Alföld - 48. évf. 9. sz. (1997. szeptember)
Kedves Gyuri!
Honnan a csudából veszed
ennyi undorgó vers működtetéséhez
szükséges undorodat?
felhőbe hanyatlott a drégeli rom
(mért ez az első sor ami felötlik?)
az emberfaj sárkányfog-vetemény
(de a sárkány a mérgezett húsba beledöglik)
szabadság szép hosszúcombú nimfa
(a költő ajkán felgerjed a dal)
mert szeretlek te édes mostoha
(a férfi: gyermek; ölbe bújni akar)
és elhagyatnak akkor mindenek
(lehet hogy létünk mindennap ítélet?)
és bordán roppantott a rémület
(de értelemmel kell élnem amíg élek)
Ádámnak
amikor az illatos Hawaii-i éjszakában
japán vetkőzőlány-szemléről hazatérve
üvöltve énekeltük a partizánindulót
azt hogy "tör előre a hadsereg..."
és elvesztett repülőjegyem ürügyén
még egy hétig sütkérezhettem waikikin
azok voltak a szép idők vagyishát az ifjúság
amikor chicagóban cini landolt és ámulva látta
négy nyugati költőlegény hogyan eteti szóval a nagyérdeműt
(megitták az összes italt és további verseket követeltek)
nem volt egy vasunk se de lángolt bennünk a szellem kisüstije
és még hajunk is mennyi de mennyi volt (kivéve a géfint)
- most pedig díjak és kitüntetések után
hatvanon túl még mindig hajba tudunk kapni
egy-egy rímen vagy verssoron
de most már kicsit megszokásból vagy öngerjesztve hisz senki sincs
akivel olyan jót lehetne veszekedni egy sánta (ödöni) versláb ügyében
vagy aki megértené mennyi szemérmes bánat
fér bele egyetlen régi sorba: "hervad már ligetünk"