Alföld - 47. évf. 7. sz. (1996. július)
Már megint jönnek -
mordul a benzinkutas.
- Uram, ön előtt járt itt
egy gyönyörű utas -
de magában azt sziszegte:
Menj, csak menj és kutass.
És a nő mint a gyöngy,
a férfi bőre papírpénz,
a szemei, akár a vashuszas,
csörgött és ropogott,
amint elhagyta a benzinkutat.
A gyöngy pedig:
a gyöngyhelyen volt,
a pénz pedig:
a pénzhelyen volt.
S pénzért gyöngyöt,
gyöngyért pénzt
senki nem kaphatott.
Más világ volt ez,
se ihatnám, se ehetném,
száraz, mint a karton.
A férfi arcán meleg homok,
a nő arcán puha kendő,
de a kendő nem homok volt,
és a homok nem kendő volt,
a homok - homok volt,
a kendő - kendő volt,
s a nő ott volt,
ahol a göngy helye volt.
Csak menj és kutass,
így jár mind,
aki elhagyott, s aki elhagy -
sziszegte a benzinkutas,
aztán visszalökte
a csövet a gépbe,
és lassan ellötyögött
a halk tánczenére.
Kendő borult a homokra,
és homok a kendőre,
pénz takarta a gyöngyöt,
és gyöngy a pénzt,
de út nem volt, se utas.
Más világ volt ez,
se ehetném, se ihatnám,
száraz, mint egy karton
benzinkutas.