Alföld - 48. évf. 11. sz. (1997. november)
A kis népeknek feltűnően udvariasnak
vagy diszkréten hangoskodónak kell lenniük.
Masszív bankokat kell építeniük, búvóhelyeket a gazdagoknak,
vagy úgy kezelni a szőlőt, mintha ékszer volna.
Asszonyaik legyenek szenvedélyesek, férfiaik tettrekészek.
Fegyvereiket élezniük kell,
de soha nem szabad támadásra gondolniuk.
A kis népeknek fessnek kell lenniük,
amin alázatot kell értenünk.
Hinniük kell Istenben, ez az utolsó menedékük.
A nagy népek megengedhetik maguknak, hogy
kegyetlenek legyenek a saját fajtájukkal szemben.
Ők is kiépíthetik persze intim pólusukat a testük körül.
A pénzen legtöbbször Istent értik.
A gazdagok nem törődnek a szegényekkel;
a szegények leszartnak érezhetik magukat -
valami átprogramozódott a lelkükben.
Az erőszakot csak múló jelenségként tüntetik fel.
A nagy népek a gondokat tekinthetik bolháknak is -
éhség, gyilkosság, tudatlanság szerintük helyénvaló,
mindezek jótékony gondnoka: a hallgatás.
A nagy népek ügyetlenek, egyúttal elvárhatóan magabiztosak.
Ha szükséges, metszőfogaikat is vicsorítják.
A kis és a nagy népek végső soron
a forráspont definiálásában különböznek:
vagy a Celsius, vagy a Fahrenheit.