú mellett az egyetlen leánynövendék volt az osztályban") telefonál, hangja, beszédének beszűrődő foszlányai örömhöz segítik Fábián Gedeont, ekkor a lány az anyát helyettesíti. (Ez a regény egyik - Nadia naplójának szép szavával "legtréfarépásabb" - jelenete. Egyébként a szöveg több pontján áthelyeződhetne egy erotikusregény-tradíció, sajnos ezt a szerelmeskedésleírások gyakoriságában és egyúttal csekély variáltságában megmutatkozó monotonitás kevéssé teszi lehetővé. Habár ennek izgalmas ellenpéldája lehet Nadia tanulási folyamata az orális szexualitás terén, ami Bildungsroman-elemeket pornográfiába hajló cselekményesítéssel pároztat vakmerően.) Az apa-lány kapcsolat is értelmezhető hányok és pótlások felől, mivel például Somoskúti Zozó, a lány barátja atyai gondviselésével és pofonjával szintúgy, mint az apától szerelmet is tanuló diáklány, Márta a maga zsengeségével és tapasztalatlanságával pótlékként funkcionál a két főszereplő számára. (Ideolvasható a cím is, hisz mind a Nadia-Zozó, mind a Nadia-Gedeon párost két tojáshoz hasonlítják, noha az utóbbi mindkét tagjáról megtudjuk, hogy képtelenen a tojásevésre, pláne he kettőt kell elfogyasztani.) Az Elemérhez hasonlóan halála révén mitikus távlatba helyeződő Lámi hiánya az egész szövegre vonatkoztatva integratív olvasásnak enged utat. Végül Lámi ön(el) pusztításba torkolló kereséstörténetének egyik lehetséges kiváltóoka tragikus meddősége, soha meg nem születhető gyermekeinek pótolhatatlan hiánya.
A donjuani magatartás (némiképp a címben sugalmazottak ellenére) megfosztódik tradicionális maszkulin jellegétől, mégsem unisex, hanem hangsúlyozottan nő és férfi csábítók naplói találhatók Esze Dóra kötetébe zárva. (Ab ovo)