Király László

Alkalmi versek a bocsánatról

Könyör

Adj egy hasonlatot

Adj egy hasonlatot nem bírok elaludni

Istenek vacakolnak a háztetőn

Alig vágtam ki magam egy történetből

Utazni folyton a Gara de Nordra

hol nyalka rendlegények rúgják a purdékat

Ezektől ne lopj a kurva anyádat

szem nélkül térhetsz haza

Adj egy hasonlatot csak forgolódom

Bosch-festményben hálok

kedvenc gazember századomban

Nana!

Hallod a dara-versét az ablakpárkányon?

Olyan mint... - adj egy hasonlatot

Könyörtelen vagy harminc év után?

Nem lesz mit tennem szeretnem kell

Vagy kivetni magam a vonatból ellened

a Tömösi-hágón nagy robajjal

gyönyörű vad álomban

S a vérem virággá nyílik bazdmeg

És mint a hajnal: oly

Másnap

Eddig: sehol semmi

A nem olvas E nem ír

Senkifia-énem nem enni

Seggre se sebre se ír

Csak a remeg és csak a reszket

Dörgő lábú pókok a falvidéken

Senki se szólít és én hallom eztet

Hát kinek vétettem én nékem?!

Már annyi költemény megírt engemet

érdemelhetnék csöpp nyugalmat

De inkább fölriaszt mintsem eltemet

Hallom a szívem eccer-eccer hallgat

Mért nem leszel gyermek mondják s igazak

Szellős szívvel ölhetnék bárkit

Nem magázok többé - tegezek

Gyászolóim körében: nem sír - csak ásít

Még minden lehet - péntek is

Üres helyem az égi rendben

Szeress belém te nyefke kis

Etess altass hagyj menekednem

A kezdet

Mikor leteper végül kegyesen:

Virágok madarak angyalok!

Világok hamis értelmét leshetem

S azt álmodom hogy ébren vagyok

Szulikó

Jó idefenn idefenn Iraklival és Tariellel

Ha már Kaukázus alattunk felhők melyeken senki

csak angyal ha jár

Érik az alkony s roppan jófajta görögdinnye vagy

mintha vérig szeretkezve pihennénk ki

hiábavaló nyugalmaink

Sziklához se kötözve úgy ül mégis az ember

ölyvek tépik a májunk bakui vodka képibe

Ködbe hanyatlik az Ó Főváros mint a drégeli rom

felhőbe hajdan

Templomaiban

kozák kancák kétszáz kengyele mint a bosszú

Lelkemben klasszicizáló istenek

Nem elég három költő ily magasan sem

dicsőíthető inkvizíciós különítménynek

amikor vérré válik a bor de nem a testben

s szavakban beretva-szablya hasogatja

ősz hegyi csendek levélrezzenéseit

Ahogy az ivótülök kiürül s völgybe úszik

nincs már semmi kidobható

a derűsen süllyedő lét léggömbkosarából

Csak a tündérek valódi bábjátéka

s a gondolat hogy ne halj meg ostobán

Jó idefenn idefenn Iraklival és Tariellel

S ha már Kaukázus ragyognak az Álmatlan

Átkozott Darázs Hunyáta Révész Tátos csillagok

egyetleneim kik tudják ha vagyok s nem vagyok

Ringatnak mint régi versben Fürtös Fellengér

Hozzád beszélek reggelig dőlj ide mellém

Réztányér

meg se született meg se hótt

búcsúzó erdélyi donkihót

magasztos útján halálra lesték

kurva kutyák csahos menyecskék

hite mely hol volt hol nem vót

nem kíván ezredfordulót

nincs aki mézes dalt fakasszon

cemende torkú czifra asszony

csak garabonczosok sasfiúk

kiket e földre tudás szele fútt

nyomukban semmi zuhog a nincsen

szeretők talpig fürelízben

nagyfene lelkünk az marad

csak vigyázz össze ne szóld magad

ne ríjátok hgoy rossz lovunk ráment

rikkantsatok trikolór áment