Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)
Addigra tudtuk, valami mást
akartunk. Vadul ráztuk a
frissen mosott lepedőt, aztán
letettük, és te azt mondtad,
elmész kompkapitánynak -
Kompkapitány, hajója sosem fut
ki, bevetem előtte fűvel a tengert.
Füstből vesz alakot, s amerre
a szél fésüli, száll utána a tető,
a ház - őrült, lelkeit, mint kitépett
hajcsomókat szétszórja a tájon.
Lent az élők menekülnek. Akit
útközben talál, hurkot fon bokájára,
és fölviszi - vonul, vonul a füstnép.
Koronázzátok meg a csecsemőkirályt!