Alföld - 48. évf. 3. sz. (1997. március)
Íme a búzatábla, íme alatta a
földgáz, a kökénygyökér és a
kavicsok. Most mérnökök járják
be a környéket és kivitelezők.
Megoldják a talajvízproblémát.
Új kontaktus a vízzel - Kotyogva
nyílnak a kökényrügyek.
Egy műút is épül, hogy össze-
kössön két falut, és hogy
továbbhaladjon a beszéd.
A lakók saját természetük
bűvöletében dolgoznak,
kik a mezőgazdaságban,
kik az iparban.
A pedagógusok, mint egy
érzelmi hálózat, össze-
fogják a falusiakat.
A falu hőseit keresi,
azokat, akikre büszke lehet.
A falu nem fél a veszteségtől,
és köp az utókorra. A falu
néha elhibázza az áhítatot.
Úgy látszik, a falu
saját utókort teremt.
Egyszer kiváló királyok uralkodtak
és remek papság értelmezte a törvényt.
Egyszer otthonra talált a hit, mely nem
bomlott mondatokra, és egyszer szervezet-
ten működött a szakértői kultúra.
Akkor örök barátságokat kötöttek
és oldottak fel az ifjak. Akkor
egy királyság volt a világ helye.
Akkor már voltak írásjelek, de
még nem ismerték a zárójelet.
Jegyesed nevébe ragadt egy mondat.
Hagyd benne, a te részed! Most
még elmehettek, ha nem tetszik
ez az angyalokból álló tenyészet.
A remegés néhány változatban.
Utunk néhány részlete.
Minél inkább havazik,
de egyszer csak kész vele.
A hely megcsikordul, a zaj ki-
hagy. Most te vagy lent, s fent én.
Városkapu és szélkakas közt
sétáltok egy idea mentén.